M E Z O P O T Á M I R A K

Esszégyűjtemény, fejtegetések az iraki háborúról

A sokszereplős sakkjátszma

  2005.03.15. 10:17

Czike László

 

 

 
               A gyökértelen jövő
  „a fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett” (Mt 3:10)   
           tendenciózus esszégyűjtemény

 

Vác, 2004. december

                          A sokszereplős sakkjátszma    

Úgy két évvel ezelőtt egy nagyobb terjedelmű, a KAPU-ban megjelent írásomban - „Az arany rózsakereszt” címűben, vagy máshol?! - azt találtam írni, hogy soha nem a tényleges cselekmény a valóban fontos, csak annak szimbolikus jelentése. Ha jól emlékszem; ezt a különös mondatot Gyurkovics Tibornak a „Kis Újság”-ban napvilágot látott talányos története váltotta ki belőlem, - egy olyan képtelen, történelmi ‘sci-fi’-számba menő történet, amelynek a főszereplője Bornemissza Gergely volt, de teljesen váratlan, meglepetésszerű kor, szokatlan eseményeiben.
Akkor megértettem: Gyurkovics kedvére játszik a korokkal, az eseményekkel, a szereplőkkel; az emberekkel, - a szavakkal és az olvasókkal egyaránt...!

Gyurkovics a szavak, a fiktív történések mágusa; az írás módfelett szórakoztatja, de csak annyiban, amennyiben a szimbólumok hatást gyakorolnak a való világra.
Legutóbbi ilyen írása, a „Magyar Nemzet” március 8-iki szombati mellékletében - kis ‘távolságra’ Sándor György csodálatos füstölgő sziporkáitól - volt olvasható, „Háromszögletű sakktábla” címmel. Ajánlom, aki csak megteheti, mélyedjen el benne, mert ehhez hasonló szakrális politikai rejtvényt eddig aligha olvasott!

Tekintve, hogy jelen írásomnak nagyjából önmagában is meg kell állnia; némileg vázolnom kell, miről is szól a veretes mű! Jezovicsot, aki a furcsa történet főhőse; valakik bevezetik egy sötét kastélyba, mely három teremből áll. Kísérője, finom fiatalember, megígérteti vele, hogy utólag nem kürtöli ország-világgá, hol járt... „Nemigen akad földi lény, ki eme palota titkait megismerheti.” - mondja az ifjú, amint sorban végigjárják a világot uraló nagyhatalmak ‘civilizációit’ jelképező termeket. Kinyilatkoztatja ugyanis, hogy ez a kastély valójában a világpalota.

A nagyteremben a játékosok egy háromszögletű sakktábla előtt ülnek, amelyen három csapat van felállítva, - s a csapatok ádáz küzdelmet folytatnak egymás ellen, pontosabban ketten együtt, a harmadik ellen...

Főhősünk, Jezovics, hirtelen támadt szent buzgalmában - megsejdítve az alkalmi feladat lényegét! - kezdené megfejteni az egyes termekben látottakat, de a kísérő türelmetlenül leinti: „Semmi kérdés, uram, semmi kérdés. Mit is kérdezne? Nem azért hívattuk önt ide, hogy olyan kérdésekre feleljen, amelyekre mi is tudjuk a választ. Azt szeretnénk tudni, amit mi nem tudunk. Magát mágusnak mondják - léleklátónak. Kíváncsiak vagyunk a véleményére. Mi a titok? Ennyi az egész. (...) Tudjuk, tudjuk, csudába a csodálkozással! Nem ez a lényeg. Amit nem tudunk, az a lényeg! (...) Igen, igen, ez a világpalota. Figyelje meg a játékosokat! Itt dől el az emberiség sorsa. Visszafogottan játszanak, de játszanak. Tessék figyelni! (...)   
 Az egyiken végtelen mennyiségű paraszt állott visszahúzódva. (...) Nem álltak rosszul, a király körül volt bástyázva. (...) Hu Csin-tao kreolsárgán sakkozott.
A másik oldalon kese fejű, vékony ember ült, ... ideges volt, fölényes, elszánt. 
A vezér őrülten rohangált le s föl, a tábláról átható whisky-szag áradt. Kiütött mindenkit, aki az útjába került.

Jezovicsunk idegenvezetője - mielőtt közölte volna vendégével a feladvány valós mibenlétét - felvázolta ‘a háromoldalú (trilaterális) sakkjátszma’ pillanatnyi harci állását: „Őrült küzdelem folyik. Egymás ellen, együtt. Jelenleg remeg a levegő. De a táblán még rend van. A whiskys vezet. Tarol. Hengerel. A kese védekezik, de nem buta. A sárga arcú láthatóan nyugodt. Mert a játszma ki van egyen-súlyozva. Mikor feküdni térnek, nyugton vagyunk. Megáll a világ.” S most jött a feladat: „Nagyobb a probléma, s ezt kellene kiderítenie. Míg ezek alszanak, valaki átrendezi a bábokat. Egészen másképpen folytatódik a játszma reggel. Mintha egy negyedik játékos is lenne. Ezt kell megfejtenie. Pénz nem számít. Mit gondol, ki lehet az?”

Előre bocsátom, hogy mind a történet, mind a feladvány több dimenziós, és több rétegű, mint amilyennek első ránézésre látszik. De tovább megyek; annál is több dimenziós, amilyennek akárhány ránézésre látszik. Két dolgot megígérek: azokat az összefüggéseket, melyek már eddig is minden olvasó számára triviálisak; épp úgy nem kívánom (s nem fogom) megmagyarázni, mint ‘a messzebbre vezetőket’. Egyrészt semmit nem akarok a történetbe ‘belemagyarázni’, másrészt szeretném meghagyni olvasóimnak (olvasóinknak) az önálló gondolkodás minden örömét...

Gondolom, annyi világos, hogy a világot három sakkozó nagyhatalom uralja: a whiskys Bush (USA), a kese fejű Putyin (Oroszország), - és Kína, Hu Csin-tao, amint ‘kreolsárgán’ sakkozik. Vannak - szándékosan - árulkodó félmondatok és jelzős szerkezetek. A ‘ketten együtt’ kitétel nyilvánvalóan egyrészt azt jelentheti, hogy az USA és Oroszország (látszólag) - most még - vállvetve harcolnak a világ ‘nem keresztény’ erői, vagyis mindenekelőtt Kína és a muzulmánok ellen. Mégis, mi utalhat arra, hogy nem csak Kínáról van szó?! A kreol-sárga jelző! Az arabok (és még inkább a perzsák!) ugyanis ‘kreolok’, és nem sárgák. A másik összekötő kapocs konkréten aktuál-politikai: ti. Irak lerohanását Észak-Koreáé követheti...
De másrészt a ‘ketten együtt’ éppúgy lehet finom jelzés is arra nézve, hogy ez a mai egyensúly bizony - értsd: „de a táblán még rend van” - roppant borulékony; könnyen előfordulhat az, hogy az első szőnyeg-bombázások után „mások ketten” állnak párba, például Oroszország ‘a kreol-sárgákhoz’ pártol át, az USA ellen!

Mielőtt megpróbálnánk megoldani Gyurkovics rejtvényét; vegyük figyelembe azt, hogy az író rendszere ugyan abszolút logikus, zárt és gömbölyű rendszer; ámde mint minden fikció, önkényes megfontolásokat (is) takar. Éppen ezért felteszünk néhány olyan kérdést is, amelyeket az író - talán önkényesen - nem is tesz fel, és nem is válaszol meg. E kérdéseim pótlólagosak, de nem Jezovicshoz szólnak...
     
Ki az (milyen erő), aki a játszmát ‘nappal’ kiegyensúlyozza? 
Kik azok, akik ‘nyugton vannak’ (nyugodtak) amikor a világ erői alszanak?
Ha nappal képesek a rendre vigyázni, miért nem képesek erre éjjel is? 
Ki az (a hatalom), akinek a nevében ifjú kísérője megbízást ad Jezovicsnak?
Ki az a Jezovics, akit ‘mágusnak, léleklátónak’ mondanak?
Kit takar valójában ‘a Jezovics’ név?
Gyurkovics Tibor valóságos feladványt, vagy költői kérdéseket publikált?
Létezik-e egyáltalán ‘a báb-átrendező’ negyedik játékos, vagy csak fikció?

Tekintve, hogy ‘a három tenor’ - USA, Oroszország, Kína - mindegyike egyedüli világuralomra tör (ők a háromszögletű sakktábla sakkjátékosai Gyurkovics Tibor félig fiktív világhatalmi drámájában); kizárhatjuk, hogy a látszólagos és átmeneti erőegyensúly ‘nappali’ fenntartásáról ők gondoskodnának. Minden erőfeszítésük az egyensúly felborítására irányul, - ezért amennyiben és ameddig mégis egyen-súly van, azt a világhatalmakkal szemben hozza létre valamilyen háttér-erő. Már-pedig teljességgel valószínűtlen, hogy a stratégiai egyensúlyt ‘nappal’ létrehozó s fenntartó kvázi-őrangyalkák, mint háttérerő ‘mögött’ létezzék még egy alamuszi, éjszakai kisördög is, mint másodlagos háttérerő, aki éjjel átrendezi a bábokat.

A Jezovicsnak a tárgyi megbízást adó hatalom nem lehet a fiktív éjjeli háttérerők képviselője, hiszen semmi értelme nem lenne, hogy a saját maga által előállított rejtély megfejtésére adjon megbízást, egy a rendszeren kívüli idegen személynek. Marad az a feltételezés, hogy a világrendet egyébként nappal kifogástalanul őrző háttérerő éjjelre ‘kiakad’, elveszíti hatékonyságát, - s jön a mumus, aki átrendez. Nem alaptalan variáció az sem, hogy a nappali angyalkák és éjjeli ördögöcskék ugyanannak a háttér-klánnak az ügynökei; csak épp nem tud(hat)nak egymásról, mert a titok lényege éppen abban áll, hogy a földi hatalmi rendet és a káoszt ugyanaz az erő generálja, - vagyis hogy a Rubicon mindkét partján ők állnak...

A hatalom tehát kétarcú (skizofrén) - a rend őre, és a rend ellensége is egyben.
Meglehet, hogy Jezovics igazi megbízója nem földi, hanem transzcendens erő, - Isten, vagy a Sátán. Isten mindent tud, a saját terve (teremtése) nem lehet titok ő-előtte, ezért nincsen szüksége rejtvényfejtőre. A Sátán pedig azért valószínűtlen, mint megbízó, mert ha ő generálná ‘az éjszakai bábu-átrendezést’, a káoszt; úgy tudnia kellene róla, tehát ismét csak felesleges Jezovics rejtvényfejtő munkája.
Mindazonáltal nem kell nagy ész ahhoz, hogy kitaláljuk: kicsoda is Jezovics!
A ‘-vics’ képző mindent megmagyaráz. Gyurkovics = Jezovics = Jézus...
Jezovicsról ugyanis tudjuk, hogy Gyurkovics önmagáról mintázott szereplője.
Jézus + ‘-vics’ = Jezovics. A léleklátó mágus tehát Jézus, a próféta; az éjszakai káosz művelői valódi kilétének a kiderítésére ő kapja a megbízást, - ám valójában a költő, Gyurkovics Tibor, aki legalábbis írásában magára veszi ezt a keresztet...
Vélhetőleg a megbízás valódi célja az Antikrisztus kilétének a kiderítése.
Az író kérdései igazi kérdések és költői kérdések is egyben.
Kíváncsian várjuk, hogy a folytatásban megtalálja a rejtvény valódi kulcsát.

Pápai üzenet a publicistáknak

  2005.03.15. 10:19

               Pápai üzenet a publicistáknak       

Május utolsó napjaiban II. János Pál, a római pápa, Krisztus földi helytartója még tőle is szokatlan, evilági megnyilatkozást tett, amikor is felszólította a világ újságíróit, publicistáit, hogy írják meg az igazságot. A pápa ‘semmi közelebbit’ nem fűzött a felszólításához, amitől a dolog még különösebbé vált... Van ugyanis ebben az általános igazság-írásra buzdításban valami baljós, prófétikus színezet.

Jómagam 1996. óta rendszeresen publikálok; - úgynevezett ‘újságíró’ soha nem voltam. Ezt nem ‘büszkeségként’ említem, csak puszta tényként, hogy tudniillik mindjárt az újságírás ‘krémjével’, a publicisztikával kezdtem, és könyvek, illetve tanulmányok írása mellett csak a publicisztikának hódolok, mind a mai napig...
Az újságírás = szakma; ám a publicisztika inkább a gondolkodva írás művészete. A pápának az idézett ‘bejelentése’ azóta sem hagy nyugodni; éppen ezért még megvártam, amíg ‘minden kérdésem összeáll’, s csak most teszem fel azokat.

Mi oka lehet a pápának arra, hogy ilyen szokatlan ‘felszólítást’ tegyen? Miért épp az újságot írókat szólítja fel az igazság megírására, amikor annyi írástudó s toll-forgató ember ‘lopja még a napot’ rajtunk kívül?! Mi az, amitől a dolog ennyire égetően aktuálissá vált? Mégis, milyen konkrét igazság(ok) megírására gondolhat a pápa, hiszen az általános igazságot nem lehet megírni! Ha a pápa ‘tudja’, hogy milyen igazság megírására van éppen ‘a legnagyobb kereslet’; - akkor miért nem írja (pl. egy újabb enciklikában) meg, vagy mondja el nekünk alkalmasint Ő?!
Így a bejelentés ‘meglehetősen talányos’, és éppen ez az, ami olyan aggasztó...
Rá lehet jönni ugyanis a pápa ‘kódolt üzenetének’ valódi és mélyenszántó, S.O.S. értelmére, a világ sorsát gondviselő szándékára, - de férfi legyen a talpán az, aki egyrészt megérti Krisztus helytartójának az utasítását, másrészt elég bátorságot is érez magában ahhoz, hogy híven végrehajtsa.

Hogy kicsivel még jobban megvilágítsam az újságírás és a publicisztika közötti mély különbséget; arról van szó, hogy amíg az újságírás a valóságot, a tényeket írja meg, illetve (lenne) hivatott megírni, - addig a publicisztika nem elsősorban azzal foglalkozik, hogy mi történt, hanem azzal, hogy miért: mi célból, s főleg kinek, minek az érdekében. Amíg tehát a mindennapi újságírás inkább ‘a száraz tényekre’ szorítkozik, - addig a publicisztika elemez, értékel és legfőképpen ok-okozati összefüggéseket igyekszik feltárni. Vagyis: nem a valóságot, hanem az igazságot keresi, - persze a valóság tényei mögött. Máris megjegyezhetjük: igen kevés az olyan sajtóorgánum, vagy pláne az olyan publicista, aki a fő feladatának az igazság keresését és nyilvánosságra hozatalát tekinti. Az igazság kockázatos, veszélyes kategória, a megírása pedig ‘veszélyes üzem’, mert érdekeket sért. Az igazság a kialakult gyakorlat szerint olyan korszerűtlen, konzervatív, hogy ne is mondjam: ‘kortévesztő’ kategória, amelynek kizárólag transzcendentális (értsd: égi) magasságokban van, lehet létjogosultsága. Az igazság rég kiment a divatból, mert a kimondásából csak konfliktusok fakadnak; haszna ebből senkinek nincs... S ezen ‘a tényen’ az sem változtat, hogy a legszélesebb tömegekben igen nagy az igazság utáni vágy, olthatatlan az igazság-szomj; de hát a nagy többség úgy van ezzel, mint a boldogsággal; - az egyiket nem kapja meg, a másikat nem érheti el, soha, s ebbe aztán mindenki nagyjából bele is nyugodott. Ez már ‘a békés birkák (juhnyáj) állapota’; amelyben már senki nem vágyik semmilyen változásra, mert a hatalom a fejünkbe verte, hogy minden úgy a legjobb, ahogy van...

Az igazság tehát elavult, érdektelen, veszélyes és haszontalan ‘fogalom’, aminek eleve mindenkit (főként a regnáló hatalmat) irritáló, renitens tartalma van, - ezért a kiderülését foggal-körömmel meg kell akadályozni. Gondoljunk csak az egyszer volt, talán igaz sem volt monopolisztikus (monolit) kommunista sajtóra, aminek a ‘tömegtájékoztatási illetve kommunikációs alapelve’ nem a tények, a valóság, az igazság széleskörű megismertetését tekintette, írta elő a sajtó céljául, feladatául, hanem épp az ellenkezőjét: hatalmas fizetést és prémiumokat kaptak a beépített cenzorok, akik maguktól is tudták, mik azok a dolgok, amikről hallgatni, s amiket elhallgatni kell. Napnál is világosabb, hogy a valós történések mögött meghúzódó igazságok kiderítését ma sem várhatjuk olyan újságíróktól és publicistáktól, akik félmilliós havi fixért bértollnokoskodnak valamelyik ma is monopolisztikus sajtó-orgánumnál, és röffentenek heti gyakorisággal valamilyen társadalmi eseményről alig néhány bekezdésnyi félrevezető, hamis magyarázatot a szociál-liberális tőkés klikkek közvetlen vagy közvetett megrendelésére, amin az sem változtat, hogyha az igazi tulajdonos innen több száz vagy ezer kilométernyiről küldi ‘elvárásait’...!

Van azonban valaki, akinek az elvárásai mindenki másénál erősebbek. Mindenütt jelen van s mindenható, gondviselő ereje bármely földi hataloménál hatékonyabb. II. János Pál pápa már igen hosszú ideje, harmadik évtizede tölti be Krisztus földi helytartójának tisztségét és hivatalát. Már többször bejárta az egész Földet; saját szemével látta s rögzítette magában, hogyan élnek az emberek szerte a világban. Fogékony szelleme tehát nem csak vertikálisan, a történelmi idők mélységében; de horizontálisan, a kontinenseket összefogóan is átlátja a nagy összefüggéseket: mi, miért pont úgy történik, amint történik. Nem véletlen, hogy éppen az egyik legnagyobb keresztény ünnep, Pünkösd előtt látta szükségesnek az igazságérzet, az igazmondás gondviselő felkarolását; és éppen most, a világ monolit politikai helyzetében. Jézus Krisztust, mindnyájunk megváltóját úgy kétezer évvel ezelőtt keresztre feszítették; meghalt és eltemették. Harmadnapon feltámadt, majd nem-sokkal Pünkösd előtt felment a Mennyekbe; - s ma ott ‘ül’ az Atyaistennek jobbja felől, s onnan lészen eljövendő, ítélni eleveneket és holtakat. Ez az igazság, - más minden csak földi hívság; hanta habbal, ahogyan mondani szokás! II. János Pál pápa, a keresztény katolikus anyaszentegyház széles látókörű feje, aki betegen - ötven-egynéhány éves korában Ali Agca bolgár-török merénylő, állítólag a KGB megbízásából két pisztolygolyót lőtt a testébe, ám a pápa súlyos sebeit is túlélve megbocsátott neki; 80-as éveire pedig súlyos Parkinson-kórban szenved -, hajlott korában is egyre tisztuló elmével, éles látással tekint a világ eseményeire; azért szólított fel bennünket, újságírókat és publicistákat az igazság megírására, mert átlátta, hogy a világ folyamatai már nem fordíthatók meg, a történelem a legvégső szakaszához érkezett, tehát kényszerpályán halad. Magyarán: közeledik Krisztus második eljövetele, amelynek a célja, hogy ítéljen eleveneket és holtakat. Ha már a végítélethez vezető sodrás nem is állítható/fordítható meg; - legyenek legalább hűséges krónikások, akik megírják, kvázi memoárként rögzítik: miért és hogyan történhetett (történt) mindez, ami idáig vezetett. Mint a Szentírásból emlékszünk rá; Jézus Krisztus az apostoloknak mondott búcsúbeszédében több dolgot említett  különös nyomatékkal: (1) Feltámadása után az Atyához megy. (2) Ezután ‘a világ fejedelmének’ (ez a Sátán!) uralma következik, aki már elítéltetett. (3) Borzalmas pusztulás következik, ország ország ellen támad; - ámde ez még nem a vég. (4) Vissza fog jönni, amikor szükséges (ítélni eleveneket és holtakat); s ez lesz a vég-ítélet. (5) Az apostoloknak (maga helyett) elküldi a Szentlelket, hogy megerősítse őket tanításainak soknyelvű hirdetésében...

A korábban félénk, félszeg, óvatos, idegen nyelveken nem beszélő apostolokhoz Pünkösdkor eljött a Szentlélek; s ők vele feltöltekezve bátrakká váltak, - legott el is indultak minden égtáj irányában, minden népnek hirdetni Krisztus tanításait, és csodák csodája, kiváló szónokok, csodatévő mesterek lettek, akik képessé váltak a világ minden nyelvén prédikálni; legalábbis mindenki értette, amit mondtak. A pápa, II. János Pál azért mondotta üzenetét éppen Pünkösd előtt az írástudóknak, hogy a valós események igaz hátterének rögzítése mellett hirdessék a tiszta igét, Jézus Krisztus tanítását, s prófétáljanak a Megváltó mellett, hogy a világ népei, az egyszerű emberek is pontosan értsék: mi történik, és miért. Töltekezzenek fel a Szentlélek áldásával, erejével; hogy bátorságot merítsenek belőle az igazság megírásához, mert a végső időkben egyrészt el kell kerülni minden pánikot, más-részt fel kell világosítani az embereket, hogy felkészülhessenek Krisztus második eljövetelére, és tiszta szívvel, kitárult lélekkel fogadhassák be Őt. A római pápa nem mondhatja ki a második eljövetelt előkészítő földi történések ‘igazságát’, - mert a pápa nem evilági politikus, hanem Krisztus földi helytartója. Éppen ezért a politikai történések valós irányát, a mögöttes igazságokat csak az újságírók és a publicisták írhatják meg, - szent kötelességük tehát az emberek felvilágosítása...

De vajon mik ezek a végső politikai igazságok?! Például az, hogy noha Krisztus az összes földi javak, a vagyon hasznainak (a profitnak, a pénznek, stb.) egyenlő elosztását és élvezetét írta elő, - a gazdagság egy szűk körű elit előjoga lett. Ma a Föld lakosságának 20 %-a fogyasztja el a javak 86 %-át, és csak 14 %-a jut a 80 %-ot kitevő óriási többségnek. Azután például az, hogy a globalizáció egyáltalán nem a gazdasági hatékonyság mindenki javára szolgáló fokozását célzó objektív szükségszerűség, hanem az elit legújabb kísérlete (a fasizmus és a kommunizmus után) a világállam létrehozására, ami felszámolja a nemzeteket, és a legszörnyűbb paranoid hatalom kiszolgáltatottjává teszi a Föld valamennyi polgárát. Aztán meg az, hogy az úgynevezett ‘európai integráció’ nem felemelni fogja a kelet-európai szegény népeket, - hanem konzervált gyarmati sorba, örök kamatrabszolgaságba taszítja őket. Ne legyenek illúzióink; - ugyanolyan ál-szocialista, ál-demokratikus, ál-liberális, kontraszelektált és tehetségtelen szolgalelkű tányérnyalók vezetnek minket az Európai Únióba és a Terrorizmus Ellenes Koalícióba, mint egykoron a KGST-be, vagy a Varsói Szerződésbe. Az Európai Únió egyébként sem a földi mennyország; mint ahogy a vezetői sem ‘angyalok’. Emlékezzünk csak, az 1990-es évek elején az európai kormányt, az Európai Bizottság valamennyi tagját csak úgy leváltották, - olymértékben tetten érhető volt minden tevékenységükben az a fajta korrupció, amelyet a mi ország-vezetőink ‘Na és?!’ felkiáltással lényegében már a reformkommunizmus idején kifejlesztettek, s rendszerváltással legitimálva a mai napig gondtalanul űznek. Ne legyenek kétségeink: ezek épp ugyanolyanok, mint a leendő úniós elöljáróink - vagyis: similis simili gaudet! Sőt, a mieink épp csak azért tehetik azt velünk, amit tesznek, mert Brüsszel és Hága - mint egykor Moszkva - az áldását adta rájuk. Vagy például: Bosznia, Szerbia, Afganisztán és Irak megtámadása és elfoglalása. Legyünk elég erősek, s nézzünk szembe az igazsággal - újságírók, publicisták írjátok ezt is meg! -; nem a tojás volt előbb, hanem a tyúk. Lám, Amerika háborúi miatt szaporodott meg a terrorizmus, s nem pedig a terror szülte a háborút. Belevisznek minket is, hogy velünk legitimálják a szégyen-teli kudarcot: sem Szerbiában nincs rend, sem Usama bin Laden nem lett meg, sem tömegpusztító fegyvereket nem találtak, sem Szaddam Huszeint nem sikerült amerikai bíróság elé vinni. A ‘terror vezérei’ furcsamód’ eltűntek.

De azt se higgyük el, hogy ez a rendszerváltás miértünk történt! Akik részt vettek benne - paktum hátán paktum -; pontosan tudják, miről is beszélek. A rendszer váltása helyett csak módszert váltottak - más szóval nem volt ez más, csak afféle ‘ügynök-rendszerváltás’! -; kifinomult módszereket vezettek be a becsapásunkra. Az egész nagy ívű ‘barba-trükk’ szemfényvesztés volt; azért, hogy mindenünket, a társadalmi tulajdonunkat, az egzisztenciánkat és a magánéletünket is könnyen lenyúlhassák, privatizálhassák, - s akinek nem tetszik, nyúljon a lágy drogokhoz, vagy válassza rövid úton az eutanáziát. Ezeket az igazságokat kellene megírni, - de csupán azért, hogy mindannyian megértsük; miért is jutottunk a tönk, illetve a végítélet szélére. Lehet, hogy hevesebb vérmérsékletű olvasóim felszisszennek az olvasottak láttán (pláne meg is értve a betűkből összeálló rémképet!), - de sietve megnyugtatom őket: semmi értelme, csak feleslegesen felszökik a vérnyomásuk!

Természetfölötti értelemben ugyanis az egész földi siralomvölgyi állapotnak csak egyetlen jelentősége van: fütyüljünk a világ fejedelmének az összes engedelmes kiszolgálójára, ne törődjünk velük, ne irigyeljük a jómódjukat; meglesz ennek az ára, vagyis a böjtje, - úgyis elviszi őket idejekorán az ördög!

Nekünk, igaz keresztény hívőknek, becsületes írástudóknak meg kell találnunk a hit közös, pünkösdi nyelvét, amelyen a világ összes népei megértik szavunkat; Krisztus igéjét, hogy ne hiába prédikáljunk!
Ez II. János Pál, a római pápa kódolt politikai végrendelete, a publicistáknak.

Idézet az evangéliumból: „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s az oda igyekvőket sem hagyjátok bejutni. (...) Ezért súlyosabb ítélet vár rátok. (...) Tizedet adtok mentából, ánizsból és köményből, de elhanyagoljátok, ami fontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget. (...) Megszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek. (...) Tisztára mossátok a pohár és a tál külsejét, de belül rablott holmival és szennyel vannak tele. (...) Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről ékeseknek látszanak, de belül holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok kép-mutatással és gonoszsággal. (...) Hogy’ is kerülnétek el a kárhoztató ítéletet?” (Mt.23,13-33.)

Újságírók, publicisták, - írástudók! Ne a földi hívságok között, a hatalom titkos bugyraiban keressétek az igazságot, hanem azt írjátok meg, ami a szívetekben él!

„... Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből és életet ad a világnak. (...) Én vagyok a világ kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. (...) Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem föltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én föltámasztom az utolsó napon. (...) Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért.  (...) Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva pedig ismeritek és látjátok Őt.” (Jn.6,32-51. és Jn.14,6-7.)

Igen, most már úgy kétezer éve nem mondhatjuk, hogy nem ismerjük Őt!
Írjuk meg, és hirdessük, hogy Krisztus az abszolút igazság!
De jó, hogy van pápánk, aki megmutatja, miről is írjunk az embereknek...

 

Kényszerpályán a világ

  2005.03.15. 10:21

                          Kényszerpályán a Világ 
 

A matematika függvénytanából ismerjük, hogy nagyon sok olyan görbe is létezik, melyek viszonylag hosszabb kezdeti szakasza olyannyira megegyezik, egybevág, hogy még szinte meg sem különböztethetők egymástól. A görbék hosszabb távon eltérő meredeksége csupán a megoldó képlet alapján elvégzett függvény-analízis, a differenciál-számítás segítségével állapítható meg.
A meredekség mértéke és iránya azután már feltárja a görbe konvergenciáját.

Tegyük fel, hogy az emberiség önfejlődése a homo sapiens megjelenésétől a mai világunkig egy kvázi egyenes vonalú trenddel írható le, ami a tudósok és hétköz-napi emberek számára egyaránt azt a hamis látszatot kelti, mintha csak a fejlődés örökké töretlenül ívelne a végtelenbe; a plafon egyedül a csillagos ég.

Még tovább fejlesztve a szimbólumok rendszerét, könnyen beláthatjuk, hogy az idő bizony gyorsul - lassanként semmire nincs már időnk! -, ami viszont már azt a látszatot kelti, mintha tehetetlen kapálózásunk ellenére is gyorsuló szabadeséssel zuhannánk valami ismeretlen mélység (vagy magasság) távoli fókusza irányában; vagyis hát igencsak megnőtt a trend meredeksége...

Tegyük fel, hogy az emberi technikai civilizáció ‘életvonala’ (hasonlat a tenyér-jóslásból) nem egyenes, hanem aszimptotikusan konvergens bizonyos ismeretlen erőközponthoz; s csak az a kérdés, hogy éppen a leszálló, vagy a felszálló ágban vagyunk, haladunk-e?! Mert a ‘fejlődésünk’ mindenképpen exponenciális!

A szimbolikát most már a vallási, filozófiai síkra átemelve; képzeljük el, hogy az eddig végtelen egyenesnek hitt trendvonal valójában egy görbe, amiről még nem tudjuk, parabola-e, vagy hiperbola; mert nem ismerjük a képletét... Tegyük fel, hogy a parabola-változat az Istenhez, az örök élethez - a hiperbola görbéje pedig a Sátánhoz, az örök halálhoz vezet! Minden csak a képlet felismerésén múlik...

A görbénk irányultságát, ‘végkifejletét’ előre nem ismerhetjük, ám a meredeksége visszavonhatatlanul, érzékelhetően fokozódik. Valami nagyon gyorsan közeledik! De a megoldó képletből eredő ‘megoldás’ negatív értelmezési tartománya (ti. a Sátán!) merő képtelenségnek tűnik... 

Sohasem fogjuk megtudni, vajon a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás. Vagyis hogy a görbe meredekségébe van-e belekódolva a kollektív sorsunk, vagy a mi szabad akaratunk, tehát magunk csinálta történelmünk idézi-e elő az ‘életgörbénk’ felfelé ívelését, avagy tragikus lekonyulását?! Könnyű megoldás lenne a praedestinációra ‘fogni’ mindent, amivel a Teremtés és a Gondviselés összes erkölcsi felelősségét Isten nyakába varrhatnánk. Eleve meghatározott képlet ugyanis nincs. Más kérdés azonban, hogy attól a pillanattól kezdve, amikortól már nem csak a gyorsulás, de annak a mértéke, sőt, még az iránya is felismerhetővé válik; - attól kezdve bizony ‘nagy baj van’, mert a képlet ‘kőbe vésve’ tűnik elő... Innen kezdve lehet ugyan még elemezni, siránkozni, mosakodni, magyarázni, mellé beszélni, fogadkozni, ködösíteni, jópofáskodni - de változtatni már nem.

Kényszerpályára lépett a Világ!

Az I. Világháború akár csupán fatális véletlen is lehetett; bár már feketén-fehéren megmutatta, hogy akár egyetlen pisztolylövés történelmet csinál, és úgy megrázta az egész földgolyót, hogy a Világ ténylegesen kitért a hitéből.

A II. Világháború viszont már valóságos előregyártott rituális rejtély. A holocaust tragikus egyedisége éppúgy nem tagadható, mint ahogy a bibliai gyökerek is hát-borzongató pontossággal felismerhetők, azonosíthatók. Az emberi fejlődés ekkor paranoid-skizofrén irányt vett, amúgy általánossá is vált a le-és elhallgatás...
Azután pedig már egymást érték a vadabbnál vadabb történések.

J. F. Kennedyt, az Amerikai Egyesült Államok elnökét dallasi látogatásakor több lövéssel meggyilkolta L. H. Oswald, aki igen gyanús orosz kapcsolatokkal (CIA-KGB?) is rendelkezett; majd J. Ruby a börtönben hasba lőtte, és ő is meghalt.
Nemsokkal később az elnök öccsét, az igazságügyminiszter Robertet is magányos merénylő (Sirhan-Sirhan) lőtte agyon; - mindmáig nem tisztázott egyik gyilkosság háttere sem...

II. János Pál (lengyel) pápa testébe a török Ali Agca eresztett két pisztoly-golyót; ám a katolikus egyház fáradhatatlan feje nemcsak, hogy ‘tökéletesen’ felgyógyult, de még nyilvánosan meg is bocsátott potenciális gyilkosának. A bolgár kapcsolat elemzése révén kiderült, hogy a KGB volt/lehetett a megbízó.

Az egykori western-színész, Ronald Reagan elnök szintén majdnem ‘hősi’ halált halt, a tüdejét fúrta át egy magányos merénylő golyója, ámde felgyógyult, majd a ‘80-as évek második felében a csillagháborús fegyverkezési verseny tervszerű felgyorsításával gazdaságilag térdre kényszerítette a Szovjetúniót, és ezáltal egy-pólusúvá változtatta a világhatalmat; szintén magas, aggastyáni életkort érve meg. 

John Lennont, a legendás Beatles-vezért, a beat-korszak tán legnagyobb zenész-forradalmárát, aki népszerűbbnek hirdette magát Jézus Krisztusnál is; újból csak egy magányos merénylő, egy pszichopata gyilkos öt pisztolylövéssel lőtte agyon, közvetlenül newyork-i (manhattani) lakása kapujában... Hihetetlen történetek! 
Vagy mégsem? Mi folyik itt? - kérdezhetné egy másként gondolkodó, de már rég-óta senki nem kérdez semmit, ami mellesleg igencsak fura, árulkodó körülmény. Különösen akkor, ha hozzávesszük, hogy a közvélemény és a hivatalos történet-írás - oly ritkán, de most - egybehangzó véleménye szerint a merényleteket a XX. század szinte ‘legpozitívabb’ társadalmi személyiségei ellen hajtották végre, és a valódi indítékok máig-mindvégig megismerhetetlenek maradtak!

Negatív, gonosz figurák ellen soha, semmilyen gyilkossági kísérlet nem történt... Ez mellesleg nagyjából választ ad a „kinek áll(hat) érdekében?” kérdésére is. Ha ugyanis a merényletek kizárólag csak ‘jó emberek’ ellen irányulnak, akkor eléggé nyilvánvaló, hogy a ‘megfelelő gyanúsított’ mindegyik esetben a Gonosz Lélek... Ennyi véletlen nincs; - a jók pedig bizonyosan nem irtják módszeresen a jókat!

Gyanúsan sok a fanatikus, magányos merénylő. Akiről azután mindig kiderül - hogy egyrészt ‘őrült’, másrészt semmilyen ‘szervezett kapcsolat’ nem küldte. Ha a média és az általa megvezetett közvélemény már kellőképpen kiszörnyülködte magát rajtuk; - megölik őket is, vagy eltűnnek a süllyesztőben, az ismeretlenség homályában, ahonnan jöttek. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy az erő-szakos, terrorisztikus cselekmények ‘arra valók’, hogy kizökkentsék megszokott medréből a Világ folyását. Kizökkentsék, és egy másik, gonosz kényszerpályára állítsák. Az ezredforduló utáni események bebizonyították e kényszerpálya létét...

Azután 2001. szeptember 11-ikén egy ‘zseniálisan’ kitervelt és végrehajtott aljas terrortámadás következményeként szinte percek alatt ledőltek a manhattani világ-kereskedelmi központ (WTC) felhőkarcoló ikertornyai; - majd 2001. október 7-ikén Afganisztán amerikai megtámadásával, látszólag minden előzmény nélkül kitört a III. Világháború az ún. zsidó-keresztény nyugati civilizáció és az arab-iszlám világ között (lásd még pl. Samuel P. Huntington: „A civilizációk össze-csapása és a világrend átalakulása” könyvében). Úgy is, mint az USA, illetve a szintén ‘magányos merénylő’ Usama bin Laden képtelen konfliktusa. S a postán, levélben küldött töméntelen lépfene-baktérium (fehér por) formájában ismételten kivirult a birodalom paranoid skizofréniája is. A Világ lakossága ettől kezdve  (az államhatároktól igen, - a vallási hovatartozástól cseppet sem függetlenül) vég-érvényesen két tömbre szakadt: USA-pártra és Usama bin Laden ‘rajongóira’; bár a legtöbb állam hivatalosan a NATO mellé állt...

Most mindenki - gyarlók, esendők, földhöz ragadtak és végleg megvezetettek - gondolatai kényszerpályán mozognak; dönteni kell végre a jó és a rossz között. Az USA vagy bin Laden: nincs harmadik, vagy arany középút. A vigyorgó kurafi, a Köpönyegforgató úgy intézte, hogy most az egyszer, csak és kizárólag rosszul dönthessünk, mert mindkét út őhozzá vezet el. Sátáni pofájának a pillanatképe füstölve lángolt a falon, amint az egyik Boing becsapódott...
A kicsinyhitűek rettegése nőttön nő; - a rettegés a ragály, nem is a lépfene. Mivel csak az retteg, aki nem hisz; a Sátán végső vad rohammal törhet a világuralomra, mert a hitetlenség szökőárja hullámsírba dönt minden hívőt. „Győzni fogunk!” - ismétli naponta többször is Duplavé Bill, a Bozót-Gyuri, az Amerikai Egyesült Államok ügyeletes elnöke, hogy lelket öntsön a honfitársaiba s belénk. Valamikor rég még egyszerű volt a világ. Az évtizedekig ideiglenes szovjet megszállás idő-szakában össznépi meggyőződéssel vallottuk, hogy a szocialista tábor a jó oldal, míg a gaz amerikaiak a gonosz imperialisták. Ők viszont már akkor is biztosak voltak benne, hogy „Amerika a földkerekség legeslegszabadabb országa”, míg a Szovjetúnió a Gonosz birodalma. Mindenki szabadon választhatott - akárhol is élt -, hogy a jó, vagy a rossz oldalára áll. Mára a helyzet végletesen bonyolulttá vált; - miközben mi, NATO-tagok az egyedül létező jó oldal kizárólagos kép-viselőinek tartjuk magunkat, fel kellene ismernünk, hogy velünk szemben nem áll senki: nincs ellenség, csak az ördög lidérces pillanatképe a ledőlő torony füstölgő falán. A terrorista Sátán közöttünk él, bennünk, az elménkben lakozik!

Nem sokkal az ikertornyok ledöntése után egy barátom azon véleményének adott hangot, hogy ezt a merényletet nem csinálhatták (csak) az arabok.
2001-ben a Parlament plenáris ülésén dr. Lentner Csaba, a MIÉP országgyűlési képviselője (immáron másodszor!) tette szóvá, hogy miközben az Országgyűlés terrorizmus-ellenes pénzügyi törvényeket, az USA utasítására szigorú, korlátozó intézkedéseket igyekszik bevezetni - például: a pénzmosás megakadályozására  felszámolják az ‘anonim-bankbetéteket’ -, addig az állami készenléti távközlési (információs) rendszer (TETRA) technikai megvalósítására kiírt pályázatot az a MOTOROLA multinacionális társaság nyerte meg, melynek jelentős hányadban tulajdonosa a szaúd-arábiai bin Laden család! Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. „Micsoda világban élünk!” - tette hozzá. Utána megemlítette még, hogy a jelentősebb összegű pénzmosások hazánkban az 1990-es évek első felében már mind lezajlottak - úgy mint: privatizációk és bankkonszolidációk formájában...  De mintha - mégsem... Két évvel később, immár az új (mint később kiderült, „fél-ciklusos”) kormányfő regnálása idején két szír bőröndben vitte ki a megtisztított milliárdokat az IE Bankból. Tizennégy bankpénztárosnőt rögtön letartóztattak... 

Mintha a világ véglegesen szétesett volna: a kétségbeesett maradék vagy hézag-pótló ‘nemzeti kormányok’ - megalázó pótcselekvésként - a lehullott morzsákat, a szerteszét szállongó pernyét kergetik csak ócska-kis cirokseprűikkel, miközben a lényeg, a lé sziklabarlangi oxigénelvonó neutronbombaként lobban szanaszéjjel.
 
A krónikus veseelégtelenséggel küszködő (nyilván rövidülő ciklusokban művese-kezelésre is szoruló) Usama (az Ezeregyéjszaka palackból kibújt dzsinnje) fürgén ide-oda mászkál összkomfortos katakombáiban, és időnként ügyesen el-elugrik a sűrűn becsapódó fürtös-bombák elől, majd sietve újabb interjút ad az Al Jazeera televíziónak, melyben dzsihádra, vagyis szent háborúra szólítja fel a világ összes muzulmánjait - a modern keresztes-háborút folytató keresztény-zsidó civilizáció ellen, mondván: „Addig, amíg egyetlen amerikai is él a Földön.”...

Nem bizonyos, viszont valószínű, hogy a tornyokat Usama döntötte le.
Nem biztos, hogy ő tervelte ki, de vélhetőleg ő irányította a végrehajtást.
Nyilván a Világbank, az IMF és az OPEC bankrendszerein, a WTC kereskedelmi hálózatain, a MOTOROLA mobiltelefonjain és műholdjain, internet-világhálóján:  a VILÁG-TETRA Al-Kaida alrendszerét is sikeresen használva az akcióhoz...
S eközben a halálfejes (Order of Skull and Bones) Bush és a terrorista bin Laden családok társrészvényesek a texasi olajmezőkben, s talán már Irakban is... 
Qui prodest?

Az ikertornyok felrobbantása felért a világ rettegésének ősrobbanásával! Hogy az analógia teljes legyen; - még az a bizonyos háttérsugárzás is jelen van: tűzoltó-asztma és apránként terebélyesedő biológiai-pszichológiai hadviselés képében... Az egyetlen pillanatra sem szűnő világ-rettegést a világ-média generálja; - valami titokzatos parancsnak téve eleget, mely a legmélyebb tudatból tör elő. Még 2001. november 11-ikén olvastam a közszolgálati televízió (az M2) teletextjén, a nagy-világ kis híreiben (135. oldal), piros címmel ezt a hírt: Szabadkőműves Világ- kormány. A hír szerint új párt alakult Lengyelországban, ‘önvédelemből’, - azért, hogy a Szabadkőműves Világkormány (amelyet Soros György és a hasonszőrűek irányítanak - így a hír!) ne lophassa el (értsd: privatizáció) a lengyel nép kollektív tulajdonát. Lassan mindenki becsavarodik - bróker, vakoló vagy terrorista lesz...

„Az Antikrisztus háborúja huszonhét éven át fog tartani. A hitetlenek halottak lesznek, raboskodnak vagy elűzöttekké válnak; emberi testek, vér és vörös eső lepi be a Földet.” (Nostradamus)

S valakik már jelezték, hogy a lépfene után mindjárt jön a fekete-himlő...

„A számmisztika törvényei szerint New York város - NYC - (a fényképen még ikertornyokkal) száma 3 (három), ami a büszkeséget, az ambíciókat és a földi örömök szeretetét jelképezi; de azt is, hogy az ebbe a csoportba tartozók kép-telenek a gondolatokat és az embereket hosszú időn át komolyan venni. Egyes gondolkodók szerint ez a jellemzés tökéletesen ráillik az USA divat-és pénzügyi fővárosára.” A világpénz fővárosa tehát komolytalan.
Egykor az élvhajhász, fajtalan Róma is így tűnt el...

Az ember egyik legnagyobb tévedése, hogy döntő jelentőséget tulajdonít minden eseménynek, a cselekménynek; s ezek összességének, az írott történelemnek. Az isteni gondviselés meghatározó jelenségei: a személyiségek, a próbatételek vagy az analógiák, - illetve a dramaturgia és a szimbólumok. Ilyen megközelítésben bizony merőben más értelmet kaphat a WTC-tornyok elleni merénylet. Az iker-tornyok a liberalizált világkereskedelem merészen az égbe törő jelképei voltak. Ledöntésükkel az akciót végrehajtó terrorista-hadúr magát a világkereskedelmet kívánta megdönteni; - azt a profit-éhes világrendszert, amely a mindennapokból kirekesztette az egy Istent. A Sátán tudja, hogy az anyagelvű, élvhajhász ember nem Isten ítéletétől, a kárhozattól retteg, hanem a haláltól, mert valójában nem is hisz a világ Teremtőjében, az üdvözülésben, a feltámadásban és az örök életben. A tornyok felrobbantásával, sőt, az állandósult baktérium-fenyegetéssel az ördög Amerika életének szerves részévé igyekszik tenni (tette) a növekvő rettegést, ami a kétségbeesett metodistákat, episzkopálisokat tömeghisztériába, pánikba kergeti.
A WTC-tornyok ledöntése a beköszöntő bibliai Armageddon kezdő rúgása volt...

Amióta ténylegesen kitört a paranoid-skizofrén III. Világháború - amiről a világ-média csupán egyszerű, vidám terrorista-üldözésként tudósít -, gyakran nézem a CNN és a Fox News tévécsatornákat, hogy a saját szememmel is lássam, amint bilincsbe verve, pórázon (Szabadi Bélánkhoz hasonlóan) elvezetik a világ első-számú közellenségét, hogy a Szlobodán Milosevics melletti zárkába zárják, amíg a szupranacionális ítélőszék vésztörvényt nem ül fölötte. Nézem, elnézegetem a legkülönbözőbb világnemzetiségű, tökéletes angolsággal üzemelő hölgyeket 30 és 70 év között, akiknek valós életkorára maximum temperamentumkülönbségeikből lehet következtetni. Ráncaik, szarkalábaik egyáltalán nincsenek, - s a fiatalabbak még  mosolyogni is tudnak. Hatvanéves, klónozott bemondógépek - az örömtelen világistálló mosolytalan hírhozói. Mert a médiát is uralja a kortalan, szenvtelen, boldogság-hiányos, kegyetlen matriarchátus, amely az ifjakat Vietnam, Bosznia, Koszovo és Afganisztán után most bizonytalanul hosszú évekre Irakba küldi. Mert a liberális világdemokrácia tőzsdecsászárainak legfőbb ellensége a halál, az elmúlás, mely elől az ál-keresztény angolszász világ most fejvesztve menekül. A hijackerek, a repülőgép-eltérítők, a merénylők és öngyilkos robbantgatók azért legyőzhetetlenek, mert nem félnek a haláltól. Mert a túlvilági élet, az üdvözülés - földi élet és halál, hit és hűség kérdése...

Az elsőszámú közellenség - Usama bin Laden - helyett azonban a bosszúszomjas világ egy időre most még kénytelen beérni a frissen elfogott Szaddám Huszeinnel, akit előretolt balekként morzsolnak miszlikbe, hogy csökkentsék frusztrációjukat.
A verseny, a vesszőfutás folytatódik, nehogy végetérjen a monstre amerikai álom.

 

 

A titkos uralom

  2005.03.15. 10:23

                               A titkos uralom   

Kétségbeejtő tény, hogy a legkülönbözőbb tudományos elméletek mennyire nem illenek egybe, mennyire ellentmondanak egymásnak is, de legfőképpen a Biblia genezis-történetének az intelligens emberiség kialakulását illetően a Földön. Ám legalább ennyire kétségbeejtő az is, hogy az emberiség a saját múltját és jövőjét, megszületését és kollektív célját tekintve legalább háromféle nézetrendszerrel - vallásossal, gnosztikussal és tudományossal - rendelkezik, illetve él együtt, mely nézetrendszereknek jószerivel még közös (tám)pontjaik is alig vannak! Mintha az emberiség többféle szellemi örökséget cipelne magával egész eddigi történelme során, melyek keresztbe-kasul zavarják, dezinformálják az igazságot keresőket... 

Az úgynevezett tudomány önmagában a mai napig nem képes megmagyarázni a Világegyetem keletkezését az isteni teremtés - vallási - elmélete nélkül. A táguló Univerzum elméletéből könyörtelen vaslogikával következik, hogy a nulladik időpillanatban még minden ‘későbbi anyag’ egyetlen elméleti mértani pontban sűrűsödött össze, vagyis ekkor még a teljes univerzum nem volt több fikciónál, a teremtő Isten evolúciós terveiben. (Ebből is láthatjuk, hogy a fikció mindennél előbbre való.) Azután jött a cselekvő-alkotó ‘végrehajtás’: a vakító fényrobbanás, amelyből a fokozatosan felépülő anyag, a tér és az idő keletkezett. A tudomány ismét csak ‘bajban van’, amikor az élet megszületését próbálja megmagyarázni a Földön, vagy bárhol másutt. Vagy feltételezi, hogy az élet az Univerzumot alkotó ‘anyag’ legbensőbb funkcionális törekvése, - vagy a szervetlen evolúció alkalmas pillanatában segítségül hívja Istent, hogy ‘támassza fel’ a halott anyagot. Ugyan-így vagyunk a szerves evolúció csúcsán megjelenő állati ösztönnel s öntudattal, mely utóbbi már a legfejlettebb (fő)emlősök és legfőképpen az ember sajátja. Az öntudat az életnek az a csodálatos és furcsa megnyilvánulása, amivel a teremtés ‘visszatükrözésére’ törekszik, mintegy megköszönve Istennek: íme, ilyen lettem! Isten nélkül teljességgel értelmetlen, érthetetlen és megmagyarázhatatlan ‘tükör’-funkció; - nem csoda, ha a sebészek az agyban sehol nem lelik az öntudatot. Ám a legdöbbenetesebb az a kettősség, ami az embert jellemzi! Az ember nemcsupán öntudattal rendelkező (a teremtést visszatükrözni képes) biológiai lény, hanem független személyiség, akinek magasabb rendű önálló akarata van, amellyel teremteni és pusztítani egyaránt képes. Alkotni és szeretni tud, abszolút szépségre és végső igazságra törekszik; - ugyanakkor mérhetetlenül kapzsi s hatalomvágyó, féktelen kevélységében teremtője ellen tör, gyűlöl s rombol, ha az ‘agya’ elborul. Az ember ostoba, álnok állat és zseniális isteni géniusz egy személyben: isteni lélek lakik a tökéletlen porhüvelyben! A tudat = többé-kevésbé adekvát vissza-tükröződés; a lélek önálló isteni funkció. A pszichológia nevű áltudomány össze-keveri a szezont a fazonnal, a tudatot a lélekkel; - és olyan megnyilvánulásokat méricskél, illetve elemez, amelyek döntő hányada nem anyagi természetű. Ennél is nagyobb gond - éppen ma olvasom a Leleplező című könyvújság 2003. V/4. számában, Drábik János: ‘Az agy feletti uralom megdöbbentő új világrendje’ cikkében, hogy kvázi-sátánista szellemiségű titkos laboratóriumokban, klinikákon már nagyjából 60 éve (!) kísérleteznek aktív tudatbefolyásolással: már a magzati korban, az édesanya méhében beavatkoznak az embrió tudatának fejlődésébe - az, hogy elektrosokkal és egyéb fájdalom-okozással rekeszeket hoznak létre az agyban, részekre osztják ‘a személyiséget’, kódolt utasításokat rejtenek el (pl.: titkos kódra ébredő alvó ügynököket képeznek ki), hollywood-i produkciókat (Óz, a csodák csodája, Alice csodaországban, Pocahontas, Harry Potter, stb.) fel-használnak rejtjeles tananyag rögzítésére, mesterségesen előidézett (hamis) tudat-állapotokat pszichedelikus szerekkel fixálnak, stb. Mikor ezek az áltudományos ‘szakemberek’ sarlatán módjára belepiszkálnak a tudatba (amely csak tükörkép, ti. a külvilágot érzékelő, kívülről jövő, és legbelülről, a személyiség mélyéről is érkező tükröződések összetett, összefüggő rendszere), akkor istentelenségükben, Istentől való elrugaszkodottságukban azt képzelik, hogy gonosz eszközeikkel és módszereikkel már a lelki folyamatokat (pszichológia) manipulálják. Mivel a lélekben nem hisznek; azt gondolják, hogy a tudat - a lélek. Pedig a lélek Istentől, közvetlenül a világ teremtőjétől való, s így ‘földi módszerekkel’ - mérhetetlen...

A ‘Titkos uralom’-ban olvassuk: „Az összes titkos társaság titokban őrzi ma is a tudást erről az egyetlen Istenről, aki az embert teremtő Annunaki fajt is megteremtette, valamint őrzi azt a bizonyosságot, hogy az életnek nem csak anyagi oldala van. (...) A teremtésnek és az emberi faj eredetének ez a sumér magyarázata lenyűgöző. Nemcsak önmagában alkot egységes egészet, de a világ minden tájáról származó bizonyítékok is kellően megerősítik. Ezen kívül hihető magyarázattal is szolgál a Földön mindenütt tapasztalható meglepő szabálytalanságokra, titkokra. Egyszerűen több értelme van, mint a tudomány sok eddigi próbálkozásának arra, hogy ezeket megmagyarázza. Elérkeztünk a Titkok Titkához, a misztikus iskolák és a titkos társaságok által évezredeken keresztül továbbadott rejtett tudáshoz: nemcsak, hogy nem vagyunk egyedül a világegyetemben, de megteremtésünkben minden bizonnyal szerepet játszottak a nem emberi értelmes lények. (...) Erich von Däniken 1998-ban így írt erről: ‘Ahogy a földön kívüliek óriás űr-anyahajója belépett a naprendszerünkbe, a fedélzetén tartózkodók a legkülönbözőbb életformák gazdag változatosságára bukkantak, köztük a mi primitív őseinkre. A földön kívüliek fogtak ezek közül egyet és módosították génjeit - ami ma már egyáltalán nem elképzelhetetlen.’

Egyes szerzők, például Charles Fort, William Bramley, David Icke és R. A. Boulay szerint az emberiség alig több, mint idegen urak által irányított állat-csorda. ‘Úgy tűnik, az emberiség csak egy szolgafaj, amely egy kis galaxis el-dugott bolygóján tengődik - jelentette ki Bramley 1989-ben. - Az emberi fajt egy földön kívüli civilizáció egykor munkaerőként használta fel, és még ma is a tulajdonának tekinti, teljes joggal. Hogy meg is tartsa tulajdonában, s hogy a Földet mintegy börtönként tartsa fenn, ez a másik civilizáció (a ‘Börtönőrök’) végeérhetetlen ellentéteket szított az emberi lények között, elősegítette szellemi hanyatlásukat és biztosította, hogy az embernek szüntelen és kegyetlen fizikai nehézségekkel kelljen megküzdenie a Földön. Már évezredek óta ez a helyzet, és ma sincs másképp.’ - ‘Összefoglalásként elmondhatjuk - írta Icke 1999-ben -, hogy egy kevert vérvonalú (egy gyíkféle és ember kereszteződésével létrejött ‘királyi’) faj lakott az őskorban a Közel-Keleten, és az azóta eltelt évezredek alatt az egész bolygóra kiterjesztette uralmát, olyan intézményeket (vallásokat) hozva létre, amelyek értelmileg és érzelmileg gúzsba kötik a tömegeket, illetve háborúkba sodorják őket.’ Boulay véleménye szerint ‘évezredek óta csak arra kondicionálják az emberiséget, hogy tagadja le valódi származását, mi pedig csillapítószerként az amnézia egy kényelmes formáját fejlesztettük ki. Vagyis elfogadtuk a saját befolyását újra meg újra gondosan átörökítő papság és egy tudományos közösség történelemmagyarázatát.’ Charles Fort újságíró 1941-ben eme következtetésre jutott: ‘Szerintem mi valaminek a tulajdona vagyunk.

Azt hiszem, valamihez tartozunk; valamikor régen a Föld senki földje volt; ám aztán más világokból valakik megérkeztek és gyarmatosították, harcoltak egy-mással a birtoklásért, és most valaminek a tulajdonában van.’ Alan F. Alford eltöprengett, hogy vajon a régi istenek hogyan próbálhatják meg ma is fenn-tartani uralmukat. ‘Bárki felbukkanhat, és azt állíthatja magáról, hogy Jézus vagy Jahve - írta. - Épp ezért nem lenne sok haszna, ha az istenek közvetlenül a népnek jelentenék ki magukat. A visszatérésük hírét csak azokkal tudatnák, akiknek ez valóban hasznos információ, és csak néhány magas rangú vezető találkozhatna velük. Úgy tűnne, hogy az élet a szokott mederben folyik tovább, ám változás történne a politikában. Jelenlétüket tehát megmagyarázhatatlan eseményekben, a kormányzati politika megváltozásában, továbbá értelmetlen háborúkban (!) lehet felfedezni, valamint talán a megnövekedett kormányzati titoktartásban.’ Más szerzők, így például a szabadkőműves Hall és Mackey, s a keresztény Webster is Mezopotámiát jelölték meg a titkos tudás forrásaként, de az emberi s nem emberi lények közti választóvonalat a fény és a sötétség meta-fizikus küzdelmeként értelmezték. Webster a ‘20-as években feltette a kérdést: ‘Hogyan is lehetne a világban működő Okkult Hatalom létezését figyelmen kívül hagyni? A rombolás gyakorlati munkáját (pl. Irak lebombázását!) világ-uralomra törő emberek, szekták vagy emberfajták végezték el, de a mögöttük álló hajtóerő a sötétség valóságos hatalma, amely örök küzdelemben áll a fénnyel.’ Mackey megállapította, hogy az ősi tudás ‘két nagy vallási igazságot’ foglalt magában: Isten egylényegűségét és a lélek halhatatlanságát.

A régi szabadkőműves ‘Alkotmányok’ ezt a rejtett tudást - vagy ‘tudományt’, ahogy mindig nevezik - Lámechtől (Noé vízözön előtti apjától) Nimródig (a legendás sumér vezérig) vezették le, aki Bábel tornyának építésekor meglelte, vagyis feltalálta a Kőművességet, tőle pedig Euklidész görög matematikusig, aki azt Egyiptomban megalapította, ahonnan az izraeliták Júdeába vitték, ahol viszont a Templom építésénél Dávid és Salamon alapította meg (...); eljutott Franciaországba (...), Franciaországból pedig Angliába vitték.’ Hall szerint e tudással ‘át lehet lépni az igazat a hamistól, a szellemit az anyagitól, és az örökkévalót a múlandótól elválasztó vonalon.’ Szerinte az ősi tudást az ember ‘elődeitől, a Kígyókirályoktól kapta, akik a Földet uralták. Eme Kígyókirályok alapították meg a misztikus iskolákat (...) és az ősi okkultizmus más formáit.’

A tudást birtokló, vérvonala és gondolkodásmódja révén a régmúltba vissza-nyúló elit hihetetlen mértékű ősi hatalma az, mely az emberi képességek teljes kibontakoztatására tett összes jelentős kísérletet megpróbálta elbitorolni vagy ellenőrzése alá vonni, már jóval a kereszténység megjelenése előtti időtől fogva egészen a New Age-ig. Mivel egyértelműen bebizonyosodott, hogy ez a tudás (vagy világnézet) még mindig szigorúan el van zárva a titkos társaságok belső szentélyébe, úgy tűnik, csak három lehetőség áll fenn. Az első az, hogy a kis létszámú belső elit megpróbálja még jobban megnövelni vagyonát és hatalmát, hogy kapcsolatba lépjen ősi teremtőinkkel (a nem emberi értelmes lényekkel). A második az, hogy már kapcsolatba is léptek velük, és jelenleg e nem emberi lények segítik vagy irányítják őket. A harmadik pedig az, hogy ők maguk az ősi teremtők, az Annunaki, a Kígyókirályok. Ha az emberi történelemnek a sumér változata az igaz, akkor lehetséges, hogy az Annunaki lények még mindig itt vannak, fejlett technikájuk segítségével különféleképpen álcázva magukat (ők lehetnek például az UFO-k a rejtélyes repülő csészealjaikkal). Végeredményben: míg Szodoma és Gomorra elpusztítása a mi időszámításunk szerint már több mint négyezer éve történt, Annunaki mércével mérve alig több, mint egy év telt el azóta. (...) A múltban a háborúkat és a vallást igen sikeresen használták fel irányító mechanizmusként. Mostanában viszont, amikor a nukleáris fegyverek kizárják a nagyarányú háborúkat, a vallási intézmények napja pedig már le-áldozóban van; - a gazdaság, vagyis a pénz hatalma lett a titkos társaságok belső elitjének eszköze a tömegek kézben tartására. (...) Ahogy belépünk a III. évezredbe, úgy látjuk, hogy az új gondolatok, új nézetek és az új tudásanyag egyre növekvő sebességgel löknek minket előre. Azon vesszük észre magunkat, hogy e kétségtelenül rendkívüli korban világképünk és gondolkodásmódunk folyton a megértés újabb és újabb útjaira tér. Egyedül 1999. első hónapjaiban számos olyan programot láthatott az amerikai televíziók közönsége, amelyek kormányzati összeesküvésekről, ufókról, és velünk kapcsolatba lépő földön-kívüliekről, a nagy piramisban felfedezett új termekről és alagutakról, vagy épp a fejlett őskori civilizáció egyre bizonyosabb lehetőségéről szóltak, és még további titkok feltárását ígérték. (...) A valamikor tiltott témák ma - közhelyek.

(...) A tudás valóban hatalom. Ideje, hogy akik igazi szabadságra vágynak, erőt vegyenek magukon, és felvegyék a harcot azon hatalmak ellen, kik félelmet és széthúzást keltve akarnak uralkodni. (...) Az igazságot mindenkinek meg kell tudnia, nem csak a titkos társaságok manipuláló elitjének. (...) Akik hatalomra és mások fölötti befolyásra törnek, általában el is érik azt, és meg is akarják tartani. Ám a nyers erőszak már nem alkalmazható. Ma már csak félrevezetés és titkolózás segítségével tudnak a 6 milliárd főnyi emberiségen uralkodni. A titkolózás ideje lejárt.” Ennyit Jim Marrs hátborzongató könyvéből.

Ahogy János evangéliuma (8,32) mondja: ‘Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket’.”                             

 

Az Annunaki és a Kígyókirályok

  2005.03.15. 10:26

   A sumér Annunaki és elit-utódaik, a Kígyókirályok
                       (az iraki háború: Irak elfoglalásának sátáni gyökerei)

Jim Marrs írja „A titkos uralom” című könyvében: „A parancsok nem valami- féle szellemtől, hanem egy hús-vér személytől (idegen lénytől) érkeztek...

Dr. Joe Lewels, az El Paso-i Texasi Egyetem újságírói szakának volt tanszék-vezetője ‘Az Isten-hipotézis’ könyvében kifejti, hogy Jehova valójában hús-vér lény (az Annunaki?) volt, aki tüzet, viharos szelet és zajt keltő repülő járművel (űrkomppal, csészealjjal?) közlekedett. E járművel vitte fel Mózest a Sínai-hegy tetejére, ahogy meg is van írva a Mózes második könyvében (19,4): ‘Láttatok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mint sasszárnyon hordoztalak benneteket s ide hoztalak magamhoz.’ Lewels arra is rámutat, hogy Mózes és az izraeliták sohasem láthatták Jehova arcát...

Lehetséges - kérdi -, ez az arc annyira nem emberi lett volna, hogy félelmet és undort keltett volna bennük? ‘Meg kell jegyezni, hogy ez egyáltalán nem új gondolat’ - írta -, megemlítve a korai zsidó mandeánus szektát, akik a dualista világegyetemben hittek, amely két egyenlő részre, a fény és a sötétség világára van osztva. ‘Szerintük a fizikai világot - így a Földet is - a Sötétség Ura, hüllő-szerű lény teremtette és kormányozta, akit Kígyónak, Sárkánynak, Szörnynek és Óriásnak is hívtak, és aki szerintük az emberiség igazi teremtője volt.’ R. A. Boulay kutató ugyanezt az elképzelést hirdette. Feltűnt neki, hogy világ összes kultúrájából maradtak fenn olyan történetek, melyek az emberekkel együtt élő - akár az embereket megteremtő - sárkányokról, hüllőkről szólnak. Ezeknek a hüllőknek különös erővel bíró ékköveik vagy kristályaik voltak, lábon jártak és repültek a levegőben, területekért harcoltak egymással, és az emberek ‘isten’-ként tisztelték őket. ‘Az, hogy világszerte leírták a repülő hüllőket, egyértelmű bizonyítéka, hogy teremtőink és őseink nem az emlősöktől származtak, hanem földönkívüli gyíkfélék (szerintem értelmes, földi származású dinozaurusz-félék is lehettek! - Cz. L.) voltak.’ - vonta le a következtetést Boulay ‘Repülő kígyók és sárkányok - az emberiség hüllő-eredetének története’ című könyvében.

Lewels, Boulay és más kortárs szerzők úgy gondolják, hogy a bibliai Jehova valójában valamely ősi sumér ‘isten’ volt, aki különösképp érdeklődni kezdett a mezopotámiai pátriárka, Ábrahám leszármazottai iránt. ‘A héber néppel való kapcsolatában Jehova kezdettől fogva minden rendelkezésére álló eszközzel arra törekedett, hogy hatalma és ellenőrzése alatt tartsa (kiválasztott) népét.’ - mondja Lewels.

A Mózes első könyvének 17. fejezetében leírt - Ábrahám és Jehova közötti - szerződés egyik feltétele az összes férfi körülmetélése volt. Lewels szerint ez arra hasonlít, mint amikor az állattenyésztő gazda a fülön ejtett bevágással jelöli meg saját (tulajdonát képező) állatait (azonosíthatóság céljából)... (...)

A mítoszoknak nevezett allegóriák adják a mai nyugati világ korai vallásos és filozófiai hiedelmeinek gerincét. Bár általában úgy hiszik, az ősi nagy kultúrák ‘égi istenei’, mitikus alakjai kultúránként külön panteonokat alkotnak, ám egy  alaposabb tanulmányozás megvilágítja a közös eredetüket. Amikor a minószi kultúrából származó legkorábbi szöveget lefordították, kiderült: mezopotámiai sémi nyelvjárásban íródott. Azt már régebben megállapították, hogy a nyugati civilizáció alapját képező görög kultúra a Kréta szigetén élő korai minósziaktól eredt. (...) Az igazi kérdés, hogy Mózes és az egyiptomiak hogy’ szerezték meg az Ősi Misztériumokra vonatkozó tudásukat. Úgy tűnik, - nagy részét Izsák és Ábrahám pátriárkák adták tovább nekik. (...)

A Biblia felsorolja Ábrahám összes ősét: apján, Terachon keresztül majdnem kétezer éven át vissza lehet őket követni Noé fiáig, Sémig: így egészen Ádámig. Fontos momentum: Ábrahám a káldeus Ur városából, - a Perzsa-öböl északi részén fekvő sumér városból származott. Mózes első könyvének elején még csak mint egy 318 fős képzett hadsereggel rendelkező héber férfi szerepel, akit a titokzatos Melkizedek megáld. Később, a 24. fejezetben ez az Ábrahám már gazdag ember, - hatalmas csordái és nyájai vannak, aranya és ezüstje, tevéi; a háztartása pedig szolgákkal van tele. Nyilvánvalóan nem egyszerű nomád volt, hanem Sumér jómódú és befolyásos polgára.

Ur városát Kr. e. 2000-ben egy háború során lerombolták; Ábrahám családja északra, Háránba ment. Ezt a várost Ábrahám testvéréről nevezték el, aki a Szodoma és Gomorra történetéből ismert Lót apja volt. A XX. század elején a régészek számos olyan várost találtak Mezopotámia északi részén, amelyeket Ábrahám családtagjairól neveztek el, ilyenek például: Hárán, Terach, Náhór, Serug és Peleg. ‘Egyértelmű, hogy a pátriárkák nem egy hétköznapi családból származtak, sőt, igen befolyásos dinasztiát alkottak.’ - jegyezte meg Gardner. Ez a dinasztia adta tovább az ősi sumér hagyományokat Ábrahámtól Mózesig. A világ legmélyebb titkai mind a mezopotámiai Sumérba, az első ismert nagy civilizációba vezetnek, ami a Perzsa-öböl torkolatánál, a Tigris és az Eufrátesz folyók között terült el. A bibliai időkben Káldeának vagy Sineárnak hívták ezt a területet - ma pedig Iraknak...

A sumér kultúra mintha a semmiből bukkant volna elő, több mint hatezer éve, és mielőtt titokzatos módon eltűnt volna, a hatása hatalmas területre kiterjedt: kelet felé egészen az Indus-folyóig, ami a Himalájából Pakisztánon keresztül az Arab-öbölig folyik, - nyugaton pedig a későbbi egyiptomi királyságok köz-pontjáig, a Nílusig. Kb. Kr. e. 2400-ban a sumér birodalmat sémita törzsek támadták meg, nyugatról és északról. Nagy Sargon alapította a sémi akkád dinasztiát, ami a Perzsa-öböltől egész’ a Földközi-tengerig uralkodott. További harcokkal és kitelepítésekkel töltött évek után a sumér területeket a babilóniai Hammurábi egyesítette, akinek a híres törvénygyűjteménye, lehet, hogy azért született, hogy féken tartsa a katasztrófákat követő népvándorlásokat. Alan F. Alford rámutatott, hogy a görög Szantorini-sziget pusztító kitörése, valamint a Kréta-szigetén és Mohendzsodáróban (az Indus-völgyi kultúra központjában) történt titokzatos pusztítás (atomháború?!) mind nagyjából Hammurábi alatt következett be. Alford szerint ezen események kapcsolatban állnak a Húsvét-szigetek népességének elvándorlásával, az Andok-beli indián civilizációk meg-születésével, sőt, a maják megérkezésével Közép-Amerikába, hiszen ezek mind nagyjából egy időben történtek. (...)

A sumérokról semmit nem lehetett tudni kb. 150 évvel ezelőttig, amikor a korai XVII. századi utazó, Pietro della Valle írásain fellelkesülve régészek elkezdték felásni az Irak déli részén (!!) sűrűn található különös mesterséges dombokat. Miután a francia Paul Émile Botta 1843-ban megtalálta II. Sargon palotáját a mai Khorszabad alatt, - a régészek eltemetett városokat, romba dőlt palotákat, műtárgyakat és agyagtáblák ezreit tárták fel, amik a sumérok életének minden részletét leírták. A XIX. század végére elismerték, hogy a sumér önálló nyelv, és már nagyjából le is tudták fordítani. A mára felhalmozódott tudás ellenére a nagyközönségnek mindmáig igen keveset árultak el az első nagy civilizációról, ami egyszer csak megjelent Mezopotámiában. Lehet hogy többet tudhatunk meg erről a hatezer éves civilizációról, mint amennyit valaha is tudni fogunk a később élt egyiptomiakról, görögökről vagy rómaiakról. Ennek a sumér ékírás az oka. Míg más régi civilizációk papiruszai idővel szétmállottak vagy háborúk tüzei emésztették el őket, addig a sumér ékírás jeleit íróvesszővel nedves agyag-táblákra vésték, amiket megszárítottak, kiégettek, és hatalmas könyvtárakban tároltak. Kb. ötszázezer ilyen ékírásos táblát találtak, és ezek a mai kutatóknak felbecsülhetetlen értékű információval szolgálnak a sumérokról... (...)

A régészeti kutatások feltárták, hogy nem sokkal Kr. e. 4000 után a Tigris és az Eufrátesz völgyében már mocsarakat csapoltak le, csatornákat, gátakat és töltéseket építettek, bonyolult öntözőrendszert alakítottak ki; hatalmas, pompás városokat építettek. Az első tizenkét nagy városállam olyan egzotikus nevekkel, mint Ur, Nippur, Lagas, Akkád és Kiss, mind egy-egy zikkurat (‘szent hegy’), vagyis egy lépcsőzetes, toronyszerű templom köré épült... Mindegyik várost a saját ‘istene’ uralta. A zikkurat körül gyűrűkben helyezkedtek el először a köz-épületek, majd a piacok és a lakóházak. A városokat nagy földterületek vették körül, amik szintén a helyi ‘isten’ uralma alatt álltak. Ahogy e városállamok fejlődtek, egy-egy király uralma alá kerültek, aki a helyi ‘istennek’ tartozott számadással. (...)
‘Tudósok mindeddig megkerülték a kínos kérdést: hogyan is figyelhettek meg, jegyezhettek fel a sumérok 25.920 évig (!) tartó csillagászati ciklust, hogyha az egész sumér civilizáció mindössze 2000 évig (!!) állt fenn?!’ - kérdezte Alford. Továbbmenve feltehetjük a kérdést: a 6000 évvel ezelőtt, csak kis csoportokban vadászó-gyűjtögető életmódot folytató, primitív emberek hogy’ válhattak egyik napról a másikra képessé egy teljes, mai szemmel nézve is fejlett civilizáció létrehozására?! Az új Enciklopédia Britannica is elismeri: a sumér történelem körül sok a súlyos és tisztázatlan kérdés... (...) A válasz pedig az, hogy minden, amit a sumérok elértek; állításuk szerint az isteneiktől származott. (...) ‘Ezeket a történeteket sohasem vették komolyan: a tudósok kezdettől fogva mítosznak bélyegezték őket...’ - írta Sitchin.

Fontos rámutatni, hogy a sumérok sohasem tartották ‘istenek’-nek a lényeket, akiktől tudásukat kapták, és nem is utaltak így rájuk. Ez csak a későbbi görög és római értelmezés volt, akik saját ‘isteneiket’ is a korábbi szájhagyományok alapján képzelték el. (A történelem és a ‘tudomány’ - leépülésünk története...)
A sumérok ezeket a lényeket egyszerűen úgy hívták: Annunaki, vagyis ‘Akik a Földre a mennyből jöttek’.”

Az emberiség ókori történelme kettősséget mutat. Az Annunaki ‘távozása’ (vagy illegalitásba vonulása) óta a civilizáció folyamatosan degenerálódik; - ugyanakkor jelentős (elsősorban technikai) természetű felismeréseknek és fellendüléseknek, sőt, ‘megvilágosodásoknak’ is a tanúi lehetünk, ami újra meg újra a társadalmi haladás illúzióját kelti. Ám a látszólagos szellemi fellendüléseket, rövid ébredési szakaszokat mély depressziók követik, amelyek egyrészt kétségessé teszik, hogy az emberiség végül képes lesz-e önállóan megállni a lábán, és végre békét kötni Istennel és önmagával; - másrészt a tartós hullámvölgyek kétségtelenné teszik: az ember jobbik erői felett minden esetben, kivétel nélkül a mérhetetlenül önző, a titkok monopóliumát kizárólagosan élvező rejtőzködő elit győzedelmeskedik, amelyik semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy földi hatalmát mindörökre megőrizze. Kik ezek? Egy bitorló fajta, az Annunaki; vagy a Kígyókirályok?!

Talán kezdjük megérteni: vajon valójában milyen titkos célt is szolgálhatott az iraki háború!? Azért kellett sürgősen lebombázni, elfoglalni és kifosztani az egy-kori Mezopotámia földjét, nehogy kiderülhessenek az ősi titkok, melyek ‘haszna’  az egész emberiséget illetné. Soha, senki ne tudhassa meg: honnan származik az emberiség. A múltunk megismerése megvilágíthatná lehetséges jövőnket, de azt is elveszik tőlünk. Irak mai elpusztítása kísértetiesen hasonlít a középkori keresztes-hadjáratok titkos céljához: akkor és ott a Szentföld titkait és örökségét akarták (és fogják!) megsemmisíteni. El kell tüntetni mindent, ami a múltra emlékeztet...

Az Apokalipszis lovasai

  2005.03.15. 10:29

                                   Az Apokalipszis lovasai  

Manapság sok embernek gyakran vannak rémálmai. Aztán a spontán rémálmaik fokozatosan a nappalaikra is átterjednek; így az életük folytonos és egybefüggő, állandó rémlátomássá szomorodik. Mások túl sokat gondolkoznak Nostradamus és a Jelenések Könyve világvége-jóslatain, és megpróbálják beazonosítani: vajon kik is, mik is lehetnek az Apokalipszis lovasai, akik a végromlást ránk hozzák?!

Rengeteg a beazonosíthatatlan jel, a riasztó vészjelzés. Ki ne emlékeznék arra az ijesztő ördögpofára (az RTL-en többször is leadták), amely 2001. szeptember 11-ikén, a WTC-tornyok egyikének a robbanástól füstbe borult falán, ha egyetlen tizedmásodpercnyi időtartamra is, de mégis félremagyarázhatatlanul megjelent?
 
Azt is sokan találgatják, ki lehet az a rejtélyes, Mabus nevű személy, akinek oly’ félelmetes szerepet szán világvége-jövendöléseiben Nostradamus?! Mint tudjuk, a jelen apokalipszis-hangulat alapja egyrészt a már elhagyott ezredforduló, - újabb ‘adalékként’ pedig az iszlám terrorizmus ellen meghirdetett angolszász keresztes-háború. A világ-terrorizmus kétségbevonhatatlan kulcsfigurája - helyesen írva a nevét -: Usama bin Laden, a multimilliárdos szaúdarábiai sejk-dinasztia renitens sarja; aki már stratégiai okokból évekkel ezelőtt közhírré tett veseelégtelensége, továbbá az őt az afganisztáni sziklabarlangjából kifüstölni akaró szőnyeg és/vagy neutronbombázások ellenére köszöni, jól van, és egyre fenyegetőbb üzeneteket küldözget, javuló kép-és hangminőséggel a katari (egyháztörténelmi hangzású  helységnév!) Al Dzsazira televízió által... Ne csodálkozzunk: akinek a családja a világ-vezető távközlési és informatikai cégek részvényeinek (Motorola) jelentős résztulajdonosa, annak ez nem lehet probléma!

Nostradamus szerint a Mabus név egy anagramma, amelynek a megfejtése talán a következő, az Usama előnévből kifejtve. Az utolsó tag előrekerül, tehát: Ma... Az első tag hátulra, vagyis: us... Az anagramma-képzés és fejtés szabályai szerint a középső felesleges ‘a’ az ábécé következő betűjére, ‘b’-re cserélhető, - ennek alapján összeolvasva: Ma-b-us, tehát a Mabus név adódik, olvasható ki. Sokan vannak persze, akik Mabus-ban csak egyszerűen George W. Bush-t, az amerikai elnököt látják, aki egy másik olvasatban a ‘Skull and Bones’ Rend tagja... 
Igazán nagyon furcsa időket élünk.

Téved, aki azt gondolja, hogy a legrosszabb, ami az emberrel megtörténhet, az a testének fizikai halála. A keresztények, akik hisznek a lélek halhatatlanságában, az örök életben, a feltámadásban, az üdvözülésben és a Mennyországban, - jól tudják, hogy az emberre leselkedő legnagyobb veszély nem a halál, amelyen egyszer amúgy is mindenkinek át kell esnie, hisz tréfásan szólva még senki nem élte túl a saját halálát... A legnagyobb veszély nem a halál, hanem a kárhozat.

Jézus Krisztus nem félt a haláltól - tudta, hogy eljön érte, de azt is, hogy üdvözült testtel harmadnapra fel fog támadni -; s amikor a kivégzői keresztre feszítették, így szólt: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!” (Lk. 23, 33-34.) A mondat három alapvető dologra hívja fel a figyelmünket: (1) Krisztus az ellenségei iránt is szeretetet érez (vagyis aszerint is cselekszik, ahogy nekünk prédikálta), mert utolsó gondolatai egyikével is gondoskodik róluk. (2) Mivel Ő Isten-Ember, vagyis ‘félig’ hozzánk hasonló esendő, gyarló ember; az Atyaistent, atyját kéri a megbocsátásra, - tekintve, hogy a megbocsátás joga egyedül Istené. (3) Meg is indokolja a bocsánat kérését: „mert nem tudják, mit tesznek”. Mint sok naiv Biblia-magyarázó azt szentül hiszi: az indoklással Krisztus nem a saját isteni mivoltára céloz (márminthogy a gyilkosok nem tudták, hogy Isten Fiát ölték meg), hanem a halhatatlan lelkére, mely (hasonlóan a miénkhez) nem ölhető meg. Vagyis hát a gyilkosoknak Isten csak azért bocsáthat meg, mert kvázi ha tudtak volna a lélek halhatatlanságáról, nem próbálkoznak meg a test megölésével sem. A legszörnyűbb bűn, ha valaki tudva és akarva Isten ellen támad; és az emberi lelkek eltérítésére, örök kárhozatra juttatására, vagyis ‘megölésére’ szövetkezik...
Vagyis (biankó) vérszerződést köt az ördöggel!

Az alábbi újszövetségi idézetek (Krisztus szavai) mind azt támasztják alá, hogy nem annyira a gyilkosoktól, a test megölőitől kell igazán félnünk, hanem sokkal inkább a megtévesztő, a tömegeket manipuláló hamis prófétáktól, akik cifra jelmezekbe öltözve, sima szájjal különböző (szektás) Krisztus-paródiákat, imitációkat adnak elő, Lucifer és Belzebub vérszerződésével a zsebükben!
Akik legfőbb titkos célja, hogy a lelkünket megvezetve elválasszanak Istentől.
Mert az ember igazi és végleges halála: Istentől kapott lelkének kárhozata...

„Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket, meg a testet is pokolba taszíthatja!” (Mt. 10, 28-29.) Óvakodjatok a képmutatástól! Máskor pedig Jézus így tanította őket:

„Óvakodjatok az írástudóktól! Szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket, szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhelyeken a lakomákon. Fölélik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.” (Mk. 12, 38-40.)

Jövendölés a világvégéről. Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: Én Vagyok. Sok embert meg is tévesztenek. Amikor pedig háborúról és háborús hírekről hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég. Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Földrengés lesz itt is, ott is, meg éhínség, de ez csak a gyötrelmek kezdete.” (Mk. 13, 5-8.)

Előképe: Jeruzsálem pusztulása. „Akkor, ha valaki azt mondja: Nézd, itt a Krisztus, vagy amott! - ne higgyétek. Föllépnek ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, jeleket és csodákat művelnek, hogy még a kiválasztottakat is tévedésbe ejtsék, ha lehetséges. Vigyázzatok, előre megmondtam mindent.” (Mk. 13, 21-23.)

Hamis próféták. „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek el hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcsükről ismeritek föl őket. Szednek-e a tövisekről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem. Tehát gyümölcsükről ismeritek fel őket.” (Mt. 7, 15-20.)

A hamis tanítók sorsa. „Akadtak azonban a nép közt hamis próféták is, amint  közöttetek is lesznek tévtanítók, akik kárhozatos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urukat megtagadják s gyors pusztulást zúdítanak majd önmagukra. Számosan szegődnek társukul a kicsapongásban, miattuk becsmérlik majd az igaz utat. Kapzsiságukban hízelgő szavakkal ki is fosztanak majd titeket. De régóta készen áll már számukra az ítélet: kárhoztatásuk nem alszik el.” (2 Pét. 2,1-3.)

Óvakodjatok hamis prófétáktól! „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az Antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, sőt már a világban is van. Ti Istentől vagytok, gyermekeim, és győzedelmeskedtetek azon. Hiszen, ha bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rájuk. Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki viszont nem az Istentől való, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság szellemét a hamisság szellemétől.” (1 Jn. 4,1-6.)

Óvakodjatok az Antikrisztustól! „Gyermekeim, itt az utolsó óra! Amint azt hallottátok, eljön az Antikrisztus. Már eddig is sok Antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk kerültek ki, de nem tartoztak közénk. Ha közénk tartoztak volna, köztünk is maradtak volna. Rajtuk kellett nyilván-valóvá lennie, hogy nem mindnyájan tartoznak közénk. Ti azonban a Szent kenetét kaptátok, s mindent tudtok. Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot. Ti ismeritek, s azt is tudjátok, hogy semmi hazugság sem származik az igazságból. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Messiás? Ez az Antikrisztus: tagadja az Atyát és a Fiút. Mindaz ugyanis, aki tagadja a Fiút, nem ismeri el az Atyát sem. Aki megvallja a Fiút, elismeri az Atyát is. Maradjon meg bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok. Ha meg-marad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Az ígéret pedig, amelyet ehhez fűzött, az örök élet. Ezeket akartam írni nektek azok miatt, akik félrevezetnek. Ami titeket illet, maradjon meg bennetek a tőle kapott kenet. Más tanítóra nincs szükségetek: bármire is tanítson az ő kenete, az igaz s nem hazugság. Maradjatok tehát őbenne, amint tanította. Igen, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy amikor majd meg-jelenik, bizalommal töltsön el, és eljövetelekor meg ne szégyenüljünk. (1 Jn.2, 18-28.)

A sivatagi hadművelet

  2005.03.15. 10:31

                          A sivatagi hadművelet

A feltalálónak dr. László Andráshoz fűződő ‘barátsága’ az 1970-es évek közepén kezdődött, és egészen András 1998-ban bekövetkezett haláláig tartott. Akkoriban László az IKARUS Autóbuszgyár Fővállalkozási Irodáját vezette. Társa mindez időszak alatt a MOGÜRT Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat Garázsexport Fő-osztályának üzletkötő autómérnöke volt, ahol elsősorban az IKARUS-autóbuszok közel-keleti (arab) exportjához kapcsolódó szervizberendezéseket, s más műszaki felszereléseket forgalmazták. Ekkoriban még minden nagyobb deviza-hozamú, jelentősebb export-ügylet az állam fővállalkozásában zajlott; - az egyes vállalati kapacitások nemhogy nem különültek el szigorúan egymástól, de inkább össze-kapcsolódtak a közös munkában. Előfordulhatott, hogy egy váratlanul felmerülő műszaki problémát a Gyár mérnökei helyett, vagy velük együtt a külkereskedelmi vállalat szakemberei oldottak meg.

A MOGÜRT egyébként is kiterjedt külkereskedelmet folytatott a Közel-Keleten; a legfontosabb potenciális vevői mind arab országok: Jordánia, Jemen, Irak, Irán, Líbia, Szíria és Egyiptom voltak. A piacon rendkívül kiélezett konkurencia-harc folyt a legfejlettebb kapitalista országok autóbusz-gyártói s az IKARUS-buszokat exportáló MOGÜRT között. Az üzlet sikere elsősorban a korrupciós (lefizetési) ügyletek eredményességén, a külkereskedők ügyességén múlt.
Bár az IKARUS kétségtelenül gyengébb műszaki színvonalat képviselt a nyugat-európai gyártóknál, mégis ‘legyőzhette’ őket, mert jelentős állami támogatással a gyártási önköltség alatti árat volt képes kínálni, ami elkápráztatta az arabokat.
Az üzlet veszteséges volt; azután pedig jött a műszaki fekete leves is...
 
Történt egyszer, hogy az IKARUS-buszsorozat egyik legújabb típusú 50 darabos szállítmánya különösen meleg évszakban érkezett az egyik sivatagi országba... A finomművű jószágok minden előzetes főpróbát kiálltak, s a Gyár főkonstruktőre, Kelemen Pál igencsak magabiztosan fogadkozott, hogy sikerült előállítani az úgy-szólván tökéletes IKARUS-t... Egy dologgal nem számoltak csak: a sivatag 50-60 fokos hőségével! Minden egyes leszállított autóbusz hűtővize szinte azonnal fel-forrt; a másodlagos problémák tömkelege jelentkezett. A sivatagban hosszú száz-kilométerekre sehol nem volt egyetlen IKARUS-szerviz sem, csak a homokdűnék végtelenje... Egyszóval a nagy arab üzletnek egy csapásra befellegzett, legalábbis úgy látszott. Menetrend szerint jött az arab telefon a MOGÜRT-be, hogy gyorsan csináljanak valamit, mert különben nem fizetnek egy árva fityinget sem!

Taisz Kálmán, a Garázsexport Főosztály vezetője így válságstábot hívott össze, amely az érintett cégek mérnökeiből és egyéb vezetőiből állt fel.
Kaptak összesen három napot. A három napi élelemmel s a szükséges egyebekkel felszerelkezve összezárták őket (akár a konklávé tagjait a pápaválasztáson!), - azzal az ‘ígérettel’, hogy csak akkor szabadulnak, ha megtalálták a jó megoldást. Valami vidéki szállodába mentek, ahová egy új IKARUS-busz szállította a stáb tagjait. Hétvégére, távol a családtól...

Az ‘összezártak’ között találjuk az üzletben legfőképpen érdekelt cégek részéről Dr. László Andrást, az IKARUS Fővállalkozási Irodájának vezetőjét és társát,  a MOGÜRT Garázsexport Főosztályának üzletkötő autómérnökét. Máig nem tudhatjuk, hogy a két ember barátsága eredetileg mikor kezdődött, és mi volt az, ami szinte egy életre összekötötte őket; - csak az tudható biztosan, hogy nem ott, a buszon ismerkedtek meg egymással. Már régi jó barátokként találkoztak újra...

Rögtön megértették, hogy adva van a feladat, amelynek a gyors megoldásán száz-millió dolláros nagyságrendű üzlet sorsa áll vagy bukik, s ezt a kényes helyzetet nekik, kettőjüknek kell megoldaniuk, mert azt más helyettük nem fogja. Nem tudták akkor még, hogy ez az összezárás szimbolikus jelentésű volt, mert az eset sorsszerűen egymásba fonta életük fonalát, - egészen egyikük, László haláláig. Nem tudhatták, hogy közös anyagi jólétüket alapozhatják itt meg, és egy máig élő sajtó-legendát: a ‘szolgálati’ feltalálóét, aki utóbb magánvállalkozó lett...

A társ jól tudta, hogy hiába szolgálati kötelessége a megfelelő műszaki megoldás kitalálása, - találmányi szintű ötlet, huszárvágás nélkül a helyzet megoldhatatlan. Márpedig a találmány-ügylet végig viteléhez jó ügyvéd is kell, de még inkább egy közgazdász, aki majd kiszámolja, kikalkulálja az egészet. Azt is tudta, hogy hiába az akármilyen zseniális műszaki elgondolás; ha nem biztosítható annak gyors, sőt, azonnali problémamentes kivitelezése is, - szintén lőttek az egésznek... Márpedig ő maga nem rendelkezett sem a szükséges üzleti kapcsolatokkal, sem ügyvéddel, sem szóba jöhető ipari háttér-kapacitással. Szüksége volt valakire; - valakire, aki ott ült a buszon, éppen mellette...

Három napja volt, hogy kitalálja: mi lesz az, amit majd Lászlóval megoszt. Lehet, már akkor tudta a megoldást, amikor felszállt a buszra...
Lehet, hogy a Lászlóval folytatott beszélgetés(ek) fonala vezette rá.
Lehetséges azonban, hogy csak a harmadik nap utolsó órájában adta elő.
Egy biztos: a találmány műszaki ötlete egyedül az övé volt, és ezt később László András sem vitatta soha. Nekem ugyan megpróbálta 1990. után néhányszor ‘úgy előadni’, miszerint: „A legzseniálisabb műszaki megoldásokat a közgazdászok találják ki!”; - amin csak azért nem nevettem hangosan, mert tiszteltem makacs önimádatát, s mellesleg a főnököm (a cég elnök-vezérigazgatója) volt...
Az autómérnök alapelgondolása volt, hogy nem visszavonulni kell az arab busz-üzlet fiaskójából (pl. hazarendelni a buszokat javításra, konstrukció-módosításra,  szűkíteni az üzletet, stb.), hanem inkább előre menekülni! (Ez a ‘technika’ később
a ‘nagyvállalkozóvá’ avanzsált László generális gazdasági-pénzügyi stratégiájává is vált. Gyakran mondogatta is a ‘tanítványainak’: „Ha tartoznak nekem mondjuk egy millióval, az én fejem fő... De ha én tartozom mondjuk egy milliárddal; úgy főhet a hitelezőim feje.” Vagy: „Tudom, lehetne a költségeket, az eladósodást takarékossággal csökkenteni is. Én mégsem aggódom mindaddig, amíg az üzlet bevételei meghaladják a kiadásokat.”) 

Ha már így esett, hogy megtörtént a baj, - árukapcsolással kell próbálkozni, hisz’ az arab vevők is kényszerhelyzetben vannak s ha lehet, nem szívesen táncolnának vissza. Azt találta ki, hogy speciálisan a sivatagi viszonyokra tervezett szerviz-állomásokat kell építeni és kiszállítani, megfelelő garázsipari berendezésekkel, felszerelésekkel együtt. Olyan ‘hirtelen’ felállítható szerviz-épületekre gondolt, amelyekben a szigorú sivatagi körülmények között is szakszerűen elvégezhető ‘a romlékony’ IKARUS-buszok akár sürgős nagyjavítása is. Célszerűség, könnyű-szerkezet, olcsóság és gyorsaság, - ezeket az alapfeltételeket kellett teljesítenie a tárgyi szolgálati találmánynak.

Mert az lett! A konténer-szerviz nevet adták neki; - tekintve, hogy az építményt a már kész konténerelemekből állították (hegesztették) össze. Később egy egész termékcsalád nőtt ki az eredeti ötletből, hiszen a szerviz-épületeket különböző, a konkrét kívánalmaknak megfelelő méretekben állították elő, az adott megrendelő speciális igényei szerint. És nem csak a szerviz céljaira...

A háromnapos összezárás (a kényszerű együttlét) során László András és társa minden fontosat megbeszéltek, s visszaérkezve Budapestre, már úgy szálltak le a buszról, mint feltaláló-társak. A mérnöktől származott a teljes műszaki ötlet és a műszaki kivitelezés tervrajzainak elkészítése (75 %-os találmányi résztulajdon), - László András (25 %) elvállalta a komplett ügylet, s benne elsősorban a konténer-szervizelemek hazai ipari gyártásának teljes megszervezését, az alvállalkozó(k) tevékenységének koordinálását, a helyszíni művezetésig bezárólag.

A ‘mogürtös’ szolgálati találmányt a Találmányi Hivatal bejegyezte, nemzetközi védettséget kapott; - a találmányi költségeket természetszerűleg a MOGÜRT fedezte. Az arabok elfogadták az új megoldást, s így megkezdődhetett a kibővült üzlet realizálása.

A megyei ‘Mezőgép’-ek akkoriban  amolyan univerzális mezőgazdasági gépjavító bázisok voltak az uniformizált, területi-ipari koncentrációra épülő kollektív nép-gazdaságban; éppúgy, mint például az építőipari vállalatok is. A rendszerváltás után a visszaeső, széteső, decentralizálódó, a termelő erőket gyorsan ‘szanaszét’ forgácsoló mezőgazdaságban már semmilyen megyei ipari centrumnak nem volt többé helye, - így a ‘Mezőgép’-ek is a vegetálás, a lassú önfelszámolás szomorú sorsára jutottak, miként az építőipari cégek. Pedig - hála a megyei párttitkárok gondoskodó versenyszellemének! - nem egy ‘Mezőgép’-vállalat modern gépekkel kitűnően felszerelt, jól konvertálható ipari kapacitásokat mondhatott a magáénak, s így versenyképes ipari gyártást is megvalósíthatott, az előírt mezőgazdasági javításokon túlmenően.
A ‘tárgyi Mezőgép’ is a legkorszerűbben felszerelt jól szervezett kisüzemek közé tartozott. Az üzem szétesése már a reformkommunizmus legelején, a ‘80-as évek közepén megkezdődött; egyre kiáltóbbá vált az ellentmondás a kifejlesztett üzem-nagyság és a valós mezőgazdasági gépjavítási igények között. Az 1970-es évek legvégén, és az 1980-as évek elején azonban (‘sivatagi’ történetünk időben éppen ebbe a korszakba esik) ez a ‘Mezőgép’ még javában prosperált. Volt munkájuk, épp elég. Minden ipari munkát elvégeztek határidőre, kiváló minőségben...

A világ bizony már akkor is olyan volt, hogy minden találmányt gátlástalanul fel-használt a lehető legrosszabb célokra; gonoszságra, pusztításra, gyilkos háborúra is. Nem a Curie-házaspár és nem is Albert Einstein felfedezései voltak az utolsók, melyek a feltaláló békés szándékai ellenére a hadiipari termelés, a fegyvergyártás fejlődéséhez járultak hozzá. A titkosszolgálat megfenyegette vagy becsapta őket, és egyszerűen elvette, magáévá tette a tudományos titkot, az alkalmazás licencét. Vagy eleve ők voltak a fedett, hátsó szándékú megrendelők...

Az ‘igazi feltaláló’ egy napon felfedezte, hogy a legújabb konténerszerviz-család, amit újabban terveztetnek vele - az IKARUS-buszok szervizelése szempontjából ‘értelmetlen változtatásokat’ tartalmaz. A korábbi építmények teteje ugyanis zárt volt, az újabbakat azonban felnyitható fedéllel tervezték...

A konténer-szerviz közös szolgálati találmány az 1970-es és az 1980-as években összességében többszáz-millió USA dollár deviza-árbevételt hozott a MOGÜRT Gépjármű Külkereskedelmi Vállalatnak, egyúttal a szocialista népgazdaságnak is. Lehet mondani, hogy a termék az IKARUS-buszok exportjához ‘rendszeresített’ mellék-szolgáltatásként született, de később külkereskedelmi jelentősége messze túlszárnyalta a főtermék (a busz-export) jelentőségét.
Akkoriban a szolgálati találmány hasznosításának licencdíja az export-értékesítési árbevétel 2 %-a volt; a számviteli tényszámok alapján, persze dollárból forintra átszámítva. Tekintve, hogy a 1980-as években a dollár hivatalos árfolyama csak törtrésze volt a valós paritásnak: a konverzió az állam hatalmas nyereségével járt. De nem jártak rosszul a találmány tulajdonosai sem, hiszen csak kb. 5 % körüli jövedelemadót fizettek. Elképzelhető, hogy a nettó személyi jövedelmek milyen összegekre rúgtak!
A ‘társ’ egész életében koldusszegény volt és álmában sem gondolta, hogy valaha egyszer ennyire ellepi a pénz, a mesés gazdagság. Persze magát is túlértékelte, ám emellett végtelen hálát is érzett ‘jótevője’, László András iránt. Nem igazán ért(h)ette - hisz a szó igazi értelmében sem pénzügyes, sem könyvelő, sem (hadi-) kereskedő soha nem volt! -, hogy valójában honnan ered a temérdek pénz, de azt tudta, hogy László nélkül mindez nem lenne. A túlcsorduló hálája - misztikumra hajlamos keresztényként - transzcendens magasságokba emelte, és az anyagiakat szellemiekkel igyekezett ‘kiegyenlíteni’.
Később sem jött rá, hogy rossz helyen keresett, illetve kereskedett!

László András abszolút anyagelvű ember lévén nem hitt sem Krisztusban, sem Jahvéban, csak az önmaga ‘alkotta’ sikerben és gazdagságban. Nem is nagyon érdekelte, hogy mindezt hogyan éri el; - skrupulusok nélküli szellemi zsonglőr, vérbeli illuzionista volt. Igazából még a tények, a valóság sem érdekelte, csupán az, hogy az általa generált látszat hihető, hiteles legyen. Fontos (kiegészítő) jó tulajdonságaként említem, hogy a hatalom nem érdekelte (nem volt rá szüksége), viszont kihasználta annak ostobaságait. Igazi tragédiája abban rejlik, hogy vala-milyen fékezhetetlen frusztráció egyre magasabb és magasabb célok beteljesítése felé hajtotta, olyan magaslatok meghódítására, amelyek tartós uralásához ő maga kicsi volt. A társában ‘tökéletes’ lelki partnerre is talált, aki reggeltől estig ódákat zengett ‘jótevője’ nagyszerűségéről. László mértéktelenül hiú lévén - elhitte...

A keresztény emberben dolgozó, sokszor teljesen irracionális alázat kiült ‘a társa’ arcára, és megtört derékkal nagyjából minden nap reggel és este úgy köszöntötte ‘urát és parancsolóját’, akárcsak a régmúltban Seneca az ő Cézárát.
Mindössze annyi volt a különbség, hogy Seneca tényleg bölcs volt, Caesar pedig tényleg hatalmas. De a különbség később sorsdöntőnek bizonyult! László András mentségére legyen mondva, pontosan tudta, hogy a kettejük sikere és gazdagsága a legkevésbé sem a keresztény Istentől származik...

László társa azonban kénytelen volt a sok pénzt egyenesen Istentől eredeztetni, amennyiben békében akart élni keresztény önmagával. László gyakran tartott a közvetlen környezetének világnézeti oktatást, és ilyenkor jóságosan nevetve hívta segítségül egyik-másik vezető munkatársát: „Gyere, magyarázzuk meg ezeknek a keresztényeknek, hogy nincs Isten!”; de ezek a szavak jottányit sem tántorították el a ‘barátját’ hátralévő élete fő céljától: keresztény hitre akarta téríteni a pogány László Andrást. Senki nem láthat emberek lelkébe. Mindazonáltal valószínűnek tartom, hogy évek múltán, amikor már oszlott a kezdeti varázs: feleszmélhetett, s rájött, talán a vagyon mégis inkább a Sátán műve! Tekintve, hogy a pénzről nem tudott visszamenőlegesen lemondani; nem tehetett mást, mint hogy penitenciául, vezeklésül rótta saját magának feladatul ‘vörös ördöge’ megtérítését...

László András személyes tragédiája, hogy öngyilkos kisgömböcként falta fel és tágította ki önmaga és környezete lehetőségeinek határait, miközben ő maga meg-maradt egyszerű kufárnak. A legnagyobb brókernek, sikeres nagyvállalkozónak, pénzembernek, gegmennek, sőt, filozófusnak is kezdte hinni magát, pedig végig csak kereskedő maradt. Az egész környezete tisztán látta ezt...
A baj az, hogy nagyjából ilyen szabadkereskedők uralkodnak az egész világon.

Végül aztán eljött az igazság pillanata.
Amikor 1990-ben kitört az Öböl-válság (Irak váratlanul megtámadta és lerohanta Kuwaitot), megmutatkozott: nincs bűn bűnhődés nélkül. Irakot ugyanis többek között ‘a kommunista szabadkereskedelem’ fegyverezte fel. Az USA megtámadta Irakot és ultimátumot szabott a kivonulásra Kuwaitból. Szaddam Huszein azzal viszonozta a szőnyegbombázásokat, amivel felszerelték. Mobil (gyors helyzet-változtatásra is képes) rakétakilövő állomásairól esztelen lövöldözésbe kezdett, mindenre, amit csak elérhetett Scud-rakétáival. Néhány Scud-rakéta Haifára, az izraeli kikötővárosra csapódott be, és 6-7 járókelő halálát okozta.
László András és ‘feltaláló társa’ együtt zokogtak a Co-Nexusban...

Ki volt dr. László András? Sok mindent tudunk róla, s mégis nagyon keveset.
A Skorpió jegyében született, rendkívüli rafinériával megáldott, egoista humorú, kifejezetten vezetői karakterű ember volt, - hiú, becsvágyó és önző. Kivételesen jó képességekkel rendelkezett személyzeti ügyekben; valódi stratégaként halálos pontossággal választotta ki minden feladatra a számára legmegfelelőbb embert. Nagyon ritkán tévedett, de azonnal belátta és rögtön váltott. 
Indítékairól, valódi céljairól, kedvteléseiről nem tudunk semmit.

László nem hitt Istenben, és túlzottan nem szerette a természetet sem. Az üzlet, a keverés-kavarás, a szófacsarás, a mind trükkösebb ötletek kiagyalása volt legfőbb lételeme; - saját magát legszívesebben gegmenként aposztrofálta. Félelmetesen tudott nézni, különleges pillanatokban sasként kapta el a másik pillantását...

Biztos, hogy érettségi nélkül, szakmunkás képzettséggel végezte a Közgazdasági Egyetemet. Doktori disszertációjának témája nem ismeretes. Sem művelt, sem ki-emelkedő közgazdász nem volt; minden szakmunkát mások végeztek el helyette. Kézírását kizárólag csak szignálásra használta, egyébként olvashatatlanul írt.
László András torzonborz frizurájával, göndör-vörös szakállával, egzaltált szúrós tekintetével rendkívüli (ijesztő) jelenség volt, - minden összejövetel természetes központi figurája. Apró, pici szemei figyelmét semmi nem kerülte el. Vakmerő is volt, eredeti szándékaitól soha semmi nem tántoríthatta el.

Érdekes, hogy ismerősei mind más és más néven „becézték”!
Pallay Tibor, a Betonútépítő Vállalat vezérigazgatója Cinóbernek hívta.
Libik György, aki hetvenegynéhány éves korában is aktívan járta Skandináviát, és így jelentős összegű svéd szálloda-számlákkal is megterhelte a Co-Nexus deviza cash-flowját, bármiféle árbevétel reménye nélkül; aki a visszaemlékezései szerint ifjabb éveiben még Kéthly Anna élettársa is volt, sőt, erről könyvet is írt: Vörös Ördögnek titulálta nagyformátumú főnökét...

László András több éves súlyos betegség után, 1998-ban meghalt. Urnája (D 429) a Farkasréti temetőben található. Az egy igaz Isten nyugosztalja.

Nyolcvanhárom kiló golyóscsapágy

  2005.03.15. 10:33

                   Nyolcvanhárom kiló golyóscsapágy    

Társadalmi közéletünk - benne elsősorban a politikai közélet - rég nem látott mélységekbe süllyedt. Külön, terjedelmes elemzés tárgya lehetne, hogy mi ebben a magyarországi média - különösen az írott sajtó, illetve a televízió - dicstelen szerepe; mindenesetre kéz a kézben járnak...
 
Konkréten arra gondolok, hogy az álhírekkel való „értelmiségi” hasba-akasztás; a gondolkodó és nem gondolkodó állampolgárok (észlények s véglények) hülyének nézése különleges magasságokba emelkedett, kötelező gyakorlattá vált. Hozzá-tenném még egy megfigyelésemet: a média ilyetén „felizzítása” általában akkor következik be, amikor fokozódik a nemzetközi feszültség, aminek kapcsán újból és újból valami hamis ideológiával akarnak megetetni bús mindannyiunkat.
Ilyenkor a hírszerű marhaságok valódi özöne zúdul ránk.

A minap reggel nézem az egyik közszolgálati teletextet; s majd kiesett a szemem - kétszer is elolvastam, de a szöveg csak nem akart változni! - a következő „hír” láttán: „Az ENSZ fegyverzet-ellenőrei (valami iraki lelőhelyen) számos gránátra és 83 kiló golyóscsapágyra bukkantak.” Az ilyen és hasonló rémhírek rendkívül idegesítőek. Kétségtelen tény, hogy a gránátokkal embereket lehet felrobbantani, akár tömegesen is, tekintve, hogy a legegyszerűbb „kézi fegyverről” - ha meg-dobnak kővel, hát dobd vissza kézigránáttal! - beszélünk, amellyel dugig vannak a hadiraktárak... De vajh miféle tömegpusztító veszélyt jelenthet egy zsák golyós-csapágy?! Igaz, hogy a csapágyakat kettőnként párba állítva, némi deszka, zsanér és facsavarok felhasználásával több tucatnyi gágyét (gördeszkát) is készíthetünk, ami az extrém sportok tévéadóját nézve korunk egyik legmodernebb közlekedési eszköze, mely stratégiai használata a továbbiakban sokáig már nem nélkülözhető.

Némi rettegéssel vegyes nosztalgiával gondolok rá, mi történt volna, ha a ’90-es évek kampányszerű privatizációja érintetlenül meghagyja  (nem privatizálja, majd számolja fel, hogy írmagja se maradjon) a volt kommunista nagyipar egyik felleg-várát, a Magyar Gördülőcsapágy Műveket! Az egyik szemem sír, - a másik meg nevet: ma katonailag veszélyes nagyhatalom lehetnénk - gágyéink legmodernebb szériáit szinte rettegné Európa és az egész felzaklatott világ! -; másrészt viszont bizonyosan nem kerülhetnénk el a fegyverzet-ellenőrök éber vizsgálódását...
Rögtön kiszúrnák, hogy golyóscsapágyban utazunk.

Futólag felmerült még bennem - igen kreatív és közmondásosan aljas a fantáziám -, hogy a szimpla golyóscsapágyak talán hátsó szándékot takarnak, és álcázásként dupla fenékkel vannak ellátva, mert valójában lépfene és ricin tartalmú bombák, amelyeket Irak a nemzetközi hadi szabadkereskedők (volt kommunista impexek) közvetítésével (az olaj mellé árukapcsolva) nagy mennyiségben exportál angol-szász országokba, pl. Nagy-Britanniába is. Vélhetően így akarván merényletet el-követni az ügyes Tony Blair, Anglia miniszterelnöke ellen, ki már majdnem meg-győzte az angol parlamentet, a lordokat és a munkásokat arról, hogy Irak, a gaz Szaddám Huszein a legközvetlenebb háborús fenyegetést jelentheti Anglia békés népe számára. Szinte látom magam előtt, amint a sportos Blair jól megérdemelt hétvégi pihenőjén, gyanútlanul import-gágyéra száll a Piccadilly Square-en, hogy „adjon egyet az egészségnek”, majd néhány lendületes lábmozdulat után az első kanyarban gördeszkástul - megfertőződik...!

A másik pikáns ügy: Észak-Korea esete duplavé Bush-sal. Ellentmondást képez ugyanis, hogy míg a fegyverzet-ellenőrök golyóscsapágyakat leltároznak Irakban, - Észak-Korea felrúgta a nemzetközi atomsorompó-egyezményt, hogy egyrészt legalizálja a már meglévő atomfegyvereit, másrészt folytassa atomkísérleteit, és újabb atomfegyvereket állítson elő. Ez a két ügy úgy aránylik egymáshoz, mint a bolha az elefánthoz; vagy még inkább: egy tüsszentés az Etna vagy a Stromboli vulkán-kitöréséhez. Észak-Korea diktatórikus kommunista ország, mely nyilván rendelkezik az atombomba célba juttatásához szükséges hordozó eszközökkel is; vagyis rendkívüli háborús kockázatot és állandó fenyegetést jelenthet a közvetlen környezete és az egész világ számára. Szinte nevetséges az ideológiai és erkölcsi patt-, illetve csapdahelyzet, amelybe ez a kiáltó ellentmondás belekergetheti az egész terrorizmus-ellenes koalíciót, mely a fejlett világ szinte teljes fegyverzetét felvonultatja az Arab-öbölben, hogy Szaddám képzelt legyecskéit, csapó helyett lopakodókkal kergesse szét, miközben szégyenteljes egyezkedést lesz kénytelen kezdeményezni és végül lefolytatni a kicsit észak-keletebbre ordító ferdeszemű kistigrissel. (Igaz, hogy „a kistigrisnek” nincsen annyi kőolaja.) A koreai vezetők ím máris vérszemet kaptak, és a pökhendiségük nőttön fokozódik, kijelentették: mivel az USA volt az első és máig az egyetlen, sőt, ma is a legnagyobb atom-hatalom, amelyik háborúban bevetette az atomfegyvereket (értsd: Hirosima és Nagaszaki atombombázása, a sok tízezer ártatlan japán polgár értelmetlen halála, máig ható szörnyű sugárfertőzési következmények); - neki kell azokat „elsőként” leszerelnie is! A magam részéről e kijelentéseket még meghallani is szégyellem, hiszen: „Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek!”

A harmadik idegesítő hír-bomba, amelynek a messze mutató jelentőségét ma még csak felmérni sem tudjuk: Taszár. Nézem a televíziót, s benne Lendvai Ildikó és Juhász Ferenc önfeledt magyarázkodását: mennyire nincs veszély, illetve milyen fontos, hogy a magyar kormány hozzájárult az amerikai bázis kiképző-központtá való átalakításához és felhasználásához „a feltételezett” iraki invázió nyelvi elő-készítése címén... Már „a tolmács-verzió” igen korai kihirdetésekor biztos voltam abban, hogy nem a nyelvi nehézségek ilyen nagyok. Minden további nélkül elképzelhető ugyan, hogy ma az Amerikai Egyesült Államokban abszolút, vagy pláne relatív hiány mutatkozik olyan irakiakban, akik folyékonyan beszélik mind az angol, mind a perzsa (az arab, a szanszkrit, vagy ‘mi-a-francia’) nyelvet, sőt a közigazgatás fortélyait is behatóan ismerik, viszont akkor miként fogják össze-verbuválni, „összefogdosni” a több ezer irakit, hogy még imádott, ám a trónjáról jenki utasításra letaszítandó vezérük ellen fellázadjanak, tolmácsoljanak?! Az említett poltévé-sztárok (valamelyikük) bizalmasan fontoskodva előadták, hogy Magyarország a kicsiny Taszár feláldozásával ügyes manőverrel mintegy „meg-menekült” a nagyobb rossztól, hogy harcoló alakulatokat legyen kénytelen Irakba küldeni, szövetségesi kötelezettsége teljesítésére. Majd még inkább fontoskodva elmondták, hogy Magyarország „igen kemény feltételeket” támasztott az USA taszári tolmácsképző akciójával szemben, amikor előírta, hogy a potenciális iraki közigazgató nyelvészek nem érkezhetnek közvetlenül Irakból, csak az Egyesült Államokból; és nem érkezhetnek (már a kiképzésük után) Irakba közvetlenül Magyarországról, hanem csak az Egyesült Államok, mint közbülső úticél közbe-iktatásával...

Ezzel úgymond’ az USA teljes körű felelősségét hangsúlyozták, követelték meg, és írták elő az összes iraki jöttmentekkel kapcsolatban... Szinte látom is a látnoki lelki szemeimmel, amint a harci cselekményekre egyébként is felajánlott magyar légtér csak úgy hemzseg a szorgoskodó amerikai csapatszállító repülőgépektől, amelyek feneketlen gyomrukban fejvesztetten szállítgatják ide s oda a több ezer potenciális, vagy immár kiképzett tolmács-közigazgatót, - Amerika, illetve Irak irányában... Ez a magyar előírás ugyebár a magyar felelősség kiiktatására szolgál; nehogy a még éppen fennálló Szaddám-diktatúra kvázi „megorroljon” a magyar kormányra, mert az tolmácsképzéssel avatkozik bele Irak belügyeibe, és legott valami szörnyű terrorcselekménnyel vegyenek elégtételt rajtunk... 

Számításaim szerint a magyar „intézkedés” legalább duplájára, de lehet, hogy a három-négyszeresére növeli a tárgyi szállítási költségeket, dehát ne szőrözzünk, mi közünk hozzá; ennyit nyilván kibír a háborús büdzsé, s a közmondásos béke-partner-barátság. Tehát még egyszer, utoljára: előbb Irakból az USÁ-ba, onnan Taszárra; majd Taszárról újból az USÁ-ba, és végül onnan (végleg?) Irakba szállítják a jelölt, majd kész tolmácsokat...

De vajon mi lehet az a hallatlanul nagy komparatív előny, ami miatt megéri a horribilis költségtöbbletet felvállalni? Ennyivel jobbak lennénk a kétoldalú angol-perzsa nyelvoktatásban, vagy az iraki közigazgatásban Amerikánál? (Tudom, mi nem oktatunk...) Milyen rejtélyes külön-érdek vezethette W. Bush elnököt ebbeli döntésében?! Hacsak az nem, hogy Taszáron, mint afféle sötét lyukon átfűzve bennünket, így húzza-vonja be Magyarországot és vele egész Európát a közös fenyegetettségbe...

Ami pedig a terrorcselekmények magyarországi kockázatát illeti, - ez ügyben is elhangzott ma egy megnyugtató szakértői vélemény. (Mellesleg a másik szak-értőre a médiaguru jól rápirított: ne adjon ötleteket a terroristáknak!) Nevezetesen azt merészelte mondani a szakértő, hogy „az esetleges terrorcsapás” a legkevésbé sem irányulhat pl. a jelentéktelen taszári mezőkre, - ilyenkor mindig egy nagy-várost szoktak célba venni! Milyen megnyugtató is ez, különösen Budapestnek!

A szomorú csak az: senki nem fog Taszárra, mint casus bellire gondolni, amikor majd esetleg - mondjuk - a West End, vagy egy pláza a levegőbe röpül. Sebaj, a győzelemnek mindig borsos ára van!

 

A preventív világháború

  2005.03.15. 10:35

                                  A preventív világháború     

A néhai észak-amerikai indiánok, Amerika őslakosai, akiknek büszke népeit (pl. apacsok, delavárok, pánik, dakoták, mohikánok, sziúk, irokézek, cserokik - mint az énekesnő Cher is, stb.) az erőszakos honfoglaló európai telepesek nagyjából mind egy szálig kiirtották; tudhattak valamit, ami legalábbis áttételesen, nagyon hasonlít ahhoz, amit az Amerikai Egyesült Államok manapság ‘csinál’ a világban. Lehetséges, hogy a természeti megfigyelésen alapuló ‘ötlet’ eredetileg tényleg az indiánoktól származott; majd Brzezinski és/vagy Kissinger zsenije fejlesztette ki belőle a felperzselt föld stratégiai doktrínáját, amihez képest ‘kismiska’, halovány taktikai húzás volt csupán például Kutuzov Napóleon elleni, vagy a szovjet Vörös Hadsereg Hitlerrel szembeni ‘színlelt’, de megvalósított visszavonulása...!
Lehet, hogy az analógia kissé távoli, - viszont igen érzékletes.

Amikor az indiánok különböző, a számukra csalhatatlan előjelekből felismerték, vagy megérezték, hogy az ember és a bölénycsordák által egyaránt rettegett ősi természeti ellenség, a préritűz közeledik; teljesen váratlan dolgot cselekedtek...
Megálltak, s a lovaikról leszállva kijelöltek néhány-tízméternyi átmérőjű körívet, amelyen belül szándékosan leégették a napmelegtől zörgősre szikkadt füvet, majd a kör szélein gondosan eltaposták a tovaterjedni igyekvő lángokat. Azután a kör közepére húzódtak, bölénybőröket terítettek maguk alá, be is takarózva azokkal.
Majd a földön fekve megvárták, amíg a préritűz felettük s körülöttük - elvonul.
Szándékosan gyújtottak lokális tüzeket; s így megmenekültek a tűzhaláltól...
Ezt az egyet; Amerika jól megtanulta a kegyetlenül kipusztított indiánoktól.
A tűzgyújtogatás már mesterien működik; kérdés, hogy a tűzoltás is sikerül-e?!
Mert lehet belőle olyan préritűz, amitől leég az Újvilág is!

Az emberiség történelmének összes korábbi háborúi úgy kezdődtek, hogy „az a gonosz másik - visszalőtt”! Utólag is viszonylag ritkán sikerült tisztázni, vajh’ ki kezdte a lövöldözést és az emberirtást - mindenesetre a szokásos haditudósítások, majd sokkal később, a történelemkönyvek szerint: egyik állam(szövetség) legott megtámadta a másikat, mire az védekezni kényszerült. Általában mindkét oldalon megszaporodott menetközben az alkalmi szövetségesek tábora, amitől valóságos körmérkőzés alakult ki. Végül egyesek győztek, mások alul maradtak. A győzők területeket, kincseket, festményeket, nőket, stb. raboltak a vesztesektől, - azután mindkét fél megszámolta, eltemette és meggyászolta a halottait. Hétköznapi fel-fogás, illetve meghatározás szerint - minden háború ezt jelentette, így zajlott le...

Nem tagadhatjuk el, hogy a háború és béke klasszikus tolsztoji megközelítése már a létező szocializmus időszakában megingott, legalábbis jócskán átértelmeződött; hiszen a világ akkoriban gaz imperialistákra (értsd: a marxi filozófiai és a lenini, nagyon is gyakorlati értelemben a kapitalizmus legfelsőbb foka; konkréten pedig az USA) és a szorgosan építkező béketáborra oszlott. A béketábor fegyverkezési jelszava a békeharc volt, ami nemcsak szlogenként, de ‘intézményesen’ is arról szólt, hogy mielőbb szét kell lőnünk az imperialistákat a béke megvalósításáért...

Néhány másként gondolkodó felvetette ugyan, hogy már a békeharc kifejezés is csúnya fogalomzavar; hiszen lehet, hogy pont a harc miatt nincsen béke; ezeket a renitens gondolkodású embereket azonban sikerült rövid úton hidegre tenni. Az igazság az, hogy hiába kényszerítette térdre ‘a Gonosz Birodalmát’ az 1980-as években Ronald Reagan csillagháborús fegyverkezése vértelenül, - a háború és a béke fogalmi elhatárolása azóta még inkább fokozódó nehézségekbe ütközik.

Amióta az Amerikai Egyesült Államok az éppen általa és miatta globalizálódó világ egyetlen, s így meghatározó szuperhatalmává vált, gazdasági, pénzügyi és katonai értelemben egyaránt; - azóta új típusú megkülönböztetés mentén osztódik ketté a nemzetek omladozó közössége. Vannak eminens (ezen belül: stréber!), és vannak renitens (nevelhetetlen) nebulók az Új Világrend amcsi hájszkúljában...
Nézzük sorjában, milyen kellékek szükségesek a világ népeinek átneveléséhez!
 
Egyetemes és egységes életfilozófia (a cola és a burger fogyasztói társadalma)
Uniformizált társadalmi rend (az elitirányítású polgári liberális ‘demokrácia’)
Általános szellemi maszlag; békéről, szabadságról, jólétről, haladásról 
Közös pénz (U$D), amelyet bőven nyomnak fedezetlenül a klienseknek
A legfőbb energiaforrás, a világ kőolaj-mezőinek kizárólagos birtoklása
A nemzetek eladósítása, kamatrabszolgaság, az országhatárok lebontása
Nemzetközi interaktív televízió (amcsi erőszak, talk-show, élő pornóvilág)
Közös hírszerzés és hírközlés, ami elrettenti az összes ellenszegülőket
Közös világvallás, ami zavaros kényszerképzet, valódi istenhit nélkül
Pénzügyi és politikai túlsúly a világszervezetekben (NATO, ENSZ, stb.)
Egy titkos (kontrakommunikált) és egy ‘kreált’ (kommunikált) közellenség
Terrorizmus Ellenes Koalíció; mely nép belépett, az könnyen féken tartható
A legütőképesebb profi hadsereg, amely fokozatosan megszállja a világot.

Gondolom, ‘a kellékek’ többsége nem igényel különösebb magyarázatot. Itt van viszont a közellenségre vonatkozó ‘kitételem’. Szilárd meggyőződésem, hogy az USA ‘igazi ellensége’ - ha gondosan titkolja is! - az iszlám fundamentalizmus, az arab terrorizmus; tehát nem a ‘terrorizmus’ általában, mint ahogy ilyen nem is létezik. Tekintve, hogy az USA belülről - akár az összeomló Római Birodalom - mind pénzügyi, mind politikai, mind erkölcsi értelemben felmutatja a rothadás összes nyilvánvaló jelét; mint minden imperialista hatalom, külső hódításokkal próbálja helyreállítani saját megbomlott belső egyensúlyát. A hódítás tárgya: az egész világ. A szellemi generál-katyvasz, vagyis a kötelező világvallás, amelyet a zsidó-keresztény kultúrkör kizárólagos ‘háttérhatalmi birtoklása’ testesít meg, - furcsa módon lehetővé teszi az Ószövetség és az Újszövetség olyan, katonai célú összekotyvasztását, összeboronálását, amelynek révén Krisztus új szövetségének képviselőit, a keresztényeket (a keresztény világot) is sikerül megfélemlíteni és megvezetni, egy tipikusan ószövetségi törekvés, - ‘a mostoha gyermek’, az arab (muszlim) civilizáció elleni önérdekű ‘keresztes-hadjárat’ lefolytatása céljából...

Az elsőszámú közellenség, aki ellen Afganisztán lerohanása is indult: Usama bin Laden; a hírhedt szaúd-arábiai milliárdos dinasztia elfajzott sarja, aki vesebajos létére a fejébe vette, hogyha kell, ‘egyedül is’ elbánik az arab értelemben vett Ördöggel, az Amerikai Egyesült Államokkal. Mint tudjuk; bin Laden rendkívüli ellenfél: egyrészt képes távirányított bombázókként tömegpusztító merényletekre is felhasználni az USA belföldi Boing-járatait, - másrészt anthrax-raktárakkal, és egyéb borzalmas vegyi és biológiai fegyverekkel is rendelkezik, amelyeket évek óta gyűjt légkondicionált sziklabarlangjaiban, ahonnan Afganisztán lebombázása során sem sikerült, még oxigén-elszívó és korlátozott hatású neutron-bombákkal sem kifüstölni. Laden, az arab közellenség, az orvostudománnyal is dacolva, úgy tűnik, él és virul; és nem csupán a Motorolából s a motorolajból összekovácsolt irdatlan vagyona felett, de a katari Al Dzsazira televízió felett is rendelkezik...

A közellenség keresésére és likvidálására már ráment egy ország (Afganisztán), és a helyzet egy jottányit sem javult. Ha már egyszer úgy is helyben van (mert kivezényelték!) a szinte teljes amerikai és brit haderő; viszonylag kis fajlagos költség-ráfordítással megleckéztethető és/vagy elfoglalható a térség valamennyi renitens arab/iszlám országa! Kis szépséghiba, hogy a perzsák (Irak s Irán népe) nem arabok, továbbá, hogy lassanként Észak-Korea ellen is tenni kéne valamit, - ők pedig se nem arabok, se nem muzulmánok: mégsem lehet bírni velük!

Afganisztán lerohanása nem csak a kommunista békeharchoz, hanem Milosevics Szerbiájának lerombolásához képest is minőségileg új fejezet a háborús ideológia történetében. Szerbia esetében egy egész (európai) nép bűnhődött meg a NATO bombázásaitól, azért, mert nem volt hajlandó önerőből megválni vezérétől, s így a térségben kötelezően előírt operett-rendszerváltást sem lehetett véghezvinni. Bár a kommunista pártvezért sikerült pórázon egészen Hágáig elvezetni, - Szerbiában sem az új rendszert, sem a Dunába bombázott hidakat nem építette fel senki...

Afganisztán népe szintén egyetlen nemkívánatos személy miatt vált százezrével földönfutóvá, aki - bin Laden, a terrorista-vezér - soha nem volt Afganisztán, s a a helyi nép vezetője, csak betolakodó; mégis egy idegen arab nép bűnhődött meg helyette. Mintha csak az arab-iszlám népek lennének az igazi célpont; bin Laden, a közellenség csak ürügy, amolyan casus belli: ok a háborúra.
Irak küszöbön álló megtámadása állítólag az egész keresztény nyugati civilizáció nevében történik majd; méghozzá megelőző céllal. Túl azon, hogy Irak diktátora, Szaddám Huszein nyilván rendkívül gonosz ember, és persze mindenféle furcsa fegyverrel is rendelkezik (van olyan ország, amelyiknek a hadserege - nem?!), - soha nem fenyegette a keresztény világot, és az Al-Kaidával való kapcsolata sem bizonyított. Mivel nem hajlandó behódolni az Egyesült Államoknak, - diktátorát el kell kergetni, hadseregét le kell fegyverezni; akkor is, ha ez sok ezer ártatlan ember életébe kerül. Mit is mond a hatodik isteni parancsolat? Ne ölj!

Ez a háború megelőző háborúnak van kikiáltva és ‘kommunikálva’; megelőzendő, hogy Irak gonosz vezetője megtámadja Amerikát, Európát, New-Yorkot, Londont, Párizst, Berlint és Budapestet, - ami nem áll(t) szándékában, s nem is képes rá!
Inkább azt gondolom, hogy ez egy preventív világháború, amely felégeti a teljes világ-prérit, mielőtt az Amerikában - amúgy öngyulladásként - ‘magától’ felégne.
A következmények baljósak és kiszámíthatatlanok.
Beteljesedhet Nostradamus jövendölése, miszerint a világ-iszlám valóban össze-fog a zsidó-keresztény civilizáció ellen, de nem azért, mert mindig erre vágyott, hanem azért, mert rákényszerítik. Ez esetben döntő szerep vár - Oroszországra.

Bekövetkezhet egy, az 1970-es évekéhez hasonló világméretű olajár-robbanás, ami láncreakcióként fogja romba dönteni az amúgy is kártyavár pénzrendszert.
Előfordulhat, hogy újra előáll Amerika Vietnam-szindrómája; vagyis hogy hosszú évekre állandósul a háború, ha ugyan nem válik világháborús tűzfészekké.
Könnyen lehet, hogy soha nem látott méretűvé eszkalálódik a most még csupán ‘éledező’ világ-terrorizmus; amelynek nem várt következményeként meghasadhat a NATO, az ENSZ és az Európai Únió. A felvételünk is lekerülhet a napirendről.

Felépülés helyett éppen hogy összedőlhet az Új Világrend...
Esetleg valódi világháború lesz a preventív helyett.

 

 

A bagdadi csapda

  2005.03.15. 10:37

Az angolszász politikusok végtelen tartós szabadsága   
               ha a bagdadi csapda egyszer csak bekattan...(haditudósítás)   

Akkor baj lesz, igen nagy baj. Mert akkor Bagdad a modern kor, s a Közel-Kelet Sztálingrádja lesz... Az ostromló és ostromlott seregek végtelen, halálos, öldöklő ölelésben forrnak össze, szétválaszthatatlanul. Bászrát, Irak második legnagyobb - kétmillió lakosú - városát már most tömegkatasztrófa fenyegeti, hiszen 2 napja megszűnt az áramszolgáltatás, s vele a lakosság tisztított ivóvize. Közel 500 ezer gyermeket fenyeget a járványos fertőző betegségek (pl. kolera, tífusz, stb.) réme.

Ma van az iraki háború hatodik napja. Pár nappal ezelőtt egy szakértő kimondta a lényeget: a háborúk történetében ez a mostani az első, amelyet nem a katonák, hanem a politikusok irányítanak. Kétségtelen, hogy az ENSZ-határozatok körüli nagyjából két hónapos huzavona időben jócskán kitolta a háború megkezdésének lehetőségét, - Amerika és Anglia végül is „belekényszerült” egy ENSZ és NATO-jóváhagyás nélküli támadásba, amelyre minden elképesztő technikai felszereltség s fölény ellenére kezdettől fogva rányomja bélyegét a politikusok dilettantizmusa. A hódítók - bocsánatot kérek: ‘a korábbi ENSZ-határozatoknak (1998.) érvényt szerzők’! - nem csupán egy erős diktátor állig felfegyverzett hadseregével, illetve a hazáját védő iraki nép hősiességével találják szemben magukat, hanem immár a márciusi időjárás megszokhatatlan viszontagságaival is, ami elsősorban a homok-viharok, valamint a szélsőséges hőmérséklet (hőség) és szárazság formájában ölt testet. A szakértők ezt is előre látták: márciusban már nem lehet háborúzni...!

Az elmúlt években három amerikai hódító háborút nézhettünk végig a CNN hír-csatorna műsorán: 1999-ben a Szerbia ellenit, 2001-ben az Afganisztán ellenit, - most pedig javában tart az Irak elleni. Mint látható: Amerika türelme átlagosan mintegy 2 évenként fogy el, - ilyenkor pánikszerűen lecsap valamelyik diktátorra. A mostani háborút egyrészt rendkívül hosszadalmas, már-már idegesítően precíz előkészítés előzte meg; szokatlanul hosszú ideig tartott a támadó hadseregek (300 ezer fő) és a szupertechnika felvonultatása a Perzsa-öböl térségébe, - ugyanakkor nem lehet nem észrevennünk, hogy ezt a háborút valójában mégis csak elsiették...

Az iraki háborút - szemben az előző kettővel - politikusok kézivezérlik. Aki még emlékszik, tudhatja: Belgrád és Kabul bevétele jóval óvatosabban, egész másként kezdődött, mint most - Bagdadé. Az amerikai (pontosabban a NATO-) hadi-gépezet katonai vezetői egyáltalán nem lángelmék, viszont a háború szakemberei, akik soha nem vállalnak a szükségesnél nagyobb kockázatot, hiszen az amerikai hadsereg győzelme ‘amúgy teljesen természetes’; a sikert tehát az ember-áldozat és a technikai veszteségek nagyságával, a tervezett határidők betartásával, vagyis összességében a háború költségeivel (azok minimalizálásával) mérik. A katona - még egyszer mondom! - már csak azért sem vállal felesleges kockázatot, mert ez egyszerűen nem áll módjában. A megnövekedett kockázat ugyanis felelőtlenség; s a katona nem lehet felelőtlen, mert leváltják, elcsapják főnökei, a politikusok...

Felelőtlen kockázatokat csak a politikusok vállalhatnak, mert felettük már nem áll senki. George Bush-t és Tony Blair-t - vajon nem a Bleier Tóni inkognitóban?! - persze a végtelen igazság és a tartós szabadság neokonzervatív gőgje vezérli; elhatalmasodó cezaromániájuk voluntarizmusában azt hiszik magukról, hogy ők a hadvezérek között is a legkülönbek! Ezért vették át a katonáktól a kézi vezérlést.

Emlékezzünk csak! Milosevics Jugoszláviája (pontosabban: ami neki megmaradt - Szerbia) már egy erősen megroggyant diktatúra volt; a NATO vezérkari tisztjei mégsem nézték le a haderejét. Bizony alaposan tartottak a védekező Szerbia MIG 29-eseitől (volt nekik néhány tucat, amíg le nem lőtték) és a belgrádi légvédelmi ágyúk tüzétől, amelynek áldozatául is esett 1, azaz egy darab lopakodó bombázó is. (Láthattuk a pórul járt repülőt a földön, - úgy esett széjjel, mint a papundekli.) Ezért aztán, no meg a polgári áldozatok számának minimalizálása érdekében légi támadásokkal - mint mondták: ‘sebészeti pontosságú bombázásokkal’ - operáltak egészen addig, ameddig le nem nullázták az ellenség légierejét, légvédelmét és persze szárazföldi ellenálló képességét is. S csak ekkor jöhetett a földi offenzíva!

Ugyanez és ugyanígy játszódott le 2001-ben Kabul elfoglalásakor is; azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a táliboké nem volt egy erős diktatúra, - sem a hazaszeretet, sem a technikai felszereltség nem volt túl erős oldaluk. Inkább azt lehet mondani, hogy csak egy ideig-óráig ellenállni tudó, nagyjából szedett-vedett ‘amatőr hadsereget’ kellett akkor széjjel zúzni, s máris megnyíltak Kabul kapui a bevonuló szövetséges alakulatok előtt. Hangsúlyozni kívánom, hogy a kezdettől fogva nyilvánvaló sokszoros erőfölény ellenére is addig bombázták Afganisztán fővárosát is, ameddig az ellenállás nagyjában-egészében szét nem esett; és csak kizárólag akkor kezdték meg a szárazföldi támadást, amikor annak már igazából semmi valós kockázata nem volt. Mert ilyen az angolszász katonák harcmodora!
De nem ám az angolszász politikusoké!!

Hiába figyelmeztette a junior Bush-t papája, a termetében is sokkal szálasabb ex-elnök, hogy: „Ne támadj, fiam, ENSZ-felhatalmazás nélkül!” - George ekkorra már egészen bebandzsított a hirtelen bosszúvágytól, hogy végre elégtételt vegyen az ENSZ fegyverzet-ellenőreivel szerinte már hetek óta csak szarakodó Szaddám Huszeinen. Nem szólva arról, hogy az alacsonyabb termetű fiút nyilván erősen nyomasztotta a legalább háromszoros frusztráció is: (1) Éppen az ő elnöksége időszakában történt (2001. szeptember 11.), hogy rejtélyes terrorista merényletek következtében a porba omlottak Manhattan-ben (NYC) a WTC ikertornyai. (2) A merényletek elkövetésével meggyanúsított elsőszámú nemzetközi közellenség, Usama bin Laden azóta sem lett meg; és hiába - Szemet szemért, fogat fogért! - rombolta porig a terrorizmus ellenes koalíció (Bush-Blair) Kabult és vele együtt fél Afganisztánt, az elfajzott olajsejk vígan él és szervezkedik Pakisztánban; sőt még üzenget is az Al Jazeera televízión keresztül. (3) A ‘Papa’ (angolul: Daddy) meg csak ne tiltson semmit, ne korlátozza elszánt fiát, hiszen 12 évvel ezelőtt épp ő hagyta befejezetlenül az Öböl-háborút, s hagyta futni Szaddám Huszeint. Így hát ‘a fiúra’ maradt a feladat, hogy győzelemre vigye apja félbehagyott művét...
Mert minden elnök-fiúnak magától értetődő kutya-kötelessége, hogy túlgyőzze legalább a saját apja háborús teljesítményét, ha más ‘maradandót’ alkotni nem is képes.

Ez a háború bizony már eleve úgy indult, hogy Irak, diktátorával együtt csak egy hangyányi légypiszok az új világrend nagyléptékű (hollywoodi, monstre) amcsi térképén! Jellemző a támadók elbizakodottságára, hogy nem kalkuláltak sem az iraki hadsereg, sem a felfegyverzett nép hősiességével, sem a homokviharokkal, - de komolyan hitték, hogy majd a síita felkelők belülről döntik meg Szaddám ódon rendszerét, s a nép, az istenadta nép virágcsokrokkal fogadja a felszabadítókat...

Olyannyira lekezelték az irakiak honvédő képességét, és olyannyira felértékelték a saját esélyeiket, hogy néhány napos előkészítő bombázás után elindították a szárazföldi offenzívát; s mára, március 26-ikán ott tartunk, hogy az angolszászok elcsigázott serege már 60-90 kilométernyire közelítette meg Bagdadot, amelyet orkánszerű homokviharok és a direkt erre a célra kiásott árkokban égő nyersolaj sűrű fekete füstje is védelmez, nemcsak a köztársasági gárda elit alakulatai. Soha nem látott hosszúságú, 500 kilométeres hadtápvonalat húz, illetve inkább ‘nyújt’ maga után a koalíciós hadsereg. Túl gyorsan, túl korán, és ‘dolguk’ végezetlen érkeznek Bagdad falai alá; s az eddigi nagy menetelésük sem volt éppen diadal-menet. Umm Qasr, az egyetlen perzsa-öböli iraki kikötő elfoglalását már az első napon hírül adta a CNN; ehhez képest csak a csata ötödik-hatodik napján voltak képesek megtörni a mintegy 100 fős iraki csapat ellenállását. Basra két milliós városát az első öt napban nem minősítették katonai célpontnak; majd amikor már a civil lakosság is fegyverrel támadt a várost ‘elkerülni igyekvő’ hadseregre, hát mintegy véletlenül elvágták az elektromos vezetéket, amitől megszűnt az ivóvíz-ellátás is. Basra azóta katonai célpont (bombázzák is), az ivóvíz-szolgáltatást 40 %-ban helyreállították; ám az utcai harcokat nem vállalva, sietve tovább vonultak Bagdad irányában. A legsúlyosabb összecsapások eddig Nassiriya városánál, az Eufráteszen való átkelés során alakultak ki, és máig nem csitultak, miközben az amerikaiak derékhada már a fővárost közelíti. Najaf városkánál egy pillanatra - álljunk meg ‘az előrehaladásban’. Két napja diadalittasan bejelentették, hogy egy eddig ismeretlen vegyi üzemre bukkantak (ami ugye fényes corpus delicti lehetett volna az egész támadás igazolására, hiszen ha emlékszünk még: tömegpusztító fegyvereket keresnek!); ám ma visszavonták a hírt, mintha mi sem történt volna...
Mindeközben folyamatosan zajlik a tömegpuhító bombázás: Bagdadot, Tikritet (Szaddám Huszein szülővárosát), és Mosult (a legészakibb nagyvárost) éjjel és nappal állandóan támadják cirkáló-rakétákkal, bombázó vadászgépekkel és B 52-es nehézbombázókkal. A legsúlyosabb támadás talán mindjárt a legelején, 20-án csütörtökön és 21-én pénteken éjjel érte Bagdadot; ekkor adta hírül a CNN, hogy Szaddám Huszein nagyobbik fia, Udaj meghalt, - és maga Szaddám Huszein is minimum súlyosan megsebesült. A teljesen megbízhatatlan hírügynökségi történet szerint az iraki elnök vérátömlesztést is kapott, illetve azóta előbb még hazatért az ambulanciáról, majd jelenleg egy katonai bunkerben ápolják. Ehhez képest az állítólagos súlyos megsebesülését követő napon egy zűrzavaros lelkesítő beszédet mondott egy ‘jóságos nagypapiszerű alteregója’ az iraki televízióban, - tegnap-előtt (március 24-én) reggel 9 órakor (Irakban 11 órakor) pedig ‘historic speech’-et, ‘történelmi beszédet’ intézett az ő népéhez az igazi Szaddám Huszein, igen jó egészségnek örvendve. Igaz, hogy a nagyobbik fia már végig hiányzik mellőle...

Ott tartottunk, hogy a szövetséges politikusok megengedhetetlenül lebecsülték és folyamatosan lebecsülik Irak védelmi erejét, pedig hol van még a háború vége, az a dicsőséges pillanat, amikor Bagdad bevétele után pórázra fűzik a több sebből is vérző iraki diktátort, hogy légi úton Washingtonba szállítsák, Bush úr színe elé! Hiába a szűnni nem akaró bombázások - a lakosság lelkiereje nem tört meg, nem lázadtak fel a diktatúra ellen. Bagdad élete amúgy a mindennapos bombázások után is vissza-visszatér a nem normális, de megszokott rendjébe. Hiába a hódító seregek elborzasztó technikai fölénye, és minden effektív pusztítása - eddig még csupán alig néhány ezer iraki katona adta meg magát, de azok sem álltak át a támadók oldalára. Hiába a sok ezernyi légi bevetés - a bagdadi légvédelem még mindig működik, lő a bombázókra, s nagy-néha talál is... Sőt, még arra is maradt ereje, hogy időnként rakétákat lőjön ki - Kuwait City irányában. Hangsúlyozottan értékeljük a tényt: hiába volt minden ez irányú ‘szövetséges’ félelem - Irak eddig egyetlen rakétát sem lőtt Izraelre; sőt, a feltételezett (számára tiltott!) scud-okról  utóbb maradéktalanul bebizonyosodott, hogy asz-szamúd (150 km hatótávolságú, engedélyezett) rakéták voltak. Nagyon érdekes az eddigi áldozatok viszonylag kis száma! Ha hinni lehet az eddigi harctéri statisztikáknak; Irak néhány-száz polgári és néhány-ezer katonai áldozatot (halottat + hadifoglyot) veszített, - míg ugyanez a szám a másik oldalon legfeljebb néhány tucatra rúg. Nyilvánvaló, hogy mindent eldöntő csatára számíthatunk március 29-e után Bagdadnál, ha a szövetséges szárazföldi erők addigra kipihenik magukat, s a hadtápvonaluk is jól működik. Az erőviszonyok egészen másként alakulnak, mint Belgrád vagy Kabul ostrománál. A Bagdadot őrző köztársasági gárda elit alakulatai (cca. 30 ezer fő) nagyjából sértetlenek. Fegyverzetük nyilván a legjobb szovjet fegyverekre emlékeztet, - fél évre elégséges lőszer és élelmiszer tartalékokkal rendelkeznek. Számomra talán a legnagyobb talány - mert a híradások erről sem szólnak! -, hogy mi lett az iraki légierő, a még a háború kitörése előtt ‘beharangozott’ 146 darab MIG 23-as és MIG 29-es sorsa? Felszálltak, lelőtték, még a hangárjaikban megsemmisítették-e azokat a bombázások során (a repülőtérrel együtt?), vagy még bevetésre várnak?!

Az iraki háború nekünk a televíziós híradások kibővült vételi lehetőségét hozta. Mintha csak tudták volna a UPC-Direct illetékesei, hogy nagy szükség lesz rá, - pár nappal március 20. előtt bekapcsolták a programkínálatba a magyar Hír TV-t és az arab Al Jazeera hírtelevíziót. A CNN-hez, a BBC-hez, a Sky News-hoz és az Euronews-hoz képest a katari televízióban - ‘zongorázik’ a különbség... Az említett március 21-e (péntek) esti bagdadi B 52-es nagybombázás képeit már az Al Jazeerá-n néztem végig: két, rögtön egymás utáni explózió felvételei azóta is minden nap ismétlődnek; megmutatva, hogy máig sincsenek ‘jobbak’. Egy nagy, majd térben közvetlenül ‘előtte’ egy kisebb robbanás látható a képernyő jobb fél oldalán, amelyek egymás után gombafelhővé terebélyesednek az égbolton. Vajon ez neutron-bomba volt, korlátozott hatású atombomba, vagy plutónium-bevonatú bomba; a bombák anyja, az oxigén-elszívó, vagy már a híres, jogszabályokkal sem szabályozott E-bomba, amelynek koncentrált mikrohullámú sugárzásától - ez a legújabb háztartási mikró? - állítólag előbb felforr, majd megsül a testben a vér.

A magyarnyelvű televíziós híradások szenvtelenségében vagy szemtelen amerika-barátságában üdítő színfolt a Betlen János intelligenciája, amint a CNN-csatorna szövegét fordítja. Az arcára van írva a kétség bizonyossága, hogy amit a tudósító vagy a néző mint konklúziót éppen kigondol erről a háborúról, csak arra jó, hogy a következő percben menetrend szerint megtörténjék - épp az ellenkezője...

A CNN és a Sky News ravaszul mixeli az eseményeket. Némi késéssel és furcsa felhangokkal ‘megtudhatunk’ ugyan szinte mindent; ám semmilyen részletet nem mutatnak, ami a szövetségesekre nézve dicstelen, terhelő vagy szégyen-teli lehet. Márpedig igen sok a zűrös eset! Lángoló katona, amint kirohan egy épületből - szerencsére gyorsan eloltják. Megszeppent hadifoglyok - amerikai, brit halottak. A moszlim hitre tért sértődött jenki soldier, aki kézigránátot dobott társai sátrába. Naponta lepotyogó helikopterek - balesetek, sűrű halál a baráti tűzben. Céltalanul kószáló kis és nagy tevék - fekete füstöt gomolygó, lángoló olajkutak. Taszáron képzett (!) harcoló katona. Az Al Jazeera tegnap röviden Taszárt is bemutatta, - mint a Barátság Táborát (Camp of Friendship). A CNN nem mutatja az iraki nép sebesültjeit, nehogy megessen a szívünk rajtuk, - az Al Jazeerá-n viszont minden valós esemény megtekinthető. Tízéves-forma iraki kisfiút hoznak ölben a műtőbe; riadtan de fegyelmezetten pislog, pedig a bal karja gyakorlatilag hiányzik. Felnőtt türelemmel, szisszenés nélkül tűri, amint a csurom-vér ingét az orvosok szikével vágják le sovány kis testéről. Istenem, gondolom magamban, adj neki 10 évet az én életemből, ki már 53 éve szenvedek itt hiába a végtelenített kommunizmusban; neki pedig most jöhet el a jenki demokrácia hajnala - hadd élvezze! A katari tévét szélsőségesnek, illetve propagandisztikusnak bélyegzik az amerika-barátok. Nem lehet ezzel egyetérteni. A hírtelevíziók kötelessége - ha már egyszer megesett ez a háború! -, hogy a valóságot mutassák, a maga könyörtelenségében. Felnőttnek kell tekinteni minden nézőt, aki képes megítélni és megérteni, amit lát. Csődület Bagdadban a Tigris folyó rakpartján; a baksissal is premizált polgári lakosok épp hajtóvadászatot rendeznek a vízbe katapultált amerikai pilóták elfogására. Sűrű lövöldözés, a tömeg vad gesztikulálása kíséri az akciót. Végül olajat vagy benzint (van nekik elég!) öntenek a parti nádasra, majd felgyújtják... Az embernek az az érzése, hogy Budapesten, a Duna partján ez épp ugyanígy történne; vagy történt is ‘56-ban, az oroszok ellen, csak akkor még nem volt televízió... Azt gondolom, hogy a szörnyű háború történései empátia és némi akasztófa-humor nélkül nem viselhetők el. (A múlt éjjel semmit sem aludtam a kisfiú látványától.) Egy másik Al Jazeera-felvételen a nagy öreg vadász látható, aki vadászpuskájával lelőtte az Apache-helikoptert. Hosszú Puska napcserzett arcán boldogan áradt szét juszt is az infinity justice... (De a látványtól csak beindult a szomszédom is, aki előkapta föld-levegő légi flintáját, hogy a kertje felett kis magasságban hirtelen megjelent önkormányzati helikoptert leterítse, amely orvul korai megelőző csapást tervezett mérni az első tavaszi szúnyograjokra. Addig kereste rajta szilaj pillantásával az „U.S. Navy” feliratot, amíg lefröcskölték anthrax-szal, hogy még ma is telis-tele van kiütéssel.) Ma megtudtuk, hogy az amerikai kongresszus által megszavazott segély-keretből a magyar állam 15 millió dollárt (júdás-pénzt?) kaphat, ami talán még Taszár üzemeltetési költségeit sem fedezi...

Uncle Sam és Union Jack tehát ott állnak Bagdad, a Béke Városa falai alatt, és minden tartalék erejüket összeszedik, hogy végső csatát vívjanak életre-halálra Szaddám elit gárdájával, a Medinával. A ma (március 27., csütörtök) esti helyzet alapján úgy látom, hogy az újkori ‘sztálingrádi ütközet’ bagdadi ismétlődése úgy jövő kedden vagy szerdán kezdődhet meg, nagyjából amikor az újság megjelenik. Látni fogjuk ezt is, mert az Al Jazeera mindent közvetít. Hogy propaganda-céllal? Nézőpont kérdése! Mindenesetre: Venezuela fővárosában, Caracas-ban, egy kis kápolnában már kedd óta vért könnyezik Szűz Mária szobra; - tán fel akar tűnni?
A ‘baráti tűzben’ (angolul: friendly fire) hősi halált halt és haló brit és amerikai katonák pedig nyugodjanak békében.
A végtelen és tartós szabadság fényeskedjék nekik.

Nyolc jobbnál jobb ürügy

  2005.03.15. 10:39

   Nyolc jobbnál jobb ürügy Irak megtámadására   

Azt tartja egy régi közmondás, hogy amely cselekménynek ‘sok oka’ van, annak valójában ‘egy igazi oka’ sincs; vagyis az igazi ok valahol mélyebben rejtőzik...
Ilyenformán a deklarált ‘hivatalos okok’ egytől-egyig casus belli-nek, ürügynek minősülnek, - egyéni meggyőződés kérdése, ki melyiket tekinti ‘igazinak’.
Jómagam az elmúlt hetek során huszonkét különböző okot tudtam ‘elkülöníteni’, - azt persze nem állítom, hogy némelyik ok nincs összefüggésben egyik-másikkal... Most az ürügyeket, a második részben pedig a vélhető valós okokat részletezem.

1.  A tömegpusztító fegyverek megsemmisítése. Arról szól a történet, hogy Irak - legalábbis Kuwait lerohanása, az ‘Öböl-háború’ (1990-1991.) óta - bizonyos tömegpusztító (vegyi, biológiai vagy bakteriológiai, illetve rakéta-fegyvereket) gyárt vagy vásárol, tehát birtokol; oly’ stratégiai céllal, hogy azokat saját népe ellen, vagy más országok megtámadása céljából vesse be. Az ENSZ már több korábbi, folytatólagos határozatban kötelezte Irakot feltételezett fegyvereinek ‘hivatalos’ megsemmisítésére, illetőleg a megsemmisítés megtörténtének ellen-őrzése céljából ún. ‘fegyverzet-ellenőröket’ is küldött Irakba, legutóbb éppen a most kitört háborút közvetlenül megelőzően. Az ENSZ-ellenőrök több hónapig vizsgálódtak, de nem találtak semmit. Az USA és Anglia minden áron próbálta kikényszeríteni, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa adja hozzájárulását, illetve konkrét felhatalmazását ahhoz, hogy a NATO hadereje az ENSZ égisze alatt katonai akció révén szerezzen érvényt a vonatkozó ENSZ-határozatoknak. Az ENSZ s a NATO meghatározó jelentőségű tagállamai, Franciaország, Német-ország, valamint Oroszország vétójukkal fenyegették az USA és Anglia tárgyi kezdeményezését, mert a fegyverzet-ellenőrök további vizsgálódását tartották volna inkább szükségesnek egy kétséges kimenetelű, kalandor háború helyett. Végül George W. Bush, az USA elnöke 48 órás ultimátumot szabott Szaddám Huszeinnek, hogy elhagyja Irakot; majd amikor a határidő sikertelenül lejárt, - 2003. március 20-ikán éjjel, ENSZ és NATO jóváhagyás nélkül, nagy erőkkel megtámadta Irakot. Ma van az Iraki háború 16. napja; az angolszász seregek mélyen benyomultak az ország belsejébe, hevesen bombázzák a legnagyobb városokat, nagyjából körülzárták Bagdadot, - de mind a mai napig sem vegyi, sem biológiai fegyvereket, sem tiltott hatósugarú rakétákat nem találtak. Az angolok tájékoztatása szerint az amerikai hadsereg viszont vitt magával vegyi fegyvereket, - esetleges effektív hadszíntéri bevetés céljából...!
 
2.  Érvényt szerezni a hatályos ENSZ-határozatoknak. A tömegpusztító iraki fegyverek megsemmisítését előíró határozatoknak éppen hogy a fegyverzet-ellenőrök munkájának folytatása révén lehetett volna érvényt szerezni, amint azt Franciaország, Németország és Oroszország (emellett több más állam is) javasolta. Az ENSZ felhatalmazása nélküli fegyveres akció óta egyfolytában csökken ennek az esélye. Mondhatnám úgy is: az USA és Anglia nemzetközi legitimitást nélkülöző támadása valósággal ‘csúfot űzött’ az ENSZ-ből; - így innentől kezdve már értelmetlen is bármilyen ENSZ-határozatokra hivatkozni.  Előzetesen az ENSZ felhívására Irak több-tízezer oldalas jelentésben számolt be arról, hogy nincsenek tömegpusztító fegyverei. A háború eddigi lefolyása, ‘eredményei’ mind  Irak igazmondásáról tanúskodnak... Jószerivel borítékolni lehet a háború végére ‘a negatív látleletet’, a végeredményt: Iraknak (már) nem voltak tömegpusztító fegyverei, amikor a szövetségesek megtámadták... Súlyos könnyelműségre vall egyébként e tekintetben is a háború megindítása! Ugyanis Irak senkit nem fenyegetett állítólagos vegyi és/vagy biológiai fegyvereivel, - ámde ha történetesen lett volna ilyenje, nyilván bevetette volna Izrael s Kuwait ellen, vagy leginkább az amerikai és az angol csapatok elleni harcokban. Arra pedig gondolni sem jó; mi történt volna, ha egy rakéta vagy bomba telibe talál mondjuk egy ‘anthrax vagy ricin gyárat’! Humanitárius tömegkatasztrófa...
 
3.  Szaddám Huszein diktátor eltávolítása. W. Bush ‘létező’ apa-komplexusának (jogos) feltételezése nélkül nehéz megmagyarázni: miért éppen Irak elnökét kell eltávolítani, amikor a világ egyébként tele van olyan diktátorokkal, kiknek (pl. a moszkvai operaházban ideggázt használó, mellesleg ‘csecsenirtó’ Putyin, Moammer Kadhafi líbiai vezér, Észak-Korea, stb.) az önkényuralmi rendszere semmivel sem kevésbé veszélyes a külvilágra, mint Iraké. Nem nehéz belátni, hogy egy rendszer (egy diktátor) fennmaradásának a kockázata csak attól függ, milyen befolyást képes gyakorolni más országokra, szomszédaira és a világra. Igaz ugyan, hogy több mint 20 éve Irak megtámadta szomszédját, Iránt, - ám ez a háború sokkal inkább a hidegháborús vetélytársak, az USA és a Szovjet-únió bűne volt, amiért felfegyverezték és feltüzelték egymás ellen a két perzsa államot. (Ebben speciel fontos szerepet játszott az akkori kommunista Magyar-ország is!) Igaz, hogy 1990-ben Irak lerohanta Kuwaitot; amely egyébként egy ‘világstratégiai műállam’ a Perzsa-öböl bejáratánál, - afféle geopolitikai korlát az iraki rezsim számára, mintegy elzárva azt egy szélesebb tengeri kijárattól. A mai világhelyzetben már egyik háború sem lenne lehetséges; kizárható tehát, hogy Irak katonailag fenyegetné a szomszédait. Mint a mostani háború mutatja: Irak rakétáival - legyen azoknak akármilyen töltetű robbanó-fejük - nem éri el olymértékben még a közvetlen szomszédait sem, hogy kárt tehessen bennük. Irak, mint rezsim, sem politikailag, sem katonailag nem fenyegetheti a világot..!   Egyébként: amennyiben Szaddám Huszein személyisége valóban ilyen súlyos probléma az USA számára, akkor joggal merül fel a kérdés, miért hagyta futni idősebb George Bush 1991-ben?! Lehetséges, hogy az iraki elnök kockázatos korábbi titkok tudója, tanúja, amiért likvidálni kell? Nem lehetne, nem lehetett volna ‘egy magányos merénylővel elintéztetni’, mint a Kennedy-fivéreket?! És megkímélni ezzel sok-százezer ártatlant, s egy gyönyörű történelmi országot? 
4.  Az iraki nép felszabadítása. Kétségtelen, hogy a legutóbbi években az USA mind nagyobb kedvet érez magában ahhoz, hogy ‘felszabadítsa’ mindazokat az országokat, melyek népe - szerinte - elnyomatásban él. Az is kétségtelen, hogy ennek a hobbyjának csak azóta hódolhat ‘háborítatlanul’, amióta a vetélytárs Szovjetúnió eltűnt a világpolitika színpadáról, - hiszen a világ népei kisebbik hányadának elnyomója éppen a Szovjetúnió volt. Ma már nincsen jelentős erő, amely korlátozhatná az USÁ-t felszabadító elképzeléseinek megvalósításában. A probléma csak az, hogy korábban a Szovjetúnió ugyanezzel az ideológiával igyekezett alátámasztani saját hódító törekvéseit, hogy tudniillik felszabadítja ezt vagy azt az országot (pl. Afganisztánt!) az imperialista rémuralom alól. Az amerikaiak komolyan hitték, hogy az irakiak (a síiták) egyrészt mind azonnal fellázadnak a diktátor ellen, másrészt majd virágcsokrokkal várják támadóikat.
 
5.  A liberális demokrácia exportja. A nagy kérdés, hogy vajon exportálható-e a liberális demokrácia, amely a tévedhetetlen Francis Fukuyama szerint ugyebár minden társadalmi rendszerek legtökéletesebbike, egyben az emberi történelem legvégső stádiuma? Felszabadítható-e bármely ‘elnyomott’ nép (esetünkben az iraki) anélkül, hogy megkérdeznénk, akarja-e? Annak idején a szocializmus a gyakorlatban ‘exportálhatónak’ bizonyult; nemcsak a II. világháborút követően a dicső Vörös Hadsereg nemzetközi békeszerződésekben deklarált megszállási övezetében, hanem később folyamatosan bővülő területen. Így ‘győzhetett’ a szocialista forradalom pl. a három balti államban, Kubában, Chilében, Észak-Vietnamban, Észak-Koreában, Kambodzsában; sőt, majdnem Afganisztánban is, csak hát abba már beletört a leszálló ágban hódító szovjetek bicskája..! Eme nagyszabású ‘világ-felszabadító hadjárat’ keretében lettünk mi is szocialista ország - 1945-től 1991-ig; ekkor távoztak országunkból az ideiglenesen nálunk állomásozó felszabadítók. Közben, 1956-ban volt egy apróbb incidens, amikor ‘spontán’ felkelt a magyar nép, hogy felszabadítsa saját magát a felszabadítók rémuralma alól; de hiába kértük az amerikaiak segítségét, süketséget színleltek. Megegyeztek Moszkvával - akik akkoriban Egyiptom felszabadításával voltak elfoglalva -; s cserben hagytak minket, cserében Egyiptom megtartásáért. Pedig mi nyilvánvalóan fel akartunk szabadulni; nem úgy, mint most az iraki nép. Ma Papp Lajos, az Irakot a napokban ‘hiába megjárt’ szívsebész a következőket mondta erről az ATV-ben: „Gaztett, hogy ezt a könyörtelen hódító háborút a ‘felszabadítás’ nemes cselekedetével próbálják beburkolni!” Elmondta még, hogy hiába gonosz diktátor Szaddám Huszein, az iraki nép nem tudatosítja ezt magában; s a túlélés életösztönétől hajtva jól élnek, éppúgy, ahogy a magyar nép is jól élt Kádár János diktátorsága időszakában! Mese a felszabadításról!
 
6.  Megelőző csapás esetleges iraki támadás ellen. Ha még emlékszünk rá, - pár héttel a háború kitörése előtt egyre magasabb sebességi fokozatba kapcsolt az izraeli háborús tömeghisztéria: a polgári lakosok ezrei álltak sorban rég lejárt szavatosságú gázálarcaik újra cserélése céljából, hiszen komolyan tartottak egy iraki rakéta-támadástól, pontosabban a vegyi fegyverek bevetésétől Izrael ellen. (Itt jegyezném meg: mennyivel ‘célszerűbb’ lett volna, hogyha tartalék-gázálarcaink több-ezres feleslegét nem Törökországnak ajánljuk fel a védelmi kötelezettségeink (?!) teljesítése ‘ürügyén’ - úgysem kell nekik! -, hanem mind elküldjük Izraelnek! Igaz, hogy nekik sincsen szükségük rá; emellett elküldeni sem tudtuk volna, akárcsak a törököknek se, a mai napig - de mindegy...) Az első Öböl-háborúban (1991.) Irak még rendelkezett scud-rakétákkal, ki is lőtte őket Izrael irányában; s néhánnyal el is találta Haifa kikötővárosát. Pár polgári halott volt az izraeli veszteség; innen a legújabb kori félelem, amely abszolút alaptalannak bizonyult. Se Scud-rakéták, se vegyi fegyverek - csak gázálarcok. Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy a megelőző csapás teóriája fiktív alapokon nyugodott, hiszen Irak senkit nem akart megtámadni, sőt, nem is volt mivel...
 
7.  A világterrorizmus felszámolása. A világ elmúlt néhány havi eseménynaptárát  áttekintve feltűnhet, hogy - minden előzetes beharangozás ellenére - épphogy nem a terrorizmus növekedett, hanem csupán a terrorizmus elleni harc. Voltak ugyan ‘terrorizmus-szerű’ események, pl. kubai repülőgépek eltérítése, - ámde ezeknek sem az iszlám fundamentalizmushoz, sem az arab terroristákhoz, sem Usama bin Ladenhez, az Al Kaidához, sem Irakhoz, vagy az iraki háborúhoz nem volt semmi köze. Voltak tucatjával utóbb teljesen alaptalannak bizonyult riadók, vaklármák, furcsa balesetek szép számmal az USÁ-ban, vagy éppen a londoni repülőtéren, - de arab terrorista merénylet egy sem. Hiába közölte nap, mint nap az amerikai hírszerzés, hogy az Al Kaida hol itt, hol ott készül nagy-szabású merényletre amerikai célpontok ellen; egy esetben sem történt semmi. Terrorizmus-szerű megmozdulások, események kizárólag azokon a területeken zajlottak, ahová a legutóbbi években az amerikai hadsereg felszabadítása révén ‘sikerült’ exportálni a liberális demokrácia kezdeményeit: Afganisztánban és Szerbiában. Afganisztánban robbantgatnak, rombolnak, bombáznak, aknáznak és pusztítanak továbbra is - mint azelőtt -; ami nyilván a demokrácia velejárója. Szerbiában pedig, ahol a lopakodók által lebombázott Duna-hidak mindenfajta újjáépítési ígérgetések ellenére továbbra is a mederfenéken hevernek; olyan-fokúra növekedett a közbiztonság, vele a liberális demokrácia, hogy a zűrzavar homályából előlopakodó Zimonyi-klán - a ‘legjobb amerikai hagyományokra’ emlékeztetve! - minden gond nélkül halálos merényletet követhetett el Szerbia első embere ellen: hidegvérrel agyonlőtték a miniszterelnök Zoran Djindjic-et. Az embernek az a határozott érzése, hogy a liberalizmus kontra terrorizmus kérdés ‘a legjobb esetben is’ egy tipikus tyúk-tojás probléma...
 
8.  Az iraki olajmezők privatizálása. A mai súlyos időkben, amikor például a bin Laden szaúd-arábiai olajsejk-dinasztia egyik fő részvényes lehet a nemzetközi hírű távközlési-informatikai cégben, a Motorolá-ban; nehéz ügy kiigazodni az egyetemes részvénytulajdon személytelenségének személyi konstellációiban, - annyit mindenesetre tudni lehet, hogy a Bush-család amúgy polgári életében az olaj-üzletben utazik, nevezetesen a texasi Texaco, és/vagy a Penzzoil cégben. Irakra nézve súlyosbító körülmény, hogy Szaddám Huszein az eddigi életében  kizárta az angolszász illetőségű részvényeseket az olajmezők hasznosításából;  a kitermelés koncessziós jogát kizárólag francia, német, orosz és kínai cégek számára biztosította. A háború kitörése előtt a mai szövetségesek hivatalosan is deklarált formában kinyilatkoztatták, hogy magától értetődően szükséges az iraki olajmezők, az olajkincs privatizálása, - természetesen elsősorban amerikai és angol cégek részvételével. Nem csodálkozhatunk hát azon, ha a szövetséges hadsereg - mintegy mellékfoglalkozásban - valamelyik terület elfoglalása után, azonnal igyekszik eloltani az adott területen lángoló-füstölgő olajkutakat.  
 Különben a végén nem lesz majd mit privatizálni!   
 
 A háború még mélyebb, nem ürügyszerű okairól - majd a következő héten.

A gyógyszer-lobby kielégítése

  2005.03.15. 10:41

    Egy valós ok: a gyógyszer-lobby kielégítése     

Természetesen a múlt heti lapszámban felsorolt nyolc ürügy bármelyike külön-külön, és bármely más összefüggésben is valódi okát is képezheti a támadásnak, Irak ellen. Így például nyilvánvalóan valós ok lehet a mesés olajkincs elhódítása, amely nagyságában Szaúd-Arábiáéval vetekszik. Valódi ok lehet az iraki rendszer megdöntésére irányuló törekvés is, éppúgy, mint Szaddám Huszein diktátor művi eltávolítása, vagy a liberális demokrácia exportja, hiszen mindezek megvalósítása feltétel az olajkutak megszerzéséhez, az olajmezők angolszász privatizációjához. Vannak azonban ennél magasabb, áttételesebb világpolitikai összefüggések is...

 A gyógyszer-lobby kielégítése. Hiába van, hogy a mai ipar, a mezőgazdaság és a teljesítményükhöz kapcsolódó szállítás és közlekedés - tehát az összes gazdasági aktivitás - kulcskérdése az energia, ami pedig a mai, fosszilis tüzelőanyagokra felépített gyártási technológiáink esetében alapvetően ásványolajat jelent, illetve feltételez, - más súlyos érdekek is hatnak: vagyis nem csak olaj létezik a világon.

Nagyon érdekes Dr. Matthias Rath orvos nyílt levele George W. Bush amerikai elnöknek, mely 2003. február 2-ikán, vasárnap jelent meg a The New York Times-ban, „Egészséget csináljatok - ne háborút!” címmel, s amelyet még további két levél követett: február 28-ikán az „Ez a háború nem az Erő, hanem a Kétségbe-esés jele!”, s március 9-ikén a „Többé nem vagyunk hajlandók feláldozni az egészséget és a békét!” című. (A levelek elolvashatók, letölthetők az internetről.)

Márpedig energiaipar, ásványolajipar, vegyipar és gyógyszeripar - s az érdekeik - szorosan, szervesen összefüggenek. Rath nem kevesebbet állít, mint hogy az Irak elleni támadás célja nem a terrorizmus leküzdése, vagy az olajmezők elfoglalása, hanem a leghatalmasabb befektetői ipar - a gyógyszeripar - teljes összeomlástól való megmentése! Indoklás: a gyógyszeriparnak, mint gazdasági ágazatnak az érdekében áll a betegségek létezése. A szintetikus gyógyszerek az üzlet jegyében csakis a szimptómákat veszik célba, de nem szüntetik meg a betegség gyökerét képező tényezőket. A betegségek terjedése és pusztításuk alapfeltétele az iparág növekedésének; a betegségek megelőzése és végleges leküzdése aláásná az üzlet gazdasági alapjait. A gyógyszerek halálos mellékhatásai következtében felmerülő elhalálozás az eliparosodó világ negyedik leggyakoribb halálozási oka. A mellék-hatások több amerikai állampolgárt ölnek meg évente, mint a II. világháború és a vietnámi háború összesen. A gyógyszeripar szembekerül a szabadalmi díjakból befolyó nyereség s az emberek valós egészségi szükségletei közti megoldhatatlan konfliktussal. A fejlődő országokban a gyógyszerek nyereségességének erőltetett kikényszerítése - ez folyik Magyarországon is! - a legfontosabb okozója az AIDS és egyéb fertőző betegségek (pl. ebola, s legújabban az ‘atípusos tüdőgyulladás’) elterjedésének. Ugyanakkor a vitaminkutatás eredményei, a sejtbiológia, valamint a természetes gyógymódok térhódítása (nem lesz szükségünk gyógyszerekre!) is lehetővé teszik napjaink legveszélyesebb betegségeinek eredményes gyógyítását.

Ezek a terápiák a betegségek megelőzésére és leküzdésére koncentrálnak, s nem csak a tünetek kezelésére. Ami a szintetikus szerek veszélyes mellékhatásait illeti - a gyógyszeripar jelenlegi krízisében nagy szerepet játszott a Bayer cég Baycol nevű, koleszterin-csökkentő készítményének a világraszóló botránya. Még 2001. augusztusában a gyógyszer visszavonására kényszerültek, mivel az alkalmazását követően több mint 50 személy elhalálozott, és potenciálisan körülbelül 6 millió ember lett kitéve az izomszövet-feloldódásnak nevezett halálos mellékhatásnak. A Bayer német, valamint a brit SKB gyógyszeripari óriása szembe került a több, mint 7000 páciens által indított egyéni és csoportos perek, valamint a kormányok tisztviselői által indított büntetőjogi eljárások - hanyagságból elkövetett ember-ölés vádjával - súlyos gazdasági következményeivel. Az ügybe keveredett cégek részvényein például csak a cégekbe befektetők - dollár-milliárdokat veszítettek. Más gyógyszerek (béta-blokkolók, kalcium elleni szerek, ösztrogén helyettesítők, stb.) mellékhatásaitól egészségkárosodást elszenvedett betegek is pert indítottak; így összességében a gyógyszeriparnak ugyanazzal a szörnyű sorssal kell szembe-néznie, mint a dohányiparnak, mivel egész országok és nemzetek perelték őket be az állampolgáraikat ért atrocitásokért...  

Ez a folyamat azonban megtorpant 2001. szeptember 11-ikén, amikor is olyasmi történt, ami hosszabb időre elterelte a világ figyelmét a gyógyszeripar kríziséről. Ezen a napon máig rejtélyes, és teljességgel kiderítetlen körülmények között dőlt össze a newyork-i Manhattan-ben a World Trade Center két ikertornya, állítólag két eltérített belföldi utasszállító járat Boing-jének becsapódása miatt; ami végül is több, mint 2600 ember halálát okozta. Akinek netán kétségei támadtak aziránt, hogy a tornyok ledőlését tényleg az óriásgépek becsapódásai okozták-e, annak (újra elolvasásra!) figyelmébe ajánlom a Nemzetőr 2003. március 26-iki száma 3-5. oldalán olvasható, e tárgyban megjelentetett írásokat. Tény, hogy szinte még össze sem omlottak a párhuzamos (háttér)hatalmi szimbólumokként is felfogható (ami a két párhuzamos vonalat illeti, lásd még: a dollár jelében a függőlegesen, az euró jelében a vízszintesen látható ‘két csíkot’, valamint egy szónoki emelvény ‘tartó oszlopait’), égbe meredő fallikus jelképek, - George W. Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke azonnal meghirdette a háborút a világterrorizmus ellen, majd szinte habozás nélkül megtámadta Afganisztánt, ahol Usama bin Laden, az elsőszámú nemzetközi közellenség rejtekhelyét sejtették. Ma már egy újabb pót-cselekvésnek lehetünk részben tévénéző szem-és fültanúi, részben pedig netán a potenciális veszélyeztetettjei (vagy áldozatai), de világpolgárként mindenképpen a szenvedő alanyai, - most éppen Irak ellen folyik az immár illegitim angolszász ‘megelőző katonai csapás’, és könnyen lehet, hogy ezután Szíria, Szaúd-Arábia, Irán és/vagy a renitens Észak-Korea következik a sorban...         

Tény, hogy W. Bush nem csupán a katonai akciók megindítását kezdeményezte. A kormánya élére állt a gyógyszergyárak által indított nemzetközi erőfeszítésnek, amelynek a célja, hogy az ENSZ ‘Étkezési Szabvány’-megbízását kihasználva, törvényen kívül helyezzék a természetes hatóanyagú terápiákat. A legutóbbi, a fejlődő országok AIDS elleni harcát támogató ‘segély-program’ nem más, mint 15 milliárd dolláros támogatás a gyógyszergyáraknak. Miközben elhanyagolják az immunrendszer legyengülését leküzdő hatékony természetes gyógymódokat, - ez a projekt biztosítja a gyógyszergyáraktól való függést. A ‘Honvédelmi Akta’ biztosítja a gyógyszer-gyártók védettségét az oltóanyagokkal kapcsolatos jelen és jövőbeli felelősségre vonással szemben. Az ‘orvosi jogi felelősség reformjával’ kapcsolatos tervek szerint csökken a gyógyszer-gyártó cégek jogi felelőssége...   

A gyógyszeripar mögött álló szürke eminenciások a lobbistáikat kulcsfontosságú politikai pozíciókba helyezték. George W. Bush és Tony Blair a gyógyszeripari termékek két vezető exportáló országának első emberei. Egyben ők az Irak elleni háború legagresszívabb támogatói, sőt - a szervezői. Donald Rumsfeld számos gyógyszeripari multinacionális cég (Searle, Gilead, stb.) vezérigazgatója, és/vagy igazgatótanácsi tagja volt. Most ő - mint védelmi miniszter - a háború egyik leg-erőteljesebb támogatója a Bush-kormányzatban; és ő dönti el, meddig hulljanak a bombák. A háborúk, az elhúzódó nemzetközi válságok és az állampolgári jogok korlátozása a gyógyszeripari érdekcsoportokat szolgálja. Az alábbi tények most már új fényben jelennek meg: (1) A gyógyszeripar volt a legnagyobb olyan ipari csoport, amelyik a Bush-kormányzat háborús célkitűzéseit támogatta a 2002. évi választások során. (2) A gyógyszeripar elsőként húzott hasznot a ‘Belbiztonsági Törvény’-ből, mivel garantált védelmet kapott a termékei súlyos mellékhatásai miatt ellene indított perek során. (3) George Bush elnök az USA állapotáról szóló beszédében nem támogatta a hatékony elsődleges betegség-megelőzést, de 400 milliárd dolláros támogatási programot ígért a gyógyszer-gyártóknak, a hatékony egészségvédelem ürügyén. (4) Az afrikai AIDS-betegek kezelésére biztosított 15 milliárd dolláros támogatás is elsősorban a gyógyszeripari vállalatokat szolgálja, s nem Afrika népét. A cél, hogy - a hatékony és megfizethető alternatív terápiák ellenére (tanulmányok bizonyítják, hogy egyedül a C-vitamin képes a HIV-vírus aktivitását több, mint 99 %-os mértékben csökkenteni!) - ezeket az országokat a gyógyszeripari kartelltől függővé tegyék...    

Dr. Matthias Rath így összegez: „Az Irak elleni háborúnak nem a ‘terrorizmus’ leküzdése vagy az olajmezők elfoglalása a célja. Ez a háború a gyógyszeripar/ olajipar ágazatokba befektető érdekcsoport világméretű monopóliumának a biztosításáért kidolgozott hosszú távú stratégia része. Az elhúzódó nemzetközi konfliktusok, így a háborúk - amelyek során akár tömegpusztító fegyverek is bevethetők - mind ennek a célnak az elérését, valamint az esetleges ellenzék leküzdését szolgálják. Ez a háború nem az Erő, - hanem a Kétségbeesés jele.”    

A háború eszkalációjának legfontosabb oka, hogy a gyógyszeripar újra ellenőrző szerephez jusson s létrehozhassa hosszú távú globális monopóliumát a ‘betegség-üzletben’. Ezt csak akkor érhetik el, ha kurtítják a polgári szabadságjogokat, - az információ szabadságát és a természetes egészségvédelemhez való szabad hozzá-férés jogát. A háborúk, különösen a tömegpusztító fegyverek alkalmazói mindezt el is érhetik. Mindannyian tanúsíthatjuk: a gazdasági élet mai ‘uralkodói’ nem hajlandók önként feladni pénzügyi privilégiumaikat. Mint évszázadokkal ezelőtt is; - vesztükben képesek ezreket, sőt, milliókat feláldozni. Évszázadokkal ezelőtt azonban a háborúkat még karddal és muskétával vívták; ma pedig tömegpusztító fegyverekkel, többek között nukleáris fegyverekkel. Az Amerikában, vagy a világ más országaiban élő embereknek döntést kell hozniuk: valóban ezt akarjuk?! 

Jelenleg az orvosi kutatásokat a gyógyszergyárak részvényárai mozgatják, s nem  az emberek valós egészségügyi szükségletei. A természetes alapokon nyugvó egészségügy és a sejtszintű egészség elveinek megvalósítása a világ egészségügyi ellátásában milliárdos költségeket takaríthat meg. Ezeket a milliárdokat vissza is kellene forgatni a természetes egészségügyi ellátásunk további kutatásába. Tény, hogy nagyon sok betegségünk kötődik az alapvető tápanyagok (C-vitamin, lizin,  prolin, kalcium és magnézium, nyomelemek, stb.) hiányához a sejtekben. A köz-egészségügyi politika részeként megvalósuló átfogó primer prevenciós kutatási programok lényegesen eredményesebbé tehetnék a betegségek elleni küzdelmet. A legtöbb ember számára nem ismert, hogy a gyógyszeripar (betegség-megelőzés helyett) valóságos háborút vív a profitjáért - az emberiség ellen. A The Journal of the American Medical Association 1998. április 15-iki száma szerint ebben a ‘háborúban’ évente több, mint 100 ezer ember hal meg; több, mint másfél-millió pedig kórházba kerül a receptre felírt gyógyszerek káros mellékhatásai miatt... Az ‘otthoni háborúban’ az emberek többféleképpen szenvednek sérüléseket. Például úgy, hogy ‘egészséget’ ígérnek nekik, - ehelyett azonban gyógyszereket kapnak, amelyek nem gyógyítanak, csak a tüneteket fedik el. A betegek milliói és teljes gazdaságok jutnak csődbe, hogy a ‘betegség-ipar’ főszereplői óriási nyereségre tehessenek szert. Ez természetesen nem is meglepetés, mivel a betegségek fenn-maradása, sőt, a különféle kórok körének bővülése (!) a gyógyszeripar további növekedésének előfeltétele, - míg a prevenció és a betegségek sikeres leküzdése veszélyezteti ennek az üzletágnak a profitját... 

Dr. Matthias Rath sorait elolvasva, valamint a legutóbbi háborús események okait és lehetséges következményeit latolgatva; az embernek furcsa gyanúi támadnak. Mi van akkor, ha az emberiségért aggódó, nagy tudású ám naiv és ártatlan Rath doktornak ok-feltáró elemzésében, következtetéseiben nemcsak, hogy igaza van, de jóhiszeműségében még el is van maradva egy brossúrával a valóságtól? Nem lehetséges-e, hogy a valóság már messze túlszárnyalta az orvos következtetéseit? Nem lehetséges-e, hogy a gyógyszeripar - egyébként valós - partikuláris érdekei összecsengenek az olajipar, a petrolkémia, az energiaipar, a hadiipar; sőt, az USA világuralmi törekvéseivel, háborús doktrínájával, illetve a mindezeket egyre agresszívabban képviselő lobbyk pillanatnyi taktikai és hosszú távú stratégiai érdekeivel? Mi van akkor, ha itt és most az egyesült lobby-érdek vív elkeseredett apokaliptikus háborút az emberiség jobbik felével szemben? Nem lehet-e, hogy a megsokasodott és sokasodó (Kína, Korea, India, Pakisztán, Indonézia, Japán; az afrikai, a távol-keleti, illetőleg a muzulmán, elsősorban arab országok) nemzetek a nem is olyan távoli jövőben olymértékű konkurenciát jelentenek az ún. nyugati, mindenekelőtt az amerikai (angolszász) civilizáció számára, amit csak tervszerű létszámcsökkentéssel, egyfajta endlösung-gal ‘lehetséges’, illetve próbálnak meg kezelni? Hiszen a Föld jelenlegi, közel 6,5 milliárd fős lakosságából már most is csak 1,5 milliárd a ‘fehér’ (aki az ún. nyugati civilizációt képviseli), míg például a muzulmán hitűek (főként arabok) lélekszáma 1,7 milliárdot tesz ki! Aztán az is eszembe jutott, hogy a nyugati civilizáció olyannyira jólétben él, az életminősége olyannyival magasabb a keleti és a déli népekénél - a 20 %-os létszámarányt képviselő nyugati elit fogyasztja el a Föld javainak 86 %-át, míg a 80 %-nak csak a javak 14 %-a jut! -, hogy luxuséletéről esetleg sosem hajlandó lemondani. Márpedig ma a fejlődő országok népessége - okkal s joggal - ragaszkodik hozzá, hogy a belátható jövőben ugyanolyan színvonalon éljen, mint nyugati társai. Ám az a szomorú valóság, hogy a jelenlegi technológiák alkalmazása mellett Földünk erőforrásai a jólétnek ezt a kiegyenlítődését nem teszik lehetővé. Mi a megoldás? A nyugati civilizáción perspektívájában csak az segít, ha még idejében - míg még eléggé erős - meggátolja, hogy a túlnépesedő keleti és déli államok ‘túlnőjenek’ rajta! Igaza lenne Huntington-nak, - ez a civilizációk összecsapása?!

Ezek után már feltehetjük a következő, nagyon is indokolt kérdéseket: 
Kinek állt érdekében a WTC-ikertornyok ledöntése?
Kinek állt érdekében a világterrorizmussal való pánikkeltés?
Kinek állt érdekében Afganisztán, Irak (s majd a többiek) lerohanása?
Kinek állt érdekében a vegyi és biológiai fegyverekkel való fenyegetés?
Kinek állt érdekében az anthrax-spórák szétszórása az USÁ-ban?
Kinek állhatott érdekében az atípusos tüdőgyulladás vírusának elterjesztése?
Egyszer talán még megtudjuk...

 

 

A támadás lehetséges okai

  2005.03.15. 10:43

         Irak megtámadásának lehetséges valós okai    

A múlt heti lapszámban, legalábbis publicisztikai szinten, nagyjából ‘kivégeztük’ a gyógyszer-lobbyt... A mai nap, immáron eléggé hihetőnek tűnő híre, hogy az iraki háború huszadik napján az amerikaiak - miután Bagdad inváziójának úgy a harmadik napján már el is foglalták Szaddám Huszein legfontosabb három elnöki palotáját - végül is valószínűleg ‘kivégezték’ az iraki elnököt, 2 fiával együtt...

Állítólag a még élő katonai vezetőkkel ‘kibővített munkaértekezletet’ tartottak volna egy olyan kvázi lakóépület pincéjében, amely nem rendelkezett a bunkereik légitámadás elleni beton-védelmével. Nosza, több sem kellett a szövetséges hír-szerzőknek; azonnal leadták a drótot: „Oda lőjetek!”. S lőn is azonnal ‘végtelen szőnyegbombázás’, - a tanácskozás színhelyére legalább két, egyenként 900 kilo-grammos bomba csapódott be; vélhetőleg kioltva az iraki ‘főgonoszok’ életét...
A ma esti összefoglalóban Szaddám Huszein halálának hírét - visszavonták.

Ami az elnök palotáit illeti, azok sem fogják sokkal túlélni a lakójukat. Ismét egy felejthetetlen képsor - ezúttal a Sky News-tól, hiszen a CNN-t és az Al Jazeerá-t már korábban ‘kitiltották’ a honvédők Bagdadból, ma pedig ‘ráadásként’ kilőtték a támadók a bagdadi irodát, tudósítójával együtt -: az elnöki palota elfoglalása...

Mezopotámia, a Tigris és az Eufrátesz völgye - az emberi civilizáció bölcsője. Ez ma felerészben Irak, felerészben Irán - két, ásványolajban igen gazdag fél-perzsa ország, furcsán sokféle habitusú, de szemre igen szép s szimpatikus félarab-szerű lakossággal. A civilizációs emlékhely nagyjából 4-5, de lehet, hogy 6 ezer éves...

Irak fővárosa, Bagdad, a Béke Városa, az 5 millió lakosú világváros - lényegében sem mint emberi lakóhely, sem mint történelmi emlékhely nem létezik többé. Míg Bászrát, a 2 millió lakosú, második legnagyobb iraki várost az angolok; - ezalatt Bagdadot az amerikaiak bombázták és lőtték ízzé-porrá, tették legalábbis hosszú évekre lakhatatlanná. A helyszíni közvetítés a következőt mutatja: sietve érkezik egy amerikai Abrams-páncélos, majd a díszes kapu előtt gondosan vészfékez, - az ember azt hinné, illedelmesen kopogtatni fog. De mégsem! Egy gyalogos most leugrik a harckocsiról, a zárt kapu elé, és anélkül, hogy a kilincshez nyúlna, - egy hatalmas rúgással belódítaná a jobboldali szárnyat, de az épphogy csak benyílik. A tank vezetője erre padlógázt ad, s jó harminccal bedönget az elnöki palotába, a csukott kétszárnyú kapun keresztül. Jobbról-balról leugrálnak róla a talpasok, a géppisztolyaikat előre szegezik; de nem kell lőniük: a gyönyörű épület - töküres. A látvány lenyűgöző! Ragyogó tisztaság, monumentális termek, tágas fürdőszoba és csupa-csupa márvány, s csillogó arany mindenütt. Irak ‘Fehér Háza’ - belülről.  Még a héten sitt lesz az egészből, - vagy esetleg múzeum, a következő évtől...
De folytassuk a megkezdett fejtegetést az iraki háború lehetséges valódi okairól!
Az egyszerű, konkrét okoktól, - az összetettebb, elvont és globális okokig...

1. A legújabb haditechnika kipróbálása. Még a laikus tévénéző számára is sok-minden feltűnhetett. Iraki légierő mintha nem is lett volna, úgy elsöpörték. A lég-védelem ugyan működött, s még ma is működik Bagdadban; ám alig féltucat hadi gépet tudtak lelőni, bár igen kis magasságban támadtak. A szövetséges technikai veszteség valójában csekély; több repülőgép és helikopter zuhant le balesetben, vagy a baráti tűzben, mint az iraki légvédelem ágyúitól. A Perzsa-öböl partjainál horgonyzó hadihajókról kilőtt cirkáló rakéták (missiles) és a műholdas vezérlésű bombázás, valamint a nehézbombázók (B 52) által ledobott óriásbombák hatása döbbenetes volt, - 2-3 hét leforgása alatt gyakorlatilag a földdel tették egyenlővé Bagdad és a többi nagyváros minden stratégiai fontosságú épületét, létesítményét.
Az egyik, alábunkerezett elnöki palota helyén például nem maradt más, csak egy 25-30 méter mély bombatölcsér. Ami Irak főútjait (highways) illeti, azoknak nagy bajuk nem esett; mivel rajtuk vonultak be a hódító angolszász hadsereg gépesített és gyalogos (troops) alakulatai, így megőrizték őket. A főutak mentén a táj szinte holdbélivé változott. Égő olajkutak, kilőtt és lángoló harci járművek, szürkeszín növényzet és leégett, halódó pálmafák, tankok szanaszét heverő alkatrészei; épp mintha a tegnapelőtt lefutott brazil Forma 1-es nagydíj autótörmelékeit (cca. 10-15 autó tört dirib-darabokra) látnánk... Negyvenegy fok van árnyékban, mindent sűrű, gomolygó fekete füst borít. Íme a liberális demokrácia szuper-technikájának elképesztő hatékonysága! Bagdadban már szinte csak a hidak állnak, minden más a földre omlott. A lakóházak nagy része is... A város utcáit tankroncsok tucatjai, százai torlaszolják el; lehetetlenné téve mindenfajta szervezett életet és normális közlekedést. Mindenütt 30-50 kilogrammos menetfelszereléssel, kihangosítással, rohambiliben szájmikrofonjaikba (mikroport? - tanultam meg a ‘Big Brother’-ből) üvöltözve rohangászó és vadul gesztikuláló amerikai katonákat látunk, amint épp az őslakosok, a ‘bennszülött birkanyáj’ csőre töltött terelgetését, egzecíroztatását gyakorolják. Szemmel látható a sikerre orientáltság, a tudomány és a technológia, a modern kor vívmányainak főlényes győzelme a keleti elmaradottság felett...

2. A hadviselés korszerűsítése. Nem vagyok ‘hadiszakértő’, ezért csak azt tudom elmondani, amit a televízióból láttam, vagy látni véltem. Láttam, hogy az amerikai repülés-és rakéta-technika, és ennek következtében a légi fölény ‘überelhetetlen’. De láthattam azt is, hogy a szárazföldi egységek gépi felszereltsége, magyarán: a tankok és a katonai járművek korszerűsége és használhatósága ‘kívánni valókat’ hagy maga után! Még konkrétebben: azt láttam, hogy míg légierőben az amerikai hadsereg az erősebb, addig a harckocsik, illetve a gyalogosok felszereltsége és a szárazföldi hadviselés terén az angolok sokkal jobbak. Gyakran tűnt úgy, hogy az USA katonáinak zöme intelligenciában, képzettségben és koncentrációban is gyengébb kvalitású kvázi ‘bevándorló amatőr’ - csak nem emiatt volt a gyakori baráti tűz?! -; míg az angolok mindvégig a profi (és kultúráltabb!) hadsereg képét mutatták. Jól példázza ezt a Bászra és Bagdad ostroma közötti óriási különbség. Bászrában az angolok ivóvizet és élelmiszer-segélyt osztottak a városlakóknak, - a jóval északabbra harcoló amerikaiak utánpótlása akadozott; nem egyszer iraki emberek adtak enni az amerikai katonáknak! Ami a tankokat illeti, - hasonlóságot véltem felfedezni „A halál 50 órája” című második világháborús filmben is látott arányokkal. A német királytigrisek és az amerikai sherman-ek között félelmetes különbség mutatkozott. Most pedig nemcsak az angol tankok, de még az irakiak (szovjet gyártmányok?) is - tűzerőben és kezelhetőségben talán nem, látványban és nagyságban viszont feltétlenül! - jóval felülmúlták az amerikai abrams-eket! Ha az USA netán újabb országok lerohanását is tervezi, és nemcsak agyonbombázni, de elfoglalni, megszállni is akarja őket; akkor feltétlenül korszerűsítenie kell ezt a most látott ‘enyhén össze-vissza és viharvert kinézésű’ szárazföldi technikáját, s a földi hadviselési technológiáját, (utánpótlás)szervezettségét, valamint a katonák harci szellemét, viselkedését, összpontosító képességét egyaránt. A sűrű ‘baráti tüzek’, a kézigránátos incidens, illetve a szinte naponta lepotyogó helikopterek súlyos fegyelmezetlenségre és pszichológiai problémákra is utalnak...

3. Bosszúhadjárat a WTC-tornyok ismeretlen ledöntői ellen. Mint tudjuk, - az ikertornyok elleni merényletet követően nem sokkal Bush elnök kinyilatkoztatta, hogy cáfolhatatlan bizonyítékokkal rendelkezik Usama bin Laden bűnösségére nézve. A hivatalos amerikai verzió szerint az ismert terrorista-vezér ‘működteti’ a már több súlyos merényletet is elkövetett al Khaida terror-szervezetet, amelynek vezetői ‘képezték ki’ a newyorki merénylet végrehajtóit; szervezték s irányították annak elkövetését - egyenesen Afganisztánból... Aki elolvasta a március 26-iki és/vagy az április 9-iki Nemzetőrben a 2001. szeptember 11-iki eseményekkel kapcsolatos írásokat, annak számára nyilvánvaló a történet képtelensége. Igazán nem is az a kérdés ma már, hogy valójában kinek a számlájára is írható, személy szerint kinek a megbízásából, ki szervezte és követte el a merényletet, hanem az, hogy mindez milyen következményekkel járhat az egész civilizált világra nézve. Senki nem hihet ugyanis komolyan az igazság kiderítésében, amikor az amerikai demokrácia története máig tele van felderítetlen, rejtélyes esetekkel. A Kennedy-fívérek meggyilkolására (Warren-jelentés) máig éppúgy nem derült fény, mint az 1947-es roswell-i UFO-esetre vagy a repülő csészealj ügyekre (Condon-jelentés) általában sem. Usama bin Laden személye lett Amerika számára a terrorizmus élő szimbóluma, akinek a kézre kerítéséért egy komplett ország, Afganisztán sem bizonyult elég nagy árnak, - eltekintve most a háborús akció teljes balsikerétől... Furcsa viszont, hogy az amerikaiak bin Laden-t még mindig Afganisztánban (!?) igyekeznek megtalálni, holott már régen Pakisztánból - a szomszédos országból, amelyik az USA csatlósa volt a tálibok elleni háborúban! - üzenget, és az összes hírszerzési információ szerint valóban ott is van. Afganisztán megtámadásakor az ifjabb Bush szigorú, szúrós szemekkel, tajtékozva a dühtől mindennap elmondta a televízióban, hogy „levadásszuk (hunt down) bin Ladenékat!” - ehhez képest ‘csak’ a talibánokat, és Kabul afgán lakosságát vadászta le. Miután Usama eltűnt a pakisztáni ködben, új elsőszámú közellenséget kellett keresni, s meg is találták azt Szaddám Huszein iraki elnök személyében. Március 20-ikán meg is indult az új hajtóvadászat ellene, bár máig csak néhány ezer irakit, és néhány szövetséges angolt sikerült levadászni. Amerika bosszúja tehát mindig személyes! A további bosszúhadjárat - „Szemet szemért, fogat fogért!” - folytatása nagyban függ attól, hogy vajon most meglesz-e Szaddám, illetve bármikor Usama. Ellenkező esetben csak ‘halmozódnak’ a levadászandó eltűnt személyek, meg a civil áldozatok. Az is problémát okozhat, hogy újabb célszemélyt nehéz megnevezni, csak országot...

4. Izrael életterének újabb garantálása. Ha ránézünk a térképre, jól láthatjuk is az egyébként közismert közhelyet, miszerint a kicsiny Izraelt területben és lélek-számban egyaránt a legkülönbözőbb arab országok többszörös (vagy tucatszoros) ‘túlereje’ veszi körül. Noha a Közel-Kelet és a ‘Közép-Kelet’ érintett népessége döntő többségében éppúgy sémita eredetű, mint az izraeli lakosság, - az arabok és a zsidók között évtizedek óta dúl az értelmetlen testvérháború, s a rövidke béke-szünetekben is folytatódó ellenségeskedés. A térképről látszik, hogy az amerikai ‘térfoglalás’ Afganisztánban kettős célt szolgálhatott. Egyrészt így megvetették a lábukat nem túl messze a két nagy világhatalmi riválistól - Oroszországtól, illetve Kínától -, a Himalája lábánál. Másrészt - Izrael szemszögéből tekintve - az afgán föld meghódításának csak akkor volt további, fontosabb geopolitikai célja, ha azt Irak elfoglalása követi, belátható időn belül. Ez mára nagyjából meg is történt... Jól látszik az amerikai stratégia ‘sakktábla-szerű’ (lóugrás?) logikája; vagyis az, hogy egy-egy lépésnek látszólag semmilyen, valójában viszont több értelme van. Most, hogy Afganisztán és Irak lényegében már az övék; - további nagy ugrások ‘kínálkoznak és kívánkoznak’: egyrészt Iraktól északra és délre, másrészt keletre. A teendők sorrendjét azok eltérő sürgőssége határozza meg. Ha abból indulunk ki, hogy az amerikaiak keleti térnyerése elsősorban a kis Izrael biztonságának növelését célozza (és csak másodlagos érdek pl. Kína ‘sakkban’ tartása), akkor előbb Szíria, majd Szaúd-Arábia (később Jordánia?) annektálása következik, -  csak ezek után kerülhet sor Irán elfoglalására. Majd meglátjuk, mi az igazság. 

5. Erőfitogtatás Kína és Észak-Korea ellenében. Kína már a közeljövőben ‘élet-veszélyes’ a globális amerikai stratégiai érdekekre nézve. Nagysága, távlati ereje lélegzet-elállító. Lélekszáma (1,3 milliárd fő), népsűrűsége önmagában ‘időzített bombává’ avatja. Ráadásul munkamegosztása; gazdasági, politikai és társadalmi élete egyáltalán nem nyugati mintára szerveződik - Kínában a munkateljesítmény az úr, nem pedig a tőzsde vagy a tőzsdei ‘játékokon’ szerzett spekulatív tőke. A szellemi ‘azonosulással’, a vallással is ‘baj van’, - Kína még érintőlegesen sem a része az ún. ‘zsidó-keresztény’ kultúrkörnek. Kína - más; viszont hatalmas, tehát a globális világstratégia szempontjából megkerülhetetlen tényező. Újabban az is gyanítható, hogy Észak-Koreát Kína arra használja, hogy felmérje az amerikaiak taktikai tűrőképességét, - vagyis hát elmondhatjuk: Észak-Korea a kommunista Kína (ők másképp kommunisták!) ‘előőrse’, aki azért próbálkozik a taktikai atomfegyverek és a megfelelő hordozóeszközök, rakéták kifejlesztésével, hogy direkt provokálja Amerikát, amivel egyrészt kijelöli ‘a ferdeszemű territórium’ - jenkik, eddig és ne tovább! - szárazföldi és tengeri határait, másrészt sietteti az azonos rasszhoz tartozók (a sárga bőrszínűek) gazdasági és politikai össze-tartozásának, integrációjának megvalósítását. Ha tetszik, ha nem: az USÁ-nak lépnie kell, lépéskényszerben van, - különben nem fogja tudni megmagyarázni a keresztény világnak, hogy görcsösen miért Usama és Szaddám hajkurászásával van elfoglalva, amikor észak-koreai cirkáló rakéták pukkannak az orra előtt!? Ám Amerikának - Izrael miatt - elsősorban az arabokkal van dolga, nem Kínával. Nehéz dolog (lenne) civilizációs háborút folytatni; - egyszerre mindkét irányban!

Salamon király temploma

  2005.03.15. 10:45

                       Salamon király temploma

„A világ csakis a titok által létezik” (Széfer ha-Zóhár).
Érdekes mondat ez! Maga is rejtélyes, titokzatos, szimbolikus, szakrálisan kettős értelmű, akárcsak a tárgya, amelyre vonatkozik.
Mi mindent jelenthet ez a rövid, kijelentő mondat?
Elsősorban azt, hogy a világ puszta léte merő rejtelem, mély titok.
Azután azt, hogy a világ működése temérdek titokkal terhes.
De jelenti azt is, hogy a világ létének oka és célja is maga a titok.
Titkok nélkül - A TITOK NÉLKÜL! - a világ nem létezne, nem létezhet.
Marxista terminológiával: a titok a világ létezési módja.

Kezdetben vala az egyetlen ős-okú ős-titok, ISTEN, - Jahve, ‘aki van’.
A radiális energia (Pierre Teilhard de Chardin nyomán) ím’ mozgásba lendül, s az ősrobbanással megkezdődik az isteni színjáték, a titokzatos teremtés.
Ezzel valósággal elszabadul a pokol, színre léphet a Sátán is; a mindenség ellent-mondásossá válik, s minden ellentét ezer újabb titkot rejt magában.
Az anyag entrópiáját a szellem titkainak felhalmozódása ellensúlyozza.
A mozgási energia felveszi a fénysebességet; - az anyag „visszalényegül”, és újra szellemivé válik. Vagyis fényből jött és fénybe tér vissza...

A nooszféra benépesül, a lüktető űr elektromágneses hullámtengerré sűrűsödik; az exkluzív titkok, a kódolt információk mint moduláció áramlanak, örvénylenek tova szolgáltatótól megrendelőig, és mindezt: interaktív telekommunikációnak,  televíziónak, informatikának, hírközlésnek, műsorsugárzásnak, médiának, vagy éppen telepátiának hívjuk...

A televízió plusz a telepátia majd az interaktív televízióban forrnak eggyé, ám ez a titok egy másik történet... Nagy kérdés persze, hogy azt fogjuk-e látni benne, amit szeretnénk, vagy megfordítva: az fog velünk történni (azt fogjuk tenni!), ami a képernyőről, mint kódolt utasítás a számunkra ‘lejön’?! Nem mindegy!

A titkos teremtés legmélyebb titka az emberi agy és az emberi lélek.
Az emberben, az emberrel - az ember által - a titkok egész virágerdeje, sőt, titkos hierarchiája nyílik ki és épül fel, mert az információ a hatalom monopóliuma.

A legmélyebb titok ISTEN, az emberiség, a világtörténelem, a világegyetem és személyes önmagunk kapcsolata, s a viszonyunk e titkokhoz. Miként határozzuk meg törpe személyiségünket intergalaktikus mércével?!

Titka mindenkinek van, aki él és mozog, szerveződik, vagy szervezkedik. A titok valamely fontos információ exkluzív, vagy kizárólagos birtoklása. Akik az adott titkot nem ismerik, hátrányban vannak másokkal szemben, akik beavatottak. Más vonatkozásban viszont egyeseket titkok ismerete terhel, s az nyomasztja lelküket. Titkokat tudni tehát egyrészt kedvezmény, esetleg privilégium lehet, - másrészt azonban súlyos felelősség is, amit tartósan csak kiforrott elme viselhet el. 

Személyes titkom lehet, hogy milyen betegségekben szenvedek, a bankszámlám száma, vagy kinek csapom a szelet, családos férfi létemre. Olyan információk, amelyekkel visszaélve, illetéktelen személyek súlyos károkat okozhatnak nekem.
Szolgálati titok: ha rendőrnyomozó vagyok, és valamely nyomozás körülményeit, munkaközi eredményeit nem hozhatom nyilvánosságra, mert ha illetékteleneknek is tudomására hozom, megszökhet a gyilkos, aki szintén nézheti a televíziót...
Államtitkot főként a lényeges katonai, stratégiai információk és adatok képeznek, amelyek elárulása hazaárulás, hiszen veszélybe kerülhet a haza. Ilyen államtitok volt például 1991-ig az ideiglenesen hazánkban állomásozó, megszálló szovjet csapatok területi elhelyezkedése, távközlési és hadtápvonalainak topológiai rend-szere, logisztikája, stb. Ma ugyanaz, csak NATO-vonatkozásban... Hogyha majd a globalizáció révén az egész világ egybeforr: megszűnnek a nemzetállamok, és velük - elhal az állam! - a néhai állam egykori titkai is elenyésznek. Az egyetlen, legfőbb központi állam a világ minden pontjától és polgárától olyan távol lesz, - hogy talán a puszta léte, működése válik a legfőbb szakrális titokká...
Üzleti titokról beszélünk valamilyen gazdálkodó szervezet (pl. részvénytársaság) működésének, piaci és pénzügyi műveleteinek olyan adatait illetően, amelyeknek a megismerése a konkurenciát nemkívánt előnyökhöz juttathatja. Ilyen például a kétoldalú szerződések, pályázatok és a könyvviteli mérlegek tartalma, vagy éppen egy új technológia, know-how, találmány leírása is.
Titkos társaságok titkai bármilyen természetűek lehetnek; lehetnek szakrálisak, de éppúgy triviálisak is: így az egész titok-hierarchiát felölelhetik. Attól függően, hogy a civil-(privát-), a politikai-, a kriminális-, a vallási-, vagy a szekta-jelleg az adott szervezet meghatározó, domináns jellegzetessége.
Titkos szolgálatok őrzik az állam, a hadsereg, a rendőrség, a kül-és belbiztonság exkluzív adatait, információit; - szervezeteik, működésük, alkalmazott technikai és egyéb módszereik, aktáik tartalma, személyi állományuk megannyi hétpecsétes titok. Titkosszolgálatokkal minden (jog)állam rendelkezik, - még a Vatikán is.
Hit-titkok is léteznek; ilyenek például azok a vallási dogmák, melyeknek nincsen természetes magyarázatuk. Mint pl. Szűz Mária szeplőtelen fogantatása.

Minden titok - puszta léte is - eleve irracionális. Bármely lényeges információ ki-zárólagos birtoklása egyeseket előnyhöz juttat, míg másokat hátrányba hoz. A titkok misztériuma körül monopol-helyzetek szerveződnek, megszűnik a szabad verseny, a természetes kiválasztódás, és így fellép a kontraszelekció. Ennek az a lényege, hogy egyesek kvázi beleszületnek a titkok ismeretébe (beavatottak); s e helyzeti előnyük birtokában kerekedhetnek mások fölébe, akik esetleg sokkal rá-termettebbek lennének, mint spontán kiválasztottak. Az ilyen, irányított evolúció hamarosan degenerációhoz vezet, tehát vissza a gyökerekhez, amíg nem késő!

De hiszen éppen erről szól az emberi történelem!! Az áteredő bűnnel terhelt, és a Paradicsomból kiűzött ember kínlódva megsokasodik, technikai civilizációt épít fel, hogy a saját hajánál fogva húzza ki magát a bűn mocsarából, - ám újra a kevélység bűnébe esik, s a legfőbb titkok ‘tudását’ egy arra érdemtelen, kontra-szelektált elit exkluzív birtokába adja, s ezzel megtagadja a Megváltót, az Isteni Gondviselés ‘véletlenre épülő’ egészséges szelekcióját.

Csupán a hit-titkok nem irracionálisak. Nem irracionálisak, mert éppen az Isteni Terv maximális racionalitását bizonyítják. Ha minden könnyen érthető, és azonnal átérezhető (megvalósítható) lenne, - nem kellene hinnünk! Mert a hit szükséglete,  ereje a legigazibb próbatétel.
A szabad akarat megengedi az embernek, hogy tetszése szerint döntsön: higgyen, vagy ne higgyen - üdvözüljön, vagy elkárhozzék.
És hinni kell a csodákban is, mert azok mérföldkövek a Mennyország felé. 

Ezékiel próféta hű tudósítóként leírta, amit látott, - s ami nem az volt.
Én most leírom, amit nem látok, - de ami mégis az.
Josephus Flavius, a rómaiasított nevű zsidó történetíró leírásából tudjuk, hogy miként teljesedett be Krisztus jövendölése: ‘Kő kövön nem marad!’ Krisztus után 70-ben a római hadsereg, Titusz hadvezér katonái, 2 éves ostrom után elfoglalták és porig lerombolták a zsidó provincia fővárosát, Jeruzsálemet. A város romjai alatt maradt Salamon király temploma is.

A templom, és a romja SZAKRÁLIS TITOK; a test és lélek ember, a földi és égi királyság egymásnak ellentmondó imádatára kárhoztatott emberiség legmélyebb szimbolikus titka, amely mentén kettéhasadt a történelem. A sötét középkorban a katolikus egyház, s a római pápa nyílt támogatásával több keresztes hadjáratot szerveztek az európai uralkodók, mindenek előtt a legerősebb hódító királyság: Anglia felségjele alatt. Gondoljunk csak például Oroszlánszívű Richárdra! Meg a templomos lovagokra. A keresztes hadjáratok nem titkolt fő célja a Szentföld visszahódítása volt, a barbár (arab) szaracénoktól. A terv realizálása nem sikerült.
A Szentföld nem lett sem a római pápaságé, sem az angolszász hódítóké...

Manapság a helyzet (világ)politikai és etnikai/vallási tekintetben egyformán rend-kívül bonyolult. Az immáron több mint fél évszázada újból létező zsidó állam, Izrael, területnövelő hódításával kiterjesztette a főváros, Tel Aviv területét a vele szomszédos Jeruzsálem területére is, hogy visszaszerezze magának az ősi zsidó állam eredeti fővárosát. Izrael fővárosa gyakorlatilag így ma - ismét Jeruzsálem... Ám a Szentföld kitüntetett fontosságú fővárosát, Jeruzsálemet ma többségében arabok (palesztinok) lakják; sem Róma, sem Anglia (keresztény, angolszász vagy templomos) befolyása nem érvényesül. Mintha azonban mostanában új szentföldi hadjáratra szövődne szövetség; amennyiben az USA legújabb katonai-stratégiai, béketeremtő elképzelései szerint NATO-‘békefenntartó’ alakulatokat akarnak a térségbe telepíteni, zsidók és palesztinok fokozatos, perspektivikus szétválasztása céljából. Meglehetősen problematikus koncepció, hiszen képzeljük csak el, amint például német katonák lőnének zsidókra; kizárólag békés, békefenntartó céllal...!

Még 2000-ben hallottam a rövid hírt a Magyar Televízióban, melyet sem aznap, sem másnap nem ismételtek meg többé. A híradás arról szólt, hogy II. János Pál, a római pápa felhívást intézett a világ nagyhatalmaihoz, amelyben javasolta a Szentföld (benne Jeruzsálem) kitüntetett újszövetségi szent helyeinek nemzetközi ellenőrzés/fennhatóság alá helyezését. Nincs hír arról, hogy a pápa a javaslatát mire alapozta; arról sincs, hogy a nagyhatalmak miként fogadták (esetleg el) azt... 
Ugyanebben az időszakban zajlott Clinton amerikai elnök újabb kísérlete Camp David-ben zsidók és arabok megegyezésének előmozdítására, különös tekintettel a független palesztin állam kikiáltásának fenyegető közelségére. A tárgyalások során Clinton még azzal is ‘megfenyegette’ Izraelt, hogy az USA konzulátusát Jeruzsálembe helyezi át. Különös a római, illetve angolszász törekvések időbeli megegyezése! Valamiért fontos Jeruzsálem a világi és a vallási hatalomnak is...

Olyannyira, hogy megint elszabadult a pokol - újból öldöklő háború folyik. 2002. januárban az intifáda forrósága újabb lángözönnel öntötte el a Közel-Keletet. Az erőszak-hullám ereje nem csitult, pedig már 2004-ben járunk! Afganisztánt, majd Irakot - Mezopotámiát, ahol mintegy 6000 éve kezdődött el valami! - hiába foglalta el az angolszász világcsendőr; a III. világháború gyújtópontja, fókusza és tűzfészke továbbra is Izrael maradt. 

Joseph Blumrich, a NASA főmérnöke az 1970-es években elhatározta, hogy komolyan veszi Erich von Däniken ‘erőlködését’, amellyel az Ószövetséget is segítségül hívta képtelen állításai bizonyítására.
Däniken rögeszméje szerint Ezékiel próféta földön kívüli civilizáció űrhajójának (űrkompjának) földre szállásáról adott helyszíni tudósítást, természetesen a kora-beli, művelt ‘újságíró’ kifejező eszközeivel örökítve meg a történelmi pillanatot... Ezékiel nem értette, amit látott, - viszont igyekezett hűen leírni a találkozást.
Négy ‘lelkes állat’; - az űrkomp hajtóművének fúvókájából lángcsóva csap ki, az irányítókabinból szkafanderes alak néz le, az űrkomp maga pedig a megérkezése után gömbcsuklós gólyalábakon gördül tova a leszállópályán...! Blumrich rájött, hogy Däniken tényleg nem fantáziál - Ezékiel pedig sem részeg, sem bolond, sem ‘beavatott’ nem volt. Csupán csak leírta, amit látott. Szóképeit persze át kellett fordítani a mai technikai színvonal szaknyelvére, ami meglepő fordulatot hozott: a többezer éves ‘műszaki leírás’ kvázi életre kelt! A szakszöveg felhasználásával eddig ismeretlen találmányok, új szerkezetek működési elvei bontakoztak ki a bámuló fizikusok, mérnökök szemei előtt. Blumrich és kutatócsoportja valósággal vérszemet kapott; a leírás alapján komplett űrrepülőgépet, űrkompot - tehát nem csillagközi űrhajót - terveztek, amelynek prototípusai később a Challanger és a Columbia nevet kapták. Ámde hol szállhattak le, hol landolhattak azok az ókori űrkompok, a ‘tüzes szekerek’ (vö.: ‘égi taliga’!), amelyek egyikét maga Ezékiel is megszemlélhette üzemszerű működés közben; sőt, amelyik végül is magával vitte  Illés prófétát, hogy aztán máig ne térjen vissza a Földre?  
Ha volt űrkomp, akkor valahol űrhajónak és űrrepülőtérnek is kellett lennie!

Ugyancsak valamikor az 1970-es évek közepén (1976-ban) kapott lábra a hír, mi-szerint a régészek az ásatások során megtalálták Salamon király templomának a romjait, és megkezdték a restaurációt az ókori alapokon. Azután már ez a hír is feledésbe merült, és homály borítja mind a mai napig. Ám Blumrich és Däniken nem tétlenkedtek; az Írások (netán a hiányzó kumráni tekercsek?!) útmutatásai alapján megtervezték a régi-új templomot, amelyet mára talán már fel is építettek - nem feltétlenül az eredeti templom helyén. Csakhogy ez a templom esetleg már egy űrkomp-leszállópálya. De ki lehetett az ókori építőmester? Csak nem Hiram Abif, a szabadkőművesek első nagy (mártírhalált halt) építőmestere?

Egyes apokrif iratok szerint az Utolsó Ítélet közeledésének nyilvánvaló jele, ha már újból létezik a független zsidó állam, Izrael, - valamint, amikor megtalálják, s újból felépítik Salamon király templomát. Lehet, hogy mindkettő megtörtént?

Vajon ez az a templom, melyet a templomos lovagok régóta ‘keresnek’?
Földi királyé lesz-e az új templom, aki tüzes szekéren, űrkompon érkezik? Mert a mennyek királya nem repült égi szerkezeteken, nem használt templomot leszálló-pályául; feltámadott, és csak úgy felszállt, fellevitált a mennyekbe!

Kinek a templomát építjük: Salamon királyét, vagy a Mennyek Uráét?
Lehet-e templom az, melynek a lakója űrkomppal érkezik?
Salamon király templomát, vagy a palotáját akarjuk-e felépíteni?
Mert a földi királyok palotában laknak, s csak Isten, aki a templomban.

A párhuzamos megváltás

  2005.03.15. 10:47

                        A párhuzamos megváltás
                               a Szikla-mecset áll a Messiás útjában?

Mike Evans: „Jeruzsálem elárulása” című könyvében olvashatjuk:
„Jézus pontos útmutatást adott arról, hogy miként tudjuk felismerni az újbóli eljövetelének idejét. A következőket mondta: ‘Vegyetek példát a fügefáról. Ha a hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így mikor ezeket látjátok, magatok is megállapíthatjátok, hogy már közel van, az ajtóban.’ (Máté 24:32-33). Aztán egy meglepő kijelentést tett: ‘Bizony mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következnek.’ (Máté 24:34). (...) Ez a nemzedék azoknak az embereknek a nemzedéke, akik látják kirügyezni és lombokat növeszteni a fügefát. Mi lehet azonban a fügefa jelentősége? Ebben a kérdésben a szimbólumok jelentik a megoldás kulcsát, ráadásul Krisztus még csak nem is nehéz vagy ködös szimbólumot választott.

A fügefa az újjászületett Izraelt jelképezi. Aki volt már Izraelben, az bizonyára észrevette, hogy a fügefalevél motívuma milyen gyakran is jelenik meg a köz-épületeken. Ha Izraelben bárhol reggelit rendelünk magunknak, szinte biztos, hogy valamilyen formában füge is lesz a tányérunkon. A Bibliában a fügefa igen gyakran jelenik meg az izraeli nemzet szimbólumaként. Jézus a fügefa segítségével beszél az idők végezetéről, mivel Izraelt magát is a visszatérése legfőbb jelének szánta. Az a nemzedék, amelyik tanúja lesz a fügefa (ismételt) virágzásának (Izrael állam újjászületésének és beilleszkedésének a nemzetek családjába), az ‘minden dolgok beteljesülésének’ (tehát a végítélet jeleinek is) a tanúja lesz. Az emberiségnek az a nemzedéke, amelyik megélte a modern Izrael ‘kivirágzását’, 1925 és 1935 közt született. A várható életkoruk a Biblia és a modern statisztikák szerint hetven év. Némelyikük ennél sokkal tovább fog élni, de én szentül hiszem, hogy az Úr még azelőtt el fog jönni (újra), mielőtt az egész generáció eltűnne a Föld színéről. A Biblia leírja, hogy senki sem fogja pontosan tudni Krisztus visszatérésének napját vagy az óráját, hanem nekünk kell felismernünk ezt a kort. Izrael újjászületése eszerint azt jelzi, hogy Jézus eljövetele még a mi életünkben várható.

Nincs kizárva, hogy ma történik, vagy éppen holnap éjszaka. Ha egy nemzedék joggal tételezheti fel, hogy az Úr eljövetelét közvetlenül megelőző időszakban él, hát a mi nemzedékünk az. Hol jár vajon az a képzeletbeli visszaszámlálás, aminek a lejártakor beköszönt az utolsó fejezet az emberiség történelmében? Milyen eseményeknek kell még bekövetkezniük, amelyek aztán megkondítják az isteni prófécia óráját? A bibliakutatók szerint nincs semmi, ami késleltetné a Messiás eljövetelét. Bármelyik percben bekövetkezhet, de senki sem tudja, hogy pontosan mikor fog eljönni az idő. Jézus azt mondta: ‘Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya.’ (Máté 24:36). Ugyanakkor figyelmeztetett is bennünket: ‘Legyetek ti is készen, mert olyan órában, mikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.’ (Lukács 12:40).”
            
A ‘Lelki Izrael’ tehát nem jött létre, de helyette 1948-ban megalakult - a földi. A zsidó népnek a Teremtő visszaadta az Ígéret Földjét, ősei független államát. Sőt, mint láttuk, - nemcsak hogy ‘sikerült’ a zsidó nép összegyűjtése a ‘régi-új’ evilági államban, de e történés, ez a ‘csodaszámba menő’ történelmi tény előjelévé lett a Messiás, Jézus Krisztus ígért második, közelgő eljövetelének - „ítélni eleveneket és holtakat”. Ám Jézus újbóli ‘érkezésének’ más, megfejthető előjelei is vannak - például: Salamon király templomának készülő újjáépítése. Folytatva az idézetet:  

„Az első Templomot, Salamon templomát a babilóniaiak i. e. 586-ban teljesen elpusztították, és csak hetven évvel később építették újjá ugyanazon a helyen a visszatérő zsidó száműzöttek. Ezt az úgynevezett második Templomot Nagy Heródes i. e. 20-ban kibővítette és pazarul helyreállította. Jézus Krisztus idején ez a második Templom állt. Itt kapta a nevét, itt végezték el a körülmetélését, és itt bocsátkozott tizenkét éves korában vitába a hitoktatóival. Jézus tehát itt prédikált és itt tanított, és itt borította fel a pénzváltók asztalait, akik Isten ima-házát ‘tolvajok fészkévé’ változtatták. Itt született meg az Egyház is, Pünkösd napján, amikor a tanítványai folytatták, amit ő elkezdett. Péter apostol a híres prédikációját feltehetően a Templom egyik külső udvarában mondta el. Mivel a római seregek feldúlták és a földdel tették egyenlővé (Vespasianus császár fia, Titusz seregei, Kr. u. 70-ben - Cz. L.) a második Templomot, az már soha nem épült újjá. A zsidó nép kétezer évig úgy volt kénytelen létezni, hogy nem volt temploma, ahol imádkozhatott volna vagy bemutathatta volna az áldozatait. Mi több, a Templom-hegy romjait évszázadokig nem is takarították el. A rómaiak egy pogány templomot építettek a helyén, amit azután a bizánci keresztények leromboltak. A IV. századtól keresztény templomok is épültek Jeruzsálemben, de sohasem a Mórija-hegy szent szikláin (vagyis a lerombolt Salamon temploma eredeti helyén - Cz. L.). Ez nem a zsidók iránti tapintatból történt így, hanem inkább a zsidó állam kudarcát aláhúzandó. Amikor azonban a muzulmánok elfoglalták Jeruzsálemet, ismét vallási helyszínné változtatták a Mórija-hegyet.

Csakhogy nem Jahve, Ábrahám, Izsák és Jákob istene volt az, akit ezeken a sziklákon imádtak. Allah, a muzulmán Isten - nem a Biblia Istene, akihez a zsidók és a keresztények, a ‘Biblia népe’ imádkozott. (...) A XVII. század végén a muzulmánok szentélyt építettek a Mórija-hegy szentként tisztelt szikláján, az Alapkövön. Az épületet Szikla-mecsetnek keresztelték el, és azóta is ez a város, Jeruzsálem egyik leglátványosabb nevezetessége. Rövid időszakot leszámítva, amikor a keresztesek uralma alatt a mecsetet körülbelül száz évre keresztény templommá alakították át, - a Szikla-mecset már ezerháromszáz éve hirdeti Allah dicsőségét. A Szikla-mecset falain olvasható arab nyelvű feliratokon is ékesen megmutatkozik a muzulmánok ellenszenve a keresztények és a zsidók iránt. (...) Sok közülük a Koránból vett idézet. Például:  „... Nincs Isten, csakis Allah, ő nem fogad senkit maga mellé. A Messiás, Jézus, Mária fia Allah hír-vivője csupán, a szavai az Ő szavai. Imádjátok Allahot, az egyetlent, és az ő hírvivőjét, de ne ejtsétek ki szátokon a ‘Hármat’ (a Szentháromságot) és akkor üdvözültök. Allah az egyetlen Isten. Távol áll az Ő hatalmasságától az, hogy fia szülessék. Az Allah szívének kedves vallás egyedül az iszlám.” A Mórija-hegy rövid történelméből is láthatjuk, hogy a muzulmánok és a zsidók között évszázados ellentét húzódik a Templom-hegy birtoklásáért. Csakhogy a zsidók már ezerötszáz évvel a muzulmánok előtt itt voltak, tehát ha egyáltalán bárki is jogos igényt formálhat erre a harminckét holdas területre, akkor az minden-képpen a zsidó nép. Isten nekik ígérte a földet és rajta Jeruzsálemet. Bibliából tudjuk, hogy Dávid király megvásárolta ezt a bizonyos földdarabot a Mórija-hegyen, amiért ötven ezüst-sékelt fizetett. Vajon miért fizetett Dávid a földért, amit az Úr egyszer már a népének ígért? Gerson Solomon ad magyarázatot:

„Izrael földjén három földdarabot Izrael népe megvásárolt, noha a földet Isten nekik ígérte. Így amikor a nemzetek eljönnek, és azt mondják majd: ‘Ez a föld nem a tiétek!’, úgy joggal válaszolhatják: ‘Isten, aki az egész világmindenség ura, nekünk adta ezt a földet, de mi fizettünk is három földdarabért, amelyek  a földet jelképezik.’ A három földdarab: a Templom-hegy, a hebroni Mahpelá Pátriárkák barlangja, és József sírja Szekemben.” E három hely mindegyike már iszlám fennhatóság alá került, vagy fog kerülni, amennyiben a mai ‘béke-folyamatok’ zavartalanul folytatódnak. Ne feledjük el, a palesztinok nap mint nap az izraeliek fejéhez vágják: ‘Ez a föld nem a tiétek.’. Noha a keresztény Egyház sohasem vetette meg a lábát a Templom-hegyen, attól még történelmi és vallási szempontból is nagy jelentőségű helynek tartjuk. Sokan gondoljuk, hogy ennek a szent helynek a felügyeleti jogát már a Szentírás is a zsidóknak ítélte. Hogy beteljesüljenek a próféciák, a zsidóknak ugyanazon a helyen, ahol az előző két templom állt, fel kell építeniük a harmadik jeruzsálemi templomot is. Az Ótestamentumban Dániel szól egy fejedelemről, aki szövetséget fog kötni a zsidó néppel és vallásszabadságot biztosít nekik az áldozataik bemutatásához.

Ezeket csak a Templomban lehet elvégezni. A prófécia azzal folytatódik, hogy: három és fél év után ez a herceg, az Antikrisztus meg fogja szentségteleníteni a Templomot, behatol az oltárhoz, és Istenné nyilvánítja magát. Ez is annak a bizonyítéka, hogy a Templom valamikor biztosan újjá fog épülni. De még az Újtestamentum is (!) beszámol a jövőbeli zsidó templomban folytatott (!) szer-tartásokról. Jézus idézi Dániel próféciáit az Antikrisztusról és a Templomról (lásd: Máté 24:15). Pál apostol hivatkozik Dániel jövendölésére: ‘Semmiképp meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb (Krisztus visszatérése előtt) be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyett, és istennek akar látszani.’ (Tesszalonikiaknak írt II. levél, 2:3-4).

Újra és újra szembesülünk a jeruzsálemi Templom valamikori újjáépülésének bibliai próféciáival. De vajon a mai zsidók tényleg fel akarják-e építeni ezt a harmadik Templomot? Kétségtelenül. (...) Pl. az Interneten ... a Jeruzsálemi Templom elnevezésű kegytárgybolt a következő felirattal hirdeti a portékáját: ‘ÁRLESZÁLLÍTÁS A HARMADIK TEMPLOM FELÉPÜLÉSE ELŐTT!’ Vásároljon most, mielőtt megépül a Templom, és felmennek az árak! (...) A honlap alján a következő mondatot olvashatjuk: ‘Miután a zsidó nép visszatért a szülőföldjére, a Szent Templom álma valósággá válik.’. Gerson Solomon, a Templom-hegy Hívei vallási mozgalom megalapítója meg van győződve arról, hogy a Templom még az ő életében felépül. Ezt írja: „Bizonyos, a Bibliában meghatározott feltételeknek teljesülniük kell, mielőtt Izrael népe elnyerhetné a megváltását, és Mashiach ben David (a Messiás) visszatérne: Izrael népének az egész világból vissza kell térnie az Ígéret Földjére, meg kell alapítani Izrael Államát ama földön, amit örökérvényű szövetségben Isten adott Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak ... és fel kell épülnie a harmadik Templomnak. (...) Az első két feltétel isteni csodatétel folytán a mi időnkben teljesült. A harmadik feltétel, a Templom újjáépítése még előttünk áll. Nem késlekedhetünk, hiszen eljött az idő. Olyannyi ház épült az elmúlt 50 esztendő alatt Izrael földjén, de egy ház, a legnagyobb, legszentebb ház mind közül, Isten háza még mindig romokban hever.” A vallásos zsidók számára a Templom újjáépítése ‘micva’, vagyis isteni parancsolat. A mózesi törvényekben rögzített 613 parancsolat közül 202 a Templom felépülésétől teszi függővé a beteljesülését, ezért aztán Izrael vallási közösségéből sokan készülnek tudatosan ezeknek a micváknak (parancsolatoknak) a beteljesítésére. Már egyedül csak a Templom van hátra.

A levita papság újra megalakult, a jesivák (vallási iskolák) százszámra képzik a papokat, a kézművesek újra elkészítik a templomi szolgálathoz és rituálékhoz szükséges ruhákat, zeneszerszámokat és edényeket. (...) „Ezek az edények nem makettek, utánzatok vagy replikák, hanem valódi kóser, működőképes darabok aranyból, ezüstből, rézből és más eredeti anyagokból. Olyan pontosan követjük a leírásokat, hogyha ma felépülne a Templom, úgy holnap ezen edényekkel és vallási eszközökkel megtarthatnánk az első istentiszteletet. (...) A Tóra 93-fajta szent edényt sorol fel, amit a Szent Templomban kell használni. A Templom Intézet ezeknek már körülbelül a felét elkészítette.” - mondja Chaim Richman, a jeruzsálemi Templom Intézet rabbija. (...)

Márcsak magát a templom épületét kell újjáépíteni. Ez azonban felvet egy igen súlyos problémát: hogyan lehetne felépíteni a Templomot anélkül, hogy ne törjön ki a III. világháború? (...) Merthogy a Templom eredeti helyének pont a közepén, a korábbi templomok helyén ma a Szikla-mecset áll, az iszlám vallás harmadik legjelentősebb szentélye. Nemsokkal azután, hogy 1967-ben a zsidók visszafoglalták az Óvárost, újságíró megkérdezte a híres jeruzsálemi építészt, Izráel Eldádot, hogy nem tervezik-e újjáépíteni a Templomot. Aki ezt mondta:

„Aközött, hogy Dávid király meghódította Jeruzsálemet, és Salamon felépítette az első Templomot, csupán egy emberöltő telt el. Így lesz ez velünk is.” - Mi a helyzet a Szikla-mecsettel, ami most a Templom helyén áll? - kérdezte még az újságíró. „Ez kétségtelenül nyitott kérdés - felelte Eldad. - Ki tudja, talán jön egy földrengés.” Nem elképzelhetetlen, hogy az Úr egy földrengés segítségével rendezi a kérdést, már csak azért sem, mert a Bibliában számos földrengésről olvashatunk, amelyek közül nem egy isteni ítélkezés következménye volt. A Biblia azt is megjósolja, hogy a nagy megpróbáltatások korát heves rengések fogják megelőzni. Jeruzsálem éppenséggel nagyon is közel fekszik az afrikai törésvonalhoz, ami az egyik legmélyebb repedés a földkérgen. Ez Afrikáról ki-indulva keresztezi a Vörös-tengert, a Holt-tengert és a Jordán folyó völgyét. Számos szeizmológus azt állítja, hogy Kaliforniához hasonlóan már Izraelben is esedékes egy ‘nagy bumm’. A legendák szerint az ősi Templom pontosan azon a helyen állt, amit ma az iszlám szentély, a Szikla-mecset - Jeruzsálem leglátványosabb és leggyönyörűbb épülete - foglal el. (...) Ebből kifolyólag bár-milyen új templom építése csak a Szikla-mecset lerombolásával oldható meg ... ez pedig szinte biztos, hogy háborút robbantana ki Izrael és a szomszédos arab országok között.”

Az embernek - nekem - már ‘hosszabb ideje’ az az érzése, hogy a történelemben párhuzamos szálakon fut a cselekmény. Ha értik - mire gondolok. Példa erre az Ó és az Új Szövetség. Az ortodox zsidók 2000 éve is folytatólagosan a Messiásukat várják, bár Jézus Krisztus, az ószövetségi próféciák által megjövendölt Messiás egyszer már járt itt a Földön, mint a megtestesült Ige, - és ‘mintegy észre-vétlenül’ meg is váltotta bűneitől ezt a romlott világot. De a zsidó nép a Salamon Temploma újjáépítését tervezi, készül a régi-új rituálékra, - és készül a Messiás fogadására, aki majd létrehozza a ‘Lelki Izraelt’. Mintha két különböző meg-váltásról és két különböző Megváltóról, sőt, két különböző szövetségről lenne szó... Párhuzamos megváltás történt/történik, mintegy 2000 év fáziseltolódással?

Az ember 100 %-os bizonyossággal tudja, hogy a paranoiás emberiség skizofrén történelme ugyanaz az egyetlen, bár távolról sem egységes történet, - a bűn és a megváltás, a gyilkolás és a kegyelem története, melynek mindannyian ‘szenvedő alanyai’ vagyunk. Az isteni kegyelemé, a megváltásé, amelynek minden ember egyaránt részese. De az embert mégsem hagyja nyugodni a szörnyű kétség. Mert az ortodox vallásúak, miközben makacsul a saját, ‘először eljövő’ Messiásukat várják; azt is várják, hogy Isten a Szikla-mecset helyszínét földrengéssel tisztítsa meg az újjáépítendő III. Salamon Temploma számára... Vagy mégis háború lesz?
Zárszó Mike Evans „Jeruzsálem elárulása” című könyvéből: „Izrael a csodák országa. Egy csoda révén született meg, és azóta is csodák segítségével maradt életben. Isten keze már többször is megoltalmazta a (kiválasztott - Cz. L.) zsidó népet a történelem során. Ez a kihalásra ítéltetett nemzet (?) a körülményekkel dacolva él és virágzik. Az Ezekiel látomásában szereplő, a világ zsidóságát jel-képező kiszáradt csontok a Biblia földjén varázslatos módon életre keltek...

A vita keresztények és zsidók között nem arról folyik, hogy eljön-e a Messiás. A kérdés: mi a Messiás neve? Abban senki sem kételkedik, hogy a Messiás (újra) el fog jönni. És amikor ez bekövetkezik, a világ összes (‘béketeremtő’)  hadserege vagy tengeri flottája sem lesz képes eltéríteni (eredeti) szándékától (az Urat) az izraeli nemzettel kapcsolatban. Az ún. ‘új világrend’ (is) nyomban semmivé foszlik, amikor Isten új rendje feltárulkozik. Amikor veszni látszik a remény, amikor a béke esélye elhalványul: emeljük fel bátran tekintetünket.”

A mennyei Jeruzsálem

  2005.03.15. 10:49

                          A mennyei Jeruzsálem

Az Istenhez és az Ő Megváltó Fiához konvergens emberi történelem kétségkívül kitüntetett ‘geopolitikai’ pontja, a Megszentelő Kegyelem fókusza Jeruzsálem, a Szent Város, amely azonban egyben az Antikrisztus támadásának is a kitüntetett célpontja. Nem egészen keresztény legendák szerint: a pokol - ahová a keresztre feszített Jézus lelke is alászállott (mielőtt harmadnapon halottaiból feltámadott volna), hogy megszabadítsa a megkötözötteket - Jeruzsálem, sőt, talán a Kr. u. 70-ben porig rombolt jeruzsálemi Salamon temploma alatt van. Valahol ezen a ‘környéken’, a Templom romjai alatt - a pokol tornácán - ‘kóborolnak’ a hősiesen harcoló városvédő zsidók által megölt római katonák lelkei, nomeg mindazok is, akik életüket adták a rómaiakkal utcáról utcára megvívott kézitusában... De talán ‘itt’ várakozik minden eddig meghalt ember lelke, az utolsó ítélet óráját várva...

Azonban a legszörnyűbb fenyegetés Jeruzsálem számára nem a múltból, hanem a jövőből várható. Krisztus ebben a városban szenvedte el minden megaláztatását és rettenetes kínhalálát, - de ebben a szakrális városban is támadott fel üdvözült testtel, hogy a Mennybe menjen, egyenesen az Atyához, a jobbjára, hogy onnan jöjjön el ítélni eleveneket és holtakat. Nyilvánvaló, hogy amikor visszatér, csakis Jeruzsálembe térhet vissza, - oda, ahol világmegváltó áldozatát elszenvedte. Ott fogja - az utolsó ítélettel - befejezni a megváltás grandiózus tervét, ahol elkezdte.

Jézus elvette a világ bűneit, megteremtette a bűnbánat és a bűnbocsánat minden lehetőségét: új, interaktív kommunikációs csatornát nyitott Isten és az emberiség ‘jobbik’ fele között. Vagyis megnyitotta az üdvözülés, az örök élet reménységét mindazok előtt, akik képesek rá, hogy magukba fogadják Jézus Krisztust. Ám a választott nép megtérítése sem fejeződött még be; - sőt, a világ gondjai végletekig felfokozódtak, az emberiség háborús, és az élet elleni más bűnei a végtelenségig felhalmozódtak. 1948-tól is hiába térhetett vissza őshazájába fizikailag a szétszórt zsidó nép jelentős hányada, az őshazáért folytatott szüntelen harc azóta sem ért véget; Jézus eredeti küldetése, a választott nép lelki összegyűjtése, a remélt Lelki Izrael, a nagy szellemi tömegvonzás pedig mindmáig nem valósult meg. A Római Katolikus Anyaszentegyház ma sem a választott nép megváltott kisugárzásából meríti energiáját, hanem önerejéből, amely megtörni látszik az idők vége felé...

Úgy látszik, - valami-valahol kisiklott. Jézus Krisztus második eljövetele - ítélni eleveneket és holtakat - csak Jeruzsálemben várható. Ugyanakkor - bár közeledik a Szabadulás Órája - az eljövetelnek ‘számos akadálya’ van. Késik a végső jelek bekövetkezése - annak ellenére, hogy úgy tűnik: az emberiségből kifogyott a hit megújulásához szükséges energia-tartalék. Mintha valami végzetes katasztrófa - társadalmi, ökológiai - felé rohanna a világ, de az alagút vége (vagy a túlsó part) még homályosan, körvonalaiban sem látszik. Nem épült még fel a Salamon király temploma sem, a helyén még az Al-Aksza arab mecset áll, nem emelkedett fel az Antikrisztus, tisztázatlanok - kialakulatlanok - a frontok, noha a világ már aligha húzza sokáig, jön az összeomlás. A katolikus egyház legújabb kori „Sziklája”, II. János Pál pápa sziklaszilárdan (egyedül) áll a vártán - mögötte, körülötte növekvő depressziós nyomás, a vihar előtti szélcsend fokozódó feszültsége -; vajh meddig bírhatja még egymagában feltartóztatni a tömeges hitelhagyást, a Jézus Krisztus elárulásában tobzódó bálványimádás világra zúduló áradatát? Aggastyánként?!

Az Armageddon - a Végítélet előtti utolsó világháború - szereplőinek ellentétes táborai formálódnak ugyan, de az idő fogyásához képest csigalassúsággal. Ez a képmutató, zavaros, poshadt állóvíz, ami a megmerevedett erővonalakat jellemzi, nem kifejezetten a táptalaja semmilyen pozitív változásnak. A digitalizált világ le-merevedett, lefagyott, mint egy lebénított mobiltelefon vagy egy lebénult számító-gép, netán egy műholdvevő beltéri egység. Mintha mindenki áthangolódott volna Isten frekvenciájáról a Sátánéra. A kontraszelekció televényében valóságos rákos daganatként tenyészik az ostobaság, az üldözési téboly - vak vezet világtalant -: a mindenre alkalmatlan szervezeteket korrupt, alkalmatlan politikai pszichorobotok irányítják. A tehetségeket, másként gondolkodókat lefizetik vagy elhallgattatják...

A kegyelem nem az ész, a rátermettség, a hozzáértés, a politikai kompromisszum fősodrából száll majd erre az elvadult világra, hanem a jámborság, a szelídség, a szeretet láthatatlan bugyraiból, ahonnan senki sem várja. Valami történni fog, - valami jelenleg még nem meghatározó, kvázi ‘búvópatakként’ csörgedezik észre-vétlenül, mélyen a felszín alatt. Igen, valami készül! Valami váratlan ellenáradat forrása nyílik, ami egyik napról a másikra fogja alapjaiban megváltoztatni a világ folyását. Ami elsöpri ezt a beteges szörnyűséget, ami dögtetemként terpeszkedik a lelkeinken...
 
„A megváltás órája közeleg. Amíg azonban nem jön el ez a nap, nem szabad belesüllyednünk a kétségbeesésbe, és nem szabad engedményeket tennünk az Isten ellenségeinek. Töretlenül hinnünk kell Isten igéjében. Ha az áldásában reménykedünk, akkor előbb meg kell áldanunk az ő népét, a Szentírás népét. Nem csak Isten kiválasztott népe mellé kell azonban állnunk, hanem annak fővárosa, Jeruzsálem mellé is. A szavai is erre buzdítanak: „Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sose nyugodhattok. Ne hagyjatok nyugtot neki mindaddig, míg Jeruzsálemet föl nem építi, dicsőségessé nem teszi a Földön.” (Izajás 62: 6-7).

És íme a szakrális látomás az Újszövetségből:
„Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és a tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: ‘Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz már többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.’ (Jelenések Könyve 21:1-4).”

Most lássuk, hogyan jövendöli (látja) a Szent Város, az Új Jeruzsálem eljövetelét  Szűz Mária, Jézus édesanyja a ‘Kék Könyv’ magán-kinyilatkoztatásában!

„Én vagyok az emberiség Édesanyja! Hozzám, az új Évának a tervéhez, anyai feladatomhoz tartozik, hogy az egész emberiséget visszavigyem Isten életében való teljes közösségre és segítsem abban, hogy újjászülessen és növekedjen a kegyelemben és szentségben. Ezért tartozik hozzám legfőképpen az a feladat, hogy eltávolítsam tőletek, az Egyháztól és az emberiségtől a bűn és a rossz sötét homályát, hogy így elvezesselek benneteket a tisztaság és a szeretet Szent Városába. Ennek a Szent Városnak a fénye magának az Atyának a ragyogása, a Nap, mely melegíti a feláldozott Bárányt, amelynek szívéből a szeretet tüzes sugarai áradnak, levegője pedig a Szentlélek lehelete, mely életet ad és minden teremtményt dicsőítő énekre és égi összhangra indít.

E feladat égi Édesanyátokra van bízva. A Szent Város különösen a szívetekben és lelketekben kell, hogy meghonosodjon, vagyis minden gyermekem életében. Ez akkor következik be, amikor kivon benneteket a rossz és a szenvedélyek hatása alól és helyet adtok az Isten szeretetének, ami arra vezet, hogy állandó közösségben éljetek Vele. Így megszabadultok a bűn szolgaságából és vissza-juttok a kegyelemnek, a tisztaságnak és az örömnek arra a megtapasztalására, ami Ádám életének velejárója volt, mielőtt a kígyóra hallgatott és megélte első elestét. Akkor majd inni fogtok abból a forrásból, ami a Paradicsomból ered, akkor majd legyőzitek a rosszat és a Gonoszt, akkor majd birtokba veszitek azokat a javakat, amelyeket az Úr készített nektek, akkor majd a Magasságbeli gyermekeivé lesztek ti magatok is. Isten így szól trónusáról: ‘Íme, újjáalkotok mindent! Amit mondok, igaz és méltó arra, hogy hitelt érdemeljen. Én vagyok a Kezdet és a Vég, az Első és az Utolsó. Aki szomjazik, annak ingyen adok az élet vizéből. A győztes részesedik mindenben. Én az Istenük leszek és ők az Én fiaim.’ A Szent Városnak az Egyházban ragyognia kell, megtisztulva minden emberi gyöngeségtől, megszabadulva a hűtlenség és a hitehagyás foltjától, megszentelten fájdalmas szenvedésétől és véres áldozatától. Akkor az Egyház ismét teljesen szép lesz, szeplő és ráncok nélküli, hasonlóan a ti Szeplőtelen Édesanyátokhoz. A megtisztult és teljesen megújult Egyházban egyedül Jézus Krisztus fénye ragyog majd teljes erejével, amit majd ez az Egyház terjeszt el az egész Földön, és így az összes nemzetek hozzá jönnek, hogy tökéletes hálát és dicsőséget adjanak a Szentháromságnak. (...)
A Lélek elragadott egy nagy magas hegyre s megmutatta a mennyből Istentől alászállt Szent Várost, Jeruzsálemet, mely Isten dicsőségében ragyogott. Úgy tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. A Szent Városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten dicsősége világítja meg, - a fénye pedig a Bárány. Világosságában járnak a nemzetek és a Föld királyai hódolnak neki. Kincseikkel és értékeikkel neki adóznak a nemzetek. A kapuit nem zárják be soha, hiszen nincs is ott éjszaka. De nem léphet be oda senki tisztátalan, szentségtörő és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány élet-könyvébe. (...)

Végül a Szent Városnak kell befogadnia a megváltott és üdvözült emberiséget, miután a tisztulás, a nagy szorongattatás és a borzasztó büntetés által teljesen megszabadult a Sátán rabszolgaságától, a bűntől és a gonoszságtól. Ezekben az utolsó időkben a Sátán és az összes gonosz szellemek elleni harc keményebb és véresebb lesz, mert az ő jármának egyetemes hatalma alatt éltek. Akkor pedig megértitek, mennyire az Én feladatomhoz, a Napba öltözött Asszony fel-adatához, a Sátán legyőzőjéhez tartozik az, hogy megkötözzem a Sárkányt, s hogy letaszítsam a tüzes pokolba, ahonnan nem lesz képes eljönni többé, hogy ártson a világban. Abban Krisztus fog uralkodni. Jézus dicsőségben jön vissza, hogy az egész teremtett nagyvilágot visszavigye teljes ragyogásában az új földi Paradicsom állapotába. A bűnös város ekkorra már teljesen eltűnik, és így az egész teremtés örömmel nyílik meg a Szent Város befogadására, az égből alá-szállt Új Jeruzsálem befogadására, ami Isten lakhelye lesz az emberek között.”

Akinek füle van, hallja meg.
Aki hallja, adja át, és hirdesse a háztetőkről Isten, Jézus Krisztus dicsőségét!

A pánik és a remény világrendje

  2005.03.15. 10:51

                    A pánik és a remény világrendje   

Miközben világunk és életünk dolgai abszolút csődbe menni készülnek; valahol a távolban mintha felcsillanni látszana egy halvány reménysugár, ami a szívünkből jön. Olvasom a mi újságunkban, a Nemzetőrben, hogy Nostradamus megjósolta a harmadik világháborút is; nagyjából úgy, amint majd mostanában elkövetkezik. Végig gondoltuk-e már, mit is jelent ‘tudományos értelemben’ - tehát mint tény -, hogy valaki több-száz évvel előre látja-látta a jövőt?! Mert akár gonosz és sötét erők megszállottja (varázsló, démon, stb.) az illető, - akár a gondviselő Jóisten prófétája: a jövőlátás csak egy módon lehetséges. A jövő már ma is létezik...

Tudnunk kell, hogy a jövő ‘létezése’ nem egyszerűen egy történelmi trend többé-kevésbé látható vagy pontos meghosszabbítása, hanem a teremtett világ valódi felépítéséből következő ‘objektív szükségszerűség’. A világ valódi szerkezete azt jelenti, hogy minden látható és láthatatlan létező egyszerre anyagi és szellemi természetű is, de a kettő egységében a szellem, és az Ő akarata az elsődleges és meghatározó (domináns); annak ellenére, hogy a Mindenség látszólag ‘tisztán’ anyagi megjelenésű. Tudnunk kell azt is, hogy a teremtő Isten - noha pontosan tudta, milyen világot hozott létre a semmiből - a teremtés tervében nem kizárólag ‘egyvariációs modellel’ dolgozott; vagyis nem rögzítette előre a végkimenetelt. A történelem minden egyes mozzanatát a szabad akarattal felruházott emberekre bízta; felcsillantva előttünk a lehetőséget, hogy szép és békés világban hasznos és boldog életet élhessünk. Az ember kettős természete - lelkes állat, vagyis isteni és állati tulajdonságok közös hordozója -, mint belső önellentmondás vezethetett oda, hogy a szabad akarat isteni felhatalmazást követelt magának, még mielőtt az ember kiérdemelhette volna, hogy a teremtés alkotó részese lehessen. Mások felett szeretett volna (és szeret!) uralkodni, noha még önmagán sem tanult meg. A Gonosz nagyjából éppen olyan ‘jól’ ismeri a teremtés tervét - a végkimenetelek lehetséges variációival együtt -, mint a Teremtő. Mivel azonban nem éri fel sem ésszel, sem szeretettel annak nagyszerűségét, - irigységből minduntalan elrontani igyekszik a Terv megvalósulását. Negatív akaratát rajtunk, embereken keresztül igyekszik érvényesíteni, mivel az ereje, a hatalma csak bennünk s rajtunk létezik.

Emberi (kettős) természetünkben - szabad akaratunk révén - a terv koncepciója, illetve ‘az elrontás igyekezete’ egyidejűleg működik és dolgozik; persze minden emberben más és más irányban, arányokkal és módon. Az emberi történelem így a valaha élt, a ma és a jövőben élő összes ember ‘tárgyi’ (történelemalkotó) életei valamennyi cselekedetének a kvázi eredőjeként alakul ki. De ne higgyük, hogy a történelem maga volna a statikus, statisztikai valószínűség; minden ‘irányultság’ nélkül...! Nem, a történelem mégis egyfajta dinamikus konvergencia, közeledés Istenhez, s a grandiózus terve (a Teremtés) végső megvalósulásához; ámde nem egyenes vonalban, hanem meglehetős vargabetűkkel. Ezek a kitérők egészen az utolsó pillanatig ‘kétségessé teszik a végeredményt’; sőt, elrejtik a trend valódi irányvonalát is az avatatlan szemek elől. Csak a beavatottak láthatják viszonylag tisztán a jövőt, mert ők átlátnak a színpadi mű-ködön, amit a Sátán gerjeszt, hogy mindenkit megtévesszen, s a Paradicsom helyett ‘az erdőbe’ vezessen minket...
Mindez nem változtat azon, hogy a végkimenetel ma is kétesélyesnek látszik.    

Az Amerikai Egyesült Államok persze ‘tisztán látja’, mik a világhatalmi érdekei; csak azt nem látja tisztán, hogy ezek érvényesítésével az isteni terv tönkretételén dolgozik, amivel az egész világot a szinte biztos pusztulásba taszítja. De mi lehet ennek az ostoba vakrepülésnek az igazi oka? Igaz-e vajon, hogy a gyötrelmeink mindig csak arra - az egyébként valós! - generális okra vezethetők vissza, hogy a hatalom káderiskolája a kontraszelekcióra épül?! Néró, Caligula effektív őrültek voltak, valószínűleg Hitler is - a hatalom cezaromániás megszállottjai -; ámde mi a helyzet például Nagy Sándorral, Julius Cézárral, Bonaparte Napóleonnal vagy Leninnel s Sztálinnal; az ő esetükben ez nem annyira nyilvánvaló. Mondhatnánk: egzaltáltak voltak ugyan, de ‘az őrültségükben’ vitathatatlanul volt - rendszer! Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ők csinálták volna az igazi történelmet, - akár  negatív (dezintegratív, széthúzó, romboló), akár pozitív (egységesítő, összetartó, építő) tendenciáira, trendjére gondolunk. Bábfigurák voltak csak; egy rejtőzködő háttérhatalom kezében, amelyik Isten nélkül képzeli el a világ irányítását. A mai USA vezetői mind azt hiszik, hogy a világ sorsa a kezeikbe tétetett le, gőgjükben nem veszik észre, hogy csak az eszközei a Káosz Hercegének, akinek éppen az a célja, hogy a világ katonailag legerősebb hatalmát üldözési mániába, paranoiába kergesse, s ezáltal páni félelembe, vak rettegésbe taszítsa az egész emberiséget, - ami a legjobb út a másként gondolkodók elhallgattatására, a világ elpusztítására.

A háttérhatalom az USÁ-t, ostoba és rövidlátó vezetőit, high-tech arzenálját csak felhasználja; és egyáltalán nem azért - mint azt hiszik! -, hogy Amerikát az egész világ urává tegye, hanem azért, hogy általa sűrű füst, sötétség boruljon a Földre...
Isten nélkül és ellen nem lehet Paradicsomot csinálni sem a Földön, sem másutt.

Az USA s a háttérhatalom rejtett céljai ezért összekeveredtek. Mondhatnánk úgy is, hogy a háttérhatalom látszólag az USA stratégiai céljait valósítja meg, s bár pontosan tudja, hogy azok igazából megvalósíthatatlanok, mégis erőlteti azokat, mert ‘megvalósításuk kísérlete’ saját, sokkal gonoszabb terveit szolgálja ki. Ez a rejtőzködő háttérhatalom volt az, amelyik össznépi paranoiába kergette Amerika egész lakosságát; 80 és 100 közötti, rendkívül alacsony IQ-jú vezetőit pedig arra használja fel, hogy általános belföldi és nemzetközi pánikot szítsanak, keltsenek és tartsanak fönn egy személytelen, megnevezhetetlen (azonosíthatatlan) ‘terror’ elleni harc ürügyén, ami a permanens harmadik világháború észrevétlenül történő ‘bevezetésének’ alapfeltétele. Hiába próbálják a terrorista közellenség személyét megnevezni - Usama bin Laden, Szaddám Huszein, stb. -; a sors iróniája, hogy ezek sorra eltűnnek, s mindegy, hogy egy barlangban, vagy a halál szorításában... Egyébként is: a ‘még megnevezhető’ közellenségek elfogytak; ki a következő?!

Mindezt úgy kell elképzelni, hogy az isteni teremtés tervével szembe úszó háttér-hatalom mint minden valós teljesítménnyel fedezetlen uzsora-és tőzsde-világpénz, valamint a történelmileg kialakult szakrális tudás és hatalom egyedüli birtokosa, -  a Föld legerősebb államát, az USÁ-t szponzorálja azért, hogy megvalósíthassa a világ végső szétzúzásának ősi, sátáni projektjét, miáltal ‘megbukna’ a Teremtés. Mindezt az aljasságot együtt úgy adják el s be a világ népeinek, mint felszabadító és kvázi önfeláldozó tevékenységet, mint a legtökéletesebb liberális demokrácia egyébként igen sokba kerülő exportját, amiért mindannyian hálával tartozunk. Az önzetlen szponzorálás ‘közkívánatnak örvendő’ remélt végeredménye persze az USA többé soha véget nem érő (értsd: infinity justice!) világuralma lenne, ami az elképzelés szerint legalább egy fokkal jobb lehetne a világ számára, mint az első hasonló kísérletként csúfos kudarcot vallott világkommunizmus, amely iránt még ma is erős nosztalgia él az önazonosságát elveszített, dezorganizált Európában...
Csak hát Amerika nem a Paradicsom, és persze soha nem lesz a világ ura!

Az említett kettős célrendszer az alábbiakban vázolható fel: 
Geopolitikai és effektív térfoglalás Oroszországgal és Kínával szemben.
A legfontosabb arab olaj-országok elfoglalása egymás után.
Terrorellenes háború címén újkori keresztes hadjárat az iszlám ellen.
A pánikkeltő ‘Nagy Testvér’ új világrendjének felépítése.
A világ újrafelosztása - sajátosan ‘amerikai leosztás’ szerint.            

Az USA (-világhatalom) számára létfontosságú, hogy a Szovjetúnió széthullása utáni átmeneti monopolhelyzetét kihasználva (érvényesítve); ha kell, katonai erő-fölénye latbavetésével, olyan, kvázi végleges és megváltoztathatatlan geopolitikai viszonyokat hozzon létre, ami a belátható rövidtávú és a beláthatatlan hosszútávú jövőben egyaránt lehetetlenné teszi Oroszország és/vagy Kína riválissá válását a világ-egyeduralmat megszerezni kívánó törekvésében. Ezért ‘földrajzilag is’ éket kell vernie két potenciális versenytársa közé: ezt célozta Afganisztán és Irak ‘fel-szabadítása’, ami után ‘természetszerűleg’ újabb területi hódítások következnek majd, ugyanebben a térségben. Némileg cifrázza a helyzetet, hogy Kína mintegy előretolt felderítő egységként taktikai és stratégiai provokációra használja Észak-Koreát, miáltal az érdekeit fenyegető USÁ-t próbálja távoltartani ‘felszabadító tevékenysége’ túlzott kiterjesztésétől. Irán esetleges elfoglalása már szinte ürügy lehetne az első tényleges konfliktus kirobbanására kettejük között, ám ez ma még nem érdeke Amerikának. Nyilvánvaló ezért, hogy mindenekelőtt Szíria van most a legfenyegetettebb helyzetben, hiszen a mondóka alapján őrá illik: „Jaj be’ rút!” Mert bizony a legfontosabb arab olaj-országok gyors annektálása következhet, - a megfelelő ürügy megtalálása (Szaddám, terroristák; vegyi, rádióaktív és biológiai tömegpusztító fegyverek ‘rejtegetése’, stb.) a pánik mesterséges keltésében már gyakorlott USA számára nem jelenthet problémát. Itt jegyzem meg, hogy amivel Amerika sakkban tartja a világot, az rövidtávon ‘veszélytelennek’ tűnik ugyan, de hosszútávon a tömegpusztító fegyverek leggonoszabbja, s a neve: pszicho-terror!

Gondoljunk csak a kém-műholdas telefon-lehallgatásra, amely valamilyen kulcs-szó elhangzására ‘kódolva’, automatikusan hangfelvételt készít; a pánikkeltésre, a terrorizmustól, a bombamerényletektől, az öngyilkos merénylőktől, a láthatatlan tömegpusztító fegyverektől való félelem tudatos sulykolására, ami miatt a turista-forgalom látványosan csökken, az emberek döntő többsége alig, vagy egyáltalán nem mer repülőgépre szállni, s kétszer is meggondolja, kivel fog kezet, hiszen az anthraxtól és a legújabb, korona-vírusos tüdőgyulladástól retteg az egész világ. A liberális demokrácia - mint tudjuk - az emberek és a nemzetek közötti bensőséges bizalomra épül, amelyet plasztikusan szemléltetnek a légi útról épp hazaérkezők televíziós képei, amint jobbra-balra laposakat pillantva, fertőzés-gátló maszkban, sietve menekülnek a repülőtérről. Külön fejezetet érdemelne a televíziók cinkos műsorszerkesztése, amikor az iraki háború borzalmas tömegpusztító jeleneteinek pszichózisát azzal igyekeznek fokozni, hogy két háborús tudósítás között éppen olyan témájú akció-, kém-, vagy háborús filmet vetítenek, amely szinte egyenes folytatása a valódi hadszíntér ‘előző’ történéseinek. A megélhetési gondokkal is küszködő, amúgy is magas fokon neurotizált/hiszterizált emberek tudat-alattiját a látottak annak az elfogadására kényszerítik, hogy állandó fenyegetettségben éljék le egész további életüket, s még szeretkezés közben is viseljenek gázálarcot...

A terrorizmusellenes ‘permanens világháború’ voltaképpen egy modern keresztes háború a mohamedanizmus, az iszlám fundamentalizmus ellen, melyben azért elsődleges célpontok az arab országok, mert a stratégiai olajkincs birtoklása egy újabb félelmetes (gazdasági) fegyver lesz az USA kezében, amellyel nemcsak az oroszokat és a kínaiakat, de az egész világot zsarolhatja; tekintve, hogy világunk ön-és környezetgyilkos technológiája a fosszilis tüzelőanyagokra épül. Nem lenne szükségszerű, hogy így legyen (lásd pl.: Dr. Matthias Rath orvos Bush elnökhöz címzett levelét!), - de a világ a profithajhász pénzügyi lobbyk akaratából a mind rosszabb és rosszabb, a természetet kizsákmányoló és pusztító technológiák által meghatározott kényszerpályán mozog. Nyilvánvaló, hogy az USA a legnagyobb iszlám országokat, mint amilyen pl. Pakisztán - ma még - csak azért nem szállja meg, mert nincsen olajuk... Felmerül a kérdés: miért, mitől olyan veszélyes vallás az iszlám, hogy ‘célszerű’ felszámolni?! A veszélyessége a hite komolyságában, fanatizmusában rejlik; abban, hogy olyan ‘csökönyösen’ hisz a túlvilági életben, s a földi élet kvázi-purgatóriumi (üdvözülés előtti), siralomvölgyi mivoltában, ami a New Age ‘egyen-világvallására’, a protestáns szalon-kereszténységre már régen nem jellemző. Addig, amíg a mohamedán hívő szinte gondolkodás nélkül képes a földi életét feláldozni, hogy Allah jóindulatát elnyerje, - addig az Újvilág (és már sajnos fél Európa!) ál-keresztényei még az esti box-meccsről, vagy a live-show-ról sem mondanának le ‘holmi üdvözülésért’, nemhogy a márkás autójukról, a profitjukról, a legújabb szeretőjükről vagy a kacsalábon forgó palotájukról. (Más kérdés, hogy más összefüggésben persze részben éppen az arabok, és más iszlám népek katasztrofális szegénysége az, ami a hitük fanatizmusát fenntartja.) Erről is ír Palotás Pál (Seattle) a KAPU 2003. januári számában: „Az egyházak ősidők óta már nem követik Jézus tisztán kijelölt útját az emberiség földi élete s túl-világi boldogulása felé. A mai keresztény egyházak a nemzetközi nagytőke kitartottjai.” Tudnunk kell, hogy a világ meghódításához, az egységes világállam megteremtéséhez egy természetfölötti hitnek álcázott, ám nagyon is csak ‘evilági érték-pilléreken’ nyugvó világvallás bevezetése is szükséges, amelyhez jó alapot adhat a mai, ‘felhígított’ keresztény hit! Nem lehetséges ugyanis a Royal Society földi Paradicsomát, az Isten nélküli liberális Édent olyan vallások ‘táptalaján’, sőt ellenében felépíteni, amelyek hívői a földi életükben kizárólag a feltámadásra, az üdvözülésre készülnek. A túlvilágba, az üdvözülésbe vetett erős hit meggátolja az embereket a habzsoló fogyasztásban, az élvezetek szürcsölésében; ami persze a profitráta növekedése ellen hat. A világállam nem tűri meg azokat, akik megvetik a pénzfétist, s az aranyborjú helyett a szegénységet hirdető és pártoló Istenben bíznak és hisznek. Ezek a hívő emberek, ezek a másként gondolkodók átlátnak a profit szitáján; nem kenyerezhetők le és nem vásárolhatók meg. Minden vallásos, hívő veszélyes, mert nem esik hasra a Coca-Cola, a MacDonald’s (Rumsfeld?!); sőt, McChrystal (az USA iraki hadseregének szóvivője) vezérőrnagy vállapjainak tiszteletétől sem. Hívő emberből soha nem lesz a Nagy Testvér alázatos szolgája. Ez az oka, amiért a valódi kereszténység után az iszlámot is fel kell számolni! Ezért hát nem igaz, hamis Samuel P. Huntington ’fantazmagóriája’: a világban manapság nem ‘a civilizációk összecsapása’ folyik, hanem egy olyan új világ-rend – a titkos háttérhatalom általi - felépítése, amely az amerikai ‘uniformis’ felhasználásával, erőszakkal egyesíti a világot: a pénzvallás kötelezővé tétele révén feleslegessé teszi és megsemmisíti a túlvilági életet, a feltámadást hívő történelmi vallásokat.

Nostradamus nemcsak a harmadik világháborút jövendölte meg, de azt is, hogy a világiszlám felszámolására irányul majd s Oroszország kulcsszerepet kap ebben.  Mindezek a történések jól láthatóan Orwell 1984-ének, a Nagy Testvér országa megvalósításának baljós képét vetítik előre; amint egyre erőteljesebben érezzük a világcsendőr gondolat-rendőrségének hatását Magyarországon is. Aki épelméjű, -  már régen megértette, hogy a kereskedelmi televíziók valóság-showja valójában a Nagy Testvér valóságos uralma bevezetésének az elektronikus főpróbája; egy olyan rendszeré, amelyben az egykor gondolkodó és érző emberi lények konzum-idiótákká, szexuális torzókká válnak, marionett-figurákként vonaglanak a minden-ható interaktív televízió rémuralma alatt. Igen, a Nagy Testvér az USA után most felfalni készül a kereszténységet, az iszlámot, a Közel-és Távol-Keletet, és a vén Európát egyaránt...

Csak egyvalaki akadályozhatja meg a Big Brother ördögi, pogány világhódítását: az értünk szenvedő, keresztre feszített megváltó Jézus Krisztus, aki harmadnapon feltámadott, felméne a Mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől, s majd eljövendő ítélni eleveneket és holtakat...

Örvendezzünk valamennyien a Húsvét valóságában!

Tartalomjegyzék

A sokszereplős sakkjátszma                                                             2. oldal
Pápai üzenet a publicistáknak                                                           6. oldal
Kényszerpályán a világ                                                                   11. oldal
A titkos uralom                                                                               17. oldal
A sumér Annunaki és elit-utódaik, a Kígyókirályok                         22. oldal
Az Apokalipszis lovasai                                                                  26. oldal
A sivatagi hadművelet                                                                     30. oldal
Nyolcvanhárom kiló golyóscsapágy                                                37. oldal
A preventív világháború                                                                  41. oldal
Az angolszász politikusok végtelen tartós szabadsága                     45. oldal
Nyolc jobbnál jobb ürügy Irak megtámadására                                51. oldal
Egy valós ok: a gyógyszer-lobby kielégítése                                    56. oldal
Irak megtámadásának lehetséges valós okai                                     61. oldal
Salamon király temploma                                                                 66. oldal
A párhuzamos megváltás                                                                  71. oldal
A mennyei Jeruzsálem                                                                      77. oldal
A pánik és a remény világrendje                                                       81. oldal
Tartalomjegyzék                                                                               87. oldal

 

 

 Ajánlom még a szerző honlapját is...

 http://www.czl.gportal.hu/