Czike László

 

Végtelenek keresztútján

 

térben és időbenegységes jövőkép, a próféciák szintézise

Előszó - szövetségi prófétákkal

 

Ne ítélj, hogy (meg) ne ítéltess!

Akit megaláznak, az felmagasztaltatik.

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

 

A televízió, a tudat-felügyelőség börtönőre

Igen, az egész világ fogoly. Már többedszer írod ezt döbbenten, Sándor Gyuri, mintha az ismétléstől majd csak eloszlana a ret­ten­tő varázslat. ‘A’ szabad világ sohasem létezett. A kommunizmus kísérletével a bűvös kör végleg összezárult, s a szabad kőművesek tervszerűen magukra vakolták a begörbült életterű világot...

 

A párduc a gödölyével heverészik

Atavisztikus gyermekkori álmom, hogy újból ‘létrehozzam’ – lega­lább in vitro - a paradicsomi állapotot, amikor is a farkas a bá­ránnyal lakik együtt; és legfeljebb ‘kinn a farkas, benn a bá­rány’-t játszanak, azonban vér sohasem folyik. A Biblia szerint a Paradicsomban a párduc még együtt heverészett a gödö­lyé­vel; sőt, az oroszlán a zebrával fogócskázott, majd Ádám e­gyetlen szemhunyására a lábához telepedett.

 

A rendszerváltás hajnalán volt egy ügyvéd barátom, akinek író­asz­talán faragott Krisztus-fej díszlett, a háta mögött monar­chia-kori biedermeier páncélszekrény állt. „Nagyon szeretjük!” – ismé­telgette átszellemült mosollyal. (Mind a kettőt.) Mondtam egyszer Robinak: egymillió forintot szánnék egy közös alapítványra, a keresztény és zsidó magyar értelmiség barátságának elmélyíté­sére. „Köszönöm, én ebben nem veszek részt!” - válaszolta.

Páncélszekrény és Krisztus-fej - párduc és gödölye.

 

A csecsemő a vipera fészkénél játszik

Az egész Föld egy hatalmas nagy viperafészek; a jászoly csak ritka illúzió, amely körül éjjel-nappal hangtalanul ott koslatnak Heró­des gyilkosai. Ne feledd, amióta Jézus megszületett: a valláshá­ború a szeretet ellen folyik. Nem országokról, nem területren­dezésről, nem népekről vagy etnikumokról, legkevésbé kisebb­ségekről szól a történet, hanem a végső harcról a krisztusi szere­tet ellen. Ezért mondta a Bombera Krisztinától feltüzelt 75 é­ves magamutogató aggastyán – Hernádi Gyula (Isten nyu­gosz­talja) - hat éve a posztkommunista tv2-ben ezt a liberális kulcs-mondatot: „Krisztus, leszállhatnál már arról a nyavalyás kereszt­ről, hogy megigyál velünk egy jó kupa (antinori?!) vörösbort!” Mert a szeretet keresztáldozata az egyetlen, ami még legyőzheti az Anti­krisztust. (A vámpírt (Nosferatut) is csak a felé nyújtott ke­resztűzheti el.

 

Az emberi lelkiismeret kiküszöbölése

Igen, az ószövetségi próféta újszövetségi reinkarnációja idejében felismerte az élő Antikrisztus legrettentőbb szándékát: meg akarja semmisíteni a lelkiismerettel bíró embert. Isten a nemzéssel a Te­remtés részesévé tett bennünket, mert a lélek a két ivarsejt egye­sü­lésekor száll, mint Isten magzata az embrióba; ezért ember-gyil­kosság a bármilyen korán elvégzett abortusz is. A lelkiismeret, mint az ember kommunikációs kapcsolata Istennel, ezért úgy számolható fel a leghatékonyabban, ha még csírájában elfojtják - vagyis ha a lélek meg sem születik... A klónozással az Antikrisz­tus szolgái kiiktatják a szaporodásból a Teremtést, és felépítenek egy hasonmásokból álló emberi populációt. De a legfélelmetesebb az egészben, hogy a klónozás révén lehetővé válhatminden be­csületes, krisztus-hű emberi lény alteregójának az előállí­tása; egy olyan alteregóé, aki a megszólalásig hű mása az eredetijének, csak éppen belül üres, vagyis hiányzik az is­te­ni önkontrollja.

 

Az igaz lelkek alteregójuk láttán ‘meghasonlanak’, majd a hason­mások megölik őket, s a helyükbe is a (saját) hasonmásuk lép. Fokozatosan, észrevétlenül kialakul Orwell 1984-e, az Antikrisz­tus birodalma, a hasonmások klónozott társadalma... Nem csoda, ha anya nem ismer többé a gyermekére; s ha megszületett, azon­nal egy kukába dobja. De a cseperedő gyermek sem ismer a szü­leire, mert ők közben hasonmásokká válnak. Ezalatt ember-állat hibridek lepik el a Földet, személyiségi jogokat követelve. A testi-lelki gnómokból államférfiak lesznek. A borjú és az oroszlánkölyök együtt híznak, kisgyermek terelgeti őket...

A kőtemplomok és Agartha

 

A templomosok (templar, templárius; vö.: a médiában kommersz szereplőkként pl. Simon Templar, Brett Sinclair, the Persuaders, ami szabad fordításban nem azt jelenti, „Minden lében két kanál”, hanem inkább: ‘fogadatlan prókátorok’,stb.) nevükben hordoz­zák valós kötődésüket. Nomen est omen...

 

Egyrészt azzal, hogy a szentföldi keresztes hadjáratokban a Kr. u. 70-ben, Titusz Vespasianus római seregei által elpusztí­tottjeruzsálemi templombankeresték a Grált, másrészt mert a porig lerombolt templomot legújabban űrhajós leszálló-pá­lyának kívánják újjáépíteni, a tüzes szekéren (vö.: Ezékiel ószö­vetségi próféta látomásaival, ‘űrrepülésével’, és az elrepült Illés próféta várható visszatérésével) meg(vissza)érkező istenségek (a ‘kígyókirály’ Enki, vagy Jahve, a mennydörgő-bosszúálló ószövet­sé­gi Isten angyalai, vagy esetleg UFÓ-k?) landolása céljából.

 

A templom-építés a templomos lovagok szent kötelessége.

A szerző, a magyar templomos nagymester Zelnik József, 1998-ban (Ökotáj) kiadott ‘A magyar kultúra selyemövezetei’ című könyvében külön fejezetet szentel Makovecz Imre főépítésznek (‘Magyar Agartha’ - Makovecz Imre 60. születésnapjára), illetve: ”Miért épít az ember templomot?” címmel - az építésnek.

 

Hogy miért - és főleg, kinek? -, csak kicsit később válaszolnám meg; itt és most inkább a ‘hol?’ kérdését feszegetném, kettős okból. Tekintve, hogy a szimbolikus nyelvezet értelmezésében a templomépítés a páholyszervezés szinonimája - akár kézen­fek­vőnek is tűnhet a válasz: ‘underground’, azaz ‘a föld alatt’. E tárgyban hivatkoznék egyrészt Jezowski nevű főhősömnek a ‘Nem­zetőr’ hetilapban eddig már több epizódban megjelent, lebilincse­lő­en izgalmas kalandjaira; nevezetesen a Nemzetközi Barlangász Szövetségnél, sőt a Bükk barlangjaiban tett ‘földalatti’ látogatá­sára. Másrészt nyilvánvaló, hogy a ‘Magyar Agartha’ felemlítése egy ősi, atavisztikus utánérzésből is fakad. Az ősi Agartha-legen­dának Erich von Däniken ‘Jelek a kozmoszból’ című könyvében jár­tam utána. A következő eredménnyel:

 

„A különleges hegyeket mindig az istenek lakóhelyének vagy trón­jának tartották. Példaként említhető a Tibet nyugati részén fekvő szent hegy, Kai Lasa, vagy a babilóniai napistennek, Belnek szen­telt hegy, Bagistanus, vagy a Kréta szigeti Ida-hegy. Ábrahám is a hegycsúcsokon találkozott istenével, Mózes a Sínai-hegyen kapta a Tízparancsolatot, Dél-Amerikában pedig az Andok több hegyét tartják számon ‘isteni hegyként’, melyeken az emberek más világokból származó lényekkel találkoztak. Ezen szent hegyekhez szorosan kapcsolódnak hatalmas méretű,földalatti építmé­nyek­­kel kapcsolatos legendák is. Az ilyen földalatti, egymással összeköttetésben álló birodalmak mítoszait ‘Agartha’ néven foglal­ták össze. A szó a tibeti nyelvből származik, ahol is valóban egy hajdani, legendás, földalatti birodalom neve volt Agartha.

 

Az Agartha körüli mendemondákban, úgy tűnik, mégis van valami igazság. Ismeretes, hogy már régóta, a legendás inka uralkodó, Manco Capac előtt, állt Peruban egy megalitikus város, mely­nek a lakói úgy bántak a sziklatömbökkel, mint mi a fa építőkocká­val. Amikor Pachacutec, az inka uralkodó (1438-1471) újra felépí­tet­te Cuzcót, templomok és paloták elevenedtek meg egy meg nem értett kultúra megalitikus romjaiból. Virarocha, a teremtés iste­ne építette őket, a kultúra eredeti neve pedig Acacama volt. Az 1950-es pusztító földrengés nyomán valóban előbukkant két mega­li­­tikus templom. Az egyik csiszolt, zöld dioritból épült, és csak nyolc­van méterre állt Cuzco hajdani főterétől. A másik a régi inka szen­tély, Qoerikancha alatt található, mely közvetlenül a mai Santa Do­mingó-i kolostor alatt fekszik. A spanyol történetírók szerint ebben aszentélybenarany trónokon ültek az inka uralkodók kon­zer­vált múmiái; minden helyiség falát arany és ezüst borí­totta, a csillagtemplomban pedig egy hatalmas, arany nap-korong és sok más égitest világított a mennyezetről.

 

Amikor a spanyolok rabolva és fosztogatva behozták az egykori inkák földjére a jámbor és békés keresztény vallást, hihetetlen mennyi­ségű nemesfémet és drágakövet zsákmányoltak, de a kin­csek legnagyobb része, amelyet a conquistadorok eredetileg még láttak, titokzatos módon eltűnt a megalitikus időkből szárma­zó hatalmas, föld alatti labirintusokban. ‘Chinkanas’ a neve ezen labirintusoknak még ma is. A sziklába vágott mesterséges aknák és folyosók egymást keresztezik, kanyarognak, tekerednek, sőt, egy­más alatt és fölött elágaznak a tér minden irányába. Csakis a hozzáértők merészkednek le ezekbe a labirintusokba. Még az in­ka Garcilaso de la Vega is csak addig mert bemenni, ‘amíg a nap fénye világított’...

 

A modern régészet tud a labirintusok létéről, de nem tesz sem­mit a titok felfedése érdekében. Néhány halálos kimenetelű baleset után Cuzco prefektusa befalaztatta a föld alatti labirintushoz vezető ismert bejáratot. Egy alkalommal két egyetemista hatolt be a föld­alatti rendszerbe, azonban néhány kanyarulat, illetve keresztező­dés után eltévedtek. Nagy bátran továbbmentek, és eljutottak a San­to Domingó-i templom alá, ahol hallották, amint fölöttük miséznek. Kétségbeesett erőfeszítéseik ellenére sem tudták felhív­ni magukra a figyelmet. Egyikük a sok-sok kilométeres, összevissza vándorlás miatti kimerültségében meghalt a sötét alagútban. A másik egy héttel később talált egy kivezető nyílást. Egy aranyból készült kukoricacsövet tartott a kezében, de az elméje megháboro­dott...

 

100 évvel ezelőtt Howard Vyse ezredes, a brit kutató antik forrá­sok­ról tudósított, amelyek szerint az egyiptomi Szfinx alatt titkos kripták és egy óriási barlang-rendszerbe vezető bejáratok vannak. A piramisok alatti birodalomról szólt a forrás, amelybe a fára­ók korában csak a legfelsőbb papok rendjéhez tartozók léphet­tek be. A kapukat mágikus kulcsok nyitották, és csak a papok tud­tak bánni e mágikus kulcsokkal anélkül, hogy bajuk esett volna. A Szfinx valójában egy ‘Szezám, tárulj!’ lett volna egy másik világ felé?A Szfinx volt az egyik kapu az Agartha elpusztult királyságához, vagy a halottas könyvekből ismert titokzatos országhoz, Amentihez? Az egyik piramis felirata szerint: ‘Az e világba vezető kapuk csak Hórusznak nyílnak meg, aki őket építette és megalapította; ő az, aki teremtette, ő az, aki őrzi, ő az, aki védi. Sohasem fognak megnyílni azok előtt, akik nyugaton, keleten, délen, északon vagy a Föld közepén élnek.’

 

A titkok birodalma, az Agartha határai nem korlátozódnak Dél-Ame­rikára, vagy Egyiptomra. A múlt (a XIX.) század végén a bányatár­saságok megpróbálták üzembe helyezni a Sába királynője núbiai aranybányáit. A derekibi bányában a kutatók érdekes felfedezést tettek. Egy mély tárnában olvashatatlan hieroglifákat tartalmazó kő­falat találtak. A fal felrobbantása helyett - ami dinamittal gyerek-játék lett volna - a bányatársaság betemette a tárnát, mivel egyéb­ként aranyat nem találtak. Az embernek néha megáll az esze! A régészet akkor még gyerekcipőben járt, Szudán rettentően elma­ra­dott ország volt. Érthető hát, ha a bányatársaság nem akarta megfizetni egy régészeti projekt költségeit is; érthetetlen vi­szont az, hogy miért temették be a tárnát. Ma már senki sem törődik vele. Úgy tűnik, a hajdani királyság, Agartha néhány részle­te Törökországban is fennmaradt. A görög mitológiából ismerjük Odüsszeusz bolyongásait, aki egyik útján egy varázslatos alvilágba kerül, melyet oly valóságosan ír le, mintha tényleges élmény lett volna az utazás...

 

Kicsiny világban élünk, egy parányi golyón a végtelen Univerzum­ban. Már nekiláttunk Naprendszerünk kutatásának, de saját Föl­dün­kön félünk a lapátot vagy a buldózert a megfelelő helyen hasz­nálni. Senki nem ás alagutat a piramisok alatt, senki sem merész­kedik a perui ‘Chinkanas’-ba. Ekkora diszkrepanciák mellett senki sem tehet úgy, mintha már valamennyi földi titok meg lenne oldva. Messze nincsenek megoldva.”

 

És akkor még nem beszéltünk arról, hol bújkálhat Arthur király serege Skócia alatt, merre lehet a Walhalla, vagy az alvilág a szörnyű Styx-folyóval, és mit rejtenek Atlantisz városai az Atlanti-óceán legmélyén... Vagy hogy merre van és mit rejt a Magyar Agartha; vagy legalább azt tudnánk, mi lehet a magyar rend­szerváltás mögött és alatt...

 

Csupán csak a locsogó felszínt vakargatjuk, vagy nyaldossuk kör­be-körbe; sőt, egy egyszerű, botcsinálta bírónőmég azt sem tudja, mi a Magyar Kultúrális Szövetség, vagy hogy merre van a Se­lyemgombolyító...

 

Fogalmunk sincs, mi lehet a Várhegy, a Budai Vár, a Bükk és a Bakony, vagy a fővárosi metró alatt; a hadsereg, a politikai elit és a milliárdosok földalatti bunkereiben...

 

A saját házunk tája helyett avatatlan, piszkos kézzel a nagyvilág és a százszor is újraírt ‘közös’ régmúlt szennyesében túrká­lunk; miközben a saját kazamatáink is azonosítatlan koponyák­kal, lábszárcsontokkal - skull and bones - vannak tele...

Nos, nézzük, mi lehet a templomok alatt, a föld méhében!

 

Templomosok és szabadkőművesek

 

Idézetek következnek (kiemelések tőlem: Cz. L.) László András: „A LOVAGI ÚT” című előadásából, amely tézisei 1998. augusztus 1-én a szabolcsi Szűz Mária monostorban hangzottak el. „Mindig voltak úgymond titkos lovagrendek. Hogy ‘titkos’, azt jelen­tette: annyit tudtak róluk, hogy vannak, ennél többet szinte semmit. A Grálnak (ti. ‘a Szent Grál’ keresőinek, a ‘Grál Lovag­jai’-nak) egy későbbi változata a rózsakeresztesség volt. Az alkímiai hermetika legfőbb hordozója az igazi rózsakeres­z­tesség - a legerőteljesebben lovagi, ugyanakkor gnosztikus és mágikus út volt, egyszerre. A legszorosabb értelemben har­cias lovagrendek virágkora a XI-XIV. század volt. Ezek a keresztes hadjáratokkal függtek össze, amelyeknek az volt a lényege, hogy a kereszténység foglalja el - vissza - a Szent­föl­det, Jeruzsálemet, a körülötte fekvő földeket, és a Szent­sírt mindenekelőtt.

 

A Templárius Lovagrendet 1314-ben IV. (Szép) Fülöp meg­sem­misítette: lefejezte, a vezetőit kivégeztette. (A Templári­us Lovagrendet is újraélesztették, ezek az újraélesztési kí­sérle­tek azonban nem teljesen komolyak.) Azt mondják, a templomosok vagyonát akarták megszerezni IV. (Szép) Fü­löp, a pápa és Nogaret kancellár, de egyáltalán nem ez lehe­tett a meghatározó cél. Volt a Templárius Lovagrendben a kereszténység általános vonulatait meghaladó és felülmúló spirituális erőbeli jelenlét. Valami beavatási, megvalósítási többletre törekedtek: ennek jegyében egy spirituális rémala­kot állítottak a középpontba, melyet Baphometous-nak (‘Ba­phomet’, a levágott fej kultusza) ne­vez­tek, s ez valószínűleg egy beavatási istenség neve.

 

A Rend erősen elmozdult a gnosztikus és mágikus orientáci­ók irányába, és volt egy olyan célja, mely a pápa, a császár és a lovagrend nagymesterének vagy egy nagymester feletti főnek egy személyben való egyesítése volt: a császár legyen egyszerre pápa s a legfőbb személyisége a lovagrendnek, és ez a valaki a Ghibellin-dinasztiából kerüljön ki. (A Ghibellin-dinasztia tulajdonképpen a Hohenstaufen-dinasztia volt, akik azt állították, hogy a császár magasabb rangú a pápánál, mert ‘Vi­carius Christi’ vagyis Krisztus helytartója, míg a pápa ‘csak’ ‘Vica­rius Petri’, azaz Péter helytartója. Velük szemben álltak a Gu­elfek - a mai ‘Guelphs’-ek; közülük származik például II. Erzsébet, a mai brit uralkodó is -, akik a pápa császár feletti korlátlan fen­sőbb­ségét ismerték el, mondván, hogy bármikor a pápa lehetne a császár, de ha nem, akkor is felette áll. Tarthatott ez egészen ad­dig, amíg VIII. Henrik - hogy érvénytelenné nyilváníthassa szabá­lyos házasságát - önkényesen ‘ki nem vonta’ Angliát a római pápa fennhatósága alól, megtéve önmagát az anglikán egyház fejének is. E lépésével ugyan nem ‘a vén kontinens német-római császá­rát’, de a mindenkori angol uralkodót rangsorban feltétlenül a ró­mai pápa ‘fölé’ rendelte.)

 

A lovagi tendenciák, mindenekelőtt a Templárius Lovagrend legszorosabban kötődött a Hohenstaufen-Ghibellin törekvé­sek­hez, annyira, hogy a középkor lovagi uralkodását döntő mértékben ez a Ghibellin-szellemiség határozta meg, szoros összefüggésben a Teuton Lovagrenddel, még inkább a Temp­lárius Lovagrenddel, mindaddig, amíg ez utóbbi fennállt. Utá­na az egész ghibellin-világ összeomlott, az utolsó ghibel­lin-trónkövetelőt is lefejezték.”

 

A pápa kevésbé vagyonszerzési, mint inkább stratégiai meg­fonto­lásokból döntött a Templomos Lovagrend megszüntetése mel­lett (1313.). Nem akart nyugat-római császár lenni, de nem akarta azt sem, hogy a Pápaság végül is ‘alárendelődjék’ egy evilági hata­lomnak: a templomos szellemiségben fogant összeurópai német-római (Stauf) császárságnak, sőt, magának ‘a császárnak’.

 

„Bár Jacques de Molay nagymester halála (1314.) a temp­lo­mo­sok nyílt hatalmának a végét jelentette, bizonyosnak tűnik, hogy a Rend fennmaradt és más titkos társaságokba olvadt. A mai történelemkönyvek és lexikonok majdnem ki­vé­tel nélkül azt írják a rendről, hogy a XIV. században vég­legesen megszűnt. Csakhogy nincsen igazuk (Gardner), mert a ‘Jeruzsálemi Templom Lovagi Katonai Rendje’ (a templo­mo­sok legújabb megnevezése), amely megkülönböztetendő a később megalakult szabadkőműves templomosoktól, a mai napig is virágzik az európai kontinensen és Skóciában.” Majd Jim Marrs így folytatja: „Picknett és Prince is egyetértett ez­zel: ‘A templomos lovagok hatósági elnyomatásának a sötét korsza­kát követően a lovagrend egy földalatti mozgalommá alakult át, és számos szervezetre még azután is jelentős hatást gyakorolt. Idővel nyil­vánvalóvá vált, hogy a rózsakeresztesek és a szabadkőműve­sek neve alatt a templomosok - az általuk megszerzett tudással egye­temben - továbbra is fennmaradtak.”

Lessing a szabadkőművességről

 

A‘felvilágosult’ német Lessinget - író, polemista és esztéta - 1771-ben fogadta soraiba a hamburgi „Három Arany Rózsához” szabadkőműves páholy. A halála előtti évben megjelent „Az em­beri nem nevelése” című művében olyan kort jövendöl, melyben a felvilágosult ész kiszorítja a haladás ellenfelét, a vallást. Most a híres-hírhedt „Szabadkőműves párbeszédek”-ből idézek, amely egy ún. ‘tandráma’ (kiemelés tőlem - Cz. L.):

 

„Az egyik (ti. szabadkőműves)aranyat csinálna, a másik szel­lemet idéz - a harmadik ismét feltámasztaná a templomos rendet. (...) Amint, és aki megleli a Bölcsek Kövét, azon nyom­ban szabadkőművessé válik. Megjegyzésem: A szabadkő­művesség létjogosultsága - legalábbis ami a személyiségfejlesztés terén élvezett és hirdetett ‘privilégiumukat’ illeti - azon áll, vagy bu­kik: el tudják-e hitetni a világgal és kiszemeltjeikkel, hogy a világ rendje az emberben belül, és körülötte csak a szabadkőmű­ves alapokon ismerhető és teremthető meg, illetve építhető fel. Úgy képzelik, és hirdetik is, hogy a bölcsesség magas foka kizáró­lag legitim szabadkőművesként, elismert páholy szabályszerűen beavatott tagjaként, a ranglétra fokozatos megmászása révén ér­hető el. Ebből következik: aki bölcs, az nyilvánvalóan szabad­kő­műves! Mely ‘magyarázat’ pedig - tautológia. Ez az önigazolási görcs jellemzi Lessing idézett gondolatát is. Az igazság az, hogy a bölcsesség Isten ajándéka, ami magányban is megszerezhető, sőt, a magányos gondolkodás, az elmélkedés csak katalizálja az Istenre való rátalálást, és megkönnyíti az Istennel folytatott párbeszédet is, szemben a nemkívánatos állapottal, amikor az ember mások be­folyása alá kerül, netán már ‘eskü terhe’ alatt. Ám ha az ember bölccsé válhat a szabadkőműves tagság nélkül is, akkor meg mi­ért kellene belépnie?

 

Voltak hajdan templomos lovagok, amint aranycsinálók, s szel­lemidézők is létezhettek. A szabadkőművesek a titkai­kat akkor sem vehetik az ajkukra, ha kívánnák. Ámde a titok tisztán kifejezhető, mert csak bizonyos helyzetekben és országokban kellett elrejteni, a rosszhiszemtől óvni, rész­ben félelemből, részben óvatosságból.

 

Vegyük először is a szabadkőművesek és a templomos lova­gok kapcsolatát. Az nagyon is lehetséges, hogy valaha szük­séges és kívánatos volt hallgatni róla. Most azonban ártal­mas lenne tagadni kapcsolatukat. Jobban tennénk, hogyha fennhangon elismernénk és megállapítanánk, hogy mikor is voltak a templomos lovagok a koruk szabadkőművesei. Ho­gyan is juthatott volna ilyen különcség eszükbe: feltámasz­ta­ni a templomos rendet? Az idő, mikor a templomosok sza­badkőművesek voltak, eljárt. Európa mindenesetre már túl van rajta, nincs szükség különösebb segítségre.”

 

Mint a Lessing-idézetekből is kiderül - a templomosok és a sza­badkőművesek történelmi kapcsolatához nem férhet kétség. Les­sing azonban nem láthatta előre minden tekintetben pontosan a jövőt. Lehet, hogy a templomosok beleolvadtak a legkülönbözőbb titkos társaságokba, szabadkőműves páholyokba a Rend közép-kori erőszakos felszámolása után, de az is lehet, hogy nem. Le­het­séges, hogy ma is létezik egy olyan központ, amely minden tit­kos társaság aktivitását templomos alapokon, egységesen szervezi és irányítja, anélkül, hogy ez az ‘összehangolás’ bárkinek is fel­tűnne, akár kívül van a Renden, akár belül. A jelek arra utalnak, hogy létezik ilyen finom koordináció, akár a templomosok kései utó­dai végzik, akár mások.

 

A szabadkőművesség lejáratta magát, mint a nemzeteket egymás­tól szétválasztó (nemzeti forradalmak, szabadságharcok, nemzet­állam, a nemzeti kultúra őrzése, stb.) vagy később, mint a nemze­teket integráló (világszabadság, testvériség, egyenlőség, jóléti ál­lam, szociáldemokrácia, szolidaritás, szociális piacgazdaság, stb.) eszme egyaránt. Magyarán kimondva: sem a nemzeti, sem a nem­zetek feletti ‘megoldások’ nem bizonyultak üdvözítőnek. A Föld bolygó ügyei egyre rosszabbul állnak - soha nem volt még a népek életminőségbeli és politikai megosztottsága ennyire tragikus, helyre­hoz­hatatlan, kiegyenlíthetetlen, mint épp’ napjainkban.

 

Mindazon eszmék, amelyek a felvilágosodásban, az ember Istentől való kevély elrugaszkodásában gyökereztek, megteremtendő az Ég és a Föld paradicsomi egységét hit és Isten nélkül - kivétel nélkül csődöt mondtak, ma már senki nem hisz bennük. A ‘világhatal­mi status quo-t’ kizárólag a mesterségesen, az immár végletekig szított paranoiás világrettegés tartja látszólag szilárdan, az embe­rek egzisztenciális félelmükben - már-már tömegpszichózisban - tesznek csak ‘úgy’, mintha elhinnék a hatalom tanácstalan-fan­táziátlan szemfényvesztő hazugságait. Tombol az erőszak, a bizal­matlanság, a bűn és a hitetlenség. Az emberek már minden mö­gött titkos összefonódásokat, összeesküvéseket sejtenek és egyál­talán nem járnak messze az igazságtól. Noha a Sátán még soha nem állt ilyen közel ‘a végső győzelméhez’, valójában végső vere­ségéhez került igen közel. Kétségbeesetten próbálja egy elvete­mült, utolsó gigászi erőfeszítéssel magához édesgetni, láncolni a lelkeket, azonban a túlnyomó többség ‘a lelke legmélyén’ már csak Krisztust és második, győzedelmes eljövetelét reméli.

 

Nem a templomosok kora járt hát le, hanem a mindenfajta – szabadkőműves vagy nem szabadkőműves ­- gátlástalan ha­zu­do­zóké. A minden szervezkedés mögött összeesküvést sejtő emberek előtt a szabadkőművesség puszta említése is ‘vörös posz­tó’. Idegenkednek és ösztönösen félnek a szabadkőműves világál­lam ‘hírétől’: minél inkább hallgat róla a világ-multimédia, annál nyilvánvalóbbnak érzik, látják a létezését. Az emberek nem felej­te­nek, és már réges-régen megértették, hogy az Istent kirekesz­tő „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” jelszó csak üres fecsegés, mákony, és éppen ennek a pogány csalásnak, tar­talmatlan szófacsarásnak a közvetlen következménye, hogy mostanra ide jutottunk. A nagy októberi forradalom éppen úgy öncélú vérontásba torkollott, miként a nagy francia; és ‘a megva­lósult szocializmus’ éppúgy holtvágánynak bizonyult, mint koráb­ban ‘a nemzeti’. Mint ahogy’ az önmagában paradox ‘békeharc’ sem szűnt meg mind a mai napig, csupán ugyanazok keresztelték át például a ‘terrorizmusellenes’ koalíció valódi céljainak az ellep­lezésére - a végtelen igazság vagy a tartós szabadság hadműveleti fedőnévre -, akik a hidegháborút megvalósították.

 

A szabadkőműves világállam - ahogyan ma már a háztetőkről suttogva hirdeti mindenki! - szervezése ‘az emberiség jólétének végső megvalósítása céljából’ nem jó előjel, nem is lelkesítő idea, sok­kal inkább: nagyon rossz ómen. Nevezzék bár privatizáció­nak, integrációnak, globalizációnak vagy bármi más ‘ációnak’ - a szerencsétlen sokmilliárdnyi kamatrabszolga mind azt fogja róla gondolni: ez egy újabb barba-trükk, újabb duplafenekű has­ba­akasztás a nincstelen milliók folytatólagos kisemmizésé­re, vagyis egy újabb szabadkőműves … összeesküvés!

 

A hatalmi status quo fenntartására, a globális világállam zavartalan továbbszervezésére egyetlen megoldásként csak a templomos lovagrend újjáélesztése kínálkozik, vagyis ha a hiszékeny emberiséggel sikerül elfogadtatni, hogy ami törté­nik, az egyáltalán nem valami rejtélyes, rettenetes szabad­kőműves eskü realizálása érdekében, ‘a testvérek kirekesz­tő világuralmának megvalósításáért’ zajlik, hanem a katoli­kus egyház, sőt, Isten egyetértésével, beleegyezésével a földi Mennyország megteremtéséért. Vagyis: a világállam instruk­to­rai, komisszárjai és ügynökei nem szabadkőművesek, ha­nem valójában Krisztus katonái, akik az Egyház, a Római pápa fennhatósága alatt tevékenykednek, s a Szent Grál felkent, igazi lovagjai! Ez az egyetlen megoldás, amivel ‘ki­húzható a Katolikus Egyház méregfoga’, megszüntethető a kiközösítés fenyegető veszélye... Hogyha feléled az egykori legendás templomos lovagrend; - minden szabadkőműves be is sorakozhat ‘a rendes lovagok’ közé, s már el is hitethető a keresztényekkel: a szabadkőművesek nem is léteznek, vi­lág­raszóló hiedelem, blöff volt az egész.

 

Napjainkban ez a forgatókönyv érvényesül. Amilyen ütemben tű­nik el, oldódik fel látszólag a hagyományos szabadkőművesség, olyan ütem­ben szaporodnak a mindenfajta, azelőtt ismeretlen, azonosíthatatlan szellemiségű ‘lovagrendek’, amelyek valódi célja, hogy összegyűjtsék, ellenőrzésük alatt tartsák a civil társadalom egy meghatározott szegmensének információáramlását, és meg is osszák a civil társadalmat. Lassanként kötelező előírás, hogy aki magasabb rangú, elismert vezetője kíván lenni a társada­lomnak, bármelyik fontos részterületen, annak magától ér­tetődően be kell lépnie valamely ‘regisztrált lovagrendbe’; el­lenkező esetben megbízhatatlannak bélyegzik, mint a szocializ­musban az ‘ingadozókat’, akik húzódoztak azt állampártba való belépéstől (vagyis a ‘nyílt színvallástól’). Így múlik el a szabad­kőműves világ dicsősége, és jön el vele egyidejűleg egy új-temp­lomos lovagkor; azaz nincs új a nap alatt, illetve semmi sem vész el, csak átalakul. Az összes szabadkőművesekből így lesznek szo­líd templomos lovagok, akik vallásos buzgalmukban ellepik a Ka­tolikus Egyházat; megreformálják, hogy alkalmassá tegyék egy öku­menikus egyenvallás ‘befogadó központi’ szerepére, mely egy­részt az iszlám kivételével minden egyistenhitet magába olvaszt majd, másrészt előkészíti egy új-ghibellinus német-római császár pápai trónfoglalását.

Lucifer lábai alatt

 

„A szabadkőművesség egy ezerfelé szétágazó titkos szerve­zet, amely a világot olyan alapelvek szerint kívánja kormá­nyozni, amelyek Isten tekintélyét és a Szentírás kinyilatkoz­tatá­sait figyelmen kívül hagyják. Mivel a Katolikus Egyház sa­játos és speciális küldetése éppen az, hogy az Isten által kinyi­lat­koztatott tanításokat teljes gazdagságában befogadja és romlat­lan tisztaságban megőrizze, és mindezeket az emberiség megmen­tésé­re tanítsa - ezért a szabadkőművesek ellene bontakoztatják ki a leg­nagyobb hajszát és ellene irányítják a legádázabb támadá­sai­kat.”

 

„De a szabadkőművesség a polgári társadalmat is szétrombolja, hisz’ alapelveik ellentmondanak a természet törvényeinek (mint például: a véletlen szerepének, a természetes kiválasztódásnak, stb.) és aláássák ‘a tisztesség és az igazságosság alapjait’. Az a követelés, hogy az államot a vallástól teljesen elidegenítse és a köz hivatalait úgy kormányozza mintha Isten nem is létezne, egy példátlan vakmerőség! „Minden ember (az állam és a közhivatalok tisztviselői, sőt, még a szabadkőművesek is) köteles Istent tisztelni és Neki kegyes hálával adózni, mivel Neki köszönhetik az életet és a földi javakat. A népek és a társadalmak számára is fennáll ez a ha­sonló feladat.” (Írta XIII. Leó pápa, Enzyklika Humanum genus, című enciklikájában - 1884. április 20.).

 

XIII. Leó tanítását a Hittani Kongregáció 1983. november 26-i nyi­latkozata is megerősíti: „A szabadkőműves egyesülésekkel kap­cso­latos egyházi ítélet ezután is változatlan. Azok alapelvei az egy­ház tanításával összeegyeztethetetlenek, és az egyház tiltja az ilyen szervezetekbe való belépést.Azok a katolikusok, akik a szabadkő­műves mozgalomhoz tartoznak, a halálos bűn állapotában vannak és ezért nem részesülhetnek a szentáldozásban.”

 

A szabadkőművesség ma ‘a halál kultúráját’ hirdeti, mivel a fo­gamzásgátlás, az abortusz és az eutanázia mellett száll síkra. A családok szétzilálásához is hozzájárul. A szabadkőműves Pierre Simon ezt írta 1979-ben: „Az én igazi létem már nem a testé, hanem a szabadkőműves páholyomé. Az életem többé már nem az Isten ajándéka, hanem csak anyag, amely önmagát hordozza. Elveszíti abszolút szellemét, amelyet a Teremtés Könyvében magáénak mondhatott.” Tehát már tetszőlegesen lehet vele bármit csinálni. „A szexualitást és a szaporodást külön kell választani, és ugyanígy a szaporodást és a szülői mivoltot is. A családról alkotott elképzelést is teljesen át kell alakítani.” Ha­sonló alapelvek a mozgatórugói számos más szervezetnek, melyek bár nyíltan nem csatlakoztak a szabadkőművességhez, de ugyan­ilyen szellemben működnek.

 

Ezért mondhatta II. János Pál pápa még 1993. augusztus 4-én Denverben (USA) a következőket: „Az élet elleni fenyegetések nem gyengülnek. Ellenkezőleg, óriási méreteket öltenek. Tudományos és rendszeres, tervezett fenyegetésekről van szó.”

A templomosok utódszervezetei

 

Most nézzünk körül kicsit a templomosok „háza táján”. Az ispotá­lyosok 1070-ben, az első keresztes hadjárat előtt kezdték műkö­dé­süket, amikor olasz kereskedők egy csoportja kórházat alapí­tott Jeruzsálemben, Szent Jánosnak szentelve. Miután 1099-­ben a keresztes lovagok elfoglalták a várost, az ispotályosok renddé alakultak és nagymestert választottak. Eredetileg még nem voltak katonai rend, ám a Szent János Lovagjainak Rendje (utódaik rész­ben a mai johan­ni­ták) egyre inkább katonai jelleget öltött, amint a templomosok befolyása növekedett...

 

A Szentföld vesztével az ispotályosok (és a templomosok is) Ciprus szigetére szorultak vissza. A templomosok szétverése (1307-1314.) után a vagyonuk nagyrészt az ispotályosokhoz ke­rült, ami még tovább erősítette az amúgy is befolyásos rendet. Az ispotályosok ezután Rodosz szigetére költöztek. Ami­kor a törökök 1522-ben, három ostrom után átvették az uralmat a sziget fölött, a rend Málta szigetére költözött, ahol felvették a Máltai Szuverén és Katonai Rend, egyszerűbben a Máltai Lovagrend nevet. Ma a máltai lovagok központja Rómában található, és a pápa közvetlen fennhatósága alá tartozik. A lovagrendet több mint negyven or­szág független nemzetnek ismeri el. A rend ‘Jeruzsálemi Szent János Lovagjai’ nevű, különálló brit szervezete egy London­ban székelő protestáns rend, amelynek a feje a mindenkori angol uralkodó. David Icke szerint: „A katolikus és a protes­táns tagozat a legfelsőbb szinten egy és ugyanaz a szerve­zet. Mind a három rend (értsd: a johannita*, az ispotályos és a máltai) ugyanolyan tevékenységet folytatott - beleértve a banktevékenységet is -, és ugyanazokat a könyörtelen és gát­lástalan módszereket alkalmazta, hogy elérje céljait.”

(*Johannita = a XII. században alakult, Keresztelő Szent Jánosról elnevezett, még kezdetben főleg betegápoló, majd katonai jellegű lovagrend tagja. Lásd: Idegen Szavak Szótára, 1994. - 370. oldal.)

A XX. századi jeles amerikai személyiségek közül olyanok álltak vagy állnak kapcsolatban a Máltai Lovagrenddel, mint a CIA két néhai igazgatója, a Chrysler elnök-vezérigazgatója, az USA vatiká­ni nagykövete és egykori külügyminisztere (Haig). Az Actio Catho­lica vezetőjét, dr. Luigi Geddát a Máltai Lovagrend még ki is tün­tette munkájának elismeréséül, amelyet a Vatikán, a CIA és az Eu­ró­pai Mozgalom (Joseph Retinger, a Bilderberg-csoport atyja szer­ve­zete) közti együttműködésben végzett. „Ma a Máltai Lovagren­det a Vatikán és a CIA közti egyik legfontosabb hírvivő csa­to­r­nának tekintik.” - írta Baigent, Leigh és Lincoln.

 

Manapság nem kevesebb, mint öt szervezet létezik, amely valami­lyen formában a templomosok közvetlen örökösének vallja ma­gát. Az ispotályosok, a Máltai Lovagrend, a Szent János Lo­vag­jai, a szabadkőművesek, a rózsakeresztesek, és talán még néhány szervezet - saját történetüket valamennyien az ezo­te­rikus tudásukat a Salamon temp­lo­­ma alól megszerző temp­­lo­mosokhoz vezetik vissza.

 

Ahogy ezek a csoportok egyre inkább egymásba fonódtak: lénye­gében a tagságuk is egybemosódott... A templomos vagyon skóciai elhelyezése valami egészen új, szokatlan dologgal párosult, amit a történészek szinte teljesen figyelmen kívül hagytak. Skóciában a XIV. és a XVI. század közötti időszakban - több mint kétszáz évig - a templomosok minden jel szerint egyetlen szervezetet alkottak az ispotályosok rendjével. Ekkoriban számos utalás található egy egyesült rendre, amely a ‘Szent János Lovagjai és a Templom Rendje’ nevet viseli...

 

A máltai lovagok épp’ a Vatikánnal kötött szövetségnek köszön­hetően vészelték át a középkori üldöztetéseket, sőt néhol részt is vettek az Egyház ellenségeinek üldözésében. Hasonlóképpen Eu­rópa számos királyi családja, akik maguk is a Merovingok és más dinasztiák trónját bitorolták, együtt a Vatikánnal, közösen munkálkodtak a status quo fenntartásán. E királyi családokat néha a ‘Fekete Nemesség’ névvel illetik.” Egyes királyi házak, dinasztiák, pl.: a Habsburg-Lotharingiai ág, a Wind­so­rok, a Guelphs-ek és az Anjou-k egyik ága – a Meroving ­vérvonal leszármazottjának vallja magát, aminek a valóságtartalma, illetve tör­ténelmi, világpolitikai jelentősége szintén nem mérhető fel. (Ez utób­binak állítólag „magyar” vonatkozásai is vannak, az Árpádhá­zi királyok egyes-állítólagos leszármazottaival összefüggésben.) Itt említendő meg még az is, hogy az – immár a szabadkőművességet meghaladott és magába olvasztott világállam-építő illuminizmus előszobáinak, illetve alárendelt kiszolgálóinak, hírvivőinek tekint­hető, gomba­módra szaporodó, s csak jelképes önmeghatározott­sággal rendel­kező – legkülönbözőbb lovagrendek a „világi legitimi­tásukat” vala­mennyien az angol királynőtől kapják, ami azt is je­lenti, hogy egy­től-egyig oda is vannak bekötve. A Katolikus Egy­ház (a Vatikán) csak két lovagrendet – a Máltai Lovagrendet és a Szent Sír Őrzői Lovagrendet - ismer el jogfolytonosnak, a töb­bit, legalábbis vallási-történelmi szempontból, illegitimnek te­kinti, beleértve az „új­jászerve­ződött” Templomos Lovagrendet is.

Magyar katolikus templomosok

 

A leírt ‘templomos lovagi’ közjáték - mint betét - nem csupán val­lási-történelmi ismertetés céljait szolgálta; sokkal inkább azt, hogy kicsivel jobban megérthessük mai politikai viszonyainkat. Már hét éve, hogy a „TESTAMEN, Leonardo evangéliuma” című exkluzív kiadású könyv szerzője, Zelnik József, a Magyar Kultú­rális Szövetség elnöke - a római pápa által 1313. március 22-én hivatalosan megszüntetett Templomos Lovagrend kitüntetett hazai nagymeste­re - egy hosszabb interjút adott a Magyar Nemzet ha­sáb­jain. Ebben említést tett arról is, hogy „meg kellene vizsgál­ni a Máltai Lovagrend szerepét a magyarországi rendszer­váltásban.” Zelnik József könyvéből megtudhatjuk, hogy Leonar­do da Vinci (Sandro Botticelli után) annak a titkos társaságnak - a Prieuré de Sionnak - volt a 12. nagymestere, amelyik elárulta ‘az igazi templomosokat’ (Jacques de Molayt, aki máglyahalált halt), és árulásával hozzájárult a templomos lovagrend fel­szá­molásához (ld. hivatkozott mű: 48. oldal). Annak a rendnek a felszámolásához, melyet a pápa még 1313-ban ‘jogutód nélkül’ megszüntetett, de amely Zelnik József szerint ‘újjáalakult’ 1979-ben, és ezt a tényt szerinte maga II. János Pál, a római pápa is „megerősí­tette”, amint Zelnik az ‘Új Ember’ katolikus hetilapnak (amelynek egyik szerkesztője is) nyilatkozta 2001. január 21-én. Nyilatkozata szerint az ‘újjáalakult templomos lovagrend’ a pá­pa által elismert ‘egyetlen hiteles’, amelynek a lovagke­resztjét épp’ megkapta. A lovagkeresztet, amelyet Európában ő­rajta kívül még mindössze csak tizenegyen mondhatnak a magu­kénak... Mindez rendkívül furcsa és ellentmondásos! Ismereteim szerint a „reinkarnált” – pontosabban újraalapított – rend csupán világi elismeréssel bír, arról nem is beszélve, hogy az egykor meg­szüntetett Templomos Lovagrend múltját, vagyonát, stb. nem is „követeli vissza” magának. Akkor mire ez a felemás örökség?

 

László András: „A LOVAGI ÚT” című előadásából: „A magyar közélet ‘háttérvonulatában’ a porosz Johannita Lovagrend­nek és a Máltai Lovagrendnek is szerepe volt, utóbbinak el­sősorban a Rend úgynevezett világi Szövetségén keresztül, amelynek József főherceg, királyi herceg, tábornagy volt az elnöke. (Mellesleg: a porosz Johannita Lovagrendnek volt tisz­teletbeli commendatora a két világháború között: Vitéz Nagybányai Horthy Miklós is.) Ma a máltai és a porosz Jo­han­nita Lovagrend mellett még egy Johannita Lovagrend van, amely ökumenikus természetű, tehát keresztény ala­po­kon áll; de mindegy a számukra, hogy katolikus, prote­s­táns, vagy keleti ortodox, és általában nem elismert más lo­vagrendek által. A Templárius Lovagrendet 1314-ben IV. (Szép) Fülöp megsemmisítette, a vezetőit meg­ölette. A Temp­lár­us Lovagrendet is újraélesztették, ezek az újraé­lesz­tési kísérletek azonban nem teljesen komolyak (sic). Ahogy nem komoly az egykori magyarországi lé­tére alapozva újjáélesz­tett Szent György Lovagrend sem; bármennyi­re szim­patikus is lenne a Szent György-eszme, ennek komoly­sá­ga is vitat­ha­tó.

 

Zelnik József, a feloszlatott, de nemrég újraélesztett Templomos Lo­vagrend új-magyar nagymestere így írt erről a ‘TESTAMEN, Le­o­nardo evangéliuma’ műve 48. oldalán: „A templomos rend mö­götti titkos szervezetnek (Prieuré de Sion) már kényelmet­lenné vált a fékevesztett hatalmú rend (a Templomos), amely úgy kezdett működni, mint egy szupranacionális nagyvállal­kozás, és félő volt, hogy elszakad attól a titkos küldeté­sé­től, amiért létrejött. Én, mint a titkos rend (Prieuré de Sion) tizenkettedik nagymestere, (el)ismerem, de senkinek el nem mondhatom azt a döntést, hogy a felfuvalkodott és végsőkig eladósodott Szép Fülöpöt eszközként használtuk (fel) az ügy­höz.” - mondatja ki Leonardóval...

 

Szép példája mindez annak is, hogy bizonyos mélyebb (személyi) összefüggések ismerete nélkül nemcsak, hogy az adott történelmi korszak megértése lehetetlen, de még a legújabb kori történések magyarázata is súlyos korlátokba ütközik... Ha kicsit visszafelé forgatjuk Zelnik idézett könyvét, úgy a 14. oldalon a következőre bukkanunk: „Nem szeretnék úgy járni, mint a polgárok a politi­ká­val. Úgy vélve, hogy legyőzték az előző hatalmi szerkezetet, nem ve­szik észre, hogy a metafizika ördöge már rohan is velük ugyanabba az irányba. Például a polgár képes úgy hitetlen és ateista lenni, hogy a hatalma megőrzése érdekében hitre és vallásra szólít fel.” Nem nehéz felismernünk, hogy ‘a Polgár’ vagyis a Főpolgár nem lehet más, mint az egész, 1988. óta lezajlott magyarországi rend­szer­váltás kimagaslóan legfontosabb személyisége, Orbán Viktor, - akinek többek között az a felszínen rendkívül ‘hálásnak’ tűnő, de valójában rendkívül hálátlan feladat jutott, hogy a valós nem­zeti alternatívát nyújtónépvezér (a királyfi) helyett annak ‘altere­gója’ legyen; vagyis hogy kiváló médiumi képességei révén a hi­teles alternatívát, a hőst alakíthassa, holott az igazi szerepe ‘leve­zető szelep’, amelyből a remény, az igazi alternatíva utolsó esélye fáradt nemzeti gőz formájában távozik el, s marad az űr!

 

De vajon miért is bánik el Zelnik ilyen ‘méltánytalanul’ Antall Jó­zsef szellemi, s úgy tűnik, minden más tekintetben is ‘egyetlen örökösével’, Orbán Viktorral? Mi az igazi baja vele?! Talán nem elég nemzeti, nem eléggé jobboldali? Vagy nem eléggé ‘polgár’, hogy gúnyolódik rajta, vagy netán a vallásos hitét ‘kevesli’? Vagy épp’ a mindenfajta emberi hitelét igyekszik aláásni? A valódi okok a történelmi mélységekben rejtőznek. Mindkét lovagszupranaci­onális lovagrendjének világnézetét, stratégiai koncepciójátképviseli, és nem a ‘sajátját’...! A történelem mélységeiből íme új­ra előtör a két ellentétes világfelfogás kibékíthetetlen harca, amely a képtelen, egyszerű átlagember számára ‘értelmezhetetlen’ Zel­nik-Orbán párviadalban ölt testet, lángol fel - nem csupán egy exkluzív könyv pergamen-sárga, kemény lapjain, de a minden­napi politikai való világban, a ‘nemzeti stratégiai döntések’ hadszínte­rén is. Napjainkban újjáéled a középkori ‘lovag-uralom’. Mind­egyik jelentős rendszerváltó politikusunk, de a tudósok, művé­szek, írók, építészek, bankárok, sőt, már egyes főpapok is - akik valamennyire ‘adnak magukra’ - belépnek valamelyik ‘rend­be’, mintha exkluzív csoportképzés nélkül már nem is lenne egyenrangú ember az emberfia...

 

Ebben a ‘gigászok párviadalában’ Orbán Viktor, a ‘Polgári Szö­vet­ség’ elnöke képviseli a guelphsek; míglen Zelnik József nagy­mester, a ‘Magyar Kultúrális Szövetség’ elnöke a staufok ‘ghi­bellinus’ globális nagypolitikai érdekeit. Ameddig Orbán a Szent János Lovagrend (más néven a johanniták) szelle­miségét, addig Zelnik az újjáélesztett Templomos Lovagrend eszmeiségét hordja magában...

Az Európai Egyesült Államok előképe

 

„Bár Jacques de Molay nagymester halála a templomosok nyílt hatalmának a végét jelentette, bizonyosnak tűnik, a Rend fennmaradt, és más titkos társaságokba olvadt. A mai történelemkönyvek és lexikonok majdnem kivétel nélkül azt írják a rendről, hogy a XIV. században véglegesen megszűnt. Csakhogy nincsen igazuk (Gardner), mert a ‘Jeruzsálemi Templom Lovagi Katonai Rendje’ (a templomosok legújabb megnevezése), amely megkülönböztetendő a később megala­kult szabadkőműves templomosoktól, a mai napig is virág­zik az európai kontinensen és Skóciában.” Majd Jim Marrs így folytatja: „Picknett és Prince is egyetértett ezzel: ‘A templomos lovagok hatósági elnyomatásának a sötét korszakát követően a lo­vagrend egy földalatti mozgalommá alakult át, és számos szer­ve­zetre még azután is jelentős hatást gyakorolt. Idővel nyilvá­nva­ló­vá vált, hogy a rózsakeresztesek és a szabadkőművesek neve alatt a templomosok - az általuk megszerzett tudással egyetemben – to­vább­ra is fennmaradtak.”

 

A templomosok mögött a világ egyik legrejtélyesebb titkos tár­sasága húzódik meg, amely nem csak a politika iránt mutatott élénk érdeklődést, hanem az általánosan elfoga­dott vallási tanoktól is eltérő nézeteket vallott. Ez a nagyon kevéssé ismert társaság: a Sioni Rendház.”

 

Történt ugyanis még egy kísérlet a Német-Római Birodalom fel­támasztására a XIX. század vége felé. A francia szerző, Jean-Luc Chaumeil szerint a Rennes-le-Chateau-i rejtély több szereplője a skót rítusú szabadkőművesség egyik szupertitkos csoport­jának tagja volt, mely (az Illuminátusokhoz hasonlóan) a teozófián és gnoszticizmuson alapuló Európai Únió megte­rem­tésén fáradozott. Ennek a társaságnak a neve ‘Hieron du Val d’Or’ (Waldorf?! - Cz. L.) volt, a célja pedig a Külkapcsolatok Tanácsáéhoz és a Trilaterális Bizottságéhoz hasonló: létrehozni egy olyan világméretű, isteni renden alapuló (evilági, politi­kai) rendszert, „amelyben az országok csupán tartományok lennének, a vezetőik pedig csupán egy globális okkult elit­kormány helytartói.” A kutatók többségében ez egy korai ‘Új V­i­lág­rend’ jövőképét idézi fel. Baigent, Leigh és Lincoln úgy véli: „A XIX. század során a Sioni Rendház a szabadkőművességen és a ‘Hieron du Val d’Or’-on keresztül megpróbálta moderni­zált formában újjáéleszteni az egykori Német-Római Birodal­mat, vagyis létrehozni egy ‘teokratikus’ Európai Egyesült Államokat, amelyet a Habsburg-ház és a radikálisan megre­for­mált Katolikus Egyház együttesen irányítana.” A kísérlet, úgy látszik, a XX. századi események hatására megfeneklett. (Ad­dig is Habsburg Ottó, ‘örökös’ osztrák-magyar trónörökös, a Pán­európai Mozgalom elnöke, Jeruzsálem Királya, az egykori magyar legitimisták álom-hercege ‘Európa lézengő rittere’ marad, aki­nek a szél elfútta a kalapját (koronáját), s nem tud olyan méltó­ságteljesen futni utána, hogy ne váljék nevetségessé.) Nyilvánvaló, hogy az összeesküvések e homályos és szövevényes hálója a va­lóság egy olyan szintjére utal, amellyel a napi sajtó nem foglalkozik. Baigent, Leigh és Lincoln ki is jelentették: „Kétségbevonhatatlan bizonyítékok állnak rendelkezésünkre egy szervezett és egy­séges keretintézmény létezéséről, mely összehangoltan dol­go­zik a háttérben, fedőszervezeteket használ álcaként.

 

Ezt a keretintézményt sehol nem nevezték meg nyíltan, de minden jel arra utal, hogy valójában ez a Sioni Rendház.”Eltöprengtek a Rendháznak ‘az európai ügyek sötét alvilágával’ is összefüggő rejtett tevékenységén:„ahol átfedés van a maffia, a titkos társaságok és a különböző hírszerző ügynökségek kö­zött, ahol a befolyásos üzleti körök összefognak a Vatikán­nal, ahol hatalmas összegeket költenek homályos és titkos ügy­letekre, ahol a politika, a vallás, a kémkedés, a pénzha­talom és a szervezett bűnözés között húzódó határvonalak lassan összemosódnak és közös zavaros érdekterületté vál­nak, melyben Európa keresztény-demokrata pártjai, az eu­ró­pai egységet célzó különféle mozgalmak, a királypárti klikkek, újfajta lovagrendek, a szabadkőműves szekták, a CIA, a Máltai Lovagrend és a Vatikán egyetlen hatalmas ör­vényben egyesülnek ideiglenesen valamilyen együttes cél ér­dekében.” Eddig még azonban senkinek - legkevésbé a három fáradhatatlan kutatónak, Baigent-nek, Leigh-nek és Lincolnnak - nem sikerült pontos fogalmat alkotni a Rendház, és az azt körül­vevő titkos csoportok mibenlétéről a rengeteg hamis dokumen­tum, ellentmondásos állítás és a teljes homályba vesző múlt mi­att.„A Sioni Rendház elkezdett egyfajta hologramhoz hason­lítani, amelynek a képe prizmaszerűen aszerint változott, hogy milyen irányból esett rá a fény és a tekintet - írták 1986-ban. Az egyik szemszögből befolyásos, szerteágazó, ha­talmas és vagyonos nemzetközi titkos társaságnak látszott, amelynek tagjai a kultúrális, a politikai és a pénzügyi élet kiemelkedő alakjai. Más oldalról viszont zseniálisan kiter­velt szemfényvesztésnek tűnt az egész, amelyet egy kis cso­port talált ki valami homályos célból. Bizonyos szempontból talán mindkettő egyformán igaz.”

 

Egyes kutatók pedig bizony úgy vélik: a Sioni Rendház képvisel­heti a háttérhatalmi piramis csúcsát: fogékony, fiatal szabad­kőműveseket hív a tagjai közé a rózsakeresztességen ke­resz­tül, hogy azután a legtehetségesebbeket kiképezze, és a szer­veződő egységes világhatalom (a világkormány) szolgálatába állít­sa, és eljuttassa őket az Illuminátusok Rendje révén akár egé­szen a titkos háttérhatalom, a szabadkőműves rangfokozatok leg­magasabbjára. A kibővített Európai Únió pedig - akár volt erede­tileg ilyen ‘templomos’ koncepció, akár nem - annak az egységes Európáról szóló elképzelésnek a pontos mása, amelyet az Új Vi­lágrend vezetői és a Sioni Rendház megálmodtak...

 

A végidők közeledte nyilvánvaló jele lesz, amikor rég elfele­dett­nek és kihaltnak hitt vérvonalak mentén új és új trónkö­vetelők lépnek fel, országok és nemzetek támadnak egymásra, hogy a minden nép feletti egyeduralmat megszerezzék. És akkor majd felemelkedik ‘egy tiszteletre méltó férfiú’, az Antikrisztus... Aki esetleg egykor a kibővített Európai Únió elnöke címre, rangra hallgat majd.

A Prieuré de Sion

 

Itt az ideje, hogy kicsit utána nézzünk: mit takar a hírhedt Prieuré de Sion vagy angolosan Priory ofSion; - a rejtélyes Sioni Rendház, a Sion Perjeljei vagyis elöljárói, amely talán a Cion Bölcseivel azonos... Egy újabb keletű elmélet a templomosokat és a szabad­kőműveseket egy sokkalta rejtőzködőbb szervezeten keresztül köti össze. Baigent, Leigh és Lincoln sokat vitatott bestsellere, ‘A Szent Vér és a Szent Grál’ az alábbiakat írja:„Volt a templomos lovagok mögött egy titkos rend, amely a templomosokat katonai és adminisztratív szervükké tette. Ez a rend, amely változatos neveken működött, leginkább Prieuré de Sion-ként (‘Sioni Priorátus’) ismert. A nagymesterek sorozata irá­nyította, akiknek nevét megtalálhatjuk a nyugati történe­lem és a kultúra legkiválóbbjai között. Bár a templomosokat szétzúzták és feloszlatták 1307 és 1314 között, - a Prieuré de Sionnak nem esett bántódása.”

 

Michael Howard ‘Az okkult összeesküvés, a misztikusok, a templo­mosok és a szabadkőművesek, az okkult társaságok titkos történe­te’ című munkája sokkal értelmesebb, mint az e tárgykörben írot­tak többsége. Azon kevés alkalmakkor, amikor megemlíti a Pri­euré de Siont, körültekintően az alábbiakhoz hasonlóan fogal­maz: „A Priorátus alapítása állítólag a gnosztikus adeptusig (az idegen szavak szótára szerint „valamely vallás, tan titkaiba beavatott személy vagy tudós híve, tanítványa”), Ormusig vezet­hető vissza, aki Kr. u. az első században élt”; „azt kell hinnünk, hogy a Sioni Priorátus elősegítette annak az eretnekségnek az elterjedését, hogy Jézus túlélte a kereszt­re feszítést.”

 

Lionel Fanthorpe azon kevés sci-fi írók közé tartozik, akik a tagjai valamelyik szent rendnek. Ő még óvatosabb a Prieuré de Sionnal kapcsolatban: „Lehet, hogy Sioni Priorátus a világ legrégebbi, leghatalmasabb és legjelentékenyebb titkos társaságainak egyike, de lehet, hogy a templomos lovagok egy belső cso­port­jának legutolsó, töredékes nyoma; vagy lehet egy tökéle­tesen ártatlan, tiszteletre méltó és prózai baráti társaság, és lehet, hogy egyáltalán nem is léteznek.” Talán érdemes megjegyezni, hogy a templomosokról szóló komolyabb történelmi munkák közül egy sem említi meg a Prieuré de Siont, még futólag sem.

 

Vezető szabadkőműves szakértőként John Hamill az alábbiakat fűzi mindehhez: „Tudomásom szerint a Prieuré de Sionra sehol nem utaltak ‘A Szent Vér és a Szent Grál’ (idézett mű) megjelenése előtt. Bizonyosan mondhatom, hogy a szabad­kő­műves szakirodalomban nincs rájuk utalás.” Pusztán az, hogy tudjuk, vagy legalábbis erősen gyanítjuk, hogy az ‘ősi’ temp­lomos lovagrendek, rítusok többségét egy végből szabták a XVIII. században, még természetesen nem jelent egyet azzal, hogy nem lehetett egy nagyon titkos társaság, amely a templomosok óta (vagy éppen Krisztus óta!) teljesen szem elől rejtve létezik. De talán még gyanakvóbbaknak kell lennünk, hiszen a Sioni Rend nagymestereinek listái olyan nagyságokat tartalmaznak, mint: Le­o­nardo da Vinci, Isaac Newton, Victor Hugo, Jean Cocteau vagy Claude Debussy.”

 

Most idézek Drábik János ‘Uzsoracivilizáció’ című munkájából: „Az utób­bi időkben egyre fontosabb szerephez jut a Prieuré de Sion, amely az európai történelmi arisztokráciát és a (királyi) di­nasztiákat tömöríti, hitük szerint Jézustól származtatott vérségi kapcsolattal és küldetéstudattal, sőt, hatalmi igényekkel (Me­ro­ving-dinasztia). Egyre több kutató foglalkozik részletesen a ‘Black Nobility’ vagyis a ‘Fekete Nemesség’ történelmi, illetve a ‘HÁLÓ­ZAT’ irányításában játszott meghatározó szerepével. A fekete ne­messég Európa leggazdagabb és leghatalmasabb ősi, nemesi csa­ládjaiból áll, akiknek az elődei - többek között - olyan itáliai vá­ros­államok abszolút uralkodói voltak, mint Velence és Génua. Kö­zéjük tartoznak a Grosvenorok, a Braganzák, a Savoyaiak, a Thurn-Taxis-ház, a Thyssen-Bornemissza-ház, a Bernadotték, a Han­noveriek, a Hohenzollernek, az Orániaiak, a Grimaldik, a Wit­telsbachok, az Agnellik, a Colonnák, a Pallaviciniek, és talán a leg­fontosabbak,a Guelphsek, akiknek pl. egyenes ági leszárma­zottja II. Erzsébet, jelenlegi brit uralkodó.” (Talán kevesen tudják, hogy az Angol Nagypáholy formális nagymestere ma Károly, walesi nagyherceg, Charles Windsor, II. Erzsébet királynő fia.) „A ‘Fekete Nemesség’ kiemelkedő szerepét is jelzi, hogy ő alapította ‘A Háromszázak Bizottságát’, amely egyike a HÁLÓZAT három legfontosabb központi intézményének, és amely több titkos társaságot s más tekintélyes szervezetet (pl. a Római Klu­bot) irányít ma is.”

 

A már említett ‘Titkos társaságok’ könyv így ír (talán a HÁLÓZAT-ról?) „Egy összeesküvés-elmélet” cím alatt: „A ‘60-as években a brit miniszterelnök, Harold Wilson sok ellenfelével szembe tudott szállni, ám a ‘zürichi gnómokkal’ szemben védtelen volt. Ezzel a kifejezéssel illette mindazokat a nemzetközi bankárokat és pénz­em­bereket, akik a dolgokat valójában működtették. Megfogha­tat­lan figurák voltak, gyakran egyáltalán nem lehetett beazonosítani őket. A név szerint ismert alakok mögött rejtett mások lapultak meg - a maroknyi ember Svájcból, Németországból, Franciaor­szág­ból és Olaszországból úgy irányította a szálakat, hogy Európa úgy táncolt, ahogyan ők fütyültek... Az összeesküvés-elmélet hívei azt sejttetik, hogy Harold Wilson zürichi gnómjai tulajdonképpen az Illuminátusok huszadik századi megfelelői voltak. Hatalom­mal rendelkeztek, ellenőrzésük alatt tartották a pénzt s a banko­kat, a pénzügyi intézményeket, az üzleti életet, az ipart - és végül az ezektől elválaszthatatlan politikát. Egyesek egy lépéssel még tovább viszik ezt az elméletet...

 

Az ‘eredeti Illuminátusok’ valódi szándéka az Európai Egyesült Államok volt. Történelmileg elkerülhetetlen, hogy a Közös Piac, azután az Európai Gazdasági Közösség (EGK) az Európai Únió (EU) is efelé haladjon, vagyis egy teljes politikai szövetség felé, bármit is szeretnének az emberek egyébként... Ki szorgalmazta Nagy-Britannia EU-ba lépését (amiért az EFTA összeomlott, és Nagy-Britannia hatalmat és presztízst vesztett a Brit Nemzetkö­zös­sé­gen belül)?! És mostanában ki szorgalmazza az egységes pénznemet, az eurót? Természetesen a bankárok, a pénzemberek. Harold Wilson zürichi gnómjai... Esetleg az Illuminátusok utódai. Talán ők a P2. Talán ők a Prieuré de Sion. Vagy talán egy másik, még ezeknél is megfoghatatlanabb csoport. Bárhogyan is van, de ők azok - nem pedig választott kormányunk -, akiknél a valódi hatalom van. Még ha oly’ titkos bölcsességgel felruházottak is ezek az emberek, azt mégis kevesen hihetik, hogy egy ilyen ‘jó szándékú diktatúra’, amely a színfalak mögül irányít, üdvös dolog lehet.”...

A világ a titok által létezik (Széfer ha-Zóhár)

Érdekes mondat ez! Maga is rejtélyes, titokzatos, szimbolikus, szakrálisan kettős értelmű, akárcsak a tárgya, amelyre vonatko­zik. Mi mindent jelenthet ez a rövid, kijelentő mondat? Első­sor­ban azt, hogy a világ puszta léte merő rejtelem, mély titok. Azután pedig azt, hogy a világ működése temérdek titokkal terhes. De je­lenti azt is, hogy a világ létének oka és célja is maga a titok. Tit­kok nélkül - a TITOK nélkül- a világ nem létezne, nem létez­het.

Marxista terminológiával: a titok a világ létezési módja.

 

Kezdetben vala az egyetlen ős-okú ős-titok, ISTEN – vagyis Jahve, ‘aki van’. A radiális energia (Pierre Teilhard de Chardin nyomán) ím’ mozgásba lendül, s az ősrobbanással megkezdődik az isteni színjáték, a titokzatos teremtés.

 

Ezzel valósággal „elszabadul a pokol”, színre léphet a Sátán is; a mindenség ellentmondásossá válik, s minden ellentét ezer újabb titkot rejt magában. Az anyag entrópiáját a szellem titkainak fel­halmozódása ellensúlyozza. A mozgási energia felveszi a fényse­bességet; amitől az anyag „visszalényegül”, és újra szellemivé vá­lik. Vagyis a fényből jött és a fénybe tér vissza...

 

A nooszféra benépesül, a lüktető űr elektromágneses hullámten­gerré sűrűsödik; az exkluzív titkok, a kódolt információk mint moduláció áramlanak, örvénylenek tova szolgáltatótól megrendelő­ig, s mindezt: interaktív telekommunikációnak, televízió­nak, informatikának, hírközlésnek, műsorsugárzásnak, médiá­nak, vagy éppen telepátiának hívjuk...

 

A televízió plusz a telepátia majd az interaktív televízióban forrnak eggyé, ám ez a titok egy másik történet... Nagy kérdés persze, hogy azt fogjuk-e látni benne, amit szeretnénk, vagy megfordítva: az fog-e velünk történni (azt fogjuk-e tenni!), ami a képernyőről, mint kódolt utasítás a számunkra ‘lejön’?! Nem mindegy!

 

A titkos teremtés legmélyebb titka az emberi agy és az emberi lé­lek. Az emberben, az emberrel - az ember által - a titkok egész vi­rágerdeje, sőt, titkos hierarchiája nyílik ki és épül fel, mert az in­formáció birtoklása a hatalom monopóliuma.

A legmélyebb titok ISTEN, az emberiség, a világtörténelem, a világegyetem és személyes önmagunk kapcsolata, s a viszo­nyunk e titkokhoz. Miként határozzuk meg törpe személyiségün­ket, intergalaktikus mércével?!

 

Titka mindenkinek van, aki él és mozog, szerveződik, vagy szer­vezkedik. A titok valamely fontos információ exkluzív, vagy kizá­rólagos birtoklása. Akik az adott titkot nem ismerik, hátrányban vannak másokkal szemben, akik beavatottak. Más vonatkozás­ban viszont egyeseket titkok ismerete terhel, s ez nyomasztja lel­küket. Titkokat tudni tehát egyrészt kedvezmény, esetleg privi­légium lehet; másrészt azonban súlyos felelősség is, amit tar­tósan csak kiforrott elme viselhet el.

 

Személyes titkom lehet, hogy milyen betegségekben szenvedek, a bankszámlám száma, vagy hogy kinek csapom a szelet, csalá­dos férfi létemre. Olyan információk, melyekkel visszaélve, ille­ték­te­len személyek súlyos károkat okozhatnak nekem.

 

Szolgálati titok: ha rendőrnyomozó vagyok, és valamely nyomo­zás körülményeit, munkaközi eredményeit nem hozhatom nyilvá­nosságra, mert ha illetékteleneknek is a tudomására hozom, meg­szök­het a gyilkos, aki szintén nézheti a televíziót...

 

Államtitkot főként a lényeges katonai, stratégiai információk és adatok képeznek, melyek elárulása hazaárulás, hiszen veszélybe kerülhet a haza. Ilyen államtitok volt például 1991-ig az ideigle­nesen hazánkban állomásozó, megszálló szovjet csapatok területi elhelyezkedése, távközlési és hadtápvonalainak topológiai rend-szere, logisztikája, stb. Ma ugyanaz, csak NATO-vonatkozásban... Ha majd a globalizáció révén az egész világ egybeforr: meg­szűn­nek a nemzetállamok, és velük - elhal az állam! - a néhai állam egykori titkai is elenyésznek. Az egyetlen, legfőbb központi állam a világ minden pontjától és polgárától olyan távol lesz, hogy talán a puszta léte, működése válik a legfőbb szakrális titokká...

 

Üzleti titokról beszélünk valamilyen gazdálkodó szervezet (pl. részvénytársaság) működésének, piaci és pénzügyi műveleteinek olyan adatait illetően, amelyeknek a megismerése a konkurenciát nemkívánt előnyökhöz juttathatja. Ilyen például a kétoldalú szer­ződések, pályázatok és a könyvviteli mérlegek tartalma, vagy ép­pen egy új technológia, know-how, találmány leírása is.

 

Titkos társaságok titkai bármilyen természetűek lehetnek; le­hetnek szakrálisak, de éppúgy triviálisak is: így az egész titok-hi­erarchiát felölelhetik. Attól függően, hogy a civil(privát-), a politika­i, a kriminális, a vallási, vagy a szekta-jelleg az adott szervezet meg­ha­tározó, domináns jellegzetessége.

 

Titkos szolgálatok őrzik az állam, a hadsereg, a rendőrség, a kül-és belbiztonság exkluzív adatait, információit; - szervezeteik, működésük, alkalmazott technikai és egyéb módszereik, aktáik tartalma, személyi állományuk, mind megannyi hétpecsétes titok. Titkos­szolgálatokkal minden (jog)állam rendelkezik, a Vatikán is.

 

Hittitkok is léteznek; ilyenek például a vallási dogmák, amelyek­nek nincsen természetes magyarázatuk. Mint pl. Szűz Mária szep­lő­telen fogantatása.

 

Minden titok - puszta léte is - eleve irracionális. Bármely lényeges információ kizárólagos birtoklása egyeseket előnyhöz juttat, míg másokat hátrányba hoz. A titkok misztériuma körül monopol-hely­zetek szerveződnek, megszűnik a szabad verseny, a természe­tes kiválasztódás, így fellép a kontraszelekció. Ennek az a lényege, hogy egyesek kvázi beleszületnek a titkok ismeretébe (beavatot­tak); s e helyzeti előnyük birtokában kerekedhetnek mások fölé­be, akik esetleg sokkal rátermettebbek lennének, mint a spontán kiválasztottak. Az ilyen, irányított evolúció hamarosan degenerá­ci­ó­hoz vezet, tehát vissza a gyökerekhez, amíg nem késő!

 

De hiszen éppen erről szól az emberi történelem!! Az áteredő bűn­nel terhelt, és a Paradicsomból kiűzött ember kínlódva megsoka­sodik, technikai civilizációt épít fel, hogy a saját hajánál fogva húz­za ki magát a bűn mocsarából, - ám újra a kevélység bűnébe esik, s a legfőbb titkok ‘tudását’ egy arra érdemtelen, kontraszelektált elit exkluzív birtokába adja, s ezzel megtagadja a Megváltót, az Isteni Gondviselés ‘véletlenre épülő’ egészséges szelekcióját.

 

Csak a hittitkok nem irracionálisak. Nem irracionálisak, mert ép­pen az Isteni Terv maximális racionalitását bizonyítják. Ha min­den könnyen érthető, és azonnal átérezhető (megvalósítható) len­ne, nem kellene hinnünk! Mert a hit szükséglete, ereje a legiga­zibb, legvalóságosabb próbatétel.

 

A szabad akarat megengedi az embernek, hogy a tetszése szerint döntsön: higgyen, vagy ne higgyen - üdvözüljön, vagy elkárhoz­zék. De hinni kell a csodákban is, mert azok ugrókövek a Menny­ország felé.

Salamon király temploma

 

Ezékiel próféta hű tudósítóként leírta, amit látott, s ami nem az (űrhajó) volt. Én most leírom, amit nem látok, de ami mégis az.

 

Josephus Flavius, a rómaiasított nevű zsidó történetíró leírásá­ból tudjuk, hogy miként teljesedett be Krisztus jövendölése: ‘Kő kövön nem marad!’ Krisztus után 70-ben a római hadsereg, Ti­tusz hadvezér katonái, 2 éves ostrom után elfoglalták és porig lerombolták a zsidó provincia fővárosát, Jeruzsálemet. A város romjai alatt maradt Salamon király temploma is.

 

A templom, és a romja SZAKRÁLIS TITOK; a test és lélek ember, a földi és égi királyság egymásnak ellentmondó imádatára kár­hoz­ta­tott emberiség legmélyebb szimbolikus titka, amely mentén kettéhasadt a történelem. A sötét középkorban a Katolikus Egy­ház, s a római pápa nyílt támogatásával több keresztes hadjáratot szerveztek az európai uralkodók, mindenekelőtt a legerősebb hó­dí­tó királyság: Anglia felségjele alatt. Gondoljunk például Orosz­lán­szívű Richárdra! Meg a templomos lovagokra. A keresztes had­járatok nem titkolt, fő célja a Szentföld „visszahódítása” volt, a bar­bár (arab) szaracénoktól. A terv realizálása nem sikerült. A Szentföld nem lett sem a római pápaságé, sem az angolszász hó­dítóké...

 

Manapság a helyzet (világ)politikai és etnikai/vallási tekintetben egyformán rendkívül bonyolult. Az immáron több mint fél évszá­za­da újból létező zsidó állam, Izrael, területnövelő hódításával ki­terjesztette a főváros, Tel Aviv területét a vele szomszédos Jeru­zsá­lem területére is, hogy visszaszerezze magának az ősi zsidó ál­lam eredeti fővárosát. Izrael fővárosa gyakorlatilag így ma – is­mét Jeruzsálem...

 

Ám a Szentföld kitüntetett fontosságú fővárosát, Jeruzsálemet ma többségében arabok (palesztinok)lakják; sem Róma, sem Anglia (keresztény, angolszász vagy templomos) befolyása nem érvénye­sül. Mintha azonban mostanában új szentföldi hadjáratra szövőd­ne szövetség; amennyiben az USA legújabb katonai-stratégiai, bé­keteremtő elképzelései szerint NATO-‘békefenntartó’ alakulatokat akarnak a térségbe telepíteni, a zsidók és a palesztinok fokozatos, pers­pektivikus szétválasztása céljából. Meglehetősen problemati­kus koncepció, hiszen képzeljük csak el, amint például német ka­tonák lőnének zsidókra; kizárólag békés, békefenntartó céllal...!

 

Még 2000-ben hallottam a rövid hírt a Magyar Televízióban, me­lyet sem aznap, sem másnap nem ismételtek meg többé. A híra­dás arról szólt, hogy II. János Pál, a római pápa felhívást inté­zett a világ nagyhatalmaihoz, melyben javasolta a Szentföld (ben­ne Jeruzsálem) kitüntetett újszövetségiszent helyeinek nemzetkö­zi ellenőrzés/fennhatóság alá helyezését. Nincs hír arról, hogy a pápa a javaslatát mire alapozta; arról sincs, hogy a nagyhatalmak miként fogadták (esetleg el) azt...

 

Ugyanebben az időszakban zajlott Clinton amerikai elnök újabb kí­sérlete Camp David-ben zsidók és arabok megegyezésének elő­mozdítására, különös tekintettel a független palesztin állam ki­ki­áltásának fenyegető közelségére. A tárgyalások során Clinton még azzal is ‘megfenyegette’ Izraelt, hogy az USA konzulátusát Jeru­zsá­lembe helyezi át. Különös a római, illetve angolszász törekvések időbeli megegyezése! Valamiért egyaránt fontos Jeruzsálem a vilá­gi és a vallási hatalomnak is...

 

Olyannyira, hogy megint elszabadult a pokol - újból öldöklő há­ború folyik. 2002. januárban azintifáda forrósága újabb lángö­zön­nel öntötte el a Közel-Keletet. Az erőszakhullám ereje nem csitult, pedig már 2004-ben járunk! Afganisztánt, majd Irakot - Mezopotámiát, ahol mintegy 6000 éve kezdődött el valami! - hiába foglalta el az angolszász világcsendőr USA; a III. világhábo­rú gyúj­tópontja, fókusza és tűzfészke továbbra is Izrael maradt.

 

Joseph Blumrich, a NASA főmérnöke az 1970-es években elha­tározta, hogy komolyan veszi Erich von Däniken ‘tudós erőlködé­sét’, amellyel az Ószövetséget is segítségül hívta képtelen állításai bizonyítására. Däniken „rögeszméje” szerint Ezékiel próféta egy földön kívüli civilizáció űrhajójának (űrkompjának) földre szállá­sáról adott helyszíni tudósítást, természetesen a korabeli, művelt ‘újságíró’ kifejező eszközeivel örökítve meg a történelmi pillana­tot... Ezékiel nem értette, amit látott, viszont igyekezett hűen leír­ni a találkozást.

 

Négy ‘lelkes állat’; az űrkomp hajtóművének fúvókájából lángcsó­va csap ki, az irányítókabinból szkafanderes alak néz le, az űr­komp maga pedig a megérkezése után gömbcsuklós gólyalábakon gördül tova a leszállópályán! Blumrich rájött, hogy Däniken tény­leg nem fantáziál - Ezékiel pedig sem részeg, sem bolond, sem ‘beavatott’ nem volt. Csupán csak leírta, amit látott. Szóképeit per­sze át kellett fordítani a mai technikai színvonal szaknyelvére, ami meglepő fordulatot hozott: a több ezer éves ‘műszaki leírás’ kvázi életre kelt! A szakszöveg felhasználásával eddig ismeretlen találmányok, új szerkezetek működési elvei bontakoztak ki a bá­mu­ló fizikusok, mérnökök szemei előtt. Blumrich és kutatócso­portja valósággal vérszemet kapott; a leírás alapján komplett űr­repülőgépet, űrkompot - tehát nem csillagközi űrhajót – tervez­tek, amelynek prototípusai később a Challanger és a Columbia nevet kapták. Ámde hol szállhattak le, hol landolhattak azok az ókori űrkompok, a ‘tüzes szekerek’ (vö.: ‘égi taliga’!), amelyek egyi­két maga Ezékiel is megszemlélhette üzemszerű működés köz­ben; sőt, amelyik végül is magával vitte Illés prófétát, hogy aztán máig ne térjen vissza a Földre? Nos, ha volt űrkomp, akkor vala­hol űrhajónak, és űrrepülőtérnek is kellett lennie!

 

Ugyancsak valamikor az 1970-es évek közepén (1976-ban) kapott lábra a hír, miszerint a régészek az ásatások során megtalálták Salamon király templomának a romjait, és megkezdték a restaurá­ci­ót az ókori alapokon. Azután már ez a hír is feledésbe merült, és homály borítja mind a mai napig...

 

Ám Blumrich és Däniken nem tétlenkedtek; az Írások (netán a hiányzó kumráni tekercsek?!) útmutatásai alapján megtervezték a régi-új templomot, amelyet mára talán már fel is építettek, ha nem is az eredeti templom helyén. Csakhogy ez a templom már egy űr­komp-leszállópálya. Vajon ki lehetett az ókori építőmester? Csak nem Hiram Abif, a szabadkőművesek első (mártírhalált halt) épí­tő­mestere?

 

Egyes jövendölések szerint az Utolsó Ítélet közeledésének nyil­vánvaló jele, amikor újból létezik a független zsidó állam,Izrael (1948. óta már létezik), valamint amikor megtalálják, és eredeti he­lyén újból felépítik a Salamon király templomát. Lehet, hogy mindez hamarosan megtörténik?!

Vajon ez az a templom, melyet a templomos lovagok régóta ‘keres­nek’? Ez az a templom, amelynek romjai esetleg a Szent Grált rejtik? Földi királyé lesz-e az új templom, aki, mint egykor Jahve, tüzes szekéren, netán annunaki űr­kompon érkezik? Mert bizony a Mennyek Királya nem repült égi szerkezeteken, nem használt templomot leszállópályául; harmadnapon feltámadott, s csak úgy felszállt, fellevitált a mennyekbe! Kinek a templomát építjük: Sala­mon királyét, vagy a Mennyek Urá­ét? Lehet-e templom az, melynek a lakója űrkomppal érkezik? Salamon király templomát, vagy a pa­lo­táját akarjuk-e felépíteni? Mert a földi királyok palotá­ban lak­nak, s csak Isten, az Isten Fia, aki a templomban…

 

A Szikla-mecset áll a Messiás útjában

 

Mike Evans: „Jeruzsálem elárulása” című könyvében olvashatjuk:

„Jézus pontos útmutatást adott arról, hogy miként tudjuk felismerni az újbóli eljövetelének idejét. A következőket mond­ta: ‘Vegyetek példát a fügefáról. Ha a hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így mikor ezeket látjátok, magatok is meg­álla­píthatjátok, hogy már közel van, az ajtóban.’ (Máté 24:32-33). Aztán egy meglepő kijelentést tett: ‘Bizony mon­dom nek­tek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következ­nek.’ (Máté 24:34). (...) Ez a nemzedék azoknak az emberek­nek a nemzedéke, akik látják kirügyezni és lombokat nö­vesz­te­ni a fügefát. Mi lehet azonban a fügefa jelentősége? Ebben a kérdésben a szimbólumok jelentik a megoldás kul­csát, ráadásul Krisztus még csak nem is nehéz vagy ködös szimbólumot választott.

 

A fügefa az újjászületett Izraelt jelképezi. Aki volt már Izraelben, az bizonyára észrevette, hogy a fügefalevél mo­tí­vuma milyen gyakran is jelenik meg a középületeken. Ha Izraelben bárhol reggelit rendelünk magunknak, szinte biz­tos, hogy valamilyen formában füge is lesz a tányérunkon. A Bibliában a fügefa igen gyakran jelenik meg az izraeli nem­zet szimbólumaként. Jézus a fügefa segítségével beszél az idők végezetéről, mivel Izraelt magát is a visszatérése leg­főbb jelének szánta. Az a nemzedék, amelyik tanúja lesz a fügefa (ismételt) virágzásának (Izrael állam újjászületésének és beilleszkedésének a nemzetek családjába), az ‘minden dolgok beteljesülésének’ (tehát a végítélet jeleinek is) a tanúja lesz. Az emberiségnek az a nemzedéke, amelyik megélte a modern Izrael ‘kivirágzását’, 1925 és 1935 közt született. A várható életkoruk a Biblia és a modern statisztikák szerint hetven év. Némelyikük ennél sokkal tovább fog élni, de én szentül hiszem, hogy az Úr még azelőtt el fog jönni (újra), mielőtt az egész generáció eltűnne a Föld színéről. A Biblia leírja, hogy senki sem fogja pontosan tudni Krisztus vissza­térésének napját vagy az óráját, hanem nekünk kell fel­is­mernünk ezt a kort. Izrael újjászületése eszerint azt jelzi, hogy Jézus eljövetele még a mi életünkben várható.

 

Nincs kizárva, hogy ma történik, vagy éppen holnap éjsza­ka. Ha egy nemzedék joggal tételezheti fel, hogy az Úr eljö­vetelét közvetlenül megelőző időszakban él, hát a mi nemze­dékünk az. Hol jár vajon az a képzeletbeli visszaszámlálás, aminek a lejártakor beköszönt az utolsó fejezet az emberi­ség történelmében? Milyen eseményeknek kell még bekövet­kez­ni­ük, amelyek azután megkondítják az isteni prófécia órá­ját? A bibliakutatók szerint nincs semmi, ami késleltetné a Messiás eljövetelét. Bármelyik percben bekövetkezhet, de senki sem tudja, hogy pontosan mikor fog eljönni az idő. Jézus azt mondta: ‘Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya.’ (Máté 24:36). Ugyanakkor figyelmeztetett is bennünket: ‘Legyetek ti is készen, mert olyan órában, mikor nem is gondoljátok, el­jön az Emberfia.’ (Lukács 12:40).”

 

A ‘Lelki Izrael’ tehát nem jött létre, de helyette 1948-ban megala­kult - a földi. A zsidó népnek a Teremtő visszaadta az Ígéret Föld­jét, ősei független államát. Sőt, mint láttuk, nemcsak hogy ‘sike­rült’ a zsidó nép részleges összegyűjtése a ‘régi-új’ evilági állam­ban, de ez a történés, ez a ‘csodaszámba menő’ történelmi tény előjelévé lett/lesz a Messiás, Jézus Krisztus ígért második, közel­gő eljövetelének - „ítélni eleveneket és holtakat”. Ám Jézus újbóli ‘érkezésének’ más, megfejthető előjelei is vannak, például: Sala­mon király templomának készülő újjáépítése:

 

„Az első Templomot, Salamon templomát a babilóniaiak i. e. 586-ban teljesen elpusztították, és csak hetven évvel később építették újjá ugyanazon a helyen, a visszatérő zsidó számű­zöt­tek. Ezt az úgynevezett második Templomot Nagy Heró­des i. e. 20-ban kibővítette és pazarul helyreállította. Jézus Krisztus idején ez a második Templom állt. Itt kapta a ne­vét, itt végezték el a körülmetélését és itt bocsátkozott tizen­két éves korában vitába hitoktatóival. Jézus tehát itt prédi­kált és itt tanított, és itt borította fel a pénzváltók asztala­it, akik Isten imaházát ‘tolvajok fészkévé’ változtatták. Itt született meg az Egyház is, Pünkösd napján, amikor a tanít­vá­nyai folytatták, amit ő elkezdett. Péter apostol híres pré­dikációját feltehetően a Templom egyik külső udvarában mondta el. Mivel a római seregek feldúlták és a földdel tet­ték egyenlővé (Vespasianus császár fia, Titusz seregei, Kr. u. 70-ben) a második Templomot, az már soha nem épült újjá. A zsi­dó nép kétezer évig úgy volt kénytelen létezni, hogy nem volt temploma, ahol imádkozhatott volna vagy bemutathat­ta volna az áldozatait. Mi több, a Templom-hegy romjait év­szá­zadokig nem is takarították el. A rómaiak egy pogány templomot építettek a helyén, amit azután a bizánci keresz­tények leromboltak. A IV. századtól keresztény templomok is épültek Jeruzsálemben, de sohasem a Mórija-hegy szent szikláin (vagyis a lerombolt Salamon temploma eredeti helyén). Ez nem a zsidók iránti tapintatból történt így, hanem in­kább a zsidó állam kudarcát aláhúzandó. Amikor azonban a muzulmánok elfoglalták Jeruzsálemet, ismét vallási hely­színné változtatták a Mórija-hegyet.”

 

„Csakhogy nem Jahve, Ábrahám, Izsák és Jákob istene volt az, akit ezeken a sziklákon imádtak. Allah, a muzulmán Isten, s nem a Biblia Istene, akihez a zsidók és a kereszté­nyek, a ‘Biblia népe’ imádkozott. (...) A XVII. század végén a muzulmánok szentélyt építettek a Mórija-hegy szentként tisz­telt szikláján, az Alapkövön. Az épületet Szikla-mecset­nek keresztelték el, és azóta is ez a város, Jeruzsálem egyik leglátványosabb nevezetessége. Rövid időszakot leszámítva, amikor a keresztesek uralma alatt a mecsetet körülbelül száz évre keresztény templommá alakították át, a Szikla-mecset már ezerháromszáz éve hirdeti Allah dicsőségét. A Szikla-mecset falain olvasható arab nyelvű feliratokon is ékesen megmutatkozik a muzulmánok ellenszenve a keresz­tények és a zsidók iránt. (...) Sok közülük a Koránból vett idézet. Például: „... Nincs Isten, csakis Allah, ő nem fogad senkit maga mellé. A Messiás, Jézus, Mária fia Allah hírvi­vő­je csupán, a szavai az Ő szavai. Imádjátok Allahot, az egyetlent, és az ő hírvivőjét, de ne ejtsétek ki szátokon a ‘Hármat’ (a Szentháromságot) és akkor üdvözültök. Allah az egyetlen Isten. Távol áll az Ő hatalmasságától az, hogy fia szülessék. Az Allah szívének kedves vallás egyedül az isz­lám.” A Mórija-hegy rövid történelméből is láthatjuk, hogy a muzulmánok és a zsidók között évszázados ellentét húzódik a Templom-hegy birtoklásáért. Csakhogy a zsidók már ezer­ötszáz évvel a muzulmánok előtt itt voltak, tehát ha egyál­talán bárki is jogos igényt formálhat erre a harminckét hol­das területre, akkor az mindenképpen a zsidó nép. Isten nekik ígérte a földet és rajta Jeruzsálemet. Bibliából tudjuk, hogy Dávid király megvásárolta ezt a bizonyos földdarabot a Mórija-hegyen, amiért ötven ezüst-sékelt fizetett. Vajon miért fizetett Dávid a földért, amit az Úr egyszer már a né­pé­nek ígért? Gerson Solomon ad magyarázatot:

 

Izrael földjén három földdarabot Izrael népe megvásárolt, noha a földet Isten nekik ígérte. Így amikor a nemzetek el­jönnek, és azt mondják majd: ‘Ez a föld nem a tiétek!’, úgy joggal válaszolhatják: ‘Isten, aki az egész világmindenség ura, nekünk adta ezt a földet, de mi fizettünk is három föld­darabért, amelyek a földet jelképezik.’ A három földdarab: a Templom-hegy, a hebroni Mahpelá Pátriárkák barlangja, és József sírja Szekemben.” E három hely mindegyike már iszlám fennhatóság alá került, vagy fog kerülni, amennyi­ben a mai ‘békefolyamatok’ zavartalanul folytatódnak. Ne feledjük el, a palesztinok nap mint nap az izraeliek fejéhez vágják: ‘Ez a föld nem a tiétek.’. Noha a keresztény Egyház sohasem vetette meg a lábát a Templom-hegyen, attól még tör­ténelmi és vallási szempontból is nagy jelentőségű hely­nek tartjuk. Sokan gondoljuk, hogy ennek a szent helynek a felügyeleti jogát már a Szentírás is a zsidóknak ítélte. Hogy beteljesüljenek a próféciák, a zsidóknak ugyanazon a he­lyen, ahol az előző két templom állt, fel kell építeniük a har­madik jeruzsálemi templomot is. Az Ótestamentumban Dániel szól egy fejedelemről, aki szövetséget fog kötni a zsi­dó néppel és vallásszabadságot biztosít nekik az áldozataik bemutatásához.

 

Ezeket csak a Templomban lehet elvégezni. A prófécia azzal folytatódik, hogy: három és fél év után ez a herceg, az Anti­krisztus meg fogja szentségteleníteni a Templomot, behatol az oltárhoz, és Istenné nyilvánítja magát. Ez is annak bizo­nyítéka, hogy a Templom valamikor biztosan újjá fog épül­ni. De még az Újtestamentum is (!) beszámol a jövőbeli zsidó templomban folytatott (!) szertartásokról. Jézus idézi Dániel próféciáit az Antikrisztusról és a Templomról (lásd: Máté 24:15). Pál apostol hivatkozik Dániel jövendölésére: ‘Semmi­képp meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb (Krisztus visszatérése előtt) be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyett, és istennek akar látszani.’ (Tesszalonikiaknak írt II. levél, 2:3-4).

 

Újra és újra szembesülünk a jeruzsálemi Templom valamiko­ri újjáépülésének bibliai próféciáival. De vajon a mai zsidók tényleg fel akarják-e építeni ezt a harmadik Templomot? Két­ségtelenül. (...) Pl. az Interneten ... a Jeruzsálemi Temp­lom elnevezésű kegytárgybolt a következő felirattal hirdeti a portékáját: ‘ÁRLESZÁLLÍTÁS A HARMADIK TEMPLOM FEL­É­PÜLÉSE ELŐTT!’ Vásároljon most, mielőtt megépül a Temp­lom, és felmennek az árak! (...) A honlap alján a következő mondatot olvashatjuk: ‘Miután a zsidó nép visszatért szülő­földjére, a Szent Templom álma ím’ valósággá válik.’. Ger­son So­lo­mon, a Templom-hegy Hívei vallási mozgalom mega­la­pí­tója meg van győződve arról, hogy a Templom még az ő életében felépül. Ezt írja: „Bizonyos, a Bibliában meghatá­rozott feltételeknek teljesülniük kell, mielőtt Izrael népe el­nyerhetné a megváltását, és Mashiach ben David (a Messiás) visszatérne: Izrael népének az egész világból vissza kell tér­nie az Ígéret Földjére, meg kell alapítania Izrael Államát ama földön, amit örökérvényű szövetségben Isten adott Áb­rahámnak, Izsáknak és Jákobnak, ... és fel kell épülnie a harmadik Templomnak. (...) Az első két feltétel isteni cso­datétel folytán a mi időnkben teljesült. A harmadik feltétel, a Templom újjáépítése még előttünk áll. Nem késlekedhe­tünk, hiszen eljött az idő. Olyannyi ház épült az elmúlt 50 esztendő alatt Izrael földjén, de egy ház, a legnagyobb, leg­szentebb ház mind közül, Isten háza még mindig romokban hever.” A vallásos zsidók számára a Templom újjáépítése ‘mic­va’, vagyis isteni parancsolat. A mózesi törvényekben rögzített 613 parancsolat közül 202 a Templom felépülé­sé­től teszi függővé a beteljesülését, ezért aztán Izrael vallási közösségéből sokan készülnek tudatosan ezeknek a micvák­nak (parancsolatoknak) a beteljesítésére. Már egyedül csak a Templom van hátra.

 

A levita papság újra megalakult, a jesivák (vallási iskolák) százszámra képzik a papokat, a kézművesek újra elkészítik a templomi szolgálathoz és rituálékhoz szükséges ruhákat, zeneszerszámokat és edényeket. (...) „Ezek az edények nem makettek, utánzatok vagy replikák, hanem valódi kóser, mű­ködőképes darabok aranyból, ezüstből, rézből és más ere­deti anyagokból. Olyan pontosan követjük a leírásokat, hogy­ha ma felépülne a Templom, úgy holnap ezen edények­kel és vallási eszközökkel megtarthatnánk az első istentisz­teletet. (...) A Tóra 93-fajta szent edényt sorol fel, amit a Szent Templomban kell használni. A Templom Intézet ezek­nek már körülbelül a felét elkészítette.” - mondja Chaim Rich­man, a jeruzsálemi Templom Intézet rabbija. (...)

 

Már csak magát a templom épületét kellene újjáépíteni. Ez azon­ban felvet egy igen súlyos problémát: hogyan lehetne felépíteni a Templomot anélkül, hogy ne törjön ki a III. vi­lágháború? (...) Merthogy a Templom eredeti helyének pont a közepén, a korábbi templomok helyén ma a Szikla-mecset áll, az iszlám vallás harmadik legjelentősebb szentélye. Nem sokkal azután, hogy 1967-ben a zsidók visszafoglalták az Óvárost, újságíró megkérdezte a híres jeruzsálemi építészt, Iz­ráel Eldádot, hogy nem tervezik-e újjáépíteni a Templo­mot. Aki ezt mondta:

 

Aközött, hogy Dávid király meghódította Jeruzsálemet, és Salamon felépítette az első Templomot, csupán egy ember­öltő telt el. Így lesz ez velünk is.” - Mi a helyzet a Szikla-me­csettel, ami most a Templom helyén áll? - kérdezte még az újságíró. „Ez kétségtelenül nyitott kérdés - felelte Eldad. - Ki tudja, talán jön egy földrengés.” Nem elképzelhetetlen, hogy az Úr egy földrengés segítségével rendezi a kérdést, már csak azért sem, mert a Bibliában számos földrengésről ol­vas­hatunk, amelyek közül nem egy isteni ítélkezés követ­kez­ménye volt. A Biblia azt is megjósolja, hogy a nagy meg­próbáltatások korát heves rengések fogják megelőzni. Jeru­zsálem éppenséggel nagyon is közel fekszik az afrikai törés­vonalhoz, ami az egyik legmélyebb repedés a földkérgen. Ez Afrikáról kiindulva keresztezi a Vörös-tengert, a Holt-ten­gert és a Jordán folyó völgyét. Számos szeizmológus azt ál­lít­ja, hogy Kaliforniához hasonlóan már Izraelben is esedé­kes egy ‘nagy bumm’. A legendák szerint az ősi Templom pontosan azon a helyen állt, amit ma az iszlám szentély, a Szikla-mecset - Jeruzsálem leglátványosabb és leggyönyö­rűbb épülete - foglal el. (...) Ebből kifolyólag bármilyen új templom építése csak a Szikla-mecset lerombolásával oldha­tó meg ... ez pedig szinte biztos, hogy háborút robbantana ki Izrael és a szomszédos arab országok között.”

 

Az embernek - nekem - már ‘hosszabb ideje’ az az érzése, hogy a történelemben párhuzamos szálakon fut a cselekmény. Ha értik - mire gondolok. Példa erre az Ó és az Új Szövetség. Az ortodox zsidók 2000 éve is folytatólagosan a Messiásukat várják, holott Jézus Krisztus az ószövetségi próféciák által megjövendölt Messi­ás már egyszer itt járt a Földön, mint a megtestesült Ige, és ‘mint­egy észrevétlenül’ megváltotta bűneitől ezt a romlott világot. De a zsidó nép a Salamon Temploma újjáépítését tervezi, készül a régi-új rituálékra, és készül a Messiás fogadására, aki majd létrehozza a ‘Lelki Izraelt’ – mint földi királyságot. Mintha két különböző – s egyes elemeiben ellentétes – „megváltásról”, és két különböző Megváltóról, sőt, két különböző szö­vetségről lenne szó.

 

Az ember 100 %-os bizonyossággal tudja, hogy a paranoiás em­beriség skizofrén történelme ugyanaz az egyetlen, bár távolról sem egységes történet - a bűn és a megváltás, a gyilkolás és a kegyelem története, melynek mindannyian ‘szenvedő alanyai’ vagyunk. Az isteni kegyelemé, a megváltásé, amelynek minden ember egyaránt részese. De az embert mégsem hagyja nyugodni a szörnyű kétség. Mert az ortodox vallásúak, miközben makacsul a saját, ‘először eljövő’ Messiásukat várják; azt is várják, hogy Isten a Szikla-mecset helyszínét földrengéssel tisztítsa meg az újjáépí­tendő III. Salamon Temploma számára... Vagy mégis háború lesz?

A zárszó Mike Evans „Jeruzsálem elárulása” című könyvéből: „Izrael a csodák országa. Egy csoda révén született meg, és azóta is csodák segítségével maradt életben. Isten keze már többször is megoltalmazta a (kiválasztott) zsidó népet a törté­ne­lem során. Ez a kihalásra ítéltetett nemzet (?) a körülmé­nyekkel dacolva él és virágzik. Az Ezekiel látomásában sze­replő, a világ zsidóságát jelképező kiszáradt csontok a Bib­lia földjén varázslatos módon életre keltek...

 

A vita keresztények és zsidók között nem arról folyik, hogy eljön-e a Messiás. A kérdés: mi a Messiás neve? Abban senki sem kételkedik, hogy a Messiás (újra) el fog jönni. És amikor ez bekövetkezik, a világ összes (‘béketeremtő’) hadserege vagy tengeri flottája sem lesz képes eltéríteni (eredeti) szán­dé­kától (az Urat) az izraeli nemzettel kapcsolatban. Az ún. ‘új világrend’ (is) nyomban semmivé foszlik, amikor Isten új rendje feltárulkozik. Amikor veszni látszik a remény, ami­kor a béke esélye elhalványul: emeljük fel bátran tekinte­tün­ket.”

 

Az Apokalipszis lovasai

 

Manapság sok embernek gyakran vannak rémálmai. Aztán a spontán rémálmaik fokozatosan a nappalaikra is átterjednek; így az életük folytonos és egybefüggő, állandó rémlátomássá szomo­ro­dik. Mások túl sokat gondolkoznak Nostradamus és a Jelené­sek Könyve világvége-jóslatain, s megpróbálják beazonosítani: va­jon kik is, mik is lehetnek az Apokalipszis lovasai, akik a végrom­lást ránk hozzák?! Rengeteg a beazonosíthatatlan jel, a riasztó vész­jelzés. Ki ne emlékeznék arra az ijesztő ördögpofára (az RTL-en többször is leadták), amely 2001. szeptember 11-ikén a WTC-tornyok egyikének a robbanástól füstbe borult falán, ha egyetlen tizedmásodpercnyi időtartamra is, de mégis félremagyarázhatatla­nul megjelent?

 

Azt is sokan találgatják, ki lehet az a rejtélyes, Mabus nevű sze­mély, akinek oly’ félelmetes szerepet szán világvége-jövendölései­ben Nostradamus?! Mint tudjuk, a jelen apokalipszis-hangulat alapja egyrészt a már elhagyott ezredforduló, újabb ‘adalékként’ pedig az iszlám terrorizmus ellen meghirdetett angolszász keresz­tes-háború. A világ-terrorizmus kétségbevonhatatlan kulcsfigurá­ja - helyesen írva a nevét -: Usama bin Laden, a multimilliárdos szaúdarábiai sejkdinasztia renitens sarja; aki stratégiai okok­ból évekkel ezelőtt közhírré tett veseelégtelensége, továbbá az őt az afganisztáni sziklabarlangjából kifüstölni akaró szőnyeg és/vagy neutronbombázások ellenére köszöni, jól van, és egyre fenyege­tőbb üzeneteket küldözget, javuló kép-és hangminőséggel a katari Al Dzsazira televízió által... Ne csodálkozzunk: akinek a családja a világ-vezető távközlési és informatikai cégek részvényeinek (pl. Motorola) jelentős résztulajdonosa, annak ez nem probléma!

 

Nostradamus szerint a Mabus név egy anagramma, amelynek a megfejtése a következő, az Usama előnévből kifejtve. Az utol­só tag előrekerül, tehát: Ma... Az első tag hátulra, vagyis: us... Az anag­rammaképzés-és fejtés szabályai szerint a középső felesleges ‘a’ az ábécé következő betűjére, ‘b’-re cserélhető, tehát össze­olvasva: Ma-b-us, tehát a Mabus név adódik, olvasható ki. Sokan vannak persze, akik Mabus-ban csak egyszerűen George W. Bush-t, az amerikai elnököt látják, aki egy másik olvasatban a ‘Skull and Bones’ Rend tagja... Igazán nagyon furcsa időket élünk.

Téved aki azt gondolja, hogy a legrosszabb, ami az emberrel megtörténhet, az a test fizikai halála. Azok a keresztények, akik hisznek a halhatatlan lélek létében, az örök életben, a feltáma­dás­ban, az üdvözülésben és a mennyországban, azok jól tudják, hogy az emberre leselkedő legnagyobb veszély nem a halál, amelyen egyszer amúgy is mindenkinek túl kell esnie, hiszen tré­fá­san szólva még senkisem élte túl a saját halálát... A legnagyobb veszély nem a halál, hanem a kárhozat.

 

Jézus Krisztus nem félt a haláltól - tudta, hogy eljön érte -; de azt is, hogy üdvözült testtel harmadnapra fel fog támadni, s amikor a kivégzői keresztre feszítették, így szólt: „Atyám, bocsáss meg ne­kik, mert nem tudják, mit tesznek!” (Lk. 23, 33-34.) A mondat három alapvető dologra hívja fel a figyelmünket: (1) Krisztus az el­lenségei iránt is szeretetet érez (vagyis aszerint cselekszik, ahogy nekünk prédikálta), mert utolsó gondolatai egyikével is gondosko­dik róluk. (2) Mivel Ő Isten-ember, vagyis ‘félig’ hozzánk hasonló esendő, gyarló ember; az Atyaistent, atyját kéri a megbocsátásra, tekintve, hogy a megbocsátás joga egyedül Istené. (3) Meg is indo­kolja a bocsánat kérését: „mert nem tudják, mit tesznek”. Mint sok naív Biblia-magyarázó szentül hiszi: az indoklással Krisztus nem a saját isteni mivoltára céloz (márminthogy a gyilkosok nem tud­ták, hogy Isten Fiát ölték meg), hanem a halhatatlan lelkére, mely (hasonlóan a miénkhez) nem ölhető meg. Vagyis hát a gyilkosok­nak Isten csak azért bocsáthat meg, mert kvázi ha tudtak volna a lélek halhatatlanságáról, nem próbálkoznak meg a test megölésé­vel sem.

 

A legszörnyűbb bűn, ha valaki tudva és akarva Isten ellen támad; és az emberi lelkek eltérítésére, örök kárhozatra juttatására, va­gyis ‘megölésére’ szövetkezik. Vagyis (biankó) vérszerződést köt az ördöggel!

 

Az alábbi újszövetségi idézetek (Jézus Krisztus szavai) mind azt tá­maszt­ják alá, hogy nem is annyira a gyilkosoktól, a test megölő­itől kell igazán félnünk, hanem sokkal inkább a megtévesztő, a tömegeket manipuláló álszent, hamis prófétáktól, akik cifra jel­mezekbe öltözve, sima szájjal különböző (szektás) Krisztus-pa­ródiákat, imitációkat adnak elő, Lucifer és Belzebub vérszerződé­sé­vel a zsebükben! Akiknek legfőbb titkos célja, hogy a lelkünket megvezetve elválasszanak Istentől. Mert az ember igazi és végle­ges halála: Istentől kapott lelkének kárhozata...

 

„Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket, meg a testet is pokolba taszíthatja!” (Mt. 10, 28-29.) Óvakodjatok a képmutatástól! Máskor pedig Jézus így tanította őket: „Óva­kod­ja­tok az írástudóktól! Szívesen járnak hosszú köntös­ben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket, szíve­sen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhe­lye­ken a lakomákon. Fölélik az özvegyek házát és színleg na­gyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.” (Mk. 12, 38-40.) Jövendölés a világvégéről. Jézus így vála­szolt: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen titeket. So­kan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: ’Én va­gyok.’ Sok embert megtévesztenek. Amikor pedig háborúról és háborús hírekről hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég. Akkor nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad. Földrengés lesz itt is, ott is, meg éhínség, de ez csak a gyötrelmek kezdete.” (Mk. 13, 5-8.) Előképe: Jeruzsálem pusztulása. „Akkor, ha valaki azt mondja: Nézd, itt a Krisztus, vagy amott! - ne higgyétek. Föllépnek ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, jele­ket és csodákat művelnek, hogy még a kiválasztottakat is tévedésbe ejtsék, ha lehetséges. Vigyázzatok, előre meg­­mond­tam mindent.” (Mk. 13, 21-23.) Hamis próféták. „Óva­kod­jatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzá­tok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcsükről isme­ri­tek föl őket. Szednek-e tövisekről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pe­dig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek min­den fát, mely jó gyümölcsöt nem terem. Tehát gyümöl­csükről ismeritek fel őket.” (Mt. 7, 15-20.) A hamis tanítók sorsa. „Akadtak azonban a nép között hamis próféták is, aminthogy közöttetek is lesznek tévtanítók, akik, kárhoza­tos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urukat megtagad­ják, s gyors pusztulást zúdítanak majd önmagukra. Számo­san szegődnek társukul a kicsapongásban, miattuk becs­mér­lik majd az igaz utat. Kapzsiságukban hízelgő szavak­kal ki is fosztanak majd titeket. De régóta készen áll már számukra az ítélet: kárhoztatásuk nem alszik el.” (2 Pét. 2,1-3.)

 

Kényszerpályán a Világ

 

A matematika függvénytanából ismerjük, hogy nagyon sok olyan görbe is létezik, melyek viszonylag hosszabb kezdeti szakasza olyannyira megegyezik, egybevág, hogy még szinte meg sem kü­lön­böztethetők egymástól. A görbék hosszabb távon eltérő me­redeksége csupána megoldó képlet alapján elvégzett függvény-ana­lízis, a differenciál-számítás segítségével állapítható meg. A meredekség mértéke és iránya azután már feltárja a görbe kon­ver­genciáját.

 

Tegyük fel, hogy az emberiség önfejlődése a homo sapiens megjele­nésétől amai világunkig egy kvázi egyenes vonalú trenddel írható le, ami a tudósok és hétköznapi emberek számára egyaránt azt a hamis látszatot kelti, mintha csak a fejlődés örökké töretlenül ível­ne a végtelenbe; a plafon egyedül a csillagos ég.

 

Még tovább fejlesztve a szimbólumok rendszerét, könnyen belát­hatjuk, hogy az idő bizony gyorsul - lassanként semmire nincs már időnk! -, ami viszont már azt a látszatot kelti, mintha tehe­tet­len kapálózásunk ellenére is gyorsuló szabadeséssel zuhan­nánk valami ismeretlen mélység (vagy magasság) távoli fókusza irányában; vagyis hát igencsak megnőtt a trend meredeksége...

 

Tegyük fel, hogy az emberi technikai civilizáció ‘életvonala’ (ha­son­lat a tenyérjóslásból) nem egyenes, hanem aszimptotikusan konvergens bizonyos ismeretlen erőközponthoz; s csak az a kér­dés, hogy éppen a leszálló, vagy a felszálló ágban vagyunk, hala­dunk-e?! Mert a ‘fejlődésünk’ mindenképpen exponenciális!

 

A szimbolikát most már a vallási, filozófiai síkra átemelve; kép­zeljük el, hogy az eddig végtelen egyenesnek hitt trendvonal va­lójában egy görbe, amiről még nem tudjuk, parabola-e, vagy hiper­bola; mert nem ismerjük a képletét... Tegyük fel, hogy a parabola-változat Istenhez, az örök élethez - a hiperbola görbéje pedig a Sá­tánhoz, az örök halálhoz vezet! „Minden” csak a megoldó képlet ide­jében va­ló felismerésén múlik...

 

A görbénk irányultságát, ‘végkifejletét’ előre nem ismerhetjük, ám a meredeksége visszavonhatatlanul, érzékelhetően fokozódik. Va­lami nagyon gyorsan közeledik! De a képletből eredő ‘megoldás’ negatív értelmezési tartománya (ti. a Sátán!) merő képtelenségnek tűnik... (Amorth atya, a Vatikán legfőbb exorcistája panaszkodik, hogy már a papok jelentős hányada is kételkedik a Sátánban…)

 

Sohasem fogjuk megtudni, vajon a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás. Vagyis hogy a görbe meredekségébe van-e belekódolva a kollektív sorsunk, vagy a mi szabad akaratunk, tehát magunk csinálta tör­té­nelmünk idézi-e elő az ‘életgörbénk’ felfelé ívelését, avagy tra­gikus lekonyulását?! Könnyű megoldás lenne a praedestinációra ‘fogni’ mindent, amivel a Teremtés és a Gondviselés összes erköl­csi felelősségét Isten nyakába varrhatnánk. Eleve meghatározott kép­let ugyanis nincs. Más kérdés azonban, hogy attól a pillanat­tól kezdve, amikortól már nem csak a gyorsulás, de annak a mér­té­ke, sőt, még az iránya is felismerhetővé válik; attól kezdve bizony ‘nagy baj van’, mert a képlet ‘kőbe vésve’ tűnik elő... Innen kezdve ugyan lehet még elemezni, siránkozni, mosakodni, magya­rázni, mellé beszélni, fogadkozni, ködösíteni, jópofáskodni - de változtatni már nem.

 

Kényszerpályára lépett a Világ!

 

Az I. Világháború akár csupán fatális véletlen is lehetett; bár már feketén-fehéren megmutatta, hogy akár egyetlen pisztolylövés is történelmet csinálhat, és úgy megrázta az egész földgolyót, hogy a Világ ténylegesen kitért a hitéből.

 

A II. Világháború viszont már valóságos előregyártott rituális rej­tély. A holocaust tragikus egyedisége épp’ úgy nem tagadható, mint ahogy a bibliai gyökerek is hátborzongató pontossággal felis­mer­hetők, azonosíthatók. Az emberi társadalom fejlődése ekkor paranoid-skizofrén irányt vett, amúgy általánossá is vált a le-és elhallgatás. Aztán egymást érték a vadabbnál vadabb történések.

 

J. F. Kennedyt, az Amerikai Egyesült Államok elnökét dallasi lá­togatásakor több lövéssel meggyilkolta L. H. Oswald, aki igen gya­nús orosz kapcsolatokkal (CIA-KGB?) is rendelkezett; majd J. Ru­by a börtönben hasba lőtte, és ő is meghalt. Nem sokkal később az elnök öccsét, az igazságügyminiszter és elnökjekölt Robertet is magányos me­rénylő (Sirhan Sirhan) lőtte agyon; - mindmáig nem tisztázott egyik gyilkosság háttere sem.

 

II. János Pál (lengyel) pápa testébe a török Ali Agca eresztett két pisztolygolyót; ám a katolikus egyház fáradhatatlan feje nemcsak, hogy ‘tökéletesen’ felgyógyult, de még nyilvánosan meg is bocsá­tott potenciális gyilkosának. A bolgár kapcsolat elemzése révén ki­derült, hogy a KGB volt/lehetett a megbízó.

 

Az egykori western-színész, Ronald Reagan elnök szintén majd­nem ‘hősi’ halált halt, a tüdejét fúrta át egy magányos merénylő golyója, ámde felgyógyult, majd a ‘80-as évek második felében a csillagháborús fegyverkezési verseny tervszerű felgyorsításával gaz­daságilag térdre kényszerítette a Szovjetúniót - ezzel egypó­lu­súvá változtatta a világhatalmat -; szintén magas, aggastyáni élet­kort érve meg.

 

John Lennont, a legendás Beatles-vezért, a beat-korszak egyik leg­nagyobb zenész-forradalmárát, aki népszerűbbnek hirdette ma­gát Jézus Krisztusnál is; újból csak egy magányos merénylő (Mark David Chapman), egy pszichopata gyilkos, öt pisztolylövéssel lőtte agyon, közvetlenül newyork-i lakása kapujában. Hihetetlen törté­ne­tek! Vagy mégsem? Mi folyik itt? - kérdezhetné egy másként gon­dolkodó, de már régóta senki nem kérdez semmit, ami melles­leg igencsak fura, árulkodó körülmény. Különösen akkor, ha hoz­závesszük, hogy a közvélemény és a hivatalos történetírás - oly ritkán, de most - egybehangzó véleménye szerint a merényleteket a XX. század szinte ‘legpozitívabb’ társadalmi személyiségei ellen hajtották végre, és a valódi indítékok máig-mindvégig megismer­he­tet­lenek maradtak!

 

Negatív, gonosz figurák ellen soha, semmilyen gyilkossági kísérlet nem történt… Ez mellesleg nagyjából választ ad a „kinek áll(hat) ér­dekében?” kérdésére is. Ha ugyanis a merényletek kizárólag ‘jó emberek’ ellen irányulnak, akkor eléggé nyilvánvaló, hogy a ‘meg­fe­lelő gyanúsított’ mindegyik esetben a Gonosz Lélek... Ennyi vé­let­len nincs: a jók bizonyosan nem irtják módszeresen a jókat!

 

Gyanúsan sok a fanatikus, magányos merénylő. Akiről azu­tán mindig rögtön kiderül, hogy egyrészt ‘őrült’, másrészt semmi­lyen ‘szer­vezett kapcsolat’ nem küldte. Ha a média és az általa megvezetett közvélemény már kellőképpen kiszörnyülködte magát rajtuk - megölik őket is, vagy eltűnnek a süllyesztőben, az isme­ret­lenség homályában, ahonnan jöttek.Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy az erőszakos, terrorisztikus cselekmények ‘ar­ra valók’, hogy kizökkentsék megszokott medréből a Világ fo­lyását. Kizökkentsék, és egy „alternatív”, gonosz kényszerpá­lyá­ra ál­lítsák. Az ezredforduló utáni események bebizonyították e kényszerpálya létét...

 

Azután 2001. szeptember 11-ikén egy ‘zseniálisan’ kitervelt és végrehajtott aljas terrortámadás következményeként szinte per­cek alatt ledőltek a manhattani világkereskedelmi központ (WTC) felhőkarcoló ikertornyai; - majd 2001. október 7-ikén Afganisztán amerikai megtámadásával, látszólag minden előzmény nélkül ki­tört a III. Világháború a zsidó-keresztény (angolszász) atlan­ti civilizáció és az arab-iszlám világ között (lásd még pl. Sa­mu­el P. Huntington: „A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása” című könyvében). Úgy is, mint az USA, illetve a szin­tén ‘ma­gányos merénylő’ Usama bin Laden képtelen konfliktusa. S a postán, levélben küldött töméntelen lépfene-baktérium (fehér por) formájában ismételten kivirult a birodalom paranoid-skizof­ré­niája is. A Világ lakossága ettől kezdve - az államhatároktól i­gen, de a vallási hovatartozástól cseppet sem függetlenül - vég-érvényesen két tömbre szakadt: USA-pártra és Usama bin Laden ‘rajongóira’; bár a legtöbb állam hivatalosan a NATO mellé állt...

 

Most mindenki - gyarlók, esendők, földhöz ragadtak, végleg meg­ve­zetettek, bizonytalanok - gondolatai kényszerpályán mozognak; dönteni kell végre a jó és a rossz között. Az USA vagy bin Laden: nincs harmadik út, nincs arany középút. A vigyorgó kurafi, a Kö­pönyegforgató úgy intézte, hogy most az egyszer, csak és kizáró­lag rosszul dönthessünk, mert mindkét út őhozzá vezet el. Sátáni pofájának a pillanatképe füstölve lángolt a falon, amint az egyik Boing becsapódott. A kicsinyhitűek rettegése nőttön nő; - a rette­gés a ragály, nem is a lépfene. Mivel csak az retteg, aki nem hisz; a Sátán végső vad rohammal törhet a világuralomra, mert a hitet­lenség megújult erejű szökőárja hullámsírba dönt minden hívőt. „Győz­ni fogunk!” – ismétli/üvölti, naponta többször is Duplavé Bill, a Bozót-Gyuri, a neokon bandavezér, az Amerikai Egyesült Államok ügyeletes elnöke, hogy lelket öntsön a honfitársaiba és be­lénk is, ha lehet. Valamikor rég még egyszerű volt a világ. Az évtizedekig ideiglenes szovjet megszállás időszakában össznépi meggyőződéssel vallottuk, hogy a szocialista tábor a jó oldal, míg a gaz amerikaiak a gonosz imperialisták. Ők viszont már akkor is biztosak voltak benne, hogy Amerika a Föld legeslegszabadabb or­szága, míg a Szovjetúnió a Gonosz Birodalma. Mindenki sza­badon választhatott - akárhol is élt -, hogy a jó, vagy a rossz olda­lára áll. Mára a helyzet végletesen bonyolulttá vált; miközben mi, NATO-tagok az egyedül létező jó oldal kizárólagos képviselőinek tartjuk magunkat, fel kellene ismernünk, hogy velünk szemben nem áll senki; - nincs ellenség, csak az ördög lidérces pillanat­képe a ledőlő torony füstölgő falán. Pontosabban: a terrorista Sátán közöttünk él, bennünk, az elménkben lakozik!

 

Nem sokkal az ikertornyok ledöntése után egy barátom azon vé­leményének adott hangot, hogy ezt a merényletet nem csinálhat­ták (csak) az arabok.

 

2001-ben a Parlament plenáris ülésén dr. Lentner Csaba, a MIÉP országgyűlési képviselője (immáron másodszor!) tette szóvá, hogy miközben az Országgyűlés terrorizmusellenes pénzügyi törvénye­ket alkot, az USA utasítására szigorú, korlátozó intézkedéseket igyek­szik bevezetni - például: a pénzmosás megakadályozására felszá­mol­ják az ‘anonim bankbetéteket’ -, addig az állami készen­lé­ti távközlési (információs) rendszer (TETRA) technikai megvaló­sí­tá­sára kiírt pályázatot az a MOTOROLA multinacionális társaság nyerte meg, amelynek jelentős hányadban tulajdonosa a szaúd-arábiai bin Laden család!Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. „Micsoda világban élünk!” - tette hozzá. Azután megemlítette még, hogy a jelentősebb összegű pénzmosások hazánkban az 1990-es évek első felében már mind lezajlottak: privatizációk és bankkonszolidációk formájában... De „bank-ügyben” kicsit később tör­tént egy s más egyéb is... Például, amikor két ismeretlen szír bő­röndökben vitte ki a milliárdokat az Intereurópa Bankból, a rendőrség gyanúsítottként nyomban letartóztatott 14 pénztárost.

 

Mintha a világ véglegesen szétesett volna; s a kétségbeesett mara­dék „hézagpótló nemzeti kormányok” megalázó pótcselekvésként csak lehullott morzsákat, szerteszét szállongó pernyét kergetné­nek ócska-kis cirokseprűikkel, miközben a lényeg sziklabarlangi oxigén-elvonó neutron-bombaként lobbant szanaszéjjel...

 

A krónikus veseelégtelenséggel küszködő (nyilván rövidülő ciklu­sokban művese-kezelésre is szoruló) Usama (az Ezeregyéjszaka palackból kibújt dzsinnje) fürgén ide-oda mászkál összkomfortos katakombáiban, időnként ügyesen el-elugrik a sűrűn becsapó­dó fürtös-bombák elől, majd sietve újabb interjút ad az Al Dzsa­zira televíziónak, amelyben dzsihádra, vagyis szent háborúra szólítja fel a világ összes muzulmánjait, a modern keresztes-hábo­rút foly­ta­tó keresztény-zsidó civilizáció ellen, mondván: „Addig, amed­dig csak egyetlen amerikai is él a Földön.”...

 

Nem bizonyos, viszont valószínű, hogy a tornyokat Usama döntöt­te le. Nem biztos, hogy ő tervelte ki, de vélhetőleg ő irányította a végrehajtást. Nyilván a MOTOROLA mobil-telefonjain, műholdja­in, internet-világhálóján; - a VILÁG-TETRA Al-Kaida alrendszerét is sikeresen használva fel az akcióhoz...

 

Az ikertornyok felrobbantása felért a világ rettegésének ősrobba­násával! Hogy az analógia teljes legyen; - még az a bizonyos háttér­su­gárzás is jelen van: tűzoltó-asztma és apránként terebélye­sedő biológiai-pszichológiai hadviselés képében... Az egyetlen pilla­nat­ra meg nem szűnő világ-rettegést a világ-média generálja; - va­la­mi titokzatos parancsnak téve eleget, amely a legmélyebb tudat­ból tör előre. Még 2001. november 11-ikén olvastam a közszolgá­lati televízió (M2) teletextjén, a nagyvilág kis híreiben (a 135. olda­lon), piros címmel ezt a hírt: Szabadkőműves Világkormány. A hír szerint egy új párt alakult Lengyelországban, ‘önvédelemből’, azért, hogy a Szabadkőműves Világkormány (amelyet szerintük So­ros György és a szőrűek irányítanak) ne lophassa el (értsd: pri­vatizáció) a lengyel nép kollektív tulajdonát. Lassan mindenki be­csavarodik - bróker, vakoló vagy terrorista lesz...

 

„Az Antikrisztus háborúja huszonhét éven át fog tartani. A hitetlenek halottak lesznek, raboskodnak vagy elűzöttekké válnak; emberi testek, vér és vörös eső lepi be a Földet.”

(Michel Nostradamus)

 

S valakik már jelezték, hogy a lépfene után mindjárt jön a fekete-himlő...

 

„A számmisztika törvényei szerint New York City (a fényképen még ikertornyokkal) száma 3, ami a büszkeséget, ambíciókat és a földi örömök szeretetét jelképezi; de azt is, hogy az ebbe a csoportba tar­tozók képtelenek gondolatokat és embereket hosszú időn át komo­lyan venni. Egyes gondolkodók szerint eme jellemzés tökéletesen rá­­illik az USA divat-és pénzügyi fővárosára.” A világpénz fővárosa tehát komolytalan. Egykoron az élvhajhász, fajtalan Róma is így tűnt le...

 

Az ember egyik legnagyobb tévedése, hogy döntő jelentőséget tulajdonít minden eseménynek, a cselekménynek; s ezek összes­ségének, az írott történelemnek. Pedig az isteni gondviselés meg­ha­tározó jelenségei: a személyiségek, a próbatételek vagy az ana­lógiák; a dramaturgia és a szimbólumok. Ilyen megközelítésben bizony merőben más értelmet kaphat a WTC-tornyok elleni me­rénylet. Az ikertornyok a liberalizált világkereskedelem merészen égbe törő jelképei voltak. Ledöntésükkel az akciót végrehajtó ter­rorista-hadúr magát a világkereskedelmet kívánta megdönteni; - azt a profitéhes világrendszert, mely a mindennapokból kire­kesz­tette az egy Istent. A Sátán tudja, hogy az anyagelvű, élvhajhász ember nem Isten ítéletétől, a kárhozattól retteg, hanem a haláltól, mert valójában nem is hisz a világ Teremtőjében, az üdvözülés­ben, a feltámadásban és az örök életben. A tornyok felrobban­tá­sával, sőt, az állandósult baktérium-fenyegetéssel az ördög Ame­rika életének szerves részévé igyekszik tenni (tette) a növekvő rettegést, ami a kétségbeesett metodistákat és protestánsokat végül tömeghisztériába, pánikba kergeti.

 

A WTC-tornyok ledöntése a beköszöntő bibliai Armageddon kezdő rúgása volt.

 

Amióta ténylegesen kitört a paranoid-skizofrén III. Világháború - amiről a világmédia csupán egyszerű, „vidám” terrorista-üldözés­ként tudósít -, gyakran nézem a CNN és a Fox News tévécsa­tor­nákat, hogy a saját szememmel is lássam, amint bilincsbe verve, pórázon (Szabadi Bélánkhoz hasonlóan) elvezetik a világ elsőszá­mú közellenségét, hogy a Szlobodán Milosevics melletti zárkába zárják, amíg a szupranacionális ítélőszék vésztörvényt nem ül fö­lötte. Nézem, elnézegetem a legkülönbözőbb világnemzetiségű, tö­kéletes angolsággal üzemelő hölgyeket 30 és 70 év között, kiknek valós életkorára maximum temperamentum-különbségeikből le­het következtetni - hiszen ráncaik egyáltalán nincsenek, ámde a fiatalabbak még tudnak mosolyogni. Hatvanéves, klónozott be­mon­dógépek, az örömtelen világ mosolytalan hírhozói. Mert a mé­diát is uralja a kortalan, szenvtelen, boldogság-hiányos, kegyetlen matriarchátus, amely az ifjakat Vietnam, Bosznia, Koszovo és Af­ganisztán után most bizonytalanul hosszú évekre Irakba küldi. Mert a liberális világdemokrácia legfőbb ellensége a halál, az el­múlás, mely elől az álkeresztény angolszász világ most fejvesztve menekül. S a hijackerek, a repülőgép-eltérítők, a merénylők és az öngyilkos robbantgatók azért legyőzhetetlenek, mert nem félnek a haláltól! Mert bizony a túlvilági élet, az üdvözülés - földi élet és halál kérdése.

 

Az elsőszámú közellenség - Usama bin Laden - helyett azonban a bosszúszomjas világ egy időre most még kénytelen beérni a fris­sen elfogott Szaddám Huszeinnel, akit, miután szépen megborot­vál­ták, előretolt balekként mor­zsol­nak miszlikbe, hogy csökkent­sék növekvő frusztrációjukat. A verseny, a vesszőfutás folytató­dik, nehogy véget érjen a monstre amerikai álom.

A pánik és a remény világrendje

 

Miközben világunk és életünk dolgai abszolút csődbe menni ké­szülnek; valahol a távolban mintha felcsillanni látszana egy halo­vány reménysugár, ami a szívünkből jön. Olvasom a mai Nem­zetőrben, hogy Nostradamus megjósolta a harmadik világháborút is; nagyjából úgy, amint majd mostanában elkövetkezik. Végig gondoltuk-e már, mit is jelent ‘tudományos értelemben’ - tehát mint tény -, hogy valaki több-száz évvel előre látja-látta a jövőt?! Mert akár gonosz és sötét erők megszállottja (varázsló, dé­mon, stb.) az illető, akár a gondviselő Jóisten prófétája: a jövőlá­tás csak egy módon lehetséges. A jövő már ma is létezik...

 

Tudnunk kell, hogy a jövő ‘létezése’ nem egyszerűen egy történelmi trend többé-kevésbé látható vagy pontos meghosszab­bí­tása, hanem a teremtett világ valódi felépítéséből következő ‘ob­jektív szükségszerűség’. A világ valódi szerkezete azt jelenti, hogy minden látható és láthatatlan létező egyszerre anyagi és szellemi természetű is, de a kettő egységében a szellem, és az ő akarata az elsődleges és meghatározó (domináns); annak ellenére, hogy a Mindenség látszólag ‘tisztán’ anyagi megjelenésű. Tud­nunk kell azt is, hogy a teremtő Isten - noha pontosan tudta, milyen világot hozott létre a semmiből - a teremtés tervében nem kizárólag ‘egyvariációs modellel’ dolgozott; vagyis nem rögzítette előre a végkimenetelt. A történelem minden egyes mozzanatát a sza­­bad akarattal felruházott emberekre bízta; felcsillantva előt­tünk a lehetőséget, hogy szép és békés világban, hasznos és bol­dog életet élhessünk. Az ember kettős természete - lelkes állat, vagyis isteni és állati tulajdonságok közös hordozója -,mint belső önellentmondás vezethetett oda, hogy a szabad akarat isteni felhatalmazást követelt magának, még mielőtt az ember kiér­de­melhette volna, hogy a teremtés alkotó részese lehessen. Má­sok felett szeretett volna (és szeret!) uralkodni, noha még önma­gán sem tanult meg.

 

A Gonosz nagyjából éppen olyan ‘jól’ ismeri a teremtés tervét - a végkimenetelek lehetséges variációival együtt -, mint a Teremtő. Mivel azonban nem éri fel sem ésszel, s főleg szeretettel annak nagy­szerűségét, irigységből minduntalan „elrontani” igyekszik a Terv megvalósulását. Negatív akaratát rajtunk, embereken ke­resz­tül igyekszik érvényesíteni, mivel az ereje, a hatalma csak bennünk s rajtunk létezik.

 

Emberi (kettős) természetünkben – a szabad akaratunk révén - a Terv koncepciója, illetve ‘az elrontás igyekezete’ egyidejűleg mű­kö­dik és dolgozik; persze minden emberben más és más irány­ban, arányokkal és módon. Az emberi történelem így a valaha élt, a ma és a jövőben élő összes ember ‘tárgyi’ (történelemalkotó) éle­tei valamennyi cselekedetének a kvázi eredőjeként alakul ki. De ne higgyük, hogy a történelem maga volna a statikus, statisztikai valószínűség; minden ‘irányultság’ nélkül...! Nem, a történelem mégis egyfajta dinamikus konvergencia, közeledés Istenhez, és a grandiózus Terv (a Teremtés) végső megvalósulásához; ámde nem egyenes vonalban, hanem meglehetős vargabetűkkel. Ezek a kité­rők egészen az utolsó pillanatig látszólag „kétségessé” teszik ‘a végeredményt’; sőt, elrejtik a trend valódi irányvonalát is az ava­tat­lan szemek elől. Csak a beavatottak láthatják viszonylag tisz­tán a jövőt, mert ők átlátnak a színpadi működön, amit a Sátán gerjeszt, hogy mindenkit megtévesszen, s a Paradicsom helyett ‘az erdőbe’ vezessen minket... Mindez azonban nem változtat azon, hogy a végkimenetel ma is ‘kétesélyesnek látszik’...

 

Az Amerikai Egyesült Államok persze ‘tisztán látja’, mik a világ­hatalmi érdekei; csak azt nem látja tisztán, hogy ezek érvényesí­tésével az isteni terv tönkretételén dolgozik, amivel az egész világot a szinte biztos pusztulásba taszítja. De mi lehet ennek az ostoba vak­repülésnek az igazi oka? Igaz-e vajon, hogy gyötrelmeink min­dig csak arra - az egyébként valós! - generális okra vezethetők vissza, hogy a hatalom káderiskolája a kontraszelekcióra épül?! Néró, Caligula effektív őrültek voltak, valószínűleg Hitler is, a hatalom cezaromániás megszállottjai; ámde mi a helyzet például Nagy Sándorral, Julius Cézárral, Bonaparte Napóleonnal vagy Le­nin­nel és Sztálinnal? Az ő esetükben ez nem annyira nyilvánvaló. Mondhatnánk: egzaltáltak voltak ugyan, de ‘az őrültségükben’ vi­tat­hatatlanul volt rendszer! Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ők csinálták volna az igazi történelmet; akár negatív (dezintegrá­ciós, széthúzó, romboló), akár pozitív (egységesítő, összetartó, é­pítő) tendenciáira, trendjére gondolunk. Bábfigurák voltak csak; egy rejtőzködő háttérhatalom kezében, amelyik Isten nélkül képze­li el a világ irányítását. A mai USA vezetői mind azt hiszik, hogy a világ sorsa a kezeikbe tétetett le, s gőgjükben nem veszik észre, hogy csak eszközei a Káosz Hercegének, akinek éppen az a célja, hogy a világ katonailag legerősebb hatalmát üldözési mániába, pa­ranoiába kergesse, s ezáltal páni félelembe, vak rettegésbe ta­szítsa az egész emberiséget, ami a legjobb út a másként gondol­ko­dók elhallgattatására, a világ elpusztítására.

 

A háttérhatalom az USÁ-t, ostoba és rövidlátó vezetőit, high-tech arzenálját csak felhasználja, és egyáltalán nem azért - mint azt hiszik! -, hogy Amerikát az egész világ urává tegye, hanem azért, hogy általa sűrű füst, sötétség boruljon a Földre...

 

Isten nélkül és ellen nem lehet Paradicsomot csinálni sem a Föl­dön, sem másutt. (Amint fegyverekkel demokráciát sem lehet csi­nálni – egy másik országban.) Az USA és a háttérhatalom rejtett cél­jai e­zért összekeveredtek. Mondhatnánk úgy is, hogy a háttér­hatalom látszólag az USA stratégiai céljaitvalósítja meg, s noha pontosan tudja, hogy azok igazából megvalósíthatatlanok, mé­gis erőlteti azokat, mert ‘megvalósításuk kísérlete’ saját, sok­kal gonoszabb terveit szolgálja ki. Ez a rejtőzködő háttérhatalom volt az, amelyik össznépi paranoiába kergette Amerika egész la­kosságát; 80 és 100 közötti, rendkívül alacsony IQ-jú vezetőit pe­dig arra használja fel, hogy általános belföldi és nemzetközi páni­kot szítsanak, keltsenek és tartsanak fönn egy személytelen, meg­ne­vezhetetlen (azonosíthatatlan) ‘terror’ elleni harc ürügyén, ami a permanens harmadik világháború észrevétlenül történő ‘beve­zetésének’ alapfeltétele. Hiába próbálják a terrorista közellenség személyét megnevezni - Usama bin Laden, Szaddám Huszein, stb. -; a sors iróniája, hogy ezek sorra eltűnnek, s mindegy, hogy egy barlangban, vagy a halál szorításában... Egyébként is: a ‘még megnevezhető’ közellenségek elfogytak; ki a következő?!

 

Mindezt úgy kell elképzelni, hogy az isteni teremtés tervével szem­be úszó háttérhatalom, mint minden valós teljesítménnyel fede­zet­len uzsora-és tőzsde-világpénz, valamint a történelmileg kiala­kult szakrális tudás és hatalom egyedüli birtokosa, a Föld legerő­sebb államát, az USÁ-t szponzorálja azért, hogy megvalósíthassa a világ végső szétzúzásának ősi, sátáni projektjét, miáltal ‘megbuk­na’ a Teremtés, a Gondviselés és a Megváltás.

 

Mindezt az aljasságot együtt úgy adják el és be a világ népeinek, mint felszabadító és kvázi önfeláldozó tevékenységet, mint a leg­tö­kéletesebb liberális demokrácia egyébként igen sokba kerülő exportját, amiért mindannyian hálával tartozunk. Ezen önzetlen szponzorálás ‘közkívánatnak örvendő’ remélt végeredménye per­sze az USA többé soha véget nem érő (értsd: infinity justice!) világ­u­ralma lenne, ami az elképzelés szerint legalább egy fokkal jobb lehetne a világ számára, mint az első hasonló kísérletként csúfos kudarcot vallott világkommunizmus, amely iránt még ma is erős nosztalgia él az önazonosságát elveszített, dezorganizált Európá­ban... Csak hát Amerika nem a Paradicsom, és persze soha nem lesz a világ ura!

 

Az említett kettős célrendszer az alábbiakban vázolható fel:

• Geopolitikai és effektív térfoglalás Oroszországgal és Kí­ná­val szemben.

• A stratégiai szempontból legfontosabb arab olaj-országok elfoglalása egymás után.

• Terrorellenes háború címén újkori keresztes hadjárat az isz­lám ellen.

• A pánikkeltő ‘Nagy Testvér’ új világrendjének felépítése.

• A világ újrafelosztása új, ‘amerikai leosztás’ szerint.

 

Az USA (-világhatalom) számára létfontosságú, hogy a Szovjetúnió széthullása utáni átmeneti monopolhelyzetét kihasználva (érvé­nye­sítve); s ha kell, katonai erőfölénye teljes latba vetésével, olyan, kvá­zi végleges és megváltoztathatatlan geopolitikai viszonyokat hoz­zon létre, ami a belátható rövid, és a beláthatatlan hosszú­­távú jövőben egyaránt lehetetlenné teszi Oroszország és/vagy Kína ri­vá­lissá válását, a világegyeduralmat megszerezni kívánó törekvé­sében. ’Földrajzilag is’ éket kell vernie két potenciális verseny­társa közé: ezt célozta Afganisztán és Irak ‘felszabadítása’, ami után ‘természetszerűleg’ újabb területi hódítások következnek majd, ugyanebben a térségben. Némileg cifrázza a helyzetet, hogy Kína mintegy előretolt felderítő egységként taktikai és stratégiai provokációra használja Észak-Koreát, miáltal az érdekeit fenyege­tő USÁ-t próbálja távoltartani ‘felszabadító tevékenysége’ túlzott kiterjesztésétől. Irán esetleges elfoglalása már szinte ürügy lehet­ne az első tényleges konfliktus kirobbanására kettejük között, ám ez ma még nem érdeke Amerikának. Nyilvánvaló ezért, hogy min­denekelőtt Szíria van most a legfenyegetettebb helyzetben, hiszen a mondóka alapján őrá illik: „Jaj be’ rút!”

 

Mert bizony a legfontosabb arab olaj-országok gyors annektálása következhet; a megfelelő ürügy megtalálása (Szaddám, terroris­ták; vegyi, rádióaktív és biológiai tömegpusztító fegyverek ‘rejtege­tése’, stb.) a pánik mesterséges keltésében már gyakorlott USA szá­má­ra nem jelenthet problémát. Itt jegyzem meg, hogy amivel Amerika sakkban tartja a világot, az rövidtávon ‘veszélytelennek’ tűnik ugyan, de hosszútávon a tömegpusztító fegyverek leggono­szabbja, s a neve: pszicho-terror!

 

Gondoljunk csak a kémműholdas telefonlehallgatásra – Echelon -, amely valamilyen kulcsszó elhangzására ‘kódolva’, automatiku­san hangfelvételt készít; a pánikkeltésre, a terrorizmustól, a bom­bamerényletektől, az öngyilkos merénylőktől, a láthatatlan tömeg­pusztító fegyverektől való félelem tudatos sulykolására, ami miatt a turistaforgalom is látványosan csökken, mert az emberek döntő több­sége alig, vagy egyáltalán nem mer repülőgépre szállni, s két­szer is meggondolja, kivel fog kezet, hiszen az anthraxtól és a leg­újabb, koronavírusos tüdőgyulladástól retteg az egész világ. A li­berális demokrácia - mint tudjuk - az emberek és a nemzetek kö­zöt­ti bensőséges bizalomra épül, amelyet plasztikusan szemléltet­nek a légi útról épp’ hazaérkezők televíziós képei, amint jobbra-balra laposakat pillantva, fertőzésgátló maszkban, sietve mene­külnek a repülőtérről. Külön fejezetet érdemelne a televíziók cin­kos műsorszerkesztése, amikor az iraki háború borzalmas tömeg­pusztító jeleneteinek pszichózisát azzal igyekeznek fokozni, hogy két háborús tudósítás között épp’ olyan témájú akció-, kém-, vagy háborús filmet vetítenek, amely szinte egyenes folytatása a valódi hadszíntér ‘előző’ történéseinek. A megélhetési gondokkal is küsz­ködő, amúgy is magas fokon neurotizált/hiszterizált emberek tu­datalattiját a látottak annak elfogadására kényszerítik, hogy ál­lan­dó fenyegetettségben éljék le egész további életüket, és még szeretkezés közben is viseljenek gázálarcot...

 

A terrorizmusellenes ‘permanens világháború’ voltaképpen egy modern keresztes háború a mohamedanizmus, az iszlám funda­men­talizmus ellen, amelyben azért elsődleges célpontok az arab or­szágok, mert a stratégiai olajkincs birtoklása egy újabb félel­me­tes (gazdasági) fegyver lesz az USA kezében, mellyel nemcsak az oroszokat és a kínaiakat, de az egész világot zsarolhatja; tekint­ve, hogy világunk ön-és környezetgyilkos technológiája a fosszilis tüzelőanyagokra épül. Nem lenne szükségszerű, hogy így legyen (lásd pl.: Dr. Matthias Rath orvos Bush elnökhöz címzett levelét!), de a világ a profithajhász pénzügyi lobbyk akaratából a mind rosz­szabb és rosszabb, a természetet kizsákmányoló és pusztító tech­no­lógiák által meghatározott kényszerpályán mozog. Nyilvánvaló, hogy az USA a legnagyobb iszlám országokat, mint amilyen pl. Pa­kisztán - ma még - csak azért nem szállja meg, mert nincsen ola­juk... Felmerül a kérdés: miért, mitől olyan veszélyes vallás az isz­lám, hogy ‘célszerű’ felszámolni?! A veszélyessége a hite komolysá­gában, fanatizmusában rejlik; abban, hogy olyan ‘csökönyösen’ hisz a túlvilági életben, a földi élet kvázi-purgatóriumi (üdvözülés előtti), siralomvölgyi mivoltában, ami a New Age ‘egyen-világ­val­lására’, a protestáns szalonkereszténységre már régen nem jel­lem­ző. Addig, amíg a mohamedán hívő szinte gondolkodás nélkül képes a földi életét feláldozni, hogy Allah jóindulatát elnyerje, ad­dig az Újvilág (és már sajnos fél Európa!) álkeresztényei még az esti box-meccsről, vagy a live-show-ról sem mondanának le ‘hol­mi üdvözülésért’, nemhogy a márkás autójukról, a profitjukról, a legújabb szeretőjükről vagy a kacsalábon forgó palotájukról. (Más kérdés, hogy más összefüggésben persze részben éppen az ara­bok, és más iszlám népek katasztrofális szegénysége az, ami a hitük fanatizmusát fenntartja.)

 

Palotás Pál (Seattle) ezt írja a KAPU 2003. januári számában: „Az egy­házak ősidők óta már nem követik Jézus tisztán kijelölt útját az emberiség földi élete és túlvilági boldogulása felé. A mai keresztény egyházak a nemzetközi nagytőke kitartott­jai.” Tudnunk kell, hogy a világ meghódításához, az egységes vi­lágállam megteremtéséhez egy természetfölötti hitnek álcázott, ám nagyon is csak ‘evilági érték-pilléreken’ nyugvó világvallás beveze­tése is szükséges, amelyhez jó alapot adhat a mai, ‘felhígított’ ke­resz­tény hit! Nem lehetséges ugyanis a Royal Society földi Paradi­csomát, az Isten nélküli liberális Édent olyan vallások ‘táptala­ján’, sőt ellenében felépíteni, amelyek hívői a földi életükben ki­zárólag a feltámadásra, az üdvözülésre készülnek. A túlvilágba, az üdvözülésbe vetett erős hit meggátolja az embereket a hab­zsoló fogyasztásban, az élvezetek szürcsölésében; ami persze a profitráta növekedése ellen hat. A világállam nem tűri meg azo­kat, akik megvetik a pénzfétist, s az aranyborjú helyett a szegény­séget hirdető és pártoló Istenben bíznak és hisznek. Ezek a hívő emberek, ezek a másként gondolkodók átlátnak a profit szitáján; nem kenyerezhetők le és nem vásárolhatók meg. Minden vallásos, hívő veszélyes, mert nem esik hasra a Coca-Cola, a MacDonald’s (Rumsfeld?!), sőt, McChrystal (az USA iraki hadseregének szóvivő­je) vezérőrnagy vállapjainak tiszteletétől sem. Hívő emberből soha nem lesz a Nagy Testvér alázatos szolgája.

 

Ez az oka, amiért a valódi kereszténység után az iszlámot is fel kell számolni! Így nem igaz, hamis Samuel P. Huntington fantaz­ma­góriája: a világban manapság nem ‘a civilizációk össze­csapása’ folyik, hanem egy olyan új világrend titkos háttér­hatalom általi felépítése, amely az amerikai ‘uniformis’ fel­használásával erőszakos úton uniformizálja a világot; s a pénzvallás kötelezővé tétele révén feleslegessé teszi és meg­semmisíti a túlvilági hitre épülő történelmi vallásokat. Nost­ra­damus nemcsak a harmadik világháborút jövendölte meg, de azt is, hogy az a világiszlám felszámolására irányul majd, s Orosz­ország kulcsszerepet kaphat ebben.

 

Mindezek a történések jól láthatóan Orwell 1984-ének, a Nagy Testvér országa megvalósításának baljós képét vetítik előre; amint egyre erőteljesebben érezzük a világcsendőr gondolat-rendőrsé­gének hatását Magyarországon is. Aki épelméjű, már régen meg­értette, hogy a kereskedelmi televíziók valóság-showja valójában a Nagy Testvér uralma bevezetésének elektronikus főpróbája; egy olyan rendszeré, amelyben az egykor még gondolkodó és érző emberi lények szexuális torzókká válva, marionett-figurákként vonaglanak a mindenható interaktív televízió uralma alatt. Igen, a Nagy Testvér az USA után most felfalni készül a kereszténységet, az iszlámot - a Közel-és Távol-Keletet, s a vén Európát egyaránt...

 

Csak egyvalaki akadályozhatja meg a Big Brother ördögi, pogány világhódítását: az értünk szenvedő, keresztre feszített megváltó Jé­zus Krisztus, aki harmadnapon feltámadott, felméne a Meny­nyek­be, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől, s majd el­jövendő ítélni eleveneket és holtakat...

Örvendezzünk valamennyien a Húsvét valóságában!

A sokszereplős sakkjátszma

 

Úgy két évvel ezelőtt egy nagyobb terjedelmű, a KAPU-ban meg­jelent írásomban - „Az arany rózsakereszt” címűben, vagy más­hol?! - azt találtam írni, hogy soha nem a tényleges cselekmény a valóban fontos, csak annak szimbolikus jelentése. Ha jól emlék­szem; ezt a különös mondatot Gyurkovics Tibornak a „Kis Újság-ban napvilágot látott talányos története váltotta ki belőlem, egy olyan képtelen, történelmi ‘sci-fi’-számba menő történet, amely­nek a főszereplője Bornemissza Gergely volt, de egy teljesen várat­lan, meglepetésszerűen „modern kor” szokatlan eseményeiben.

 

Akkor megértettem: Gyurkovics kedvére játszik a korokkal, az e­se­ményekkel, a szereplőkkel; az emberekkel - a szavakkal és az olvasókkal egyaránt...!

 

Gyurkovics a szavak, a fiktív történések mágusa; az írás módfe­lett szórakoztatja, de csak annyiban, amennyiben a szimbólumok hatást gyakorolhatnak a való világra. Legutóbbi ilyen írása a „Ma­­gyar Nemzet” március 8-iki szombati mellékletében - kis ‘távol­ságra’ Sándor György csodálatos füstölgő sziporkáitól - volt olvas­ható, „Háromszögletű sakktábla” címmel. Ajánlom, aki csak megteheti, mélyedjen el benne, mert ehhez hasonló szakrális po­litikai rejtvényt eddig aligha olvasott!

 

Tekintve, hogy jelen írásomnak nagyjából önmagában is meg kell állnia; némileg vázolnom kell, miről is szól a veretes mű! Jezovi­csot, aki a furcsa történet főhőse; valakik bevezetik egy sötét kastélyba, mely három teremből áll. Kísérője, finom fiatalember, megígérteti vele, hogy utólag nem kürtöli ország-világgá, hol járt... „Nemigen akad oly’ földi lény, ki eme palota titkait megismerheti.” – mond­ja az ifjú, amint sorban végigjárják a világot uraló nagy­ha­talmak ‘civilizációit’ jelképező termeket. Kinyilatkoztatja ugya­nis, hogy ez a kastély valójában a világpalota.

 

A nagyteremben a játékosok egy háromszögletű sakktábla e­lőtt ülnek, amelyen három csapat van felállítva, s a csapa­tok ádáz küzdelmet folytatnak egymás ellen, pontosabban ketten együtt, a harmadik ellen...

 

Főhősünk, Jezovics, hirtelen támadt szent buzgalmában – meg­sej­dítve az alkalmi feladat lényegét! - kezdené megfejteni az egyes termekben látottakat, de a kísérő türelmetlenül leinti: „Semmi kér­dés, uram, semmi kérdés. Mit is kérdezne? Nem azért hívattuk önt ide, hogy olyan kérdésekre feleljen, amelyekre mi is tudjuk a vá­laszt. Azt szeretnénk tudni, amit mi nem tudunk. Magát mágusnak mondják - léleklátónak. Kíváncsiak vagyunk a véleményére. Mi a titok? Ennyi az egész. (...) Tudjuk, tudjuk, csudába a csodálkozás­sal! Nem ez a lényeg. Amit nem tudunk, az a lényeg! (...) Igen, igen, ez a világpalota. Figyelje meg a játékosokat! Itt dől el az emberiség sorsa. Visszafogottan játszanak, de játszanak. Tessék figyelni!(...)

• Az egyiken végtelen mennyiségű paraszt állott visszahúzódva. (...) Nem álltak rosszul, a király körül volt bástyázva. (...) Hu Csin-tao kre­olsárgán sakkozott.

• A másik oldalon kese fejű, vékony ember ült, ... ideges volt, fö­lényes, elszánt.

• A vezér örülten rohangált le s föl, a tábláról átható whisky-szag áradt. Kiütött mindenkit, aki az útjába került.

 

Jezovicsunk idegenvezetője - mielőtt közölte volna vendégével a feladvány valós mibenlétét - felvázolta ‘a háromoldalú (trilaterális) sakkjátszma’ pillanatnyi harci állását: „Őrült küzdelem folyik. Egymás ellen, együtt. Jelenleg remeg a levegő. De a táblán még rend van. A whiskys vezet. Tarol. Hengerel. A kese vé­dekezik, de nem buta. A sárga arcú láthatóan nyugodt. Mert ez a játszma ki van egyensúlyozva. Amikor feküdni térnek, nyug­ton vagyunk. Megáll a világ.” S most jött a feladat: „Na­gyobb a probléma, s ezt kellene kiderítenie. Míg ezek alsza­nak, valaki átrendezi a bábokat. Egészen másképpen folyta­tódik a játszma reggel. Mintha egy negyedik játékos is len­ne. Ezt kell megfejtenie. Pénz nem számít. Mit gondol, ki lehet az?”

 

Előre bocsátom, hogy mind a történet, mind a feladvány több dimenziós, és több rétegű, mint amilyennek első ránézésre lát­szik. De tovább megyek; annál is több dimenziós, amilyennek a­kárhány ránézésre látszik. Két dolgot megígérek: azokat az ösz­szefüggéseket, melyek már eddig is minden olvasó számára trivi­álisak; épp úgy nem kívánom (s nem fogom) megmagyarázni, mint ‘a messzebbre vezetőket’. Egyrészt semmit nem akarok a történetbe ‘belemagyarázni’, másrészt szeretném meghagyni olva­sóimnak (olvasóinknak) az önálló gondolkodás minden örömét...

 

Gondolom, annyi világos, hogy a világot három sakkozó nagy­hatalom uralja: a whiskys Bush (USA), a kese fejű Putyin (O­roszország) és Kína, Hu Csin-tao, amint ‘kreolsárgán’ sakko­zik. Vannak ugye - szándékosan - árulkodó félmondatok és jelzős szer­kezetek. A ‘ketten együtt’ kitétel nyilvánvalóan egyrészt azt jelentheti, hogy az USA és Oroszország (látszólag) - most még – „váll­vetve” harcolnak a világ ‘nem keresztény’ erői, vagyis minde­nek­előtt Kína és a muzulmánok ellen. De mégis, mi utalhat arra, hogy nem csak Kínáról van szó?! A kreolsárga jelző! Az arabok (és még inkább a perzsák!) ugyanis ‘kreolok’, és nem sárgák. A másik összekötő kapocs konkréten aktuálpolitikai: ti. Irak lerohanását Észak-Koreáé követheti...

 

De másrészt a ‘ketten együtt’ éppúgy lehet finom jelzés is arra nézve, hogy ez a mai egyensúly bizony - értsd: „de a táblán még rend van” - roppant borulékony; könnyen előfordulhat az, hogy az első szőnyegbombázások után „mások ketten” állnak párba, például Oroszország ‘a kreol-sárgákhoz’ pártol át, az USA ellen!

 

Mielőtt megpróbálnánk megoldani Gyurkovics rejtvényét; vegyük figyelembe azt, hogy az író rendszere ugyan abszolút logikus, zárt és gömbölyű rendszer; ámde mint minden fikció, önkényes meg­fontolásokat (is) takar. Éppen ezért felteszünk néhány olyan kér­dést, amelyeket az író - önkényesen - nem is tesz fel (nem kér­dez), és nem is válaszol meg. E kérdéseim pótlólagosak, de nem Jezovicshoz szólnak...

 

• Ki az (milyen erő), aki a játszmát ‘nappal’ kiegyensúlyozza?

• Kik azok, akik ‘nyugton vannak’ (nyugodtak) amikor a világ erői alszanak?

• Ha nappal képesek a rendre vigyázni, miért nem képesek erre éjjel is?

• Ki az (a hatalom), akinek a nevében ifjú kísérője megbízást ad Jezovicsnak?

• Ki az a Jezovics, akit ‘mágusnak, léleklátónak’ mondanak?

• Kit takar valójában ‘a Jezovics’ név?

• Gyurkovics Tibor valóságos feladványt, vagy költői kérdéseket publikált?

• Létezik-e egyáltalán ‘a báb-átrendező’ negyedik játékos, vagy a létének a puszta feltételezése is csak fikció?

 

Tekintve, hogy ‘a három tenor’ - USA, Oroszország, Kína – mind­egyike egyedüli világuralomra tör (ők a háromszögletű sakktábla sakkjátékosai Gyurkovics Tibor félig fiktív világhatalmi drámájá­ban); kizárhatjuk, hogy a látszólagos és átmeneti erőegyensúly ‘nap­pali’ fenntartásáról ők gondoskodnának. Minden erőfeszíté­sük az egyensúly felborítására irányul, ezért amennyiben és a­meddig mégis egyensúly van, azt a világhatalmakkal szemben hoz­za létre valamilyen háttérerő. Márpedig teljességgel valószí­nűtlen, hogy a stratégiai egyensúlyt ‘nappal’ létrehozó s fenntartó kvázi-őrangyalkák, mint háttérerő ‘mögött’ létezzék még egy ala­muszi, éjszakai kisördög is, mint másodlagos háttérerő, aki éjjel átrendezi a bábokat.

 

A Jezovicsnak a tárgyi megbízást adó hatalom nem lehet a fiktív éjjeli háttérerők képviselője, hiszen semmi értelme nem lenne, hogy a saját maga által előállított rejtély megfejtésére adjon meg­bízást, egy a rendszeren kívüli idegen személynek. Marad az a fel­tételezés, hogy a világrendet egyébként nappal kifogástalanul őrző háttérerő éjjelre ‘kiakad’, elveszíti hatékonyságát, s jön a mumus, aki „átrendez”.

 

Nem alaptalan variáció az sem, hogy a nappali angyalkák és éjjeli ördögöcskék ugyanannak a háttér-klánnak az ügynökei; csak épp nem tud(hat)nak egymásról, mert a titok lényege éppen abban áll, hogy a földi hatalmi rendet és a káoszt ugyanaz az erő generálja, vagyis hogy a Rubicon mindkét partján ők állnak... A hatalom tehát kétarcú (skizofrén) - a rend őre, és a rend ellensége is egyben.

 

Meglehet, hogy Jezovics igazi megbízója nem földi, hanem transz­cendens erő: Isten, vagy a Sátán. Isten mindent tud, a saját terve (teremtése) nem lehet titok Őelőtte, ezért nincsen szüksége rejt­vényfejtőre. A Sátán azért valószínűtlen, mint megbízó, mert ha ő generálná ‘az éjszakai bábuátrendezést’, a káoszt; úgy tudnia kellene róla, tehát ismét csak felesleges Jezovics rejtvény­fejtő munkája.

 

Mindazonáltal nem kell nagy ész ahhoz, hogy kitaláljuk: kicsoda is Jezovics! A ‘-vics’ képző mindent megmagyaráz. Gyurkovics = Jezovics = Jézus... Jezovicsról ugyanis tudjuk, hogy Gyurkovics önmagáról mintázott szereplője. Jézus + ‘-vics’ = Jezovics. A lé­leklátó mágus tehát Jézus, a próféta; az éjszakai káosz művelői valódi kilétének a kiderítésére ő kapja a megbízást; ám valójában a költő, Gyurkovics Tibor, aki legalábbis írásában magára veszi ezt a keresztet... Vélhetőleg a megbízás valódi célja az Antikrisztus kilétének a kiderítése. Az író kérdései igazi kérdések és költői kér­dések is egyben. (Gyurkovics-Jezovics már bizonyosan „megta­lál­ta” a rejtvény kulcsát. A napokban elhunyt – Isten nyugosztalja.)

Genezis és degeneráció

 

Régóta foglalkoztat – mint ismeretelméleti alapprobléma -, hogy mi­ként egyeztethetők össze a vallás és a tudomány nyújtotta is­me­­reteink, meggyőződéseink az emberiség genezisével kapcso­lat­­ban, és mi a „megfejtés” üzenete a mai kor embere számára.

Annál is inkább, mert vallásos „tudós” szeretnék lenni.

A kétfajta megközelítés tehát bennem összeegyeztethető.

 

Majomból majomember

Engels Frigyes szerint az ember a majomból fejlődött ki – vö. „A majom emberré válása” című művében foglaltakkal -; mi több, a majmot a céltudatos tevékenység, a mun­ka tette emberré. Most te­kintsünk el attól, hogy a definíció lényegében tautológia, hisz’ amennyiben az emberi lény fő jellemzője a munka – mi volt az a kezdő lökés, az a kiváltó ok, ami előidézte, hogy a majom cél­szerű tevékenységet, munkát kezdjen végezni? Meddig majom a majom, és mikortól ember az ember? A tudomány, amely lényegé­ben ma is a marxizmus-leninizmus „dialektikus materialista” el­ve­it vallja, a paleontológia és az antropológia, lázasan keresi, ku­tatja a hi­ány­zó láncszemet (missing link), azt a képzetes (fiktív) félemberi lényt, aki/amely már nem majom, de már ember, noha még nem alkot civilizációt, de már „gondolkodik”. Ugyanis a végső soron – vö. evolúció - a mai civilizációkhoz vezető emberi munka tudatos gondolkodást fel­­tételez, méghozzá tömegméretekben! És itt érhető tet­ten Engels logikájának eredendő materializmusa is, amely a mai (ál)tudo­mány­t – pl. „pszichológia” - is „uralma alatt” tart­ja, u­gyan­is azt hiszi, azt hiszik, hogy a kulcsmomentum az értelem, a tudat, a ’tudatos’ gondolkodás képességének megjele­nése, ural­ko­dó­vá válása, kifejlesztése, ki-és beteljesítése…

Nem így van.

 

Skizofrén pszichológia

Az emberi tudomány – mint az emberi lény maga is -: skizofrén. Noha a szavak szintjén „elismeri” a lélek létezését – sőt még külön „tudományágat” is felépített a lélek folyamatainak vizsgálatára! -; valójában az emberi lelket nem transzcendens szellemi léte­zőnek tartja, hanem a tudattal, vagyis az anyagi valóságot visszatükröző, s a célszerű tevékeny­ségre irányuló képes­ség­gel, a munkavégző képességgel azonosít­ja. A pszichológia azt hiszi, hogy a lelket vizsgálja, miközben tudati megnyilvánulásokat elemez, amelyekről azt hiszi, állítja, hogy azok a lélek fő funkciói.

Pedig a lélek az, ami az embert a majomtól megkülönbözteti.

A majom „céltudatos” lény, lélekkel azonban nem rendelkezik.

 

A lélek nélküli „ember” antropológiai-ismeretelméleti nonszensz. Ha létezne lélek nélküli ember : nem ember, hanem majom lenne.

Vagy egy Frankenstein által létrehozott homunkulusz.

Még akkor is, ha netán munkavégzésre fogható.

 

Materializmus és istenhit

A materialista tudomány Istentől elrugaszkodott.

A materialista tudomány – noha lépten-nyomon „belebotlik” Isten létezésébe – megtagadja a Teremtőt, mert az isteni próbatétel meg­­kerülésével, kijátszásával, mellőzésével (mintha az nem len­ne) próbál, kvázi „önerőből” istenné válni. Pedig megszívlelhetné a XX. század két legnagyobb (atom)fizikusának egy egész fantasz­ti­kus é­letművet betetőző, megkoronázó ebbeli nézeteit! Ők ketten ellent­mondtak egymásnak is, mégis ugyanarra a meggyőződésre jutot­tak. Albert Einstein, az általános és speciális relativitásel­mé­let szülőaty­ja, mikor megismerte Werner Heisenberg határozatlan­sá­gi elméletét – melynek a lényege, hogy a szubatomi folyamatok­ban, úgy tűnik, nem érvényesül az anyag viselkedésére egyébként oly’ jellemző determináció! -, felháborodottan így kiáltott fel: „Az Úristen márpedig nem kockázik!”. Heisenberg pedig így véle­kedett: „A tudomány italából minden korty istenkáromlás, de a pohár legalján ott van az Isten.”. Lám, Isten s az anyag, meggyőződés és tudomány összeegyeztethetők. Legalább a nagy koponyákban… A majom értelmi és hit szintjén persze nehezebb a felismerés.

 

Vérfertőző beltenyészet

Ha elfogadjuk az Ótestamentum genezisében leírtakat tényeknek, számos fontos, mi több, alapvető összefüggést ismerhetünk fel. A tudomány azt hiszi magáról, hogy az emberiség megmentője, sőt, általa, áldásos felfedezései révén az ember végül istenné nőheti ki magát. A történeti valóság ezzel szemben az, hogy a Genezis után az emberiség elkorcsosult, s a ma élő „populáció”, képességeit és természetes életképességét tekintve csupán a haloványnál is fehé­rebb árnyéka (whiter shade of pale - Procol Harum) egykori ön­ma­gának… Közismert tudományos tény, hogy bármely faj, így az em­beri faj is elkorcsosul a génállomány, a tulajdonságokat át­örökítő anyag drasztikus le­romlása következtében, ha a po­puláció egyedszáma olymértékben leapad, hogy a fajfenntartás to­vábbi egyetlen lehetséges megoldása a „(vér)rokonházasság”. Már­pedig ebben az emberiségnek történelme során sokszor volt része; sőt, úgy is mondhatnánk, hogy az emberiség történelme geneti­kus értelemben a tömegesen elkövetett vérfertőzés története! Az Úr eredetileg csak Ádámot teremtette, Éva már csupán másod­lagos, származékos jövevény a Földön. Történt ugyanis, hogy az unatko­zó Ádám arra kérte Istent - akivel akkoriban épp’ kísérleti on-line kap­csolatban állt, mivel a Paradicsomban UPC-direct még nem lé­tezett, tehát nem is lehetett annyira tökéletes hely! -, hogy terem­te­ne néki egy társat, akivel boldog gondtalanságát megoszt­hatná.

 

Ádám, Éva és Noé gyermekei

Mire az Úr kivette Ádám oldalbordáját, amelyből megformálta ős­a­nyánkat, Évát. Ám – mint tudjuk – a paradicsomi boldogság nem tartott túlságosan sokáig. Az áteredő bűn következtében őse­inket Isten, mindnyájunk Atyja kiűzte az Édenkertből, és egész életen át tartó verítékes munkára, kínkeserves sokasodásra és ko­rai halálra ítélte az első emberpárt. Az emberi faj úgy a­lakult ki, hogy gyermekeket nemzettek – elsőként Káint és Ábelt -, majd Ádám a lányaival, a lányok a bátyjaikkal (s így tovább) nem­zettek újabb és újabb nemzedékeket. S az őseredeti „isteni” gé­nek, a po­puláció, az emberi faj tulajdonságai hirtelen drasz­­tiku­san le­romlottak. Az átlagos életkor a kezdeti 900-1000 évről 100-150 évre, majd a századok folyamán 35-40 évre csök­kent, de ami még sokkal sokatmondóbb: értelmünk elhomályo­sult, akara­tunk rosszra hajlóvá vált. Ez mind, tételesen ben­ne van a Bib­liában, csak az ún. „tudomány” feslett emlőin nevel­kedett embe­riség túl­nyomó többsége erről mit sem tud, a többiek pedig nem veszik ko­molyan. Mert az ember csak azt hiszi el, ami „érdeké­ben” ál Valamennyien kizárólag Ádám és Éva leszárma­zottai vol­nánk? Erről majd még kicsit később…

 

Ámde a beltenyésztésnek (a vérfertőző rokonházasságoknak) ezzel még koránt sem volt vége. Nagyjából 9000-12000 évvel ezelőtt – az idő­skála tekintetében a Biblia (a Genezis szerint a Teremtés és az emberiség mindössze 4000 éves!) és a „tudomány” ellentétben áll egymással – az Úr, a terjedő gonoszság büntetéseként Vízö­zönt bocsátott a Földre, mely özönvíz kipusztította a teljes em­beri popu­lációt, Noé családja kivételével. Nos, emiatt mi emberek, valamennyien egyfelől mind Ádám és Éva, majd másfelől Noé és felesége gyermekei, leszármazottai vagyunk – folyamatosan le­­romló génekkel és tulajdonságokkal. Fizikai, fiziológiai, tudati és erkölcsi el­korcsosulásunkon jottányit sem segít, javít a techni­kai civilizáció, mely mint elektronikus „csakazértis” mankó, isten­elle­nes bunkóként (vö. (bunkofon) feszül görcsösen kezünk­ben, hogy az elveszített Paradicsomot „önerőből”, tehát erőből, mint jo­gos­nak vélt-ítélt tulajdonunkat szerezzük magunknak vissza…

 

Majomból - Ember

A ma élő emberiség nem egy tőről fakad – több ágból ered.

Ádám és Éva történetét egyrészt nyilvánvalóan úgy kell értenünk – mert másként nem egyeztethető össze hit és tudás, teremtés és evolúció -, hogy Isten akkor és azáltal teremtette meg az első emberpárt, amikor az előember – vagyis „a majom” – az e­volúció (a szelekció, a természetes kiválasztódás révén) el­ér­te azt a biológiai-fiziológiai-neurológiai fejlettséget, amikor már képes volt befogadni az isteni, halhatatlan lelket, és Is­ten akkor belé is lehelte. Amikor a Genezis „az első emberpár” teremtéséről beszél, akkor tehát ezen nem azt érti, hogy Isten az évmilliók során végbement állati evolúciótól teljesen függetlenül új „állatfajt” teremtett, amelyet egyidejűleg lélekkel – transzcen­dens szabad akarattal, halhatatlan személyiséggel - is felruházott, mert ha ez így lett volna, akkor semmi értelme nem lett volna e­volúciót is teremteni. Márpedig Isten evolúciót is teremtett. Az em­ber és a csimpánz génjei, öröklődési anyaga 98 %-ban megegye­zik. A 2 % mara­dék tekinthető azon alaptulajdonságaink hordo­zójának, me­lyek képessé tették ősszüleinket a lélek befogadására. Mert a lélek befogadása elképesztő teljesítmény volt! Az ember te­tőtől talpig kí­sérleti lény. Kettős természetű. Isten teremtő projektjének az a lényege, hogy a múlandó, az időben lebom­ló (vö. entró­pia) anyag a belé oltott evolúciós készség (Char­din radiális e­nergiának nevezte) révén egészen odáig fejlő­dik, hogy létre­jön a tudat, az agy legfontosabb funkciója, hogy ti. benne és általa a magasan szervezett anyag – akár egy tükörben – ön­ma­gára ébred, vagyis képes értelmes össz­képet alkotni a kö­rü­lötte (és benne) létező való­ságról. Ez az átfogó képesség az értelmes gondolkodás képessége. Ám a személyiségünk több ré­tegű. A gondolataink nem csak a kül­világ visszatükrözése révén keletkeznek, hanem belülről is, összetett személyiségünk legtitkosabb mélyéről is táplálkoz­nak. Az Istentől kapott lel­künk lényegi funkciója a szabad akarat, a halhatatlanság érzete, a judíci­um, az erkölcsi ér­zék, az Abszolút Igazság és Jóság, a SZERETET ŐSFORRÁ­SA, ISTEN felé való törekvés.

Az ember tehát ÉLET ÉS HALÁL időleges egysége.

Kísérleti lény, aki vagy elpusztul, vagy üdvözül.

 

Az Ember és a Horda

Nem lehetett könnyű a lélek befogadása, pedig Ádám és Éva nyil­ván fogantatásakor kapta lelkét az Istentől, miként a ma születő em­berek is. Jóval törékenyebbek, sérülékenyebbek, kényesebbek és bonyolultabbak voltak/lehettek A HORDA többi tagjánál, sőt, sa­ját „majom”-szüleiknél is, akik szerencsésen felnevelték őket, egy­más­nak. Tehát olyan közösségben – a HORDÁBAN – nőttek fel és „szocializálódtak”, amelynek tagjai nem voltak emberek, hiszen a LÉLEK belőlük hiányzott. Ádám és Éva teremtése másrészt te­hát szimbolikusan értendő, illetve oly’ értelemben, hogy mint lel­kes ál­latok, ők voltak az emberiség prototípusai. Az EMBER meg­te­rem­tése tehát azt jelentette, hogy az emberben Isten visszaka­nyarí­totta az evolúció szekerének rúdját teremtő Istene irá­nyába, amikor is a LÉLEK emberbe lehelésével megterem­tet­te azt a lehetőséget is, hogy a teremtett, ám az időben mú­landó ma­téria átlényegülhessen, megszentelődhessen, üdvö­zülhessen, amennyiben a lélek hordozója, az ember, szabad akaratával úgy dönt, hogy a pusztulás helyett az örök éle­tet, a semmi he­lyett a mindent, Lucifer helyett Istent, s a pokol helyett a mennyországot választja. A mennyország u­gya­nis nem – lehet – más, mint ennek az időben múlandó világ­nak mintegy az inverze; egy olyan világ, mely nagy vonalakban „hasonlít” a mi világunkra, csakhogy benne az IDŐ nem múlik (nincs), nincs elmúlás és halál, az időjárás, a természeti elemek és a ragadozó állatok is jóindula­túak, az emberekből hiányzik a go­noszság, a mohóság és a pazar­lás, s mindenki azáltal dicsőíti az Urat, hogy minden képességét a TEREMTÉS isteni terve betelje­sítésének szenteli.

 

De a HORDA lélek nélküli tagjai nem ilyenek voltak.

 

Nagykoalíciós paktum

A már isteni lélekkel született Ádámnak és Évának – az „oldal­bor­da-elmélettől” most nagyvonalúan eltekintünk, mert mellékvá­gány­­ra vinne, mi több „férfisovinizmushoz” vezetne – hamar rá kellett éb­red­niük, hogy alapvetően különböznek a HORDA többi lényétől, s arra is, hogy valami olyan titok hordozói, ami messzire vezet, túl­mutat az őserdő lombkoronáján, egészen az égbolt kékjéig, s még azon is túl. Nehéz felismerés lehetett. S mikor egymásra ismertek, rögtön egymásra is találtak, és értelemszerűen átvették a HORDA vezetését. Eleinte komolyabb konfliktusuk nem volt; a természet (s benne a HORDA) behódolt az első emberpárnak. Körülöttük és közöttük mindaddig „pa­radicsomi béke” honolt, amíg az eredeti bűn elkövetése alap­jaiban meg nem változtatta az eredeti status quo-t. Őseink ugyanis fel­rúg­ták az Istennel kötött alapszerződést. Ettől kezdve körülöttük mindenütt kitört s tombolni kezdett a „go­­noszság” őrült tobzódása. Amit teljesen semlegesíteni sajnos nem le­hetett, s nem is igen tudtak.

A „békéért” nagy árat fizettek, fizettünk…

Nagykoalíciót kötöttek a Sátánnal.

 

A Tudás Fája és az áteredő bűn

Ősszüleink nemzetsége – Ádám és Éva révén - már isteni, hal­ha­tatlan lélekkel ren­delkezett, és amígmég nem ettek tiltott gyümöl­csöt (almát) a Tudás Fájáról, nem ismerték a jó és a rossz közötti kü­lönb­séget. A paradicsomi életükben addig sohasem ta­lálkoztak sze­­mélyesen a Gonosszal, amíg meg nem ismerték a Kígyót.

Lucifert, a Kígyót, aki minden árulás és hazugság szülőatyja.

 

Vajon mi lehetett az az eredeti bún, ami végül is áteredő bűnné vált, hogy ferde kényszerpályára terelje az egész evolúciót és a ge­nezist? Az almaevés – mégha a tiltott Tudásfa gyümölcse is -, csak jelképes jelentésű lehet. Az sem lehetett olyan nagy bűn, ha ne­tán felfedezték egymás meztelenségét, és esetleg szerelmeskedtek. Vé­gül is Isten „tervszerűen” teremtette őket férfinek és nőnek, te­hát kalkulált a szex „veszélyével”. Sokan vannak, akik például eredendő bűnnek azt tekintik, hogy őseink emberhúst ettek, s kannibálok voltak. Ez is halovány elképzelés. Az isteni lélekkel rendelkező el­ső emberpár nyilván leszokott „az ellenség” agyve­lejének fogyasz­tásáról, még akkor is, ha a megelőző „majomem­beri” evolúcióban komoly szerepe lehetett a fehérjedús étrendnek. A Paradicsomban minden bőségben dúskáltak, nem volt szüksé­gük sem ellenséges­kedésre, sem a kannibál-étrendre. (Zöldség, gyümölcs, speciel pl. „alma”, karnyújtásnyira – volt bőven.) Vala­mi más parancs meg­sze­gé­séről volt szó – olyanról, ami szorosan összefüggött az ember genetikus jövőjével, potenciális civilizáció­alkotó képességével. Ami egyrészt burkoltan „benne volt” Isten ter­veiben, másrészt viszont alapvetően „megváltoztatta” azokat, amiért is Isten a technikai e­vo­lúciót, egy afféle „B”-variánst kínált felmentő szalmaszálként a bűn­bee­sett teremtés koronáinak, hogy legalább vigaszágon bejut­has­sanak a Mennyországba, ha már a Paradicsomból az eredeti bűn következtében mindenképpen tá­vozniuk kellett.

 

Az Annunaki eredeti bűne

Olyan ponthoz érkeztünk, ahol hivatkoznom kell egy korábbi, ter­je­delmesebb tanulmányomra, mely a Leleplező könyvújság 2004. évi 1. számában jelent meg „A titkos uralom és kiszolgálói” cím­mel (161-169. oldal). A következőket írtam: „Induljunk ki abból, hogy az Annunaki a Földön ‘kontár munkát’ végzett, génmanipulációs kísérleteikkel eredetileg ‘egy rabszolgafajt’ akartak terem­teni, ehe­lyett végeredményében egy hibridfajt hoztak létre, melynek vég­­telen szerénysége állatias indulatokkal, vad ösztönökkel és ’isteni becs­vággyal’ ötvöződött. Mindennek tetejébe ‘kitenyésztődött’ egy, a széles néptömegek nyakára ülő elit garnitúra is, melynek génjei túlsúlyban a rejtélyes ‘Kígyókirályoktól’ származhattak. Ar­ra gon­dolok, hogy az ún. eredeti bűnt esetleg egyáltalán nem az em­berek követték el, hanem az Annunaki (értsd: egy, a sumér kő­táb­lák leírása szerinti ’kígyószerű csillagközi intelligens faj’, a­mely bekalandozta a Galaktikát, hogy ’a lakott bolygókon’ gén­ma­ni­pu­lá­ciós kísérleteket végezzen, új intelligens fajok ’kitenyészté­se’ cél­jából), amikor is olyan, többszörös visszakeresztezéseket is végre­haj­tott, aminek folytán genetikusan inhomogén faj jött lét­re, melynek önfejlődése tendenciájában is előrevetítette, hogy a földi civilizáció leendő társadalma kasztrendszerré fog alakulni. Olyan társadalommá, amelyben a hatalom koncentrációja a vég­le­te­kig nö­vekszik, és végeredményében áthidalhatatlan szakadék keletkezik a beavatott irányító elit, illetve az egészből mit sem értő tömegek kö­zött.

Honnan ered, miből táplálkozik a kasztosodás ősi hajlama?

 

Az Annunaki - Jahve alvállalkozója?

Az Annunaki sumér leírását az Ószövetséggel összevetve, illetve kombinálva ‘kiderül’, hogy JHWH egy re­pü­lő szerkezeten, a tü­­zes szekéren (vö. Ezékiel próféta látomásával = űrkomp) közle­ke­dett, dobhártyát szaggató égi robaj kíséretében, mint hús-vér é­lő­lény. (Aki „mannagyártó gépével termelt” mannát – ami Laurence Gard­ner kutatásai alapján plazmahőmérsékleten monoatomos fe­hér porrá égetett arany lehetett - hajigált az ég­ből, pusz­tában kó­bor­ló, éhező vá­lasztott népének, miután Mózes a varázs­vessze­jével szétválasz­tot­ta a Vörös tenger hullámait, hogy az üldö­ző e­gyiptomi seregek víz­be fulladjanak, ők pedig háborítás nélkül ke­reshessék meg az Ígé­ret Földjét.) Az eredeti bűnt a gén­ma­nipu­látor Annunaki követte el, azáltal, hogy a teremtés isteni tervével szöges ellentétben, nem „egyenszilárdságú”, homogén, hanem kasztosodásra hajlamos, inhomogén fajt állított elő a Föld ne­vű intergalaktikus (kol)laboratóriumban, vagyis génmani­pu­lációs technológiáját kiszámíthatatlan viselkedésű, ‘skizofrén személyi­sé­­gű’ intelligens lények létrehozására, tehát abszolút sza­bályta­la­nul használta fel. Tovább folytatva a genezis dogmáinak feloldá­sát, valószínűsíthető, hogy az eredeti bűn lényege, hogy az Annu­na­ki (ez valami őskori ’bukott angyalok’ szellemi műhelye, össze­es­küvése, páholya lehetett) önmagát helyettesítve Isten helyébe, el akarta érni, hogy a teremtett földi faj Isten helyett csak neki szol­gál­jon. Ám amikor ‘ez a szabálytalan genezisű faj’ a fejére nőtt - még tetézve is az ősbűnt -; olyan hibridet állított elő (a bizonyos Kígyókirályokat), amelyet közvetlenül a saját uralma alá rendelve, a földi faj féken tartására (vagyis önmagával szemben) igyekezett fel­használni. Az elitet az uralkodáshoz szükséges minden szük­­sé­ges tudással felvértezték, így hát nem csoda, ha a beavatottak ma is féltékenyen őrzik ezeket az ősi titkokat.

 

A Szeplőtelen Fogantatás

Ami ‘a szeplőtelen fogantatást’ illeti, tudjuk, hogy annak dogmája nem egy, hanem két személyre: Szűz Máriára, a megváltó édes­a­nyjára, és Jézus Krisztusra is egyaránt vonatkozik. Nemcsak nem értjük, de halvány fogalmunk sincs róla, hogy ez mit takar; csak annyit tudunk, hogy Mária és Jézus eredendően mentesek voltak az eredeti bűntől, amit ‘a fogantatás’ visz át emberről em­ber­re. Mégis, mi az, amit a fogantatás visz át? A genetikus örök­ség! Az emberiség az An­nunakitól ‘szabálytalanul kapott’, sza­bály­talanul működő gén­ál­lományával volt megverve, saját bűnei előtt és nélkül is. Magyarán: az eredeti bűn az Annunaki génma­ni­­pu­lációjának ‘következménye’, és ez a bűn csak úgy hozható helyre, ha maga Isten Fia száll le a Földre, hogy helyére tolja az idő kizök­kent kerekét. A Megváltónak genetikusan két feltételnek is mara­déktalanul meg kellett felelnie: (1) A földi törzsfejlődésből kellett szár­maznia, ezért a teste a földi anyagból vétetett. (2) Két­sze­resen mentesnek kellett lennie az Annunaki ‘tiltott gén­mani­pulációitól’; sem Ő, sem édes­anyja nem hord(hat)ta magában a Kígyókirályok gén­jeit, vagyis ‘az eredeti bűnt’. Génjeiken nem le­hetett genetikus szep­lő, ezért volt a fo­gantatásuk ‘szeplőtelen’. A megváltás az Is­ten személyes be­avat­kozása - Deus ex machina -, utolsó ‘kétség­be­esett’ akciója annak érdekében, hogy az egyébként halálra ítélt (kiselejtezendő) vagy ön­magát halálra ítélő (öngyil­kos) emberi­sé­get, minden génhibás e­re­deti bűn(e) ellenére megmentse az isteni teremtés megvalósítása érdekében. Krisztus azért jött le a Földre (Isten azért áldozta fel egyszülött Fiát éret­tünk), hogy az Annuna­ki – a Teremtésben Isten, árulóvá lett „alvállalkozói”, a bu­kott an­gyalok - által elkövetett eredeti bűnt, az összes következ­mé­nyével együtt eltörölje, és visszatérítse az elbitangolt emberiséget az Atya nagy, közös nyájába: a Galaxis és az Univerzum ‘normális csillag­közi népeinek’ sorába.

 

A visszakereszteződés tilalma

De az eredeti – később már áteredő – bűn ténylegesen az embe­ri­ség bűne is lehetett, amennyiben az Annunaki 5000 éves, kőtáb­lákba vésett sumér története nem valós, hanem csak lírai legen­da. Az első emberpárhoz most visszatérve – ott tartottunk, hogy gond­talanul éltek a Paradicsomban, amikor Lucifer, a gonosz Kí­gyó rá­vette őket, hogy egyenek a Tudás Fájának tiltott gyümölcsé­ből, az almá­­ból, hogy megtudják: mi a jó, és mi a rossz. (Melléke­sen jegy­zem meg, hogy a mai globalizálódó világot a közvetlenül Lucifer­nek szolgáló, a pénzoligarchia vezető erői által min­tegy 230 éve alapított Illuminátusok Rendje irányítja s nyíl­tan dek­larált „végcélja” a tudásalapú társadalom felépítése! Tehát egy olyan társadalomé, melynek vezetői nyíltan hirdetik, hogy az ősi lucife­ri „parancs” elkötelezett végrehajtói, amiért is sok e­zer éve fo­lyama­tosan esznek a tiltott gyümölcsből, mi több, ma is csak ab­ból esznek, és elvárják, hogy mi is velük együnk, mint­egy szente­sít­ve és átörökítve/újra is elkövetve az eredeti/áteredő bűnt, az idők végezetéig. Nyíltan deklarálva azt, hogy mi emberek csö­könyösen ra­gaszkodunk hozzá, hogy minden isteni gondvi­se­lés, gondosko­dás, kegyelem és megváltás ellenére mi Lucifer alatt­valói vagyunk, nem Istenéi, és szeretnénk kollektíven elkárhozni, mert nem akarunk Is­tennel örökké élni a Mennyországban. Az Isten országa, a Mennyország természetesen nem tudásalapú, hanem hitalapú társadalom lesz, így a földi emberi társadalom számára is a hitalapú társadalom lenne a követendő minta.)

 

Mit követhetett el az első emberpár?

Isten megparancsolta nekik, egyetlen dolgot nem tehetnek meg – nem e­hetnek almát a Tudás Fájáról. Mert akkor megtudják: mi is a különb­ség jó és rossz között. A parancs nem lehetett más, mint hogy szerelmeskedhetnek, élvezhetik a testi szerelem gyö­nyö­­re­it, de kizárólag csak egymással; mert mint embe­rek, csak egymásnak teremtettek. Nem deríthető ki a Biblia Ge­nezi­sé­ből, mi lett volna, ha Ádám és Éva betartja Isten rende­lését, és – a Kígyó csábítására – nem követi el az eredeti bűnt, amitől a de­generáció, a genetikus elkorcsosulás áteredővé vált.Akkor nem is jött volna létre az Emberiség? Ugyanis Istenaz áte­redő bűn el­követése után ezzel a paranccsal űzte ki őket a Paradi­csom­ból: „Sokasodjatok és vegyétek birtokotokba a Földet!” Akkor a szaporodás, a sokaso­dás és a Föld benépesítése helyett meg­ma­radtak volna csak magányos emberpárnak, akik ö­rökké boldogan, gond­talanul, kettecskén élnek az Éden­kertben, s az állatok vala­mennyien békésen szolgálnak nekik? Az eredeti bűn nyilván „bele volt kalkulálva” az Ember genezisébe. De az Úr még mást is mon­dott, amikor útjukra bocsátotta őket – a teljes­ség igénye nélkül:

 

Továbbgondolt szakrális parancsok

„Átkozott legyen a föld miattad.” (Ádámnak) S a Föld átkozott.

„Edd csak a föld növényeit.” (Ádámnak) Legyél vegetariánus (?)

„Arcod verejtékével edd a kenyeredet, míg vissza nem térsz a föld­be, amelyből vétettél.” (Ádámnak) „Ímé, az ember olyan­ná lett, mint egy közülünk (!): tud jót és rosszat. Most aztán ne­hogy kinyújtsa a kezét, s vegyen az É­let Fájáról is, egyen, és ö­rökké éljen!” (Az angyaloknak és az emberpárnak.) Az idéze­tek az Ószövetségi Szentírás Teremtés Könyve 3:14-3:21-ből va­lók.

 

Mit jelentenek ezek a kiragadott parancsok, s a rejtett utalások?

Az eredeti/áteredő bűn következtében átkozottá lett a Föld. Kórót, dudvát, mérges növényeket terem, és csak véres verítékkel marad meg a hasznos vetemény. Az állatok is megtagadják a szolgálatot. A bűn, a gonoszság, a gyilkosság, a halál, a pusztulás, a vérfertő­zés, az elbutulás és lealjasulás, a becstelenség, a vér, a veríték és a könnyek (blood, sweat and tears) váltak uralkodóvá.

 

Vagyis legyél vegetariánus! Mert aki állatokat öldös, csak hogy megegye őket, az egyéb aljasságra is képes. A húsevés ugyanis meg­­mérgezi a testet, de azon keresztül a lelket is. (Ezért lettem meg­lett koromban magam is bicsérdista.)

 

Vagyis porból vétettünk, és porrá leszünk, a halállal, újra. Ez azt jelenti, hogy az ember, mint halandó testi/földi lény az - Isten ál­tal teremtett - evolúció ré­vén emelkedett ki az állat(majom)világ­ból, ám az Ember mégisIsten saját kép­mására teremtett gyermeke, hiszen lelket lehelt az orrába!

 

Áteredő önbeavatás

Az Ember tehát az eredeti/áteredő bűn elkövetésével - igaz, hogy az isteni en­gedély megkerülésével, sőt, a határozott parancs meg­sze­­gésé­vel - akarva/akaratlan, debizonyos isteni titkok birtokába jutott, olyanokéba, melyek megértéséhez nem volt elég érett. Most már olyan lett, mint „egy közülünk”, vagyis részesévé vált Is­ten teremtő teamjének, anélkül, hogy e státuszt kiérdemelte vol­na. Vészt jóslóan baljós helyzet. Visszacsinálhatatlan. Mivel Ádám és Éva a legfőbb parancs meggondolatlan megszegésével „vissza­keresztezték” az Embert; egyrészt jó és rossz megkülönböztetés­é­nek részleges képességéhez jutottak, másrészt olyan „civilizációs lavinát”, fokozódó degenerációt indítottak el, melynek áteredő sú­lyos(bodó) következményeit máig nyögjük, valamennyien. És ama végső utalás a legsúlyosabb: nehogy az Ember leszakítsa az Élet Fá­jának – szintén tiltott – gyümölcsét és halhatatlan „istenné” i­gye­­­kezzék válni, az isteni próbatétel és a kegyelem megkerülé­sé­vel. Mert a mai „tudásalapú illuminátus” világrend, a világállam csőcs­­elitje pontosan erre készül. A nagy Fényhozó, Lucifer tanítá­sait és effektív direktíváit követve – az illuminátus piramis élén maga, az Antimester, Lucifer áll, személyesen ő vigyorgott ránk a Halálfejes Rend megrendelésére felrobbantott WTC-torony faláról is! – szerv­cserékkel, az élet­elixír megkeresésével, mannatermelés és evés út­ján (az aranyat a plazmahőfokon túl, szubatomos fehér porrá ége­tik, ez a manna), okkult sátáni energiák fel­használá­sá­val (mágiá­val), tudatmódosító szerek és technikák alkalmazásá­val, tömeghipnózissal, szellemidézéssel, végső soron pedig klóno­zás­sal pró­bálják elkerülni a megsemmisülést, a halált, s elérni az öröklétet. Pontosan az történik most, amit az Atya-Isten az Ószö­vet­ségben megjöven­dölt. Az Ember a már orvul megszerzett „hatal­ma” ú­­jabb illegitim kiterjesztésére ké­­szül. A Tudás fája gyü­mölcse mellé meg akarja szerezni az Élet fája gyümölcsét, tehát a Hal­ha­tatlanságot is, hogy féktelen kevélységében a bukott főangyal­nak szolgálva „le­győzhesse”, s kiiktathassa teremtőjét.

Ez az Illuminátusok legtitkosabb istenkáromló terve.

Akik Jézus jövendölése szerint nem mások, mint a Sátán Zsina­gógája – Újszövetség, Jelenések Könyve 2,9.

 

Többágról-szakadt emberiség

Akár igaz a sumér kőtáblák őslegendája, akár nem - akár Annu­na­ki, akár nem: a ma élő emberiség nem homogén eredetű. A homo sapiens kifejlődése, a mai civilizációkat alkotó ember geno­tí­pu­sa részint évmilliókon át tartó evolúció, részint és meghatáro­zóan, közvetlen isteni beavatkozás – a „lelkes állat” megteremtése – eredménye. Mely folyamat egyrészt több (oldal)ág egyesülé­sé­vel, más­­részt folyamatos vérfertőzéssel, sőt, visszafajzással is párosult. A fejlődés extrémális történései, szakaszai a következők:

 

1. A törzsfejlődés (a majom evolúciója) főemlősőkhöz vezet.

2. Isten lelket lehel az emberiség első ősatyjába – Ádámba.

3. Isten – Ádám kérésére – oldalbordájából megteremti Évát.

4. Ádám és Éva a Horda természetes vezetői lesznek.

5. Ősszüleink szeretkeznek, de nem szaporodnak (Édenkert).

6. Színre lép az Annunaki (Jahve alvállalkozója) és/vagy kígyó képében Lucifer, a bukott főangyal.

7. Annunaki tiltott génmanipulációkat végez a Horda tagjain.

8. Lucifer ráveszi Évát, hogy Ádámmal „egyenek a Tudás Fájá­nak almájából, ezzel elkövetik az eredeti/áteredő bűnt, ami­nek a lényege, hogy házasságtörést követnek el a génkezelt majmokkal, akik a Horda nem emberi tagjai. Mivel basztard utódaik (is) születnek, megtörténik az Ember visszafajzása.

9. Isten a bűnbeesett első emberpárt kiűzi a Paradicsomból, a már ismertetett parancsok, szentenciák kíséretében. Az idő kárpitja meghasad, a dimenziók egysége megbomlik. A Föld elátkozott hellyé válik, ahol a Sátán hatalma érvényesül.

 

Ádám és Éva közvetlen utódaiból alakult ki a mai homo sapi­ens, az ún. „értelmes ember”. Feltételezhető, hogy ez a törzs ki­vált az e­­redeti Horda félmajomi közösségéből, és külön törzset alapított. A beltenyésztés (vérfertőzés) következtében génjeik, tu­lajdonsá­ga­ik elkorcsosultak, életkoruk drasztikusan lerövidült, értelmük el­ho­mályosult, a személyi­sé­gük pszichotípusa paranoid-szkizoiddá, a­karatuk rosszra hajlóvá vált. Véleményem szerint Á­dám és Éva új közössége őstörténetileg a cro-mag­noni embertí­pu­sban azo­no­sítható. De fennmaradt az ősi Horda is, amelyet a neandervöl­gyiek alkottak. Az eredeti/át­eredő ősbűn következté­ben ők olyan fél­emberekké váltak, akiknek az ősszülei szintén Á­dám és Éva vol­tak! És a cro-magnoni törzs – újra, immáron töme­ges méretekben is - el­követi Káin rettenetes bű­nét: kiirtják a neandervölgyieket, azt hívén, hogy ezzel képesek helyrehozni, meg nem történtté ten­ni az eredeti bűnt és áteredő következ­mé­nyeit. Ámde – mit tesz Is­ten! - a szodomán leányok gyö­nyörűek és kívánatosak. Ádám le­származottai így újra és újra pá­ro­sodnak velük. A neandervölgyi­ek ki­sebbik része beolvad, asszi­milálódik a cro-magnoni törzsben – nagyobbik részüket kiirtják. A bűn azon­ban fennmarad, tovább él és burjánzik – mi több: átered.

Íme a többágról-szakadt emberiség valós genezise.

 

Vízözön, vagy amit akartok

A gonoszság oly’ mértékben eluralja a Földet, hogy az Úr ezt nem nézheti tovább „tétlenül”. Íme, a legfontosabb idézetek egyike, mely bizonyító erejű, az Ószövetség Teremtés Könyvéből (6,1-6,5): „Az emberek gonoszsága. Amikor aztán az emberek sokasodni kezd­tek a Földön, és leányokat nemzettek, látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, s feleségül vették közülük mind­a­zo­kat, akiket kiszemeltek. Isten ekkor így szólt: ’Ne ma­radjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz eszten­dő ma­radjon meg napjaiból!’ Óriások voltak a Földön azokban a na­pok­­ban – azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leá­nya­i­­hoz, és azok szültek –, ezek az ősidők erős, híres férfiai.”S azután: „…megbánta az Úr, hogy embert alkotott a Földön, és mé­lyen bán­kódva szívében, így szólt: ’Eltörlöm a Föld színéről az em­bert, akit teremtettem …, mert bánom, hogy alkottam ő­ket!”

 

Mi történhetett közben (újra), ami az Urat ennyire kiábrándította a saját művéből? Az, hogy a Teremtésnek s az anyagba oltott evo­lú­­ciónak volt bizonyos „szabadságfoka”, kockázata, ettől lett iga­zán szép. Attól, hogy életbe léptek Werner Heisenberg „határozat­lansági relációi”, a teremtés minden viszonylatában, területén…

 

Az emberek szép (és buja) leányai tehát az óriásokkal közösül­tek, akik az Isten fiai (!?) voltak, mi több, gyermekeket szül­tek. Óriások nemzette gyermekeket, az Isten fiai által nemzett u­tódo­kat. Íme, az Annunaki, a Kígyókirályok, az intergalaktikus „csőcselit” – a plebsnek, a pórnépnek, az amorf tömegeknek meg a drogok, s az eutanázia.

 

Ám az Úr – szigorú, de igazságos.

„A Vízözön. (Ter. 7,17-8,1) A Vízözön pedig negyven napig áradt a Földre … Minden meghalt, amiben a szárazföldön az élet lehelete volt … Csak Noé maradt meg s azok, akik vele voltak a bárkában.” … - a felesége, és három fia: Szem, Kám és Jáfet - … Százötven nap után kötött ki Noé - valamennyi (?) ma élő ember második ős­atyja - bárkája az Ararát hegyén, hol nemrégen meg is találták. S Noé három fiától származik az egész ma élő emberiség, minden ma élő nemzet és nép…

 

Kegyelmet, perspektívát kapunk

Az Ember tehát származását tekintve Noé előtt inhomogén, Noé után homogén gyökerű. Mit jelent ez? A Noé előtti „emberiség”­nek nem csak „egy” ősatyja és ősanyja volt, viszont isteni lélekkel eredendően csak ők ketten, az „isteni lelkű ősszüleink – Ádám és Éva - rendelkeztek. Ám az eredeti bűn elkövetésével ezek a gyöke­rek rekonstruálhatatlanul összegabalyodtak és szerte is ágaztak, te­kint­ve, hogy az első emberek lélek nélküli majmokkal, a Horda lé­lek nélküli előembereivel is szaporodtak. Isten ezért űzte ki „az el­­­ső emberpárt” a Pa­radicsomból. De a kevert, inhomogén, össze­za­varodott származás - amit a visszafajzás eredeti és áteredő bű­ne okozott! - miatt tragikusan leromlott gének kontrollálhatat­lan burjánzása csak ezek után érte el a tetőfokát. Az „emberiség” ge­netikailag hihetetlen szélsőségeket produkált, mintha az Úris­ten a szükségszerű „rendet vágás” előtt még szándéko­san hagy­ta vol­na, hadd virágozzék minden kérészéletű virág az eredeti bűn ál­tal bevetett, egyelőre kaszálatlan búzame­zőn. Búza és kon­koly együtt, egymás mellett pompáztak, vad össze­visszaság­ban; - emberek, félemberek, félmajmok, rettentő homunkuluszok, testi és lelki torzszülöttek tenyésztek együtt, tobzódva dúskálvaSzo­doma és Gomorra bestiális élvezeteiben. Például óriások is él­tek ekkor a Földön, rájuk a Húsvét-szigetek gigantikus, egy­­for­ma szobrai emlékeztetnek, döbbenetes mementóként. (De ma is ismert jelenség az atavizmus. Aki nem hiszi, vagy nem érti a le­ír­takat, elég, ha megnéz egy K-1 döntőt az Eurosporton, és be fogja látni, hogy az óriások génjei bennünk élnek, mind a mai napig.) A mindenfajta – lelkes és lelketlen - „emberek” tömegesen elkövetett gazságainak (gyilkosság, vérfertőzés, bestializmus, szodómia, sza­dizmus, stb.) – ne feledjük, az ember akarata (mindenkié) rosszra haj­­ló­vá vált! – bünteté­se­ként bocsátotta Isten őseinkre a Vízözönt. A teremtés tökéletes isteni tervének megvalósítása érde­ké­ben legfőképpen azért, hogy véget vessen az inhomogén szár­­mazásból eredő genetikai káosz további elhatalmaso­dásá­nak. Isten nem tett mást, mint pontot tett az ember te­rem­tése folyamatának végére: eddig, és ne tovább. A Víz­özön Föld­re bocsá­tásával - miként az újszülött megkeresztelésekor a pap, át­ru­házott hatáskörben – megszentelte a Földet, hatalmas szen­teltvíz-sugárral mosta el és le a vészterhes génörökség továb­bi leromlá­sá­nak lehetőségét. A genetikus romlás trendje meg­állt, s így nem maradt fenn más, mint a leromlott génállomány, a közös, egyen­szilárdságú – mindenkit egy­formán, egyenlő mértékben érintő – negatív követ­kez­­mény, a­mit az Egyház „transzcendens gyűjtő­fogalommal” élve, eredeti/­át­eredő bűnként definiál. Noé után az emberiség már ho­mo­gén (értsd: Noé és családja) eredetű, a­mennyiben az Ószö­vet­ség erre vonatkozó leírását kritika nélkül elfogadjuk. Amennyiben…

 

Egy szörnyű gyanú

De mi van akkor, ha a Vízözön mégsem ölt meg minden élőlényt, akik nem jutottak fel Noé bárkájára? Mi van akkor, hogyha fenn­maradtak olyan, elszigetelt populációk, amelyek elkerülték Isten tisztítóvizét? Ez a gyanú már csak azért is indokolt, mert a Földön számtalan olyan hegy, hegység, hegycsúcs létezik, amely sokkalta magasabb a kaukázusi Ararát hegycsúcsánál, ahol Noé bárkája a víz leapadása után végül is ki­kötött… Az is elgondolkodtató, hogy pontosan ilyen, jóval magasabb földrajzi helyeken – Himalája, An­dok – maradt fenn máig a Vízözön legendája; konkréten a maja és az indiai mondavilágra gondolok.

Meg – noha más értelemben - az elsüllyedt Atlantiszra…

 

Akkor bizony „nagy gáz” van, mert akkor az emberiség génromlá­sa a Vízözön után to­vább folytatódott. Akkor olyanok is élnek/­élhetnek még közöttünk, akik­nek a genetikai öröksége – össze­té­tele, minősége, tartalma, lelkisége – eltér azoké­tól, akiknek Isten hosszú távon, a fentiek szerint megkegyelmezett.

 

Hasonmások felbukkanása

Az emberi történelemben időnként meghatározó összeesküvésekre derül fény, amelyet azután vagy örökre eltagadnak, a bizonyítéko­kat meg­sem­misítik, vagy 80 évre titkosítják. Az emberi történe­lem­ben időről i­dő­re Antikrisztusok lépnek fel, akik hosszabb idő­szakra negatív tendenciákat generálnak az egész világ fejlődésé­ben, évszázadokkal visszavetik azt, és újra meg újra kétségessé teszik, hogy létezik emberi haladás. Akik újra meg újra istennek képzelik és félistenként imádtatják magukat, ledöntik a jó, a közjó minden addigi évszázados vívmányát; háborúkkal, hódí­tás­­sal, országok eladósításával és nemzetek kiirtásával két­ség­be­e­sés­be kergetik ártatlan emberek százmillióit, elveszik tőlük munkájuk gyümölcseit, a biztonságos jövő minden re­ményét. Ezek az „emberek” – a hasonmások.

 

„Felmerül a kérdés, lehet-e ésszerű magyarázata annak, hogy a világ leghatalmasabb emberei megkötik a legrosszabb üzletet? A legrosszabbat, hiszen a pillanatért cserébe odaadják az Örökkéva­lóságot – írja Kocsis István. - Másképp is fo­gal­mazha­tunk, ők már régen odaadták az örökkévalóságot a percért, amikor ‘hason­má­sok­ká’ váltak. „Hasonmás” az, aki az életet választotta az ÉLET helyett... Akiknek a lelke tetszhalott állapotba jutott. Ő az, aki bement a tágas kapun, rálépett a széles útra, a­mely a „romlásba” visz. Ezen az úton a bukott ember jár. A bukott ember, aki képes volt elvágni az összeköttetést az I­dőt­len Énjével ... Kialudt benne az összeköttetést fenntartó ti­­tokzatos fény, a lélek ... Azt mondtuk: „Nem könnyű kiol­ta­­ni a lelket, de az ember megteheti... De mindig csak Isten­re emelt fegyverrel teheti meg ... Azaz a felfoghatatlanul nagy bűnökkel.”Aki például szándékosan, aljas indokból öl vagy meg­ölet valakit, az is tulajdonképpen Istenre emelt fegyver­rel oltja ki a saját lelkét. Aki pedig államférfiként árulja a hazáját, idegen ha­talom szolgálatába áll, szintén Istenre emel fegyvert, mert ez­zel elszegényíti népét, önmagát pedig megfosztja attól, ami benne, a személyiségében a legértékesebb. Ezért kell például annak levet­ni a papi ruhát, aki ateista lett, vagy távozni annak a bírói pulpitus­ról, aki politikai parancsra hajlandó volt ártatlan em­bert elítélni. Minthogy Isten egyedül csak az embert teremtette a saját képmá­sára, és ol­tot­ta belé az alkotó értelem szikráját, ez­ért minden em­berben van valami isteni lényeg. Aki Istenre fegy­vert emel, az emberként már nem is él tovább, hanem csak valami más­ként, másva­la­kiként. Ha tehát az ember így vagy úgy, de eldob­ja magától isteni lényegét, az valami mássá válhat, valami minő­sé­gileg alacso­nyabb­ rendűvé, mint ami korábban volt. Ezek a mi­nőségileg alacsonyabb rendűvé, mássá vált embe­rek a „hason­mások”, a valódi ember, az isteni lényegét hordozó ember kiürült hasonmásai.

 

A lelkek megkülönböztetése

Lehetnek, akik úgy születnek, hogy „visszafajzanak” a lélek nél­kü­li „neandervölgyi” ősökre. De vannak, akik maguktól abortálják a saját, Istenhez törekvő lelküket. Az ilyen hasonmás embernek a földi léte percnyi hosszába kell belesűrítenie minden hatalmat és min­den élvezetet; ezért siet, ezért mohó, ezért gátlástalan, ezért gá­zol át mindenen és mindenkin. A „hasonmás”-kérdést a maga bonyolultságában az Újszövetségi Evangélium mutatja be, de ko­runk embere a jelek szerint már nem képes felfogni az Újszövet­ségnek eme fontos részeit. Mindabból, amit az Evangélium sugal­maz, a legdöbbenetesebb az, hogy a „hasonmás”-lét, vagyis az a­nyaggal való teljes azonosulás, a lélek és az Isten megtagadá­sa az emberi lényegétől megfosztott, redukálódott ember szá­má­ra természetessé és elfogadhatóvá is válhat, így az uzsoracivi­lizá­ció pénzhajszájában egész népeket, sőt, az egész emberiséget is veszé­lyez­teti a „hasonmásságban” való elmerülés.

„Gyermekeim, ütött az utolsó óra! Amint azt hallottátok, eljön az Antikrisztus. Már eddig is sok antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk kerültek ki, de nem tartoztak közénk. Ha közénk tartoztak volna, köztünk is maradtak volna. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá lennie, hogy nem mindnyájan tar­toznak közénk ... Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jé­zus a Messiás? Ez az Antikrisztus: megtagadja az Atyát és a Fiút. Mind­az ugyanis, aki tagadja a Fiút, nem ismeri el az Atyát sem. Aki meg­vallja a Fiút, elismeri az Atyát is … Ha megmarad benne­tek, amit hal­lottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Az ígéret pedig, amelyet ehhez fűzött, az örök élet. Ezeket akar­tam írni nek­tek azok miatt, akik félrevezetnek … Más tanítóra nincs szüksé­getek, maradjatok tehát Őbenne, amint tanította. Igen, gyermeke­im, maradjatok Őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalommal tölt­sön el, és eljövetelekor meg ne szégyenüljünk. (1 Jn.2, 18-28.)

 

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Szeretteim, ne higgyetek min­den léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisz­tus testben jött el, Istentől van. Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az Antikrisztus szelleme, aki­ről hallottátok, hogy eljön, sőt, már a világban is van. Ti Isten­től vagytok, gyermekeim, és győzedelmeskedtetek azon. Hisz’, ha bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rá­juk. Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki vi­szont nem az Istentől való, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság szellemét a hamisság szellemétől.” (1 Jn.4, 1-6.)

 

A Mennyország azoké lesz, akikben a Lélek kerekedik felül. Jézus azért született a Földre, hogy meggyógyuljunk… Uram! Nem va­gyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem!

A sumér Annunaki és a Kígyókirályok

 

Jim Marrs írja „A titkos uralom” című könyvében: „A parancsok nem valami- féle szellemtől, hanem egy hús-vér személytől (idegen lénytől) érkeztek...

 

Dr. Joe Lewels, az El Paso-i Texasi Egyetem újságírói sza­kának volt tanszékvezetője ‘Az Isten-hipotézis’ könyvében kifejti, hogy Jehova valójában hús-vér lény (egy Annunaki?) volt, aki tüzet, viharos szelet és zajt keltő repülő járművel (űrkomppal, csészealjjal?) közlekedett. E járművel vitte fel Mó­zest a Sínai-hegy tetejére, ahogy meg is van írva a Mózes második könyvében (19,4): ‘Láttátok, mit tettem az egyipto­mi­akkal, s hogy mint sasszárnyon hordoztalak benneteket , s ide hoztalak magamhoz.’ Lewels arra is rámutat, hogy Mó­zes és az izraeliták sohasem láthatták Jehova arcát...

 

Lehetséges - kérdi -, ez az arc annyira nem emberi lett vol­na, hogy félelmet és undort keltett volna bennük? ‘Meg kell jegyezni, hogy ez egyáltalán nem új gondolat’ - írta -, meg­em­lítve a korai zsidó mandeánus szektát, akik a dualista világegyetemben hittek, amely két egyenlő részre, a fény és a sötétség világára van osztva. ‘Szerintük a fizikai világot - így a Földet is - a Sötétség Ura, hüllőszerű lény teremtette és kormányozta, akit Kígyónak, Sárkánynak, Szörnynek és Óriásnak is hívtak, és aki szerintük az emberiség igazi te­rem­tője volt.’ R. A. Boulay kutató ugyanezt az elképzelést hir­dette. Feltűnt neki, hogy világ összes kultúrájából ma­rad­tak fenn olyan történetek, melyek az emberekkel együtt élő - akár az embereket megteremtő - sárkányokról, hüllők­ről szólnak. Ezeknek a hüllőknek különös erővel bíró ékkö­ve­ik vagy kristályaik voltak, lábon jártak és repültek a leve­gőben, területekért harcoltak egymással, és az emberek ‘is­ten’-ként tisztelték őket. ‘Az, hogy világszerte leírták a re­pülő hüllőket, egyértelmű bizonyítéka, hogy teremtőink és ő­seink nem az emlősöktől származtak, hanem földönkívüli gyík­félék (értelmes, földi dinozaurusz-félék is lehettek) voltak.’ - vonta le a következtetést Boulay ‘Repülő kígyók és sárká­nyok - az emberiség hüllőeredetének története’ című könyvé­ben.

 

Lewels, Boulay és más kortárs szerzők úgy gondolják, hogy a bibliai Jehova valójában valamely ősi sumér ‘isten’ volt, aki különösképp érdeklődni kezdett a mezopotámiai pátri­ár­ka, Ábrahám leszármazottai iránt. ‘A héber néppel való kapcsolatában Jehova kezdettől fogva minden rendelkezé­sé­re álló eszközzel arra törekedett, hogy hatalma és ellenőr­zése alatt tartsa (kiválasztott) népét.’ - mondja Lewels.

 

A Mózes első könyvének 17. fejezetében leírt - Ábrahám és Jehova közötti - szerződés egyik feltétele az összes férfi kö­rül­metélése volt. Lewels szerint ez arra hasonlít, mint ami­kor az állattenyésztő gazda a fülön ejtett bevágással jelöli meg saját (tulajdonát képező) állatait (azonosíthatóság céljá­ból).

 

A mítoszoknak nevezett allegóriák adják a mai nyugati vi­lág korai vallásos és filozófiai hiedelmeinek gerincét. Bár ál­talában úgy hiszik, az ősi nagy kultúrák ‘égi istenei’, mi­tikus alakjai kultúránként külön panteonokat alkotnak, ám egy alaposabb tanulmányozás megvilágítja a közös ere­de­tüket. Amikor a minószi kultúrából származó legkorábbi szöveget lefordították, kiderült: mezopotámiai sémi nyelvjá­rás­ban íródott. Azt már régebben megállapították, hogy a nyugati civilizáció alapját képező görög kultúra a Kréta szigetén élő korai minósziaktól eredt. (...) Az igazi kérdés, hogy Mózes és az egyiptomiak hogy’ szerezték meg az Ősi Misztériumokra vonatkozó tudásukat. Úgy tűnik, nagy ré­szét Izsák és Ábrahám pátriárkák adták tovább nekik. (...)

 

A Biblia felsorolja Ábrahám összes ősét: apján, Terachon keresztül majdnem kétezer éven át vissza lehet őket követni Noé fiáig, Sémig: így egészen Ádámig. Fontos momentum: Ábrahám a káldeus Ur városából, a Perzsa-öböl északi ré­szén fekvő sumér városból származott. Mózes első könyvé­nek elején még csak mint egy 318 fős képzett hadsereggel rendelkező héber férfi szerepel, akit a titokzatos Melkizedek megáld. Később, a 24. fejezetben ez az Ábrahám már gazdag ember, hatalmas csordái és nyájai vannak, aranya és ezüst­je, tevéi; a háztartása pedig szolgákkal van tele. Nyilvánva­lóan nem egyszerű nomád volt, hanem Sumér jómódú és be­folyásos polgára.

Ur városát Kr. e. 2000-ben egy háború során lerombolták; Ábrahám családja északra, Háránba ment. Ezt a várost Áb­rahám testvéréről nevezték el, aki a Szodoma és Gomorra történetéből ismert Lót apja volt. A XX. század elején a ré­gészek számos olyan várost találtak Mezopotámia északi ré­szén, amelyeket Ábrahám családtagjairól neveztek el, ilye­nek például: Hárán, Terach, Náhór, Serug és Peleg. ‘Egyér­telmű, hogy a pátriárkák nem egy hétköznapi családból származtak, sőt, igen befolyásos dinasztiát alkottak.’ – je­gyezte meg Gardner. Ez a dinasztia adta tovább az ősi su­mér hagyományokat Ábrahámtól Mózesig. A világ legmé­lyebb titkai mind a mezopotámiai Sumérba, az első ismert nagy civilizációba vezetnek, ami a Perzsa-öböl torkolatánál, a Tigris és az Eufrátesz folyók között terült el. A bibliai idők­ben Káldeának vagy Sineárnak hívták ezt a területet - ma pedig Iraknak...

 

A sumér kultúra mintha a semmiből bukkant volna elő, több mint hatezer éve, és mielőtt titokzatos módon eltűnt volna, a hatása hatalmas területre kiterjedt: kelet felé egészen az Indus-folyóig, ami a Himalájából Pakisztánon keresztül az Arab-öbölig folyik; nyugaton pedig a későbbi egyiptomi ki­rály­­ságok központjáig, a Nílusig. Kb. Kr. e. 2400-ban a su­mér birodalmat sémita törzsek támadták meg, nyugatról és északról. Nagy Sargon alapította a sémi akkád dinasztiát, ami a Perzsa-öböltől egész’ a Földközi-tengerig uralkodott. További harcokkal és kitelepítésekkel töltött évek után a su­mér területeket a babilóniai Hammurábi egyesítette, akinek a híres törvénygyűjteménye, lehet, azért született, hogy fé­ken tartsa a katasztrófákat követő népvándorlásokat. Alan F. Alford rámutatott, hogy a görög Szantorini-sziget pusztí­tó kitörése, valamint a Kréta-szigetén és Mohendzsodáróban (az Indus-völgyi kultúra központjában) történt titokzatos pusz­títás (atomháború?!) mind nagyjából Hammurábi alatt következett be. Alford szerint ezen események kapcsolatban állnak a Húsvét-szigetek népességének elvándorlásával, az Andok-beli indiáncivilizációk megszületésével, sőt, a maják megérkezésével Közép-Amerikába, hiszen ezek mind nagyjá­ból egy időben történtek. (...)

 

A sumérokról semmit nem lehetett tudni kb. 150 évvel ez­előttig, amikor a korai XVII. századi utazó, Pietro della Val­le írásain fellelkesülve régészek elkezdték felásni az Irak dé­li részén (!!) sűrűn található különös mesterséges dombo­kat. Miután a francia Paul Émile Botta 1843-ban megtalálta II. Sargon palotáját a mai Khorszabad alatt, a régészek el­temetett városokat, romba dőlt palotákat, műtárgyakat és agyagtáblák ezreit tárták fel, amik a sumérok életének min­den részletét leírták. A XIX. század végére elismerték, hogy a sumér önálló nyelv, és már nagyjából le is tudták fordíta­ni. A mára felhalmozódott tudás ellenére a nagyközönség­nek mindmáig igen keveset árultak el az első nagy civilizá­ci­ó­ról, ami egyszer csak megjelent Mezopotámiában. Lehet hogy többet tudhatunk meg erről a hatezer éves civilizá­ció­ról, mint amennyit valaha is tudni fogunk a jóval később élt egyip­to­miakról, görögökről vagy rómaiakról. Ennek a sumér ékírás az oka. Míg más régi civilizációk papiruszai idővel szétmállottak vagy háborúk tüzei emésztették el őket, addig a sumér ékírás jeleit íróvesszővel nedves agyag-táblákra vés­ték, amiket megszárítottak, kiégettek, és hatalmas könyvtá­rakban tároltak. Kb. ötszázezer ilyen ékírásos táblát talál­tak, és ezek a mai kutatóknak felbecsülhetetlen értékű in­for­mációval szolgálnak a sumérokról... (...)

 

A régészeti kutatások feltárták, hogy nem sokkal Kr. e. 4000 után a Tigris és az Eufrátesz völgyében már mocsara­kat csapoltak le, csatornákat, gátakat és töltéseket építet­tek, bonyolult öntözőrendszert alakítottak ki; hatalmas, pom­pás városokat építettek. Az első tizenkét nagy városál­lam olyan egzotikus nevekkel, mint Ur, Nippur, Lagas, Ak­kád és Kiss, mind egy-egy zikkurat (‘szent hegy’), vagyis egy lépcsőzetes, toronyszerű templom köré épült... Mindegyik vá­rost a saját ‘istene’ uralta. A zikkurat körül gyűrűkben he­lyezkedtek el először a középületek, majd a piacok és a la­kóházak. A városokat nagy földterületek vették körül, amik szintén a helyi ‘isten’ uralma alatt álltak. Ahogy e városál­lamok fejlődtek, egy-egy király uralma alá kerültek, aki a helyi ‘istennek’ tartozott számadással. (...)

 

‘Tudósok mindeddig megkerülték a kínos kérdést: hogyan is figyelhettek meg, jegyezhettek fel a sumérok 25.920 évig (!) tartó csillagászati ciklust, hogyha az egész sumér civilizá­ció mindössze 2000 évig (!!) állt fenn?!’ - kérdezte Alford. To­vább­menve feltehetjük a kérdést: a 6000 évvel ezelőtt, csak kis csoportokban vadászó-gyűjtögető életmódot folytató, pri­mi­tív emberek hogy’ válhattak egyik napról a másikra ké­pes­sé egy teljes, mai szemmel nézve is fejlett civilizáció lét­re­hozására?! Az új Enciklopédia Britannica is elismeri: a su­mér történelem körül sok a súlyos és tisztázatlan kér­dés... (...) A válasz pedig az, hogy minden, amit a sumérok elértek; állításuk szerint az isteneiktől származott. (...) ‘Ezeket a történeteket sohasem vették komolyan: a tudósok kezdettől fogva mítosznak bélyegezték őket...’ - írta Sitchin.

 

Fontos rámutatni, hogy a sumérok sohasem tartották ‘iste­nek’-nek a lényeket, akiktől tudásukat kapták, és nem is utaltak így rájuk. Ez csak a későbbi görög és római értelme­zés volt, akik saját ‘isteneiket’ is a korábbi szájhagyomá­nyok alapján képzelték el. (A történelem és a ‘tudomány’ ugye­bár: leépülésünk története...) A sumérok ezeket a lényeket egy­szerűen úgy hívták: Annunaki, vagyis ‘Akik a Földre a mennyből jöttek’.”

 

Az emberiség ókori történelme kettősséget mutat. Az Annunaki ‘távozása’ (vagy illegalitásba vonulása) óta a civilizáció folyama­tosan degenerálódik; - ugyanakkor jelentős (elsősorban technikai) természetű felismeréseknek és fellendüléseknek, sőt, ‘megvilágo­sodá­soknak’ is a tanúi lehetünk, ami újra meg újra a társadalmi haladás illúzióját kelti. Ám a látszólagos szellemi fellendüléseket, rövid ébredési szakaszokat mély depressziók követik, amelyek egyrészt kétségessé teszik, hogy az emberiség végül képes lesz-e önállóan megállni a lábán, és végre békét kötni Istennel és önma­gával; - másrészt a tartós hullámvölgyek kétségtelenné teszik: az ember jobbik erői felettminden esetben, kivétel nélkül a mér­hetetlenül önző, a titkok monopóliumát kizárólagosan élvező rejtőzködő elit győzedelmeskedik, amelyik semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy földi hatalmát mindörökre megőrizze. Kik ezek? Egy bitorló fajta, az Annunaki; vagy a Kí­gyó­királyok?!

 

Talán kezdjük megérteni: vajon valójában milyen titkos célt is szolgálhatottaz iraki háború!? Azért kellett sürgősen lebom­bázni, elfoglalni és kifosztani az egykori Mezopotámia földjét, ne­hogy kiderülhessenek az ősi titkok, melyek ‘haszna’ az egész em­beriséget illetné. Soha, senki ne tudhassa meg: honnan szárma­zik az emberiség. A múltunk megismerése megvilágíthatná lehet­sé­ges jövőnket, de azt is elveszik tőlünk. Irak mai elpusztítása kísértetiesen hasonlít a középkori keresztes-hadjáratok titkos céljához: akkor és otta Szentföld titkait és örökségét akar­ták (és fogják) megsemmisíteni. El kell tüntetni mindent, ami a múltra emlékeztet...

A lélek válsága Spanyolországban

(a Radio Vaticana, mint forrás információja felhasználásával)

„Antonio Maria Rouco madridi bíboros érsek szerint Spanyolor­szág s vele együtt egész Európa súlyos kultúrális, emberi és lelki válságon megy keresztül, amely megfosztja az embert a természetfeletti távlatoktól és amely miatt a társadalom és az emberek mindennapi élete elszakad Istentől.”

 

Az egész világ, az egész emberiség, az egész történelem válságban van. Talán azért van mindez, mert (a Szűzanya elmondta): „A Sá­tán egyszer Isten trónja elé állt, és engedélyt kért, hadd tegye próbára az Egyházat egy bizonyos időre. Isten meg is engedte, hogy egy egész évszázadon (a huszadikon) át pró­bára tehesse. Amikor majd teljesültek mindazok az ígére­tek, amelyeket a Szűzanya a látnokoknak tett, a gonosz lélek hatalma teljesen megsemmisül. De máris veszíti el a ta­lajt a lába alól, ezért is vált annyira agresszívvé: megront­ja a házasságokat, egyet nem értést szít a papok között, meg­szállja az embereket, gyilkosságokat követ el.” (‘A Szűz­anya hívása Medjugorjéből’ című könyvből.)Igen, a Sátán jelenleg is tör-zúz, látszólag ereje teljében tombol, és megvalósítja, szinte globális értelemben a Murphy törvényét, ami szintén tőle való.

 

Ami romlékony (az emberi természet, a próbára tett Egyház­zal együtt), az el is romlik. A Sátán most ‘bebizonyítja’, hogyha komoly lehetőséget kap a majdnem kizárólagosságra, akkor betel­jesíti alkalmi túl-hatalmát. Most éppen minden,ami lelki, szin­tén elromlik, mintha a halhatatlan lelkünk is sátáni maté­ri­á­ból lenne gyúrva: hitehagyottá válnak eddig állhatatosnak hitt lelkek, bezárkóznak az igehirdetés küldetését felvállalt papok, gyáván meghúzódik vackán reszketve minden ember, olyan vi­harra várva, ami nem volt a Vízözön óta...

 

‘Ami elromolhat, az el is romlik!’ - süvölti a hirtelen támadt ‘le­hetőségtől’ megrészegült Sátán, és valóban romba is dönt min­den maradék emberi értéket, ha lehet még annak nevezni azt a csalóka, halványan visszavert csekély lidércfényt, ami néhá­nyunk­ban, mint Isten lenyomata, még emlékként él. Hová lett a tisztaság az emberi szívekből? Hová lett a szelídség, mint minden őszinte kapcsolat alapfeltétele? Hová lett a közös áldozatvállalás, a jótétemény katartikus öröme? Hová lett az önzetlen lemondás, az odaadás mások javára? Hová lett a jövőbe vetett hit az em­berekből? Hová bújhatott, hová menekült az önfeledt gyermeki mosoly? Hová tűnt el a fügefa, hová a virágai?!

 

„Ruoco bíboros mindezt a szentmisén mondta el, amellyel a Mad­rid védőszentje,az Almudena Szűzanya ünnepére emlékeztek. A bíboros kérte a híveket, hogy a Szent Szűz oltalmával legyenek hűséges tanúi, terjesztői a keresztény értékeknek. A bíboros em­lé­keztetett rá, hogy az Istennek hátat fordító társadalom vé­gül is az ember ellen fordul, lábbal tiporja méltóságát és meg­tagadja tőle legszentebb jogait.”

 

Ez az, amit a globális fasizmus koránaknevezhetünk, amely ártatlan ‘gazdasági integráció’, és a ‘terrorellenes koalíció’ bárány­bőrébe bújva, szinte észrevétlenül valósítja meg George Orwell rémlátomását (1984.), a ‘Nagy Testvér’ globális rendőrálla­mát. Így fordul az Istent megtagadó társadalom (a globális fasiz­mus) az ember ellen. Az Egyház megvédi az emberre vonatkozó igazságot az emberi élet ellen irányuló nyílt támadásoktól, védel­mezi a házasságot és a családot, nem tesz mást, mint elismeri és deklarálja: senki sem manipulálhatja kedvére az Isten által te­rem­tett és elgondolt embert.

 

Fontos, hogy a keresztények bizonyságot tegyenek az emberre vonatkozó teljes igazságról, és elhatárolódjanak olyan hamis (vö.: liberális vagy neokonzervatív) ideológiáktól, amelyek a hala­dás jelszava alatt személyiségi és egyéb jogokról beszélnek, ame­lyek - pl.: az ‘istenné válás, istenné önfejlesztés’, stb. hirdetésével - valójában az ember ellen irányulnak. Ezek az ideológiák az em­beri személyiség (és méltóság!) valódi ismeretének a hiányá­róltanúskodnak; - tagadják, hogy az embert Isten teremtette, a saját képére és hasonlatosságára. A spanyol bíboros homíliájában azt mondta, hogy az Egyház olyan hely szeretne lenni, ahol min­den madridi ember és a városon átutazó is tudja, hogy megtalálja benne Krisztust és az ő szeretetét.

 

Sándor Györgynek - aki nemcsupán humoralista, de publicista és szépíró is! - van egy gyönyörű ‘szóképes albuma’, „A 20. század idill-kollázsa” (Kairosz, 1999.), mely komolyabb szöveggyűj­te­mény, mint az „Egy talált évszázad hordaléka” , ami, még ha a közeljövőbe is, de mégiscsak a ‘hamisítatlan’ jövőbe kalauzol el minket, nyájas olvasóit. De hát most mégsem ‘a hordalékról’, ha­nem éppen ‘a fősodrás’ eszmei tartalmáról lesz szó - nini, vala­mit visz a víz! - alapon.

 

Hogyha az ‘idill-kollázs’ elülső-belső ‘fülszövegét’ olvassuk, úgy az alábbi, igen magvas, pontosabb megfogalmazásban Hamvas-idé­zetre bukkanunk: „Az IDILL - írja Hamvas Béla - a KÖZKIN­CSÜNK. A létről való ősképünk. Mindenkiben kész a szán­dék, hogy ezt az alapállást újra felvegye. Az IDILL VISSZA­ÁLLÍTHATÓ, az emberi élet renormalizálható (jaj de nem szép latin germanizmus!). Minden ember legerősebb ösztöne önma­gá­ban és a világban az idillt visszaállítani.”

 

NEM!!! Nem igaz! Nem igaz, mert: (1) Nem az idill az ‘ősképünk-közkincsünk’, hanem az Isten, akinek a gyermekei, a teremtmé­nyei vagyunk. Idill - nincs Isten nélkül. Az idill lényege pontosan az, hogy Isten a saját képére, hasonlatosságára teremtett minket. (2) Az ‘alapállás’ már soha, és semmiképpen nem térhet vissza, mert a Paradicsomot (ha tetszik: ‘ős-idillt’) az eredeti bűn elkö­vetése miatt végleg elveszítettük. Az üdvözülés egész más kérdés - ennek lehetőségét Jézus Krisztus keresztáldozata teremtette meg -, de ahhoz sem ‘szándékra’, hanem HITRE van szükség, és nem is ‘az alapállás visszaállíthatóságában’, hanem Istenben. (3) Az idill tehát soha nem állítható vissza, de minek is kellene ‘visszaál­lí­tani’, hiszen a normális ember nem a visszahozhatatlan múltba me­reng, nosztalgiázik és várja a sültgalambot, hanem előre te­kint, és tervszerűen cselekszik az öröklétért. (4) Az emberi élet ‘nem renormalizálható’(az ‘én’ számból sem hangzik szebben!). Az emberi élet attól ‘nem normális’, hogy elkövettük az áteredő ős­bűnt, ami ellen máig az egyetlen orvosságunk, gyógymódunk a Krisztus által rendelt keresztség.

 

Súlyosan téves állítás azt gondolni, írásban is terjeszteni, hogy a világ egyensúlya pusztán emberi erőből helyreállítható. A Föld töb­bé soha nem lesz ‘paradicsomi’, meg kell halnunk, és ez való­színűleg egyfajta ‘kollektív halált’ is jelent, a végidők tartogatják a történelem legszörnyűbb és végső világháborúját, az Armageddont. Az Utolsó Ítélet majd Krisztus második eljövetelével következik be, amikor is - Malakiás próféta szavaival -„a Szörnyű Ítész” megítél ‘eleveneket és holtakat’; az élőket élve, a holta­kat pedig feltámasztva, hogy kikelnek a sírjukból. Az Ítéletet köve­t­ően eljön a Földre az Aranykor, Krisztus megvalósult földi király­sága; de mégez sem ‘A VÉG’, csak annak bíztató előjátéka. Az örök élet: a halált követő feltámadás, az üdvözültek számára hal­ha­tatlan, átlényegült, üdvözült testben. (5) Az ember - még a legpri­mi­tívebb sem - nem állat, következésképp’ NEM ÖSZTÖNÖK, ha­nem az Istentől kapotthalhatatlan lélek dolgozik, LÉLEK­ZIK ben­ne, persze az ember, az állaténál magasabb rendű tudati elemeivel kombinálva. Az ‘eredeti idillt’ sem önmagunkban, sem a világban nem lehet, de nem is kell visszaállítani...

Hogyha az ‘idill-kollázs’ hátsó borítójának külső szövegét olvas­suk - a szivarozó szerző arcképe felett -, az emígy hangzik: „Az utakat a legjobb elkerülni. Az út végül is a politikához ve­zet. A tájban kevés az út. - Hamvas Béla.”

 

NEM!!! Nem igaz! Az ember élete nem merülhet ki, és nem is me­rül ki csak földi utak keresésében! Az ember egész evilági éle­tében Istent, a feléje áradó végtelen kegyelem és szeretet közpon­tját keresi, és csak akkor ‘nyugodhat meg’, ha meg is találta. A válaszutak közül a széles ‘autópályákat’ valóban célszerű elkerül­ni, az ilyen ‘visszafordító damaszkuszi’ utakon iszonyúan zsúfolt a forgalom: ezek nem Istenhez visznek. Istenhez a keskeny, jelen­ték­telennek látszó, a sűrű bokrok közé rejtett bejáratú ösvények ve­zetnek, amelyeken többnyire a madár sem jár. Annak az útja ve­zet a politikához, akit a becsvágy és gyarló, hiú földi remények, karrier és pénz, hatalom és dicsőség és a talmi csillogás éltetnek, nem pedig az üdvösség ígérete. Annak az útja vezet csak, min­den­áron a politikához, aki az örökkévalót aprópénzre, elillanó per­cekre, tűnő pillanatokra váltja, mert a babérokat Isten he­lyett önmaga akarja learatni, hiszen féktelen kevélységében Istennek álmodja és képzeli magát.

 

„Én vagyok az út, az igazság és az élet!” - tanította Jézus Krisztus.

Az emberiség, a világ általános válsága mindaddig fokozódik, a­meddig Krisztus igazságát meg nem érti, el nem fogadja és a ma­gáévá, életprogramjává nem teszi.

Paranoid skizofrénia

 

Micsoda félelmetes, hátborzongató, görög nyelvű diagnózis! Épp­oly’ szörnyűséges, mint mondjuk: a mániákus depresszió...

Üldözési mánia és meghasadt tudat.

 

Szellemes mondás, miszerint: a temető tele van hipochonde­rek­kel.Meg paranoiásokkal is. Örök talány mindenesetre: a szerencsét­len beteg kényszerkép­zete-e vajon, hogy üldözik, vagy tényleg ül­dözik, s ebbe betegedett, esetleg halt bele.Ám az sem tudható tel­jes bizonyossággal, hogy a tudathasadásos elmebeteg személyisé­ge vajon betegsége következményeként kettőződik-e meg, vagy már eleve, születésétől kezdve két személy él egyetlen testben... Nem sokat tudunk az agyról, a tudatról pedig szinte semmit. Az emberi lélek titkai azonban többnyire örökre rejtve maradnak. A pszichológia, a pszichoanalízis, a regressziós hipnózis csupán a re­gisztrálható, a megismerhető jelenségeket méri és elemzi, a lé­nyegről többnyire hallgat a felszín.

 

Orvosi szakszavak, diagnózisok, áltudományos konvenciók. Tu­do­mány csak az, ami törvényszerűen bekövetkező előrejelzéseket (is) tesz. Az üldözőből üldözött lesz, s mert elméje nem képes elvi­selni a keletkezett feszültséget (a lélek túl hirtelen irányváltozta­tá­sát, negatív gyorsulását?): a személyiség megkettőződik, a tudat meghasad - üldöző és üldözött ezután már egy elkülönült, másik sze­mélyben él tovább. De a testük: azonos! Az átlagember szeren­csére ritkán találkozik a lelkét széjjeltépő erőhatással. Mégis, ki­ket fenyeget leginkább ez a borzalmas kór, a paranoid skizof­rénia? Elsősorban azokat, akik önkontrolljukat veszítve – megré­sze­gülnek a hatalomtól.

 

Mielőtt tovább haladnánk, tisztáznunk kell egy történelmi félreér­tést. A legalábbis évszázadok óta sikerrel folytatott, mindiggön­gyö­lítve újraírt történelemhamisítás egyik ‘áldásos’ konzekvenciája, vagy posztulátuma (ahogy tetszik!), miszerint a hatalom legféke­vesz­tettebb tobzódása az egyszemélyes önkényuralom, egy elbo­rult elméjű diktátor diktatúrája. Az emberi történelem számos elrettentő példát produkált erre a modellre. Az egyszemélyi ön­kény­uralom klasszikus műhelye az ókori Róma volt. Caesar, Octavianus (Augustus), Caligula és Néró, a paranoid skizo­frén császárok pszichotípusai voltak.

 

A középkorban a legkegyetlenebb egyeduralkodó diktátorokat, királyokat és császárokat (vö. abszolút monarchia) a porosz, az orosz, a francia és az angol nemzet ‘adta’ a kultúrált óvilágnak. Érdekes, hogy a magyarság e tekintetben sem ‘jeleskedett’; ural­kodóink viszonylag szolíd monarcháknak bizonyultak. Sőt, egyes magyar királyok (pl. Mátyás, az igazságos) - szinte megelőzve ko­ru­kat! - kifejezetten liberális, széles látókörű, toleráns, egyszóval korszerű hatalmat gyako­roltak.

 

A XVIII. század, a francia felvilágosodás és forradalom korszaka teljességgel újfajta önkényurak, az anarchista-terrorista diktá­to­rok sorát nyitotta meg; s nem véletlen, hogy ezután Bonaparte Napóleon császársága következett, ami a diktatúra ‘önfejlődé­sé­ben’ határozott visszalépés... Napóleon, a hadvezérből lett csá­szár szintén világuralomra (vagy legalábbis francia egyesítésű Eu­ró­pára) tört, és tárgyszerűen meg kell állapítanunk, hogy eme tö­rekvését kimagasló tehetséggel és intelligenciával igyekezett meg­va­lósítani. Napóleon a mintapéldája annak a paranoid-skizofrén dik­tátori karakternek, aki fokozatosan elhatalmasodó ‘elmebeteg­ségét’ viszonylag jól kompenzálta, s így történelmi személyiséggé „ma­gasztosulhatott”. Érdemes is rögzítenünk, hogy a napóleoni al­kat máig egyfajta ‘rokonszenves’ diktátori hajlam aposztrofálására is szolgál; gondoljunk csak arra, amikor egyeseket ma is a „kis napóleon” kifejezéssel jellemzünk. És mégis: Napóleon a hatalom őrültje, sőt, súlyos elmekórtani esete volt...

Arcára volt írva a paranoid skizofrénia.

 

A XX. század azután a diktátorok ‘fénykorát’ - nem a dicsfé­nyét - hozta. A fasizmus és a kommunizmus diktátorainak őrült­ségében már semennyi szimpatikus vonás nem fedezhető fel. Hit­ler, Sztálin és hasonszörű társaik nyilvánvalóan elmezavarban szenvedtek, ám minden napóleoni hasonlatosság nélkül... Nem a tehetségük, a gonoszságuk volt ‘kiemelkedő’.

 

Diktátoroknak, paranoid-skizofrén államférfiaknak ma sem va­gyunk híjával. A II. világháború utáni fél évszázadban tovább sor­jáztak az olyan elsőszámú ‘népvezérek’, mint: Castro, Tito, Cea­u­­sescu, Honecker, Brezsnyev, Andropov, Csernyenko, Jelcin, Pinochet, Kadhafi, Milosevics vagy Szaddam Husszein, akik a tévedhetetlen istenség képében tetszelegtek. Mind bukott dik­tátorok, mert a hatalommániájukat nem osztották meg senkivel. Né­melyikük arcán ott ül a római császárok paranoid-skizofrén vo­násainak minden jellegzetessége (pl.: Kadhafi!), másokén csak a szimpla örültség.

 

Ám a második évezred végén mégsem ők jelentik a hatalom fejlő­désének személyi csúcsformáit, hanem egy új figura: a diktatúra - kalákában... A hatalom legzabolátlanabb tobzódása az ún. plu­rális demokráciában figyelhető meg, amely lényegében többpárt­ural­mat = pártokráciát jelent, és az a lényege, hogy titkos sze­mé­lyi paktumok, összefonódások és átverések szövevénye testesíti meg a tényleges hatalmat, ami mögött újtípusú, pártokratikus sze­mélyiségek önkényuralma húzódik meg. Az alapállás azáltal vált sokkal bonyolultabbá, hogy a pártokrata urak, ‘a demokrata dik­tátorok’ a megvezetett nép mellett egymással is jól elszórakoznak. A hatalom gyakorlásának általános módja a paktumozás; olyan szövetségek, egyoldalú egyezségek, szerződések, konvenciók és kompromisszumok kötése, amelyeket ún. törvényekbe kódolnak (amíg hatályos - nem érti senki, csak a bennfentesek), vagy eleve titkosítanak, hogy a valódi céljuk sose derülhessen ki. A hazug­ság­szövevény meg nem szűnő, ‘következetes’ továbbfejlesztése em­berfeletti energiákat emészt fel, a hatalomgyakorló politikusok­tól emberfeletti rögtönzőkészséget igényel, hogy sose legyenek ‘rajtakaphatók’... „Próféta” barátomnak mégis sikerült.

Sándor András próféciái

 

Idézet Sándor András író, publicista és forradalmár (┼ 1997.) ön­életrajzából: „1956. október 23-ikán az Írószövetségben vol­tam, délután a Bem téren, este a Parlamentnél, jelen voltam a Sztálin szobor ledöntésénél is. Újpentelén (ma: Dunaújvá­ros) részt vettem a forradalmi tüntetés előkészítésében, a tö­meg megválasztott a Budapestre induló küldöttség vezetőjé­nek. Budapesten tagja lettem az értelmiségi forradalmi bi­zott­ságnak, az Országos Nemzeti Bizottságnak. Püski Sán­dor elnökletével egy Magyarok című lap indítását tervez­tük.

 

Nagy Imrétől azonban el voltunk szigetelve, mert őt olyanok vették körül, mint Vásárhelyi Miklós, Erdős Péter, Méray Tibor: a párt liberális szárnya, és aktív cionisták. Ők elszi­getelték Nagy Imrét a valóságos forradalomtól, és így cse­lek­vésében megbénították.

 

... 1956. november 4-ikén hajnalban, az ágyúdörgésben, a szélsöpörte kihalt, üres Kossuth Lajos utcán rohantam a Belg­rád-rakpartra, az Országos Nemzeti Bizottságba (ez a ház ma a Független Kisgazdapárt székháza) (2004-től már nem az); a kapu zárva volt. Ott álltam egyedül a viharos szélben, az ágyúdörgésben, mögöttem a Duna és a Gellért­hegy. Elvégeztetett."

 

A rendszerváltó magyar állam minduntalan siet leszögezni, hogy mennyi­re azonosul az 1956-os forradalom és szabadságharc esz­meiségével; sőt, lényegében azt hirdeti, hogy az - 1989. októ­ber 23-án Szűrös Mátyás által kikiáltott - új köztársaság már ma­ra­déktalanul magáévá tette 1956 eszméit, és mai vezetői azok meg­valósításán dolgoznak, éjt nappallá téve, fáradhatatlanul. Ezt az idilli eszményképet némileg beárnyékolja ugyan, hogy Magyar­országot újra meg újra, még mindig az utódpárt vezeti az in­ternacionalistából multinacionalistává, sőt, szupranaci­o­na­listává lett stratégiai semmibe; az az utódpárt, amely veze­tő­i­nek zöme nemhogy hallani sem akart az 1956-os forrada­lom (pl. ‘harmadik utas’) gazdaságpolitikai koncepciójáról, vagy külpolitikai semlegességi elképzeléseiről, de kifejezett averzióval viseltetett eszméi iránt. Sőt, olyannyira, hogy a forradalmat ellenforradalomnak bélyegezték, a szovjet tan­kok elvtársi segítségével leverték, vérbe fojtották, majd visz­sza­ültek a nép nyakára, mintha mi sem történt volna.

 

Némileg elgondolkodtató, hogy sem a társadalmi tulajdon (gyárak, üzemek, vállalatok, stb.) ‘dolgozói önkormányzati’ (vö.: munkásta­nácsok) irányításából (és tulajdonlásából!), sem a semlegességből (NATO-tagok lettünk!) nem lett semmi, az ország függetlenségét pedig épp’ most adtuk oda végleg - még mindig nem tudjuk: miért, mennyiért! - az Európai Únió nevű tisztázhatatlan önazonosságú, za­varos szervezeti irányítású, nemzetek feletti képződménynek. Ilyen körülmények között – hisz’ ’56 eszméiből az égvilágon sem­mi nem valósult meg, és most már nem is fog! - igazán nem cso­dál­kozhatunk rajta, ha az országot irányítók között még mindig sokan vannak olyanok, akik síppal-dobbal, nádi-hegedűvel, és do­bozos vagy elektromos helyett davaj-gitárral harcoltak a forra­da­lom ellen, s így a győztesek között voltak akkor is, sőt, vannak újra, még ma is. Miközben a valódi ‘56-osok nyomorognak, és ‘a szélárnyékban’ tengődnek ma is, a globalizált multinacionális kaszt-társadalom perifériáján... A keserű politikai ‘közszólás’, a kö­pönyegét magán már háromszor körbecsavart újmagyar proli-folklór, a karizmatikus karhatalmista mindehhez csak ennyit tud nagy hetykén hozzátenni: „Na és!” Ennyit dióhéjban ’56 meg­va­lósult eszméiről...

 

A szerveződő világállamhoz való eltéphetetlen kötődés funda­mentuma, hálózati kapcsolatrendszere volt az első és legfon­tosabb felépítmény (vö.: ‘demokratikus intézményrendszer’), amit a rendszerváltásunk sürgősen tető alá hozott. Mégpedig négy, kü­lön-külön is egyformán fontos, a jövőkép szempontjából ‘pár-hu­za­mos’ (Jákin, Boáz, stb.) alappillérre építve:

 

• A beton alapzatot a Komintern adta: az MSZMP, majd MSZP.

• A változtatás ‘tömegmozgalmát’: a ‘nemzeti’ Grand Orient - az ál-‘48-as MDF. (Utána: Kiegyezés = Nagykoalíció az ördöggel.

• A folyamatba épített ‘gondolatkontrollt’ a Libintern: az SZDSZ.

• A Szép Új Világrend, a jövő csíráit az illuminátus világállami „ifjú” új-elit: a Fidesz.

 

Ámbár a vezéroldal sem maradhat kvázi üresen. Hívjuk ismét se­gítségül Sándor Andrást, aki 1997. június 1-i levelében a követ­kezőket írta róla, nekem: "Orbán Viktort a bilderbergi ‘kerek­asz­talnál’ kijelölték a számunkra, és már javában progra­moznak is minket, hogy jövőre őt válasszuk meg Antall és Horn után harmadiknak, és azt higgyük, ez a mi akara­tunk. Megvan ennek a technikája. Rutinkérdés ez. A barom­fi­gyár leghorn-tyúkjai is azt hiszik, hogy a Teremtő ketrecbe teremtette őket, automata etetővel... Nem mintha Orbán Vik­tor nem lehetne szabad körülmények között is alkalmas a magas tisztségre. Lehet, hogy alkalmas lenne, lehet, hogy nem. Világért sem bántjuk őt. Abban azért mégis van némi különbség, hogy egy nemzet a saját életműködése során ter­mel ki a maga számára egy kormányfőt, vagy pedig valahol előírják a számára. Ám ha történetesen pl. Kossuth Lajost elő­írták volna valahol kormányzó-elnöknek, minden bizony­nyal nem lenne ott a képe ma a szobám falán... Vagyis hát a bunda ismeretében nem olyan auguri művészet tudni, ki lesz a bajnok. A Pető megtette a kötelességét, a Pető mehet. A Horn megtette a kötelességét, a Horn mehet. Orbán Viktor! – Pa­rancs! - Hozzám! - Parancs! - Jövőre maga lesz a főbizalmi! - Értettem!" Ennyit a mesebeli királyfiról, aki még lehet - az is...

 

Mára már (2005. január) a helyzet még tovább bonyolódott. Mivel Orbán Viktor előbb az Európai Néppárt alelnökeként, majd nem­zetközi (Bécs, Cleveland, stb.) beszédmondóként is mindenki feje fölé, szupranacionális szakrális magasságokba emelkedett; a bilderbergiek (értsd: Rasmussen) magyar leghorn-tyúkjai kény­sze­rűen ellen-dínótojást tojtak: ebből kelt ki Gyurcsány Ferenc...

A szakrális trónörökös

 

Legenda a johannitáról

Orbán Viktorról beszélgettünk, nem sokkal az 1998-as választá­sok után. ‘Neofita kisgazda’ ismerősöm szerint bizonyos körök­ben tartja magát a legenda, hogy Orbán Viktor (aki az Ikrek jegyé­ben született) horoszkópja felemás, baljós jövőt ígér. Orbánt a bea­vatottírástudó tanácsadói beviszik a sűrűbe; mélyre, ahon­nan el­vi­leg már nincs visszaút. Elhitetik vele, hogy alapvető­en min­den rendben, sínen halad az ország; amit készséggel elfo­gad, hisz nem természete az örökös háborúzás. Egyébként is az egész Fidesz-kompánia fixa ideája, hogy elég csupán szor­galmasan „dolgoz­ni” (plusz szellemes, szívhez szóló beszédeket mondani), és ön­magától megteremtődik a polgári jólét, a demok­rácia. Amikor Or­bán Viktor végülis rádöbben, hogy rászedték; kilép a Skót Rend­­ből(melyben, Vaclav Hávellel együtt, már 1998-ban is a 30. ga­rá­dicson állt), visszatér magyar népi gyökerei­hez, ésvalódi forra­dal­márrá, népvezérré válik. (No, hiszen, erre már vagy 10 éve hiába várunk!) Végül azonban sajnos újból csak beteljesül a szo­kásos magyar tragédia, megvalósul a legenda szomorú vége. Az if­jú herceg és a vadkan „véletlen” találkozása. Téli éjszakákon a templomkert bokrai közt néha újra felizzanak a hiúz szemei...

 

A Polgár hite

Zelnik József írja a ‘TESTAMEN’, Leonardo evangéliuma című, 2003-ban kiadott könyvében: „A Polgár képes úgy hitetlen és ateista lenni, hogy a hatalma megőrzése érdekében hitre és vallásra szólít fel.” A Magyar Értelmező Kéziszótár jelentésértel­mezését alapul véve: ‘Ateista = ateizmust valló, azt hirdető személy, aki a természetfölötti erők, Isten létét tagadja, esetleg vallásellenes mozgalom tagja.’Az ateista jelző jól hangsúlyozza, hogy ez a mi Pol­­gárunk nemcsak, hogy nem híve Istennek, de „kifejezetten is­ten­­tagadó személyiség”, aki nem egyszerűen csak nem hisz a világ egyetlen természetfeletti urának, Istennek a létezésében, hanem még meg is tagadja Isten szolgálatát, ellene is szegül, ami lényegesen súlyosabb bűn, hiszen nem tudatlanságból, ha­nem Isten tudatos elutasításából táplálkozik, ami az ördöggel cim­borálás gyanúját is megalapozhatja. Egy ilyen ember semmi­képpen nem felelhet meg például a szakrális uralkodórólalko­tott ideálképünknek, hatalma így nem eredhet Istentől, akit elu­ta­sít és meg is tagad. Akkor hát ki ez az ember, és kitől származik az említett hatalma?

 

A hamisság vádja

Zelnik József mondata (amennyiben tényleg Orbánra vonatko­zik) nem kevesebbet állít, mint hogy a Polgár ‘illegitim lelki tömegszuggesztiós eszközt’ használt hatalma megszerzése, megőrzése és visszaszerzése érdeké­ben, vagyis szakrális ki­rályként viselkedik, holott - hogy mást ne is mondjunk - nem is „a Duna jegén” választották meg. Más szóval: nem beavatott királyként folyamatosan „okkult erőket” mozgósít a hatalomért, „hit­re és vallásra szólít fel”, mi­közben a valóságban (maga-magán kívül másban) nem hisz, és nem is vallásos, mert „hi­tetlen és ateista”!

 

A szakrális fejedelem

Idézetek Kocsis Istvántól, aki a szakralitás legnagyobb szakértője: „A szakrális fejedelem képes kilépni az időből és legyőzi a teret. (...) Aki a teret legyőzte, megpillanthatjaa láthatatlant is: benézhet az Ég kapuján. (...) A szakrális király győz a harctéren, a harc kimenetelét is látja... Visszafordul, ha nem győzelem várja, vagy ha Isten nem kívánja a győzelmét. (...) A szakrális, a valódi király nem­csak Isten akarata szerint uralkodik, hanem Isten védettjeként is. Sokan ezért nevezik Isten kiválasztottjának. (...) Emberi kézben lévő fegyver nem tudja megsemmisíteni. Ha megsemmisíthető, akkor a szak­rális király nem igazi.

 

Ha a király igazi, és nem hamis, akkor az Élő Égi Igazság minden körülményben megvédelmezi őt. (...) A szakrális fejedelemjelöltnek komolyan kell vennie a Hegyi Beszéd legfontosabb beavatási intel­mét: be kell lépnie a Szűk Kapun, el kell indulnia a Keskeny Úton. A szűk kapun csak az léphet be, aki az időt és a teret legyő­zi. (...) Az Úr Jézus arra szólította fel az embert, hogy válassza az élet helyett az Életet. Váljék azzá, aki a bűnbeesés előtt volt, vagyis az eredeti ember szintjére emelkedjék fel. Azt juttassa diadalra ön­magában, ami szellemi. Legyőzvén önmagát, váljék igazi emberré.

 

Akit a beavatás tesz azzá, aki, az a szakrális fejedelem. (...) Az Élő Égi Igazság az égi lény, akivel tarthatta a kapcsolatot a ré­gi korok uralkodója, ha szakrális király volt. Az Igazság (az Ige!) Isten Önvédő megnyilvánulása: Isten akaratát érvényesítő legna­gyobb Erő, a legszilárdabb Hatalom. Büntető, vagy védelmező hata­lom: igazságérvényesítő és szeretetoltalmazó. A világ meg is szűnne létezni, ha az Élő Égi Igazság nem érvényesítené mindig az igazsá­got. (...) Raffaellónak a Vatikán Héliodórosz-termében látható fres­kó­ja (Attila Róma falai előtt, vagy másik címén Leó pápa és At­ti­la találkozása) elmesél egy történetet, amelynek a központi hő­se Attila: az Isten angyala felszólítja, hogy Rómát ne támadja meg. Attila engedelmeskedik.

 

A szakrális király az Élő Égi Igazság akaratát meghallgatva kel hadra, vonul vissza, vagy köt békét ... Attila, Szent István, Szent László, Hunyadi Mátyás - a magyar küldetéstudat méltó beteljesítői. (...) ‘Az én világom nem evilágból való’ - mondta az Úr-Jézus. ‘Én a parancsot nem e világból kaptam’ - mondta Attila. (...) A szakrális királyság megszűnése után a szakrális fejedelem termé­sze­tesen (ma is) rejtőzködik. De vajon hol?”Vajon meddig még?!

 

Magyar szakrális királyok

„A magyarság, a magyar küldetéstudat és áldozatvállalás, illetve a keresztény világ nagy kérdései összefüggenek és e szerves kapcso­la­tot három magyar király sorsában lehet jól szemléltetni. A magyar küldetéstudat központi gondolata egyaz egész emberiségnek szó­ló üzenet, amely az Igazsággal van összefüggésben. Az Élő Égi Igazságról, a legyőzhetetlenről van szó, aki Isten önvédőMeg-nyilat­kozása: a legnagyobb Erő, a legszilárdabb Hatalom. A magyar kül­de­tés-tudatban a magyarság különleges szerepe az Élő Égi Igazság méltó szolgálata. E küldetéstudat csak az egész emberiségre vonat­koz­tatva értelmezhető. Nem hun uralkodó, Attila dönti el, hogy ‘Is­ten ostora’ lesz, nem is Szent István dönti el, hogy megteremti egy­séges keresztény birodalmát (szakrális ‘világkirálya’ lesz a keresz­ténnyé váló, megigazuló emberiségnek) és nem Hunyadi Mátyás dönti el, hogy ő megtisztulásra kényszeríti a keresztény világot. Is­ten akarata teljesítői ők és ezért is indulnak el útjukon. Az út annak ellenére nem egyforma, hogy Szent István és Hunyadi Mátyás is tu­datosan vállalja az atillai hagyomány folytatását.

 

A három király közül most Mátyásról kívánunk részletesebben szól­ni. Mátyás azoknak a törvényeknek a megalkotását kényszeríti ki, a­melyek segítségével a nemzet túlélhetiaz iszlám pusztító tá­ma­dását. Mátyás szinte felfoghatatlan céltudatossággal küzdött a királyi hatalom gyöngítéséért (!), és ha más alapján nem tehet­nénk, akkor ennek alapján feltételezhetnénk, hogy Isten akaratát tel­jesít­vén készítette fel a nemzetet a nehéz jövendőre. Kocsis István sze­rint – írja Drábik János - Mátyás utolsó szakrális királykéntvégrendelkezik a törvényalkotásával. Rá is kérdez: ő szakrális ki­rályként egy olyan uralkodó, aki nem győzhet? Akivel közli az Ég, hogy az Országát keresztre feszítik? Miféle összefüggés lehet e drá­mai helyzetben akül­de­téstudat és a közjog között? Mert a magyar küldetéstudat az Attilától Mátyás királyig tartó időben áta­lakult. Megváltói (!) áldo­zatvállalássá, kiválasztottság-tudattá ala­kult át a közjogi változások eredményeként.”

 

Az áldozati bárány

„Mátyás királlyal a magyar küldetéstudat változása felgyorsul, de még nagyobb a változás, amelyen Trianon után esik át. A ‘kala­pos király’, vagyis II. József német-római császár (nem merte vállalni megkoronázását a Szent Koronával!), aki magas rangú szabadkőműves is volt, példátlan energiával látott hozzá a magyar nemzet felszámolásához, aminek a magyarság ke­mé­nyen és sikeresen ellenállt. (...) Ám Trianonban valami rend­kívüli dolog történt. Oly’ nagy csapás érte a magyar nemzetet, hogy a magyarság az ellenfelet valami földöntúli erővel azonosítja. E meggyőződésének következménye a küldetéstudat újabb változása, minőségileg mássá válása. Trianonnal szembesülve mindenkinek, aki meg akart magyarnak maradni, immár arról kellett meggyő­ződ­nie, hogy a magyar nemzet küldetése hasonló azon áldozati bárányhoz, amelyet Izrael népe is Jom Kippur idején, az engesz­telés napján Izrael bűneit viselve feláldozott. A magyarságot Tria­nonban, nem mint valami ‘főbűnöst’, hanem mint legártatlanabbat büntették mindenki helyett - ellenfél és szövetséges helyett – egya­ránt. Ez pedig a magyar nép metafizikai dimenziójának be­kap­csolása nélkül - érthetetlen. Kocsis István meggyőz bennün­ket arról, hogy már Mátyás korában elkezdődik a régi magyar küldetéstudat megváltói kiválasztottság-tudattá válása.”

 

Hűbéres nemesség

„A magyar állam, a magyar nemzet jogi személyiségének a neve: Szent Korona. A Szent Koronát illető felségjogok valójában a ma­gyar nemzet szuverenitását fejezik ki. (...) A királyt(az állam­főt)is megilleti a nemesség(vagy az elit)és a nép hűsége, ha Isten akaratát közvetíti. Ám ha a király nem szakrális uralkodó, úgy a hűség a Szent Koronának, a szakrális jogi személynek szól, nem pedig a nem szakrális természetes személynek.” Mondjuk ki: nem a privatizációt, az ország eladósítását, európai úniós belé­pést ‘levezénylő’ kollaboráns miniszterelnöknek. Ha a magyar po­litikai elit 1990-ben nem feledkezik meg (egy tál lencséért!) az iga­zi magyar alkotmányról, a Szentkoronatan jogfolytonosságá­ról, úgy ma Magyarországnak új alkotmánya lenne, nem lenne a­dóssága és rendelkezhetne a teljes nemzeti vagyonával (ami szinte maradéktalanul külföldi kézbe került); és nem kellett volna segé­lyekért, támogatásokért sem bekönyörögnie magát az Európai Ú­nió ‘res­taurált Nyugat-Római Császárságába’, amely szabadkő­műves politikai tákolmány, éppúgy, akárcsak az egykori Szovjetú­nió, vagy a mai egyeduralkodó világcsendőr, az Amerikai Egyesült Államok...

 

Többé nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogyegyvilágállami integrációs tömbegyik provinciája (régiója) vagyunk csak; nem ‘a nagyok’ (az alapítók) egyenrangú társa, hanem perifériális végvár, Bizánccal és a Balkánnal szemben. Ezekután a nagy tör­ténelmi kérdés, hogy újabb világháború nélkül olvadunk-e össze egyetlen közös világállammá az Amerikai Egyesült Államokkal, vagy előbb még megérhetjük a ‘gigászok’, az Egyesült Európa és az Egyesült Államok világháborúját – lásd: a könyv vége felé - és csak az (Armaged­don) után jön létre valami végső „fúzió”...

 

„Nemesnek lenni annyit jelent, mint hűségesnek lenni, tehát: a ne­mes a hűséges szinonimája. A hűbérúrnak való hűség nem azo­nos viszont az Istent megillető hűséggel. (...) A történelmi új kor fari­zeus királyai (államfői, fekete nemessége, stb.) az állítják, hogy ‘Isten kegyelméből’ uralkodnak, ezért követnek el mindent például a Priory of Sion révén, hogy származásukat, családfájukat egye­nesen Jézustól (Meroving-dinasztia) vezessék le. Ez a Grál-legen­dá­nak is a lényege...” Meroving-vér folyik pl. a Habsburg-Lotha­ringiai uralkodóház császáraiban is... S vajon még kiben?

Magyar Meroving balkézről

(ismeretlen „kisebbségi államtitkár” verse)

 

Trónörökös volt a Habsburg,

A Ferenc Ferdinánd -

Nyári éjen kedvese lett:

Sárika, vadvirág...

 

Száll reád merénylet átka,

A mátka megfogant -

Méhében egy halott császár

Magjáért szól a lant.

 

Ah! lágyan kél az esti szél

Alcsútdoboz felé;

Szüzek siralma, özvegyek

Panasza nyög belé.

 

Ne szülj császárt, te szűz! anya

Ne szoptass csecsemőt!...,

Férjhez adták egy orsóshoz

A csinos roma nőt.

 

Elárul a járomcsontod,

A nemes halánték -

Nemzedékek titkát hordod:

Ferdinánd atyádét.

 

Európa egységes lesz,

Magyar reményt kínál -

Hogy végtére megment minket

A szakrális király.

 

Pápa, add hát áldásodat!

Ő megmenti trónod...

Antikrisztus nem fog rajta -

S így mindenki boldog.

 

Megmenekülhet a világ,

Róma és Izrael -

Armageddon tehát nem lesz:

A vész így illan el...

 

Halál helyett örömünnep

Az Apokalipszis -

Jézus, s Márja békét hoznak,

Mert nem lesz több krízis.

 

Az Aranykor bőséggel jön,

Büszke Isten Fia -

Eredményes volt az újkor

Magyar áldozata.

 

Eggyé forrt az egész világ,

Minden népe testvér -

Megigazul minden ember,

A sok bűnös megtér.

 

Egynek engedetlensége

Majd’ mindent tönkretett -

De egy engedelmessége

Irgalmat érdemelt.

 

Isten tehát megbocsátott:

Új a történelem! -

Mert leszállt Ferdinándra

Megszentelő kegyelem.

A Mária-napi bécsi beszéd

 

Orbán Viktor az első szakaszban ‘kis csodára’ és ‘nagy csodára’ emlékezik, ami szép, költői megfogalmazása, bemutatása annak, hogy a küldetésére kiválasztott ember személyes élete, sorsfor­dulói miként kapcsolódnak össze a történelem fő sodrával: ho­gyan válik a ‘kis csoda’ a globális változások résztvevőjévé, majd a világméretű politikai korszakváltás egyik aktív, hazájában pedig az átalakulás mértékadó, vezető személyiségévé.

 

Történt egyszer, nagyon-nagyon régen, úgy 6-7 évvel ezelőtt, hogy magam is el-elgondolkoztam némi hősi történelmi analógiá­kon, s a magyarság valós evilági küldetésén, és tettem ezt - a szakrális fejedelem problémakörére akkoriban még csak ráérezve - Orbán ‘királysága’ idején, némileg ironikus éllel, nem is sejt­ve, hogy a gondolataim egyszer még dejà vu érzést kelthetik...

 

Miről is van szó? A szakrális fejedelemről. Azokról a gondolatok­ról, melyek azt az államférfit foglalkoztatják, aki nemcsak abban érdekelt, hogy degeszre tömje saját maga, és szűkebb lobby-társai zsebét, a földi mértékkel rendelkezésére álló rövid ciklus-ideje a­latt... Az Európai Únióról van szó, mely ma már sok nemzet kö­zös hazája, és ha még nem az, hát az lesz néhány évtized múltán, mert visszafelé többé már nem vezet út. Arról az Európai Únióról, mely valamikor Nyugat-Római Császárság volt, s területileg majdnem azonos a mai Únióval. Arról van szó, hogy Hunyadi Já­nos egykor nemcsak Magyarországért harcolt a török ellen, ha­nem az egész óvilági keresztény kultúráért, amely most ele­nyészni látszik. A Kocsis István csodálatos könyveiben (A szak­rális király, A Szentkoronatan és Magyarország Szent Koronája, stb.) történelmi alátámasztással megírtakról. Meg arról: mi is le­het a magyarság küldetése azon a földön, amely már az Úni­óhoz tartozik; - ha tetszik ez nekünk, ha nem...

 

A szakrális királyainkról beszélek, akik már akkor isösszeu­ró­pai mértékkel és méretekben gondolkodtak,amikor Európát épp kishitű, uralkodásra méltatlan királyok vezették a sem­mibe, éselveszni látszottak a keresztény hagyományok és gyö­kerek. Szent István, Szent László és Hunyadi Mátyás királya­ink­nak egyaránt voltak vívódásaik: Európa kétarcú Magyarország vonatkozásában. Amikor mi Európára, mint a népek bölcsőjére gon­doltunk, ők mint újszülött kisdedet, martalékul vetettek tatár­nak, töröknek. Mikor mi Európa szabadságáért ontottuk a vérün­ket: oroszok verték szét az osztrákkal szemben kivívott független­sé­günket. De Trianonban meg is csonkították, majd később újabb büntetésül (?) a Szovjetúnió gyarmatává engedték veszni Magyar­országot... Amikor pedig 1956-ban az egész világ szabadsága, demokráciája volt a tét: Európa csak hallgatott…

 

Most viszont az Únió teljes jogú tagjai vagyunk, és a földünk im­már a többé fel nem osztható Európai Únió földterületének szerves, elidegeníthetetlen része. S jogos, sőt, indokolt a félel­münk, hogy afféle ‘perifériális kerítésnek, majomfogónak’ kellet­tünk csak, a várható modernkori (kelet-nyugati irányú) népván­dor­lás fel-és letartóztatására. Új védelmi sáncnak az egykori tizen­kettek köré, miként a sötét középkorban. S hol van már Hunyadi, kinek bús hadát egykor „Bécsnek büszke vára” nyögte? De a leg­nagyobb szomorúságunk mégis az, hogy miközben mi - akik a kereszténységet ezer évvel ezelőtt épp’ az Európába illeszke­dés céljából vettük fel! - újból rendszert is váltottunkEurópa kedvéért, lemondva földről, társadalmi tulajdonról, kivívott életszínvonalról, egyenlőségről a szabadságunk elnyerésé­ért, addigépp’ Európa, az ősanya veszítette el a saját öna­zo­nosságát. Mert ha Európa már nem keresztény; - úgy miért jöt­tünk mi ide? Mi megőriztük hitünket, vallásunkat, összetartozá­sun­kat, közösségépítő családi kötelékeinket, de mit ér a nemzet­meg­tartó erő a közös keresztény gyökerek nélkül?!

 

Küzdelem a kereszténységért

„Persze gyakran halljuk - talán hallják itt Bécsben, Önök is -, hogy elavult gondolkodás az ilyen, régimódi. Valaha, az ún. keresztény Európában talán szükségük lehetett arra a meggyőződésre a fejedelmeknek, hogy ők az Isten, a Gondvi­se­lés kegyelméből és rendeléséből kormányoznak, a hívők­nek pedig arra, hogy sorsuk a Gondviselés kezében van, de ma már - mondhatják, s mondják is - fontosabb a képzett­ség, a tájékozottság, a tárgyalóképesség, a média-képesség, és még sokféle tudomány. Ne keverjük össze a mindennapi élet alakítását az egyházak elvárásaival! Válasszuk el a ke­resztény tanítást a politikától, a gazdaságtól, a tudomány­tól és az oktatástól, hiszen a vallás magánügy! Nem isme­ret­len ez a hang, kedves barátaim, mert bizony, a mai ma­gyar közéletben - és sajnos nemcsak ott, hanem egész Euró­pában -, még mindig küzdelmes harc folyik a keresztény-ke­resztyén értékek védelméért.”

Világ magyarjai, egyesüljetek!

Orbán Viktor 2004. október 23-i clevelandi beszédjéről

 

„Mondják: búcsúzni olyan, mint egy kicsit meghalni.

Magyarország is minden elbujdosott fia után kicsit meghalt, a lelkéből valami végérvényesen kiszakadt. 1956. októbe­ré­nek szétszóratása után mindegyik kiszakított honfitársunk megannyi, újra és újra magát ismétlő ‘egyszemélyes Tria­non’ volt. A forradalom leverésével a szabadság is odalett. Az 1956. utáni nemzedéket, a mi nemzedékünket pedig fe­lej­teni nevelték. Azt akarták elérni, hogy felejtsük el a nemzet történelmi és földrajzi nagyságát, éppúgy, miként a nemzet határokon túlnyúló kiteljesedését.

 

... van egy még fontosabb, és első pillantásra talán túlsá­go­san is kézenfekvő célja annak, hogy évente összejövünk em­lé­kezni: mégpedig az, hogy minden alkalommal, újra és újra körüljárjuk, felelevenítjük ugyanazt az eseménysort.

 

... Nincs ez másképp egy nemzet életében sem. Ezért fontos és hasznos sok-sok emberöltőnyi távolságból szemlélve is, hogy a jelen történéseinek, és az új távlatok megnyílásának fényében is újragondoljuk történelmünk alakulását.

 

... Valóban: a második világháború után bejött hazánkba a másik szocializmus (a ‘nemzeti’ unokatestvére), a nemzet­közi, a bolsevik. S a világ megtudhatta: annyi közöttük a különbség, mint a Déli és az Északi Sark között. Elfoglaltak mindent, üldözték a (másként) gondolkodó embereket, meg­nyo­morították a falusi gazdákat, papok és hívők tízezreit zár­ták börtönbe. Ahogy Hamvas Béla írta: „1945. tabula rasa volt; a múltat letörölték, ám ahelyett, hogy elkezdtük volna építeni az Isten országát, megidéztük az Antikrisz­tust.”

 

Egyet kell értenem az egyébként nem kifejezetten keresztény, in­kább gnosztikus világszemléletű ‘századvégi’ Hamvas Bélával: az internacionalista-gyarmatosító szovjet politikai rendszer átvétele, eszmei alapjainak egyes akkori kommunisták, és mai liberálisok általi gátlástalan elfogadása, sőt, építése az Antikrisztus meg-idézésével egyenértékű. Csakhogy, ha máshonnan nem, Szűz Mária magánkinyilatkoztatásaiból és a Jelenések Könyvéből – na­gyon jól tudjuk: nem egyedüla kommunizmus(volt) a XX. szá­zadban az Antikrisztus ‘leleménye’, de éppúgy a globalizáció is, amelynek az eszmei alapjait szintén a szabadkőművesség rakta le, gya­korlati kivitelezését pedig az Amerikai Egyesült Államok kezd­te meg. Az az USA, amely ma - a Szovjetúnió térdre kényszerítése óta - a világ egyeduralkodó hatalma, ‘világcsendőre’.Hogy érthe­tőbbé tegyem, mire is gondolok: példákkal is illusztrálom. Irakot még a ‘70-es és a ‘80-as években az USA és a SZU szinte karöltve, ‘kéz a kézben’ fegyverezték fel. Aztán a Szovjetúnió meg is támad­ta Afganisztánt, de elfoglalnia már nem sikerült. Jöhetett a glasz­noszty, a peresztrojka meg a széthullás, majd a kelet-európai or­szágok szabadkőműves ‘ügynökrendszerváltásai’. Katonailag egy­pólusúvá lett a világ, amit az USA stratégiailag azóta érvényesített is: ‘a bin Laden elleni bosszú’ - azóta sincs meg! - ürügyén annek­tálta Afganisztánt, majd ‘tömegpusztító fegyverkezés’ - azóta sin­cse­nek meg! - hamis jogcímén Irakot. A Szovjetúnió annak idején a tankjaival szállta meg a kelet-európai országokat - Magyaror­szá­got is -, Amerika meg a bankjaival. Magánbankjai teljesít­ménnyel fedezetlen pénzével elárasztja és eladósítja az egész vi­lágot, hitelezi az államok költségvetését, a lakosságot; uzsoraka­ma­tot szed mindenkitől, hogy hatalmát az esztelenségig tovább növelje. (Néhány napja felkaptam a fejemet egy televízió-reklámra: „Már 25 éve Magyarországon a CIB-Bank!” – vagyis 1979-től? No com­ment.) Tank vagy bank. Stílszerűen ‘újmagyarul’ kérdezem: What’s the difference?

 

Ami még az Antikrisztust illeti. Kétségtelen: a világkommunizmus réme már az „ő” kísértete volt. (Be is járta Európát; bár ha ‘jól csa­lódom’, az eszmeisége és a munkásmozgalmi gyökerei nem is Oroszországból, hanem Franciaországból és Németországból ere­dez­tethetők). A minap ‘szociáldemokrataként’ feltámasztott idol, Károlyi Mihály - miután feloszlatta a hadseregünket, ami Trianon köz­vetlen előzményeként is felfogható - Kun Béláéknak adta át a hatalmat, akik Leninhez, az Antikrisztus fejéhez voltak online bekötve. Az első világháború után, utánuk jött Horthy Miklós el­lentengernagy, aki viszont - a ló egyik oldaláról a másikra – Hit­ler­hez, az Antikrisztus másik fejéhez csatlakozott. A második világháborút követően Rákosi Mátyás lett ‘az apánk’, aki persze, hogy szintén az Antikrisztus ügyeletes, újabb fejéhez, Sztá­linhoz kötötte be magát. Mígnem 1990-ben eljött a híres-neveze­tes rendszerváltás, amit persze, hogy most sem önerőből hajtot­tunk végre (olyan is lett!), hanem a globalizálódó politikai és pénz­hatalom parancsára és szigorú ellenőrzése alatt, vagyis besorol­tunk W. Bush mögé, aki ... a bin Ladenek részvényestársa, sőt, a papával együtt a Skull and Bones – Koponya és csontok – tagja.

Stílszerűen ismét csak ‘újmagyarul’ kérdezem: What’s the diffe­rence? Ha mindig csak annyi lesz a változás, hogy behódolunk az újabb – s később ‘le is vágandó’ - fejnek, akkor hol van itt a sza­badság és a társadalmi előrehaladás?

 

Mert ami a következő sorokban ‘még heveny méltatásra is kerülő’ globalizációt illeti, az épp’ úgy üldözi a másként (nem liberáli­san) gondolkodókat, épp’ úgy megnyomorítja a falusi gazdá­kat (sőt, már a kisvállalkozókat, a nyugdíjasokat, a szegényeket, a betegeket, a hajléktalanokat, vagyontalanokat, stb. is!), amint tette azt az előző antikrisztusi rendszer, csak még sokkal ke­gyetlenebbül... What’s the difference? A szabadság? A sza­bad éhendöglés szólásszabadsága?!

 

„... De végül, 34 év múltán, a szovjet hódoltság megszűnte­kor, Magyarország újjászületésekor beteljesedett Márai Sán­dor versének a jóslata: „Angyal, vidd meg a hírt az égből /Mindig új élet lesz a vérből.” Ma már nem csak az 1956-os szabadságharcra való emlékezés jogát szereztük vissza. Az is megadatott, hogy úgy tudunk erre a megfogyatkozásra is tekinteni, mint ami végső soron erősebbé és gazdagabbá tett bennünket. Azok, akik kiszakadtak a szülőhazájukból, ma­guk­kal együtt a nemzetből is elmenekítettek egy darabot. És ezzel, a térképet meghazudtolóan hatalmassá tettek egy ki­csinek mondott országot, mely lélekben, hódítás nélkül is Buenos Airestől Zürichig, Sydneytől Clevelandig ér. Egykori fájdalmunk ma az egyik legnagyobb kincsünk, mert magya­rok élnek a világ minden égtáján. Hogyha úgy tetszik, ez a mi különös flottánk: milliónyi magyar ‘hajó’ nemzetközi vi­zeken. Tudjuk jól, hogy mit mondott az evangéliumban a Mes­ter (miért nem Jézus?) a tanítványoknak: „Ha ketten vagy hárman összejöttök nevemben, én ott leszek veletek.” Vala­hogy így van a hazával is: ahol magyarok ketten-hárman összejönnek, mindjárt ott érződik Magyarország, minden szí­nével, minden ízével és minden erejével, hiszen mutassa­nak Amerikában egy olyan zugot, ahol ne találnánk lega­lább két-három embert, aki magyarul álmodik! Ezért va­gyunk most itthon, önök között, sok ezer kilométerre, vagy innen nézve sok ezer mérföldre az anyaországtól, ezért érez­hetjük magunkat itthon önök között. Magyarország tehát kétséget kizáróan határtalan. A térképeken talán nem. De minekünk, akik nem rajzoljuk a térképeket és a határvo­nalakat, hanem élünk bennük, nekünk egész biztosan.

 

A szovjet birodalom bukásával és a globalizáció hódításával olyan korszakba léptünk, amikor a nemzeti sorskérdések töb­bé már nem egy helyen, a nemzeti keretek között szerve­ződő állam keretein belül dőlnek el, hanem a világ számos pontján. Ezért már nem az a feladatunk, hogy az állam ha­tárai közé próbáljuk összegyűjteni a nemzeti közösség min­den tagját, hanem az, hogy valamennyi helyen, ahol a jö­vőnket befolyásoló döntések születhetnek, ott legyünk. Ez idáig egy nemzet súlyát, befolyását és képességeit négyzet­ki­lométerekben, népsűrűségben, lakóinak számában mér­ték. Ma pedig már abban, hogy a világ jelentősebb központ­jaiban hogyan tudja magát képviselni. Ugyanis sorompók he­lyett immár nyelvek és kultúrák hálózata tagolja az egész nyugati világ térképét. Ezért is válhat a feldarabolt, szétszóratott, a visszanyesett nemzetből befolyásos, egysé­ges és erős magyarság. Olyan összetartó nemzet, amely tud­ja: amennyire a nemzet tagja védelmezi a nemzetét és ra­gaszkodik hozzá, annyira képes a nemzet védelmezni a hoz­zá tartozókat.

 

A mögöttünk hagyott és most előttünk megnyíló új korsza­kot önök kötik össze, mivel a mi nemzedékünk a nagy és nehéz idők tanúi nélkül sohasem foghatta volna fel annak az értelmét, ami velünk, magyarokkal történt az elmúlt öt­ven esztendőben. Nemzetek ugyanis elveszíthetnek terüle­te­ket, városokat, gyárakat, színházakat, egyetemeket, de a felnövő fiatalság számára a legfájóbb veszteség az előtte já­ró nemzedék példaadó nagyjainak elvesztése. Márpedig ve­lünk ez történt a második világháború után. Elveszítettük őket, de vissza is kaptunk...

 

Az amerikai magyarokat, önöket s az önök gyermekeit is ugyanúgy szeretnénk visszakapni. Nőjön össze ismét az, ami összetartozik! Mert mi, anyaországi magyarok jól tudjuk, nem önök hagyták el Magyarországot, hanem Magyar-or­szág hagyta el önöket. És tudjuk, hogy mindezek ellenére önök nem szűntek meg magyarnak lenni, ... önök valamennyien a magyarság szellemi örökségét gyarapí­tot­ták és gyarapítják.

 

Az emigráció története beteljesült: célját elérte, küldetését teljesítette. Az önök, gyermekeik és unokáik élete természe­tesen itt folytatódik. De emigránsokból, disszidensekből ö­nök, és az önök leszármazottai már (megint) magyar állam-polgárok lehetnek, és remélem, lesznek is. Mint ahogyan a szétszórt magyarok sem emigrációban élnek már, hanem diaszpórában. Ami pedig ránézésre diaszpórának tűnik, va­lójában világmagyarság: a készülődő világnemzet ígérete. Azért van szétszór(at)va, hogy ott legyen a világ minden pont­ján, ahol döntések születnek a magyarok jövőjéről, és e döntéseket a magyar nemzet érdekében reményeink szerint sikeresen befolyásolja is.

 

Széchenyi István egyszer azt mondta: „Magyarnak lenni páratlan élmény, de nem kifizetődő dolog.” A célunk, hogy az elveszített XX. század után, melyben a magyarokat soro­za­tos méltánytalanságok, hányattatások, jogtalan hátrá­nyok érték; a beköszöntött XXI. században már ne csak fel­emelő élmény legyen, de sikeres, kiszámítható, és a gyerme­keink számára biztonságos életet is jelentsen az egységes magyar nemzethez tartozni. Felemelő érzés nélkül magyar­nak lenni természetesen soha nem lesz kifizetődő dolog. Közösség nélkül, melyből vétettünk, s amelyhez tartozunk, nincs magyar karrier. Egy karrier nem akkor magyar kar­rier, ha egy magyar származású ember magas ívű pályát fut be, és eljut a világhírig. Egy karrier azáltal lesz magyar, ha a sikeres ember saját sikerét a magyar közösség, a világ­magyarság szolgálatába is állítja.

 

Kétarcú korban élünk, az ún. globalizáció korában. Ez egy­részt a természetes közösségek, a család, a nemzet, az egy­ház ellenfele, mert azzal térít, hogy csak akkor lehetsz si­keres, ha kizárólag egyénileg gondolkodsz és tervezel. Más­részt a globalizáció olyan eszközöket ad a kezünkbe, melye­ken keresztül a Sydney-ben, Kolozsvárott, Budapesten, Cle­ve­landben élő magyar egy adott pillanatban ugyanazt gon­dolhatja, ugyanazt mondhatja, ugyanazt láthatja és ugyan­azért az ügyért cselekedhet. A globalizáció korában a tech­nika eszközeivel könnyebben szervezhetjük meg a világma­gyarság közösségét, mint bármikor történelmünk során. S hogy ez mit jelent, arra máris mondok önöknek egy példát: 2006., az 1956-os forradalom 50. évfordulója a magyarok éve, a magyar példa éve lehet az egész világon. (Hát az lett?) 1956-ban példát adtunk a világnak bátorságból. Egy nép felkelt egy birodalom ellen, és minden ésszerű számítást ke­resztülhúzva kivívta, ha csak néhány napra is, a saját sza­badságát. 2006-ban ez a nép megmutathatja az egész világ­nak, mit jelent a bukásból, a szenvedésből erőt meríteni, újra felkelni, feltámadni, és új rendet építeni, amely minden magyarnak a javára válik.” („Megmutattuk”, az biztos…)

 

Semmi kétség, Orbán Viktor clevelandi beszéde nem csak, és nem is elsősorban a helyi emigráns magyarokhoz, hanem sokkal inkább az egész világban szétszórt magyarsághoz szól; de legfő­képpen az otthoniaknak üzen, akik nemsokára arról szavazhat­nak: kaphatnak-e magyar (kettős) állampolgárságot mindazon ma­gyar honfitársaink, akik a trianoni békediktátum után nyolc­van évvel, most, az Úniós csatlakozásunk miatt a schengeni hatá­rokon is kívül rekedtek... (Nem kaphattak – beléptek az Únióba.)

 

Orbán beszéde jelképes fedett értelmű beszéd, jól átgondolt stra­tégiai koncepció, amelynek legfontosabb jelentése, hogy a kettős állampolgárság jogintézményét már ki akarja terjeszteni az egész világ diaszpórában élő magyarságára; azzal a cseppet sem titkolt céllal, hogy 2006-ban a külhonban ‘rekedt’ világma­gyar­ság szavazataival nyerje meg az országgyűlési választásokat, vagyis szerezze vissza a 2002-ben elveszített politikai hatalmat Ma­gyarországon. Orbán jól látja, tudja, hogy a kommunizmust még nem sikerült legyőzni: a rendszerváltás 1990-­ben egy olyan elvtelen és máig súlyos következményekkel járó kie­gye­zés, paktum-szövevény, sőt, szemfényvesztés volt, amely után 15 évvel a főnixként ‘feltámadt’ kommunisták lénye­gé­ben ‘újból’ restaurálták, nagyjából a korábbi állapotokat. Sőt, miután európai elvbarátaiktól kifejezett támogatást is kap­tak, kimerevített képünk most éppen azt a ‘rémállapotot’ mutatja, amint Gyurcsányi, az ál-szociáldemokrata Timur és csapata nem­csak, hogy lázasan betonozza a kései multinacionális államszoci­a­liz­mus alapjait, hanem éppen újabb évtizedes rémuralomra ren­dezkedik be. „Ez a harc lesz a végső!” - éneklik kalákában, egy paranoid-skizofrén gyermek ártatlanságával, s elszánták magukat arra, hogy még Magyarország maradék földjét is kifordítják a sar­kából, nehogy szemfödél jusson a rövid ideig élő, mégis sokasodó hajléktalanoknak. Nemzetközivé akarják tenni a maradék orszá­got, de ez ügyben legkevésbé a világmagyarságra gondolnak...

 

Nem tudom, mennyi magyar élhet összesen a világon, de hozzá­vetőlegesen 18-20 millió szinte bizonyosan. Ha valaki, úgy Orbán egész biztos, hogy jól ismeri a potenciális erőviszonyokat, és pon­tosan tudja, mit csinál, amennyiben a világ magyarságára tá­masz­­kodva akarja most már végleg eltemetni a kommunizmust...

Annál inkább meg kell ragadnia ezt ‘a végső überelési lehetőséget’, hisz’ több nemigen fog kínálkozni. Ha 2006-ban ismét veszít, úgy minden örökre elveszett.Akkor már az sem segítene rajtunk, ha egyszer netán ő lenne az Európai Únió elnöke.

 

Ismét veszített – a tervei füstbe mentek.

Az EU elnöke meg Tony Blair lesz…

 

Az összeesküvés elmélete és gyakorlata

 

Tabu szavak és gondolatok

Jegyezzük meg jól: a szavak és a gondolatok a legveszé­lye­sebb fegyverek, ezért hivatalból üldözendő minden olyan ki­mondott vagy pláne le is írt önkifejezés, amely az úgyne­ve­zett ‘tabu-témákkal’ kapcsolatos. Minden felnőtt személyiség külön figyelmeztetés nélkül köteles állandóan önvizsgálatot tar­tani, korszerűsíteni ‘tabu-szótárát’ és betartani az íratlan verbális tiltásokat, hiszen a felelősségteljes közösségi beilleszkedés első­számú mércéje, mennyire is fejlett az öncenzúrázási készségünk. Az egykori diktatúra cenzúrája éppen azért ‘szűnhetett meg’, mert a szervezett, hivatalos formát kissé szűkítve, helyette az öncen­zúra kötelezettségét ültették belénk, ami a gondolatrendőrség és a gyűlöletbeszéd-törvény előképe is. Egy emberi társadalom annál fej­lettebb, minél kifinomultabb a titkok, a tabuk, és azok szi­go­rú betartásának - államilag is garantált - kultúrája.

 

Igazság helyett jog

Azelőtt kifejezetten úgy tűnt, hogy az országot építjük magunk­nak; manapság úgy tűnik, hogy helyette a nemzetközi tőkét építjük egy egyre szegényedő országban, ami egyrészt önsanyar­gató pótcselekvés, másrészt pedig egyértelműen tévút. Ha a tőke minden rajtunk termelt/termett hasznát kiviszi az országból, ak­kor az állam a minimálbéren tengődőkből és a kényszervállalko­zók­ból akar majd megélni, ami egyenes út az önfelszámoláshoz. Nemrég olvastam egy sajtószemlében, hogy egy gyakorló bíró ki­jelentette: az igazság őt nem is érdekli, csak a jog. Ez nagy­jából olyan, mintha egy orvos - szemben hippokratészi esküjével - kijelentené, hogy őt a beteg gyógyulása nem érdekli, csaka mű­tét... De a szabadsággal is problémák vannak; - szoros összefüg­gésben az ún. ‘sajtószabadsággal’, ami ma még inkább kvázi ‘48-as vágyálomnak tekinthető, mint 150 évvel ezelőtt... (1) A tájékoz­tatás az intézményesített hazudozás mélypontjára süllyedt. (2) A lényeges kérdéseket már érinteni sem szabad, társadalmi szinten kötelezővé vált a mellébeszélés. (3) Az igazmondókat, a másként gondolkodókatmindenünnen kiközösítik.

 

 

 

Érdek és hazugság

(4) Nincs igazság; minden igazság csak részigazság vagy relatív - állítják liberális gondolkodók. „Csak érdek létezik, ez tiszta be­széd; aki mást állít, az hazudik.” (Gyurcsány). (5) A sajtó és a média az uralkodó (multinacionális és hazai) lobby-érdekek érvé­nyesítésére intézményesített dezinformációs központ. (6) Közügyek jogcímén a demokrácia fórumain gusztustalan személyeskedés (aki kapja, marja; kölcsönös vádaskodás, kéz kezet mos, stb.) fo­lyik - az igazi problémákat közösen, kölcsönösen elhallgatják. (7) Az oknyomozás, az igazság kiderítését célzó (sajtó)kötelezettség megszűnt; a megfélemlített illetékesek (pl.: „K & H”-botrány, stb.) már semmilyen disznóság feltárására nem is törekszenek. (8) A saj­tótörvény alapvető kitétele: „A hír szent, a vélemény sza­bad!” - frázissá üresedett, a tájékoztatási monopólium kreált ‘hí­rei’ ellenőrizhetetlenek, a sajtó főként apologetikus véleményeket közöl, mert le van fizetve. Az igazság még jelentős fáziskéséssel, könyv formájában sem jelenhet meg. A sajtószabadság sérelmét sza­lonképesen szponzorálásnak hívják, ami lényegében kontra­sze­lekció, vagyis cenzúra (9) A korrupció, a manipuláció és a ha­zugság összességében a társadalom ‘hivatalos működési elvévé’ vált.

 

Az igazság, a jog - „amikor a jog asztalánál mind egyaránt foglal helyet” -, a sajtószabadság helyzetét mi sem jellemzi jobban, mint hogy: Sándor György a Magyar Nemzet szeptember 11-i szá­mának hétvégi mellékletében idézi Czike Lászlót, aki a Nem­zetőr szeptember 1-i számában idézte Petőfi Sándort a világ-szabadságról. (Több áttétel - kisebb a kockázat.) Az eltüntetett világszabadságról beszélni vagy írni már legyintve sem érdemes. A ‘projekt goodwillje’ nulla...

 

Vérszerződés és eskü

Amikor például valamilyen világi vagy vallási tanúságtételre kerül sor; eskünket veszi az erre hivatott, felkent vagy feljogosított gré­mium. „Esküszöm, hogy csak az igazat; a teljes és tiszta iga­zat fogom vallani.” - mondjuk például tanúként a bíróság előtt. „Holtomiglan - holtodiglan; jóban - rosszban kitartok mellet­ted!” - esküszünk az oltár előtt, házasságkötéskor. Az orvos hip­po­kratészi esküttesz; - arra esküszik, hogy minden körülmé­nyek között az életet igyekszik megőrizni, és terápiájával a gond­jaira bízott beteg egészségét igyekszik visszaadni. A bírák arra esküsznek (?), hogy kiderítik az igazságot, az esküdtek ugyanerre; - az ügyvédek pedig ügyfelük érdekeinek maradéktalan képvise­letére, a jog korlátain belül. De a honvédek is esküt tesznek, még­pedig Magyarország területi integritásának, illetve szuverenitásá­nak megőrzésére, megvédésére. Az országgyűlési képviselők, vala-mint a Kormány tagjai is megesküsznek, hogy minden körülmé­nyek között csakis Magyarország érdekeit képviselik, hűen az Al­kotmányhoz, s emellett megőrzik az állam titkait. A lényeg, hogy aki az életét teszi fel valamilyen holtig tartó ügyre, vagyis kül­detést, hivatást (felelősséget!) vállal más emberekért, egy jól körülhatárolható, exkluzív csoport tagjaiért, az esküvel köte­le­zi magát, hogy jövőbeli cselekedetei nem fognak eltérni az eskü szövegében előírt magatartási normáktól.

 

Talán furcsa lesz, hogy egymás után megemlítek még két eskü­véssel kapcsolatos vonatkozást, vagy inkább példát... Esküszöm, csak azért teszem, hogy láttassam: vannak, előfordulhatnak olyan esetek, precedensek, amikor a különböző eskük ellen­tét­be, ellentmondásba keveredhetnek egymással; nem kevés ‘bonyodalmat’ idézve elő - egyrészt az eskütevő lelkében, másrészt az esküt vevő szervezetben, annak ‘szabályszerű’ életében, a tár­sa­dalomban. Esküt tesznek a legkülönbözőbb titkos társasá­gok tagjai is: a szervezet érdekeinek messzemenő képviseletére, az erre irányuló (célirányos) magatartásra és tettekre, a társaság működését jellemző titkok megőrzésére, akár életük elveszítése árán is. De mit is mond Petőfi Sándor, a szabadságról írott leg­szebb költeményében? „A magyarok Istenére esküszünk, es­küszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” (Az egyszerűség és stílszerűség céljából most én idézem, a korábban engem idéző Sán­dor Györgyöt, aki éppen ezt idézte Petőfi Sándortól.) Vajon mi az erősebb kötelék: a szervezeti titoktartás, a nemzeti létérdek vagy a szent világszabadság? Ezek ellentétes érde­kek...

 

A honfoglalást megelőzően hét vezérünk (Álmos, Előd, Ond, Kond, Tass, Huba és Töhötöm) esküvéssel megerősített vér­szer­ződést kötött a törzsek egyesítéséért a felderített jövendő haza megszerzésére; szent esküjüket soha nem szegték meg, a magyar honfoglalást végre is hajtották. Aztán a legújabb kori ‘es­kü­vők’ meg „a tőke szabad mozgásának biztosítása” jegyében bagóért eladták a szent földet, hol sírjaink domborulnak; mert a globális eskü magasabb érdeknek bizonyult. Vajon mi erősebb kötelék: hogy a világ tőkései, vagy a világ proletárjai egye­süljenek egy közös páholyban, illetve egy közös karámban? Mi erősebb eskü: a „rabok tovább nem leszünk”, a nemzet létérdeke vagy „a tőke szabad mozgása”, ami szöges ellent­mondásban van a világszabadsággal is?!

 

Paktumok és bűnszövetség

Ki ne emlékezne - ha máshonnan nem, hát középiskolai tanulmá­nyaiból - a római triumvirátusokra (kettő volt), amelyeket (Sándor András meghatározásával élve) jellemzően két hadvezér és egy pénzember (a korabeli bankár, a szponzor!) kötött a hatalom meg­szerzése és megosztott gyakorlása érdekében? A hadvezérek azu­tán néhány nyertes csata megvívásával a hátuk mögött - ‘ejtették’ a pénzembert, hogy a teljhatalom birtoklásának egyszemélyi jogát végül is egymás között döntsék el... Ma két pénzember összefogva ejti - a hadvezért (mondotta tévészerkesztőm)...

 

Még az 1980-as évek derekán Reagan és Gorbacsov Máltán mege­gyeztek a világ újrafelosztásáról, ami (Sándor András megfogal­ma­­zása) arról szólt, hogy a keleti blokk hogy’ megy majd át – abszolút békés körülmények között – a Gorbacsov tulajdoná­ból a Bushé­kéba. Ne higgyük, hogy a nemzeti és szupranacio­nális titkosszolgálatok között nem létezik tökéletes együttműködés már legalább 30 éve! A nagyfőnökök megállapodtak, a hírszerzők (a titkos ügynökök) és a hírvivők (a szabadkőművesek) pedig ne­ki­láttak a lebontott terv realizálásához az egyes nemzetállamok­ban.

 

Magyarországon a Rózsadombi Paktumban rögzítették ‘a megv­ilá­gosultak’, ‘a lidércfény őrzői’, hogy a rendszerváltás fedőnevű szem­fényvesztést milyen forgatókönyv alapján fogják végrehaj­tani. Ismeretes három kiadvány, amelyekből a Paktum szövege megismerhető. Hernádi Tibor: 1956. igaz története, illetve a ‘Leleplező’ könyvújság és a KAPU egyik korábbi száma. A szöveg pontokba foglalja, mit és hogy kell megvalósítani. A huszon­vala­hány feltétel egy-két ‘félig-kivétellel’ - teljesült. Ha tehát a paktum nem létezne, ki kellene találni...

Az eskütől az összeesküvésig

Eskü, esküvés, összeesküvés - ikertestvérek a gazdasági és a po­litikai életben is. Kételkedésünk magyarázata, hogy ugyan egész nap az összeesküvés szinonimáit halljuk és ismételgetjük, mégsem gondolunk olyasmire, amit tabunak bélyegzett a nemzet­közi gondolatrendőrség... Mik is ezek a rokonértelmű szavak? A következők: például a kartell. Két vagy több autópálya-építő cég konzorciumot alkot, s a kormány által kiírt tenderen 18 milliárd forinttal felveri a költségvetésből fizetendő autópályák felépítési árát. Azután a felvert árkülönbözeten, mint üzleti hasznon: a kor­mány és az ellenzék üzleti körei 70:30 arányban osztoznak (?); - idézem Dávid Ibolyát, aki a különbözőpáholy-trükkök író­jának kiváló idézője.

 

De az sem semmi, amikor Horn és Kósánélobbiznak Magyar­or­szág érdekében az EU parlamentjében! Mert ezek is szinoni­mák: a lobby és az EU is, csak éppen a különböző szinteken. Vagy: amikor az eleinte pártelnökségre pályázó 14-es fogat tagjai egymás szekere helyett elkezdik az ország szekeresét is toller­ni; különösen a fennmaradó ‘csonka triumvirátus’, amelynek a két tagja (Gyurcsány és Hiller) tandemre, páros űrrepülésre kötött vérszerződést. Hogy amit korábban Horn egyedül; most majd ők ketten, két seggel lovagolják meg. Egyformán szinonimák a tan­dem, a triumvirátus, de a páros űrrepülésszavak is. És per­sze: a komprádor burzsoázia, a nómenklatúra, a konspirá­ció, a kollaboráció, a korrupció,meg a ‘gentlemen’s agree­ment’ is. Ezek a rendszerváltás ‘okkult’ vezényszavai... A rend­szerváltás óta a vagyon, mint kulcsszó mentén három kasztra szakadt az ország: a vagyonosokra (akiknek ‘vagyon’), a vagyontalanokra (akiknek volt) és a vagyonőrökre (akik őr­zik a másét)...

 

A történelem = összeesküvések története

Nyilván mindenkinek feltűnt, hogy a hivatalos történelem-oktatás ‘szerint’ nincs semmilyen ‘általános rendezőelv’: a történelem e­gyet­len nagy, spontán káosz. A káoszból - mint jéghegyek csúcsai a befagyott óceánból - extrém időpontok, a merényletek, puccsok, háborúk és békekötések évszámai ‘emelkednek’ ki, akárcsak ma­gányos cédrusok a pusztában. Ez különös okok felderítése nélkül megmagyarázhatatlan. ‘Közismert’, hogy az előzőt felváltó új hata­lom - több-kevesebb sikerrel - mindig visszamenőlegesen is ‘á­tír­ja’ a történelmet; de érdekes módon az említett káosz tovább­ra is fennmarad, legfeljebb ‘új elemekkel gazdagodik’. Esetleg vadonatúj összeesküvésekre, véd- és dacszövetségekre, hatalmi manipulációkra derül fény, melyek addig az ismeretlenség homá­lyában rejtőzködtek. Ha mélyen, higgadtan is átgondoljuk, belát­hat­juk: a káosz történelme - hamisított történelem. Hiszen a látszólagos zűrzavart azonnal összefüggések láncolatává rendezi, ha megismerjük a valódi mozgatórúgókat. A konspirációs szándé­kot, a romlott emberi természet legbelső sajátosságát a Paradi­csom­ból való kiűzetésünk, s főleg Káin óta... Paktum, hitszegés, árulás, merénylet, puccs, lázadás és forradalom.

És hát háború - minden mennyiségben.

 

Illusztráció példák tucatjával

Csak címszavakban. Ramszesz fáraót az egyiptomi főpapok csel­szövése ölte meg és általában: a jelentős uralkodók szinte mindegyike merénylet (összeesküvés) áldozataként végezte. Nagy Sándor sem természetes halált halt. Julius Caesart a szená­tus tagjaiból összeállt konzorcium - „Te is, fiam Brutus!”– szúr­ta le, több tucatnyi tőrdöféssel. Jézust Júdás, a saját tanítvá­nya árulta el, miután 30 ezüstpénzért szövetkezett elveszejté­sé­re a zsidó főpapokkal, akik pedig Pilátust - „Mosom kezei­met!”- használták fel a halálos ítélet kimondására. Néró meggyil­kolta saját anyját, felgyújtatta Rómát, mert érdekelte, milyen, ha ég; aztán az egészet ráfogta a keresztényekre. Végül saját testőr­parancsnoka szúrta le, a későbbi császár. A mi Mátyás királyun­kat meddő olasz felesége, Beatrix mérgezte meg, noha erősen kí­nozta már a köszvény is... Vagy ‘a történelmi vadkan’, mint ma­gyar összeesküvő specialitás... Lajos királyt és feleségét, Mária-Antoinettet is guillotine alá küldtea francia forradalom (a jakobinus összeesküvés), pedig a korszak Európája nem ismert felvilágosultabb, s a szegényeket jobban támogató királyi párt...

 

1914-ben Gavrilo Princip (a merénylő) agyonlőtte a trónörökös Habs­burg Ferenc-Ferdinándot; azonnal kitört az I. világháború... 1917. októberében az összeesküvő V. I. Lenin martalócai meg­rohamozták a cár Téli Palotáját, majd a bolsevikok elképesztő kegyetlenséggel kiirtották az egész Romanov-dinasztiát. Ezzel kezdetét vehette egy grandiózus kísérlet (a kommunizmus), amely ugyan a világ egyik felén 70 évvel később látványosan meg­bukott, de csak azért, hogy észrevétlenül eluralkodjék az egész fej­lett világon. A nagynémet reváns 1933-ban kezdődött, amikor pe­dig egy háttérhatalmi klikk (újabb szinonima!) rémuralomra segítette Adolf Hitlert, aki előbb még csak lángba borította, majd (a holokauszttal) általánosparanoiába is kergette a világot.

 

Az újkori Amerika elnökeinek még statisztikailag is jó esélyük volt/van rá, hogy ‘magányos orvlövész’ golyója által fejezzék be földi pályafutásukat. A Kennedy-fivérek (az elnök John, s az elnökjelölt Robert) nem sokkal egymás után - épp így haltak meg. Mindmáig nem derült ki, mi is történt. XXIII. Jánosról több szerző is állítja, ő volt a történelem első szabadkőműves pápája; aztán rejtélyes körülmé­nyek között elhunyt VI. Pál és I. János Pál pá­pa – mindkettő „merénylet-gyanús” eset volt -, majd a KGB ál­tal felbérelt Ali Agca hasba lőtte II. János Pál pápát, aki ezután hetekig élet és halál között lebegett...

 

2001. szeptember 11-én szaúdarábiai merénylők által eltérített Boingek fúródtak a manhattani World Trade Center ikertornyai­ba – világkereskedelmi „Jákin és Boáz -, s a felhőkarcolók percek múltán összeomlottak. (Az összeesküvést Usama bin Laden szer­vezte mobiltelefonjával, és irányította is, súlyos veseelégtelenség­ben szenvedve, egy afganisztáni barlang legmélyéről.) A füstgo­moly káoszában, a még álló egyik torony falán, egy pillanatra ki­rajzolódott az ördög sátáni pofája.

 

A végső kilátások

Az ószövetségi próféták, majd Jézus Krisztus is megjövendölték, hogy a Messiás két eljövetele (a megváltás és az utolsó ítélet) kö­zött a Sötétség Fejedelme, a Sátán fog uralkodni a földi vilá­gon, és hogy a végidőkben a világállam trónjára lép a ‘Sátán fattya’, az Antikrisztus. Bingeni Szent Hildegárd (a Scivias-ban) és Nostradamus is megerősítették ezt. Szűz Mária egyre gyako­ribb magánkinyilatkoztatásaiban 20 éve figyelmezteti az emberi­sé­get a közelgő végveszélyre, hogy térjen észhez; - szövetkezés és háború helyett térjen meg, és kövesse Krisztus szeretet-törvé­nyét. Nem kanonizálják...

 

Francis Fukuyama, a liberális amerikai kapitalizmus közismert apologetája „kihirdette”: a világon egyeduralkodóvá vált a li­be­rális polgári demokrácia, mely már felülmúlhatatlan - itt van hát ‘a történelem vége’, eljött az Aranykor. D. C. Korten korszak­al­ko­tó gazdaság-és politikatörténeti könyvében könyörtelen-pon­to­san ábrázolja a nemzetek feletti tőkés társaságok világural­mát. S. P. Huntington, a civilizációk összecsapásáról írt köny­vének kvázi ‘igazolásául’ - a manhattani merénylet után az USA azonnal lerohanta Afganisztánt, majd Irakot is, miáltal azóta is ki­lá­tástalanul eszkalálódni látszik a közel-keleti (arab) háború... A Nyugat és az Iszlám összecsapása a jövendölések beteljesülését vetíti előre. Szűz Mária a magánkinyilatkoztatásaiban a kommu­niz­mus legyőzése után szabadkőműves világ-összeesküvésről be­szél, mely behatol a katolikus egyházba, majd elpusztítja azt. Az egyház és a világállam közös irányítását az Antikrisztus veszi át... Mindez egybevág Malakiás próféta jóslataival is, az utolsó pápákról... De, ugye ez csak egy újabb összeesküvés-elmélet.

A szabadkőműves eskü

 

Íme, az eredeti, ősi szöveg: „Esküszöm az Istenre, a világegye­tem nagy építőmesterére, hogy a szabadkőművesség titkait soha föl nem fedem, s abból, amit a szabadkőművesek gyü­le­kezetében hallani, látni vagy érezni fogok, senkivel sem­mit sem közlök, legyen az nő vagy férfi, mielőtt jó eleve meg nem győződtem arról, hogy valódi testvér. Ígérem, eskü­szöm, fogadom, hogy soha semmi olyast sem nem írok, sem nem metszek, sem nem vések, sem nem nyomtatok, sem nem faragok, sem nem rajzolok, sem bárminemű hasonlót nem teszek, sem engedni nem fogom, hogy valami olyast írjanak, messenek, véssenek, nyomtassanak, faragjanak, vagy raj­zol­janak, avagy bárminemű hasonlót tegyenek papírra, érc­re, homokba vagy földbe, vagy bármi egyébre, mi ujj, vagy valamely eszköz nyomásának enged, legyen az mozgó vagy szilárd, vagy folyékony anyag; ezenkívül ígérem, eskü­szöm, fogadom, hogy hű leszek ehhez a páholyhoz vagy ahhoz, mely­nek tagja leendek, s csak javára és kárának és ártal­má­nak elkerülésére fogok törekedni, hogy minden ember, de különösen megszorult testvéreim iránt szánakozó leszek, és hogy védeni fogom a hazát, s igyekezni fogok hazám javát előmozdítani. Ha ezek közül csak egynek is ellene cseleked­ném, vágják el a gégémet, tépjék ki a nyelvemet, döfjék át a szívemet, s hasamat felmetszvén, szaggassák ki beleimet; megcsonkított testemet dobják a tenger fövenyére, ahol hu­szonnégy óra alatt kétszer söpörjön végig rajta a dagály meg az apály, testem vérző tetemeit pedig égessék meg és bocsássák szélnek a hamvaimat, hogy még emlékem se ma­radjon nemcsak a szabadkőművesek és más becsületes em­berek között, de általában a föld színén se! – Isten­* engem úgy segéljen!”

 

*”Isten” - értsd: a Világegyetem Nagy Építőmestere.

A vörös cégér

 

A szélhámosok a nemzetek fölötti szabadkőművesség ideológiáját hirdetik, mely a nemzetek fölötti (már rákosan gigantikus) fi­nánc­tőke érdekeit fejezi ki. Mármint egy nemzetek fölötti, élhetőbb, lak­hatóbb köztársaság (vö. az Európai Únió illúziójával, mint állító­la­gos „közös otthonunk” ködös kényszerképzetével!) ideológiáját, mert a­z­ért azt még a Gyurcsányi Fletó is tisztán látja, hogy ez a mai Ma­gyar­ország már kevéssé élhető. Tisztán látja, hiszen éppen most teszik, ő és drasztikus/vics tanácsadói a mi számunkra, ős­la­kos ma­gyarok számára lakhatatlan­ná. Mert mi is az, „élhetőbb köz­tár­sa­ság”? Anakronisztikus francia lovagkeresztes blöff…

Vagy még inkább: csak Köztársaság téri blődli…

 

Ideillő illusztrációként most néhány bekezdést idézek a “Nem­zet­őr” című független hetilapban megjelent internetes tanulmá­nyok­ból, melyek “X-akták” fedőcímmel a finánctőke - s vele együtt a pénzügyi-politikai háttérhatalom - elképesztő, minden képzele­tün­ket felülmúló koncentrációjáról tudósítanak, aktuális adatok­kal jól szemléltetve az évszázadok alatt kialakult baljós képet.

 

Részlet a “Pénz beszél, avagy a Rothschildok titkos hatalma” és “A Rothschildok története” című (2005. szeptember 21.) írásból: “A Frankfurtból származó Rothschild-dinasztia megala­ku­lásától kezd­ve szoros kapcsolatban állt az Illuminátusokkal. A carbo­na­rik mozgalmát Karl Rothschild vezette. Mayer Amschel Ba­u­er, aki felvette a Rothschild - magyarul: Vörös Cégér, Címer vagy Pajzs - nevet, pénzkölcsönző volt Frankfurtban, majd pedig Vil­mos hesseni választófejedelem vagyonkezelője lett. A francia for­radalmat követő háborúk során pénzügyleteivel óriási vagyonra tett szert. Mayer Amschel öt fia számára kizárólag befolyásos il­lu­minátus családokból választott házastársat. Ugyanígy lányait is csak ranggal és névvel rendelkező illuminátus bankárokhoz adta fe­leségül. James Rothschild, a francia Rothschild ház alapítója, Európa vezető bankjává fejlesztette a párizsi Rothschild bankot. E bank XVIII. Lajostól III. Napóleonig minden francia uralkodót fi­nan­szírozott. Amikor egy-egy háború véget ért, a Rothschild-ház újabb hatalmi bázishoz jutott. A pénz és a nemzetközi hitele­zés kézbentartásával a Rothschild háznak sikerült a saját érdekeinek megfelelően manipulálnia az európai országo­kat. A háborúk ki­menetelét mindig eredményesen lehetett befolyásolni a szükséges pénzeszközök folyósításával vagy visszatartásával. II. Ferenc Jó­zsef osztrák császár és az angol királynő - nyilván eladósodásuk el­lentételezéseként - bárói, illetve nemesi rangra emelte a di­nasz­tia bécsi, illetve londoni ágát. Ma a dinasztia tagjai és a mun­ka­tár­sai határoznak naponta az arany á­rá­ról Londonban, és az a­me­rikai központi bank, a Federal Reser­ve System (FED) - igen, az amerikai jegykibocsátó bank is ma­gán­kézben van – rész­vény­több­ségének (53 %) tulajdonosaként ők ha­tá­rozzák meg az Ameri­kai Egyesült Államok napi és perspektivi­kus pénzpolitikáját is.” Sőt, a dollár világpénz-funk­ciója ré­vén a világpiac jelentősebb pénz­­-és hitelfolyamatainak irányát és főbb arányait – úgyszintén. Meghatározó készpénz-tőkeerejükkel képe­sek lehetnek például akár egy „kézivezérelt pénzügyi világválság ki­robbantására és saját(os) célú „végigmenedzselésére” is (Cz. L).

 

„1913 óta az Egye­sült Államok nem bocsát ki pénzt, hanem ezt a monetáris felségjogot átadta a magántulajdonban lévő FED-nek. Most ha az amerikai kormánynak mondjuk egymilliárd dollárra van szüksége, a FED-hez kell hitelért fordulnia (akárcsak pl. Ma­gyarországnak a Világbankhoz, vagy a Nemzetközi Valutaalaphoz, amelyek közvetve szintén “Rothschild”-érdekeltségek - Cz. L.) A FED ezt a pénzt a semmiből állítja elő, és kamatra kikölcsönzi a kor­mánynak. Ezért a pénzért a Kongresszus engedélyével a pénz­ügyminisztérium egymilliárd dollár értékű kamatozó állam­köt­vényt ad cserébe. Ezt követően azt az egymilliárd dollárt, amely­nek az előállítása a FED számára mondjuk ötszáz dollárba került, jóváírják a kormány bankszámláin, és az ebből fedezi az állami ki­­a­dásokat. A kormány tehát megterhelte az amerikai népet egy­milliárd dollár adóssággal, melyért aztán kamatot és kamatos ka­matot kell a lakosság adóiból fizetni. E szisztémának az eredmé­nyeként az amerikai állam adóssága hatezer milliárd dollárra nőtt 1913 óta, a vállalatok és a polgárok adóssága pedig tizennégyezer millárd dollárra.” Magyarországon 1982-től, az IMF-be történt be­­lép­­tetésünk­től, de különösen 1990-től, a rendszerváltás időpont­­jától, ugyanez a szisztéma működik. A “leváltott” kommunista rendszertől örökölt 22 millárd dolláros külső adósságunk össz­nemzeti szinten (állam, bankok, vállalkozások és a magánszféra pénzhitel-állománya együtt + tőkeadósság) 240-260 milliárd dol­lárra nőtt, miközben az erőltetett ütemű privatizáció következté­ben az állami vagyon 90 százaléka multinacioná­lis/szupranacio­nális társaságok tulaj­do­nává lett. (Cz. L.)

 

„A dinasztia-alapító I. Mayer Amschel Bauer Rothschild a vég­ren­de­letében szigorú szabályokat fogalmazott meg a család vezeté­sé­re vonatkozóan. A ma már több-száz tagú Rothschild dinasztiát min­dig egyetlen egy családfő vezeti. (1) Minden kulcspozíciót csa­ládtagokkal kell betölteni. (2) Csak férfi családtagok vehetnek részt az üzletekben. (3) A legidősebb fiú legidősebb fia legyen a családfő, kivéve, ha a többség másként dönt. (4) A családtagok - első és másodfokú unokatestvérek - egymás között házasodjanak. (5) Tilos a vagyon jogi felmérése és annak nyilvánosságra hozata­la.” Hozzáteszem, hogy a Rothschild-dinasztia vagyona nem örö­kölhető, ún. “hitbizomány”. A vállalkozások szövevényes rendsze­re egy külső szemlélő vagy vizsgálódó számára áttekinthetetlen, feltérképezhetetlen tulajdonosi struktúrát valósít meg, főként a lát­hatatlan kereszttulajdonlások miatt. (Cz. L.)

 

Amschel Rothschild nevéhez fűződik a híres/hírhedt mondás is: „Adjátok nekem egy ország pénzügyeit, s nem érdekel többé, kik hozzák a törvényeket.”, ami azóta – Magyarországon is – maradéktalanul megvalósult.

 

Drábik János a “Leleplező” című könyvújság 2005. VII/1. szá­má­ban (25. oldal) “megpróbált utánajárni”, vajon mekkora is a való­ságban a Roth­schild-vagyon? “A Rothschild Családi Alapítvány (Fa­mily Trust) összes vagyonát a szakértők Frederick Morton ada­taiból kiindulva 491.409 trillió (egy trillió = 1000 milliárd) ameri­kai dollárra becsülték. (A Rothschild-család vagyonára vonat­kozó és bizonyítottnak vehető tények igen nehezen elérhetőek, mert szi­gorú titkot képeznek.) Az Euro Business 2002. január 1. szá­mának becslése szerint Báró Benjamin Rothschild vagyona 1 mil­li­árd és 70 millió euró. Benjamint tekintik a család leggaz­da­gabb tagjának. A “Mail on Sunday” 2002. február 24-i száma Sir Eve­lyn Rothschild vagyonát 500 millió angol fontra becsüli. Niall Fer­guson “The World’s Banker: The History of the House of Roth­schild” - London: Weidenfeld-Nicholson, 1998. - című könyvében azt állítja, hogy a Rothschild Continuation Holdings részvénye­i­nek az összértéke 460 millió brit fontot tesz ki. A Rothschild Con­­ti­nuation Holdingot 1941-ben azért alapították, hogy biztosít­sa a Rothschild-család bankári tevékenységét. A holding a „nagy­­szü­lője” valamennyi Rothschild-vállalatnak és ez a holding gyako­rol­ja a végső ellenőrzést felettük, noha valamennyi Rothschild-cég töb­bé-kevésbé önállóan tevékenykedik.” (D. J.)

 

John Daniel “Scarlet and the Beast” című művének harmadik kö­te­té­ben, amely az angol szabadkőművesség, a bankok és az il­legális kábítószerkereskedelem összefüggéseivel foglalkozik, a kö­vetkezőket írja, az idézett mű 58. oldalán: “Az 1900-as évek kez­de­téig a Rothschild-ház vagyona oly’ mértékben megnövekedett, hogy becslések szerint a Rothschildok ellenőrizték a Föld vagyo­ná­nak a felét. 1925-ben a vagyonukat 300 milliárd dollárra be­csül­ték. 1940-re ez a szám 500 milliárd dollárra növekedett, ami az akkori helyzet szerint mintegy a kétszerese volt az Amerikai Egyesült Államok egész vagyonának. Ha évi szerény 5 %-os emel­kedéssel számolunk 1940-től kezdődően, akkor a Rothschil­dok 1995-ig felhalmozódott vagyonát 7 trillió (egy trillió = ezer milli­árd) dollárra becsülhetjük, ami csaknem a kétszerese annak az összegnek, amit az Egyesült Államok fennállásának 200 éve alatt adósság formájában felhalmozott. S kinek tartozik Uncle Sam ez­zel az adóssággal? A szabadkőműves Rothschild-háznak, és a ve­lük társult központi bankoknak, amelyek finanszírozták a II. vi­lág­háború óta deficites túlköltekezésünket.” Hozzáteszem még, hogy Magyarország legalább 1982 óta ugyanilyen, „Roth­schild­-szisz­téma” szerint fi­nanszírozza mesterségesen felgerjesztett, túl­költekező költségve­tését, s a ‘végeredmény’, hogy az államadósság felhalmozó­dá­sá­nak üteme hasonló mértékű, méltán bizonyítva, hogy nincs új a nap alatt - minden pénzben kifejezett értéktöbblet ugyanazokba a zsebekbe vándorol. Lásd még: „francia és norvég becsületrendek” címszó alatt. (Cz. L.)

 

Albert Einstein általános relativitás-elmélete (E = mc²) óta isme­re­­tes az anyag és az energia ekvivalenciája, lényegi azonossága; mármint hogy az egyik a másikba korlátozás nélkül átalakulhat, ami­ből következik, hogy ugyanannak az alapvető, Isten által te­remtett szubsztanciá­nak a két különböző alakjáról, megjelenési formájáról van csak szó. A társadalom működése tekintetében - ha úgy tetszik, a természeti tör­vényszerűség átvitt analógiájára - ugyancsak felállíthatunk egy ek­vivalencia-törvényt, sőt, meg is toldhatjuk egy kevés egészséges iróniával. Arról van szó, hogy a vagyon, a pénzt termelő pénz­tulaj­don (a termelőtőke) hatványo­zott nagyságú erőteret, mozgásteret, másképp fogalmazva POLITI­KAI HATALMAT generál, vagyis hát a pénz és a hatalom szintén ekvivalens, egymásba korlátlanul (és észrevétlenül!) átalakuló kategóriák, entitások. Íme, az irónia: H = pc², ahola hatalom nagysága egyenlő a pénztőke és a fén­y­sebesség négyzetének a szorzatával.

 

De folytassuk tovább, sőt, fejezzük is be a pénzhatalom koncent­rá­lódásának elemzését a Nemzetőr egy másik - 2005. október 12. “Hogyan működik a bankcsalás?” – című cikkéből kiemelt idézet­tel: “Ed­ward A. Rothschild báró ma a ‘világ koronázatlan ura’. Ő irá­nyít­ja a rejtett kéz 300 emberét (célzás a világuralom illuminá­tus piramisának csúcsszervére, a 300-ak tanácsára - Cz. L.); - 300 milliárd dollárt és a világsajtó 90 %-át. Az “államférfiak”. A Rothschildok elkezdhetnek egy háborút, és meg is állíthatják azt. Egy szavuk alapíthat vagy dönthet meg birodalmakat. A világot egészen más személyek uralják, mint akiket azok képzelnek el, a­kik nem látnak a színfalak mögé. A kormányok nem kormá­nyoz­nak; csak irányítják a kormány gépezetét, míg őket a rejtett kéz irányítja. A politikusok a magánbankárok engedelmes szolgái. ”

 

Myron Fagan írja az “ILLUMINATI” - titokzatos - című könyvében: “Most térjünk vissza az Illuminátusok születéséhez. Adam Weis­haupt, a kánonjog jezsuiták által kiképzett professzora az Ingol­stadti Egyetem tanára volt, amikor levetette a keresztény vallást, hogy megszervezze a luciferi összeesküvést. Ez 1770-ben történt, amikor a "hivatásos pénzkölcsönzők", a frissen meg­alakult Roth­schild-ház felbérelte őt, hogy vizsgálja felül és moder­ni­zálja a cio­niz­mus elavult jegyzőkönyveit, amelyet kezdettől fogva "a Sátán Zsinagógájá"-nak szántak, amint ezt Jézus Krisztus meg­jöven­dölte: "Azok, akik zsidóknak vallják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán Zsinagógája." - lásd: Jelenések Könyve 2:9. Mint egy végső világuralmat, mellyel rákényszeríthetnék a luci­fe­ri ide­o­lógiát mindarra, ami a sátáni despotizmus számára az utol­­só szo­ci­­á­lis kataklizma lezajlá­sa után az emberi fajból még megmarad­hat.“ Amit most, itt, Magyarországon megélünk: az utolsó szo­ci­ális kataklizma.

A fényhozó hatalmi piramis*

 

A piramis csúcsán - a mindent látó szem ($) gazdája – maga Luci­fer ül. Közötte és a neki szolgáló piramis szervezetei között a pa­rancsközvetítő kapocs az Illuminátusok Rendje.

 

A sátáni piramis tizenhárom (13) szintre tagozódik. Azelső7 szin­ten az alacsony fokozatú szabadkőműves segítők és végrehajtók, a 8-13 szinteken a magasabb fokozatúilluminátus szabad­kő­művesek működnek. Az Illuminátusok Rendjét (a hatalmi hierar­chia piramisát) 1776-ban - a kilépett jezsuita szerzetes - Adam Weishaupt alapította. A piramis szintjei, felülről lefelé:

 

Legfölül:Lucifer, a Fényhozó, a bukott főangyal, a Sötétség Fe­jedelme, más néven Mefistopheles, a Hazugság Atyja, a nagy meg­tévesztő, a meghasonlott földi (anyagi) Világ Ura ül és uralkodik. Minden szabadkőműves és titkos ügynök csak neki szolgál.

 

13. Szint: AKEREKASZTAL, amely a (világ)államfő informális szer­vezete. A név minden valószínűség szerint az angol mondakör­ből, az Angol Nagypáholy nemzeti hagyományőrző tevékenysége révén származott át Lucifer háttérhatalmi piramisának 13. szint­jé­re. A legendás Arthur király híres kerekasztala, amelyet leg­hívebb lovagjaival - aktuális kifejezésselélve -, mint tanácsadó tes­­tü­letével, menedzsmentjével ült körül. (Többnyire a föld alatt - underground - ült, ahonnan seregestül csak olyankor jött elő, a­mi­kor az igazak álmából spontán felébredve, vagy valaki (Merlin, a varázsló) által tervszerűen felébresztve valamilyen sorsdöntő, tör­té­ne­lemformáló haditettet kellett iszkiri végrehajtania.) Tekintve, hogy a luciferi világ(állam) az egységes piramiselvek és elnevezé­sek mentén szerveződik, Tanganyikától a Spitzbergákig; amikor 1989-ben a (világ)háttérhatalom előírta Magyarország számára az ún. “módszerváltást” (vö. Máltai Paktum – Rózsadombi Paktum): az “ellenzéki kerekasztal” nevet kapta az egyeztető fórum, ahol a konspirációs magyar elit külföldről kapott direktívák és sablo­nok alapján megtervezte az ún. “rendszerváltás” folyamatát, vagy­is a hatalom ideiglenes átadását Lucifer bal kezéből a jobb ke­zébe. Itt kezdődött el az a máig növekvő káosz is, amelyben nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal, mert a pártpolitikusok nem ér­tik, nem látják át, hogy közös törzshöz tartoznak…

A KEREKASZTAL „ügyrendjét”, tárgyalási hangvételét, légkörét a demokratizmus és tökéletes konstruktivitás jellemzi; afféle szabad “brain-storming”-nak is tekinthetjük, mert bármilyen aktuális na­pi­ren­di témában szabadon, kötetlenül minden érv és ellenérv előad­ható, bármiféle külön kötelezettség vagy döntési kényszer nélkül. Egyetlen kötelezettség érvényesül: a szakszerű, és maximálisan tájékozott igazmondás.(Lucifer szolgái – Lucifernek – nem ha­zudhatnak.)

 

12. Szint:A tizenhármak tanácsa, amely voltaképpen a végre­hajtó hatalmat gyakorló világkormány. A Világkormány földi feje: David Rockefeller. (Ezt a szintet a legfrissebb kutatások szerint „megelőzi” (übereli) az ún. „Hármak” döntési szintje, amelynek a tagjai a legmagasabb szintű exkluzív (földi) döntéseket hozzák. A testület legjelentősebb tagja Jacob Rothschild, a Rothschild-di­nasztia jelenlegi (elsőszülött) feje és természetesen: David Rocke­feller, a Világkormány operatív vezetője, „miniszterelnöke”. De ki lehet a harmadik tag? Minden jel és minden logikus következtetés szerint II. (Guelphs) Erzsébet, angol királynő, aki „hivatalból” az Angol Nagypáholy igazi feje (akihez pl. a két, Vatikán által is el­is­mert lovagrend kivételével a világ valamennyi lovagrendje „be van kötve”, mivel csak az angol királynő által be­jegyzett lovagren­dek elfogadottak.) Természetesen magas rangú szabadkőműves Char­les Windsor, walesi herceg, II. Erzsébet fia is. Valamennyien a szakrális Meroving-vérvonal leszármazottainak tekintik magukat. London mellett, a Kastélyban nevelkedik Rothschild Viktor – kö­zel 30 éves – fia, akit a klán, a Dönme (?) Messiásként a szerve­ződő Világál­lam trónjára szán. (A Rothschild-dinasztia a 13 illu­mi­nátus vér­vo­nal egyi­ke.)

 

11. Szint:A harminchármak tanácsa (a szabadkőművesség 33 garádicsának a mintájára képzett résztvevő létszám), amely Lu­cifer világkormányát + a legszűkebb tanácsadói testületet (me­nedzsment + törzskar) foglalja magában. Ezen a szinten születnek a legfontosabb stratégiai és taktikai döntések.

 

10. Szint:A háromszázak klubja az a viszonylag tág tanács­adói fórum, mely archaikus kifejezéssel élve afféle ’parlamentnek’ is lenne felfogható, ha a liberális demokrácia álszent s hazug sé­mái között próbálnánk elképzelni a világot irányító – törvényhozó és végrehajtó – abszolút professzionális apparátus munkáját, a­mely egyébként semmiféle eszmei vagy módszertani rokonságban nem áll a fentemlített primitív, szószátyár, a lényegi folyamatokat csak elkendőző, pótcselekvő formális szervezettel. Ez a szint a Vi­lágállam legfontosabb, legszűkebb döntéselőkészítő, állandó szer­vezete. A feladatnak megfelelően, a tagjai a legmagasabban kép­zett és legkreatívabb gondolkodású szakemberek, specialisták: a világ minden nemzetéből. Elsősorban elemzők, értékelők, minősí­­tők, a lényeget szintetikusan, összefüggéseiben is azonnal átlátó szak­emberek dolgoznak itt, tehát nem holmi szimpla „érdek­képviseleti szervvel” állunk szemben. Állítólag – ezekről a világál­la­mi szervezetekről nem sok valós információ szivárog ki – ezen a szinten már helyhez kötött, állandó létszám dolgozik, a City of London-ban, egy direkt erre a célra felépített épületegyüt­tes­ben, amely egy önellátó kis állam a (világ)államban; s a leg­ma­gasabb high-tech színvonalon elégíti ki az ott dolgozók munka­helyi és családos életszükségleteit. Mert a Világállam eszmei-szel­lemi központja, szíve bentlakásos kötelezettséggel működik.

A bezárt­ságot grand-luxus enyhíti…

 

A Világállamhoz közeli Rothschild-kastély­ban folyik annak a – már említett – Rothschild-fia­talembernek a felnevelése, és külön­leges küldetésére való felkészítése is, aki a katar hit szerinti Me­roving-dinasztia sarja, s ilyenformán a Grál-legenda hús-vér meg­tes­te­sítőjeként a bibliai Dávid király vérét és génjeit is(vö. Rothschild-vérvonal) is magában hordozza, mint Jézus Krisztus “egyenes-ági (vérszerinti) leszármazottja”. Ez a fiatalember lesz a tervek szerint a Világállam császára. A megjövendölt Antikrisztus.

 

Ez a legfelső négy szint: a KEREKASZTAL, a TIZENHÁRMAK TANÁCSA, a HARMINCHÁRMAK TANÁCSA és a HÁROMSZÁ­ZAK KLUBJA alkotja a tágabb, hierarchikus értelemben vett tulajdonképpeni ILLUMINÁTUSOKAT.

 

9. Szint:A B’nai B’rith (a Szövetség Fiai) nevet viselő, izraelita szabadkőműves páholy, amely a világ(állam) egyedüli exkluzív et­ni­kai természetű lodge-a, tekintve, hogy a tagjai csak zsidó szár­ma­zá­sú férfiak lehetnek. Ez önmagában jól mutatja Jahve válasz­tott népének a világállam szervezeti rendjében (piramisában) elfog­lalt előkelő helyét. A Talmud (Saniga) mondja: “Isten csak azért szórta szét az izraelitákat az egész világra, hogy a népekre áldást és szerencsét hozzanak.” A Szövetség Fiai “érdekkép­viseletét” Magyarországon feltehetően a mindenütt jelenlévő Mos­sad; emellett a MAZSIHISZ, az SZDSZ és az MSZP bizonyos körei látják el. („Leánypáholya” volt a rendszerváltáskor Magyarorszá­gon a „Hiúz Szemei”, amelynek hírek szerint néhai Antall József, Schultheisz Emil és Aczél György is a tagjai voltak.)

 

8. Szint:A Grand Orient (a Nagy Kelet = a francia Grand Ori­ens), amelynek elsősorban harcosan ateista és forradalmi hagyo­má­nyai vannak. A Grand Orient történelmileg a francia felvilág­oso­dás, a francia forradalom, az amerikai függetlenségi háború és nyilatkozat, a ’48-as forradalmak, a párizsi kommün, a kommunista kiáltvány, az o­rosz októberi forradalom és emellett a katolikus egy­ház elleni harc páholya. Magyarországon az 1989/1990-es politi­ka­­i rendszerváltás - a legerősebb érdekelt külföldi titkosszolgála­tok­kal együttműködésben - a nemzeti katonai hírszerzés direktí­vá­i alap­ján ment végbe. A civil társadalom „kulturális” átalakítá­sában – a „rend­szerváltásban” - külön­böző fedő szervek, szerveze­tek, pártok (pl. szövetségek, egyesületek, MDF, FKgP, stb.) égisze alatt, a különböző „templomos” lovagrendekkel is álcázott ma­gyar Grand Orient játszotta az informális főszerepet, majd már kb. 1996-tól közvetlenül az Illuminátusok Rendje, a­mely ma nagyjából azonos erővel tartja befolyása alatt az MSZP-t és a Fideszt, vagyis a két meghatározó politikai pártot.

 

7. Szint:A Kommunizmus látszólag bukott, történelmileg “meg­haladott”, a múltat idéző kategória - hatalmi szint, vagy osz­tály -, valójában ez csak a látszat, mert a katonai és politikai tekintet­ben térdre kényszerített szovjet kommunizmus máig tovább él, mindenekelőtt, mint euro-és világkommunizmus. Sőt, mint életre kapott, virulens hatalmi szisztéma ma is működik; ugyanis a lényege eredetileg a bolsevizmus, ami - a nevével ellentétben – egy szűk, militáns kisebbség (világelit) uralma a nagy (meghatá­rozó) többség felett. Ez a szisztéma az ideológiai alapja és algorit­musa a teljes luciferi piramis hatékony működésének. Ez a szisz­téma a működési elve az Amerikai Egyesült Államoknak (Ge­orge W. Bush, és liberális demokráciának álcázott katonai hun­tája uralkodik) éppúgy, mint az Európai Únió névre hallgató restaurált Nyugat-Római Császárságnak; mindkettő a bolsevikok és a Grand Orient operatív irányítása alatt áll, mindaddig, míg­nem a kettő együtt az egész glóbuszra kiterjesztett hatalmú (vö.: globalizáció) angolszász világállammá egyesül. Ez a világállam lesz Orwell rémlátomásának (1984) megtestesülése, ami majd az Anti­krisztus aljas terveinek megvalósításaként lángbaborítja a világot.

 

A világ észrevétlen egyesülése eltörölte a Nyugat és a Kelet, a ka­pi­ta­lizmus és a ‘szocializmus’ közötti lényegi különbségeket. Az ellentmondást Nyugaton a központi tervezés hiánya, Keleten a magántulajdon (és a pénz) szabadságának a hiánya jelen­tette. Miután titkosszolgálataik egyeztetései révén mindkét rend­szer belátta ‘a másik igazát’, végül megkezdődhetett a reálfolya­ma­tok politikai összehangolása. Ez a globalizáció lényege! Kelet le­mondott ‘a szabadságjogok’, a tőke mozgásának korlátozásáról, - a Nyugat pedig megvalósította a magas fokú tervszerűséget. Együtt hozzáláttak, hogy felszámolják a véletlent szerte a világon. A kommunizmusból kapitalizmus, a kapitalizmusból kommuniz­mus lett. „Megszüntetve”, jól megőrizték, sőt, össze is házasí­tották egymás rossz tulajdonságait. Nyugaton csak egy ‘kicsit’ lett rosszabb – nálunk, Kelet-Európában: nagyon. A globalizáció lé­nye­ge tehát a megvalósult világkommunizmus.

 

6. Szint:A skót rítusú páholyok (1-33 garádiccsal) csak a 6. szintre jutottak, ámbár a világállam - legalábbis látszatra – angol­szász hegemóniát mutat. Ám nem eszik a “kását” ilyen forrón – az illuminátus hatalmi piramis nem etnikai alapokon épül fel, épp­úgy, amint (mint láttuk, egyetlen kivétellel) a páholyok sem mu­tatnak etnikai strukturáltságot vagy exkluzivitást. Az Angol Nagy­páholynak például éppúgy lehetnek speciel eszkimó tagjai, amint a Grand Orienthez is csatlakozhatnak akár afrikai feketék. A skót rítusú páholyok hagyományai a legősibbek, tekintve, hogy közvet­len kapcsolat mutatható ki az igazi rózsakeresztesség, a skót rítus és az egykori (1314-ben a pápa által feloszlatott) templo­mos lovagrend, valamintannak különböző (jog)utódszerve­zetei (lásd: a könyv egy korábbi fejezetét) között. A skót rítusú (s az angol) szabadkőművesség abban tér el a franciától, hogy míg a franciák ateista, egyházellenes történelmi hagyományokat ápol­nak; a skót és az angol maszonériára az istenhit elfogadása, sőt, kötelezővé tétele jellemző. (Ez vízválasztót jelent az amerikai és az angol politikai szabadkőművesség között is, és magyarázat arra, hogy a skót-angol típusú szabadkőművesség miért is áll hátrébb, s rang­ban lejjebb a francia Grand Orientnél. Talán azért, mert Lucifer a valamilyen istenhithez görcsösen ragaszkodó angol ha­gyo­mányú szabadkőműves szervezeteket hátrébb sorolja az isten­tagadó franciák lodge-ainál. Láttuk, hogy az amerikai maszonéria francia Grand Orient-gyökerű, ami pedig antagonisztikus politikai ellentéteket generál – az istenhit okán is – a konzervatív angolok és a liberális amerikaiak között.) Az angolok és skótok abban is eltérnek Európa kontinentális (francia szellemiségű) szabadkő­mű­vességétől, hogy elismerik a római pápát Jézus Krisztus földi helytartójának (Vicarius Christi), szemben a franciákkal, akik nem csupán Krisztus Isten-Fia mivoltát, de magának Isten­nek a létét is tagadják. VIII. Henrik, amikor a pápa nem volt haj­landó szentesíteni a gátlástalan-kegyetlen feleség-cserélgetéseit (sorban-lefejezését, hogy szabadon újranősülhessen), dühében legott leválasztotta az anglikán egyházat a római katolicizmusról, el­szakadt a római pápától; kivonva magát és Angliát Róma fenn­hatósága alól, “szakadár egyházának fejévé” magát tette meg. Így alakult ki az a máig páratlan angol hatalom-koncentráció, amely­nek keretében a királyi ház kezében összpontosul a brit királyi korona felségjoga, az angol nagypáholy okkult-szakrális ha­talma és az anglikán egyház irányítása, ami az Ég és a Föld (hit, gnózis és világi hatalom) - transzcendentális értelemben ille­gi­tim - összekapcsolását jelenti. Ez a furcsa “kereszt-helyzet” azt ered­ményezte, hogy a római pápa, dacára az anglikán szakadár­ságnak,közelebbi kapcsolatot ápolhat az angol királyi házzal és a királynővel, mint az istentagadó francia Grand Orient szellemi­ség­gel, akik nem ismerik el a római pápát, csak Péter, az első pá­pa helytartójának (Vicarius Petri).

 

5. Szint:A Yorki páholyok hagyományai eltérnek a skót rítus­tól; az amerikai típusú skót (angol) szabadkőművesség páholyai.

 

4. Szint: Lyons Klub,Rotary Klub,Kiwanis, Odd Fellows, YMCA. Ezek a különböző célú önkéntes polgári (civil) társasá­go­kat tömörítő szervezetek a pénz, az információ, az ismeretek ösz­szegyűjtését, áramoltatását, a bármiféle parlagon heverő anyagi, emberi, szellemi és egyéb erőforrások szisztematikus felkutatását, összegyűjtését, koncentrált hasznosítását, az elitkultúra, a tudomá­nyos kutatások és a művészeti alkotások támogatását, szponzorálá­sát és előfinanszírozását, a szegények karitatív (szociális) megsegí­tését, jótékonysági (pl.: segély-) és a zöld, környezetvédő (pl. Green­peace) akciók szervezését és végrehajtását végzik. (Itt a lényeg an­nak a megértése, hogy a világuralmi rendszer – eszme, stratégiai cél és rezsim - biztonsága, bebiztosítása megköveteli, hogy az el­lentétpár mindkét oldalán ugyanazok az erők “osszák a lapokat”, máskülönben a stabilitás és a félrevezetés teljes sikere nem bizto­sít­ható. Ebből következik, hogy a szegények segélyezését ugyan-azok szervezik, akik konszernjeikkel a világszegénységet, a tö­megnyomort előidézik. A környezetvédő (lásd pl. a zengői NATO-lokátorállomás építési helyszíne elleni “zöld” tiltakozást) megmoz­dulásokat ugyanazok az erők hívják életre, akik a természet­rom­boló koncepciókat megalkotják. Mindez aztán – megfelelő média-zenei aláfestéssel – a társadalmi aktivitás, a vita, a demokrácia sű­rű látszatát kelti. Innen ered a szabadkőművesség önmagáról ge­nerált és elterjesztett nimbusza, miszerint a maszonéria alapve­tően egy emberbarát mozgalom, amely a személyiség, a személyes kvalitások kollektív (értsd: titkos társaságtagi) kifejlesztése mel­lett a pozitív társadalmi folyamatok katalizálását, így a közösségi élet jobbítását tekinti elsődleges céljának, feladatának. Az YMCA = Young Men’s Christian Associations = Fiatal Férfiak Keresztény Egyesülete (fedő szervezet). Olcsó szálláslehetőséget jelent Ame­rikában…

 

3. Szint:Kék, vagy Johannita páholyok

Ezen a szinten figyelhetjük meg a legjobban, hogy miként tette magáévá a gnózis legkülönfélébb “tételeit” a szabadkőművesség, hogy eltorzítsa a katolikus vallást, és ebben a szerepkörében – értsd: “végeredményében” - nem sokban különbözika protes­tan­tizmustól, amely mind a mai napig főszerepet játszik (mint a valláson belüli “eszköz” a szabadkőművesség kezében) a keresz­ténység megosztásában, és szörnyű rombolást visz véghez a kel­lőképpen nem felvértezett emberek lelkében. Ezen keresztül még azt is megérthetjük, hogy 2004-ben Cleveland-ben elmondott be­szédében a johannita (református) Orbán Viktor miért is nem nevezi nevén a Megváltót, mikor Jézus Krisztus helyett szemér­mesen csak “Mester”-t mond. A dolog kicsit a régi rózsake­resz­tes (keresztény) páholyok szemléletmódjára emlékeztet, amely­ből a jánosrendi (az ősi johanniták sze­rint nem Jézus Krisztus volt a Messiás, hanem Keresztelő Szent János) gondolkodás tör­té­neti­leg kinőtt. Felsejlik – mint “hiányzó láncszem” – az ősi kap­csolat a rózsakeresztességen keresztül a gnózis és a templomos lovagrend, és a belőle még a jeruzsálemi keresztes hadjáratok során kivált (templomőrzők, ispotályosok, stb.) johanniták között.

Idézem a megfelelő szövegrészt Jim Marrs: “A titkos uralom” című könyvéből: “A johanniták Keresztelő Szent János után kap­ták a nevüket, akit a valódi bibliai messiásnak tekintettek, Jézus­nak pedig csak másodlagos szerepet tulajdonítottak, a zsidók pa­lesz­ti­nai felkelését megelőző időszakban. A johanniták – akik állítá­suk szerint úgy örökölték (kiktől?) ezt a titkos tudást – úgy vélték, hogy Jézus, avagy “Jesu, a felkent” valójában halandó személy volt, Ozirisz vallási kultuszának beavatott tagja. Úgy gondolták, Szűz Mária történetét csupán későbbi szerzők találták ki, azért, hogy valami más magyarázatot adjanak Jézus törvénytelen szü­letésére. Picknett és Prince kifejti: “a johannita szekta felismerte, hogy a ’Krisztus’ név nem kizárólag Jézusra vonatkozott; az eredeti görög ’Khrisztosz’ szó ugyanis csupán ’Felkentet’ jelent, amit sok más emberre is használhattak, beleértve királyokat és római tiszt­viselőket is. Következésképpen a johanniták vezetői maguk is min­dig felvették a ’Krisztus’ címet; és fontos tény, hogy a Nag Hammadiban lelt ’Fülöp evangéliuma’ minden gnosztikus beavatott­ra használja a ’Krisztus’ szót. Levi még azt is feltételezi, hogy Pa­yens nagymester már azelőtt megismerkedett a johannita szekta tanaival, hogy a templomos lovagok vezetője lett. E feltevést a ma­gasrangú kőműves, von Hund báró esete is alátámasztja, aki állí­tása szerint ismerte a szabadkőművesség ’igaz történetét’. Emlékez­hetünk rá, hogy von Hund alapította a német ’Szigorú Engedelmes­ség’ páholyt, mely viszont kezdetben a ’Keresztelő János Testvérei’ nevet viselte.”

 

2. Szint:“Kötény nélküli” páholyok. Mindazokat a félszabad­kőműves segítő “páholyokat” nevezhetjük így, amelyek tagjai u­gyan nem tették le a híres-hírhedt szabadkőműves esküt – tehát formálisan nem tagok -, de jól tudják, kikhez tartoznak.

 

1. Szint:“Human - 1776 - TAET”, a humán polgári (civil) tár­saságok tagjai. Az alapító “atya” - Weishaupt - jó előre, pontosan tudta, hogy az Illuminátusok hatalmi rendje távlatilag csak akkor bontakozhat ki, csak akkor szerezheti meg a korlátlan világural­mat, ha a lehetséges legszélesebb társadalmi bázison építkezik; úgy, hogy mindazok a legjobb agyvelők, szakértők, tervező-végrehajtó munkaerők is az illuminátus világhálót szervez­zék, neki dolgozzanak, akik mit sem sejtenekarról, miben vesznek részt. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy a nagyvilá­got – Tanganyikától a Spitzbergákig - felölelő, nemzetközi társa­dal­mi-segítő hálózatok szervezetei (pl.: a Vöröskereszt, a Green­peace, a különféle vallási és más emberbaráti köntösbe bújtatott és nem bújtatott szeretetszolgálatok, humánerőforrás-gazdálkodó és fej­vadász-cégek, könyvvizsgáló, vagyonértékelő, pénzügyi-gazdálko­dási és privatizációs tanácsadó társaságok, segélyosztó non-pro­fit, “szociálpolitikai” alapítványok, kultúrális, közművelődési és környezetvédő társaságok, szövetségek, stb.) nemzetállamok felett álló szerveződésekként működnek, melyek számára az akár na­ponta oda-vissza átjárható országhatá­rok már csak jelképes vo­na­lak csupán.

 

A hangsúly a titokzatosságon, a titkosságon van. Ezeknek a szer­ve­zeteknek a fő tevékenysége, hogy “kvázi öntudatlan” szorgos kis hangyákként csak hordják és hordják “a téglákat”a szabad­kőművesvilágállam, az illuminátusok szép új világrendje fel­építéséhez, és karitatív cselekedeteik gyakorlása közben az eszük­be sem jut, milyen jó is lehetne ez a világ, ha a földi élet kincseinek, javainak, a csak munkából szerzett jövedelmeknek (s a vagyonnak) az elosztása a teljesítmények arányában történne; úgy, amint Jézus Krisztus tanításai, és a pápák szociális en­ciklikái azt előírják. Mert hogyha pl. mindenki képességei sze­rint dolgozna, és a szükségletei szerint részesedne a megtermelt javakból, jövedelemből – s nem az összeharácsolt “tőkéje” arányos profitjaként -, akkor nem lenne “szükség” sem “szervezett jóté­kony­ko­dásra”, sem “szociálpolitikára”. A titokzatosság alapvető célja: nehogy kiderüljön, hogy a segély csak az ellopott profit cse­kély töredéke. Nehogy kiderüljön, hogy “a szociáldemokrácia” csak Lucifer pótcselekvése.

 

*A piramis szerkezeti felépítése Myron Fagan írásából származik.

A Sátán zsinagógája

 

Kik az Illuminátusok?

Az Illuminátusok elit emberek (férfiak), akik a csúcson állnak, s ellenőrzésük alatt tartjáka nemzetközi bankárokat, hogy gonosz szándékkal kontrollálják az egész világot. Az ügynökeiket kinevelik, oktatják, kiképzik, hogy elfoglalhassák a helyüket, beé­püljenek a színfalak mögött a kormányzat minden szintjén.

 

Eltérítik az embereket Istentől: a pénzzel, az evilági gyönyörrel, az élvezetekkel, a hatalommal, a presztízzsel és az ördög egyéb csá­bí­tásaival. Az Illuminátusok szemben állnak Krisztussal: a Sátán szolgálatában. Mindig ‘hátramaradnak’, elrejtőznek a homály­ban, vagyis az ismeretlenségben, és általánosságban is minden gyanú felett állnak.

 

Minden embert szolgaként használnak sátáni terveik megvalósí­tá­sára. Leigázásuk érdekében mindkét, ellentétes politikai ol­dal felé kitárt karjaikkal és pénzükkel (támogatásukkal) meg­osztják, egymásra uszítják az embereket, hogy harcoljanak egymás ellen és gyilkolják le egymást.

 

Hogy sorban elérhessék céljaikat, fokozzák a káoszt:ápolják és támogatják az atomháborúval való állandó fenyegetést, sőt, szándékosan idézik elő a világ-éhínséget, és szítják a két­ség­be­esésbe hajszolt népek irracionális terrorizmusát.

 

Az elsődleges céljuk, hogy megalakítsák:

 

az egységes világkormányt,

 

hogy tökéletesen ellenőrzésük alá vonhassák az egész világot, le­rombolva minden vallást és a rendfenntartó közigazgatási folya­ma­­tokat.

 

Az Illuminátusok története

Az Amerikai Egyesült Államok mögött (hátterében) működik egy férfiakból álló kis szervezet, akiknek valóságos célja leigázni az egész világot s az emberiséget, sátáni összeesküvésük (tervük) szerint, az egységes világállam létrehozásáért.

Az összeesküvés elindítása az 1760-as évekig nyúlik vissza, ami­kor is első ízben hívták életre “Illuminátusok” elnevezéssel. Az Il­luminátusokat (megvilágosultak) egy Adam Weishaupt nevű férfi szervezte, aki áttért a katolikus vallásra, majd jezsuita szerzetes lett. Később finanszírozói kívánságára kilépett a Katolikus Egy­házból, s megszervezte az Illuminátusokat, melyet már a nemzet­közi bankárok finanszíroztak.

 

Azóta minden háborút - ez a Francia Forradalommal kezdődött - az Illuminátusok támogatásával indítottak, akik ezekben az ope­rációkban különböző (ál)neveken és különböző látszatokat kelt­ve szerepeltek. Azért mondom, hogy ‘variált nevek’ és látsza­tok takarásában, mert miután az Illuminátusokat leleplezték s köz­ismertté váltak, Weishaupt és összeesküvőtársai elkezdtek ha­mis, más neveken működni. (Pl. Weishaupt = Spartacus.)

 

De vajon miért választották a világ-összeesküvők az “Illuminátu­sok” elnevezést sátáni szervezetük számára? Weishaupt maga mondta, hogy ez a szó Lucifertől származik, és a jelentése: “a fény őrzői”...

 

A luciferi összeesküvés

Adam Weishaupt a kánonjog jezsuita képzettségű professzora volt, az ingolstadti egyetemen tanított, amikor levetette a keresz­ténységet, hogy a Rothschildok megbízásából megszervezhesse a luciferi összeesküvést. Ez 1770-ben történt. Elkezdte kidolgozni ‘mestertervét’ - amit titokban a Sátán Zsinagógájának nevezett -, s amelynek szisztematikus végrehajtása révén, látszólag Jézus Krisztus nevében, csalárdul végső világuralomra emelhették Lucifer ideológiáját, hogymajd az emberi faj utolsó marad­ványaia szociális kataklizma után is, a végsőkig a sátáni zsarnokságot szolgálhassák.

 

Adam Weishaupt ‘a feladatát’ 1776. május elsején fejezte be. (A kommunista nemzetek folytatólagosan vezénylik évről-évre május 1-je megünneplését, e nagy esemény tiszteletére.) Ez volt az a nap, amikor Weishaupt hivatalosan is befejezte mestertervét, a­melyben előírta az összes létező kormányzatok és az egyhá­zak elpusztítását. Ezen végső cél megvalósítását az emberek széles tömegeinek totális megosztása tehette elérhetővé, miál­tal az egymással szembenálló táborok száma egyre szaporo­dik a politikában, a szociális szférában, a gazdaságban és min­den más területen. Éppen ilyen viszonyok uralkodnak manapság az Amerikai Egyesült Államokban, de Európában, így Magyaror­szágon is.

 

A titkos ‘műveleti’ terv

1. Pénzügyi és szexuális megvesztegetést (zsarolást) használtak, hogy elérjék a már magas beosztású férfiak kontrollálását az ösz­szes kormányzat különböző szintjein és a közélet más területein. Egykor befolyásos személyek elbuktak hazugságok és csalások következtében; - az Illuminátusok csábításokkal, kísértésekkel gúzsban, rabszolgaságban tartották őket, politikai vagy más zsa­rolással, a pénzügyi tönkretétel (csőd), a nyilvánosság előtti lelep­le­zés, a fizikai bántalmazás, sőt, egyenesen az önmagukra és sze­retett családtagjaikra irányuló halálos fenyegetéssel.

 

2. Az Illuminátusok, akik a főiskolákon (a kollégiumokban) és az egyetemeken (pl. Sorbonne, Frankfurt, Oxford, Birmingham, Bris­tol, London, Yale, Harvard, stb.) is ott voltak, hogy kiképezzék (és be is szervezzék) a kivételes képességű, és ‘jó vérvonalú’csa­lá­dokból (királyi dinasztiákból) származó, az internacionalizmus iránt vonzódó hallgatókat s hogy speciális nemzetközi tréningeket ajánljanak (fel) nekik. Olyan tréningeket, melyekre olyan ösztön-díjakat adományoztak, amilyen a Cecil Rhodes ösztöndíj, mely­re a kiválasztást az Illuminátusok végezték.

 

Valamennyi ilyen ösztöndíjast rábeszélték, majd meg is győz­ték arról, hogy a különleges tehetségű és agyú férfiaknak joguk van uralkodni mindazokon a csekélyebb természetes tehetségű­eken, akiknek tömegei nem tudják, mi a legjobb a számukra sem fizikai, sem szellemi, sem lelki értelemben.

 

3. Minden befolyásos embert, akit tőrbe csaltak, és így az Illumi­nátusok ellenőrzése alá került, no meg a hallgatókat, akik speciá­lis nevelést és kiképzést kaptak, titkos ügynökként építették be, használták fel a színfalak mögött minden kormányban, mint szakértőket és specialistákat. Ők a végrehajtó hatalom leg­magasabb szintjén lehettek tanácsadók, hogy szabályozott me­derbe tereljék a politikát, azon célból, hogy hosszú távon az Illuminátusok titkos terveit, világ-összeesküvését szolgálja, és elő­idézze a kormányzatok és az egyházak elpusztítását.

 

4. Megszerezték a teljhatalmú ellenőrzést a világsajtó felett, miáltal minden hírt és információt elferdíthettek, hogy meggyőz­zék a tömegeket: egy egységes világkormány az egyetlen meg­oldás a nagyszámú és sokféle, szerteágazó problémára. Emellett kisajátították és ellenőrzésük alá vonták az összes nemzeti rá­dió-és tévécsatornát is, sőt, lényegében az összes sajtóorgá­nu­mot.

 

Szerencsétlenségünkre kevés ember bír tudomással ezekről a tényekről; - ezért is van, hogya világ eseményeiből, amik a pénz mozgásain kívül történnek, mást nem is nagyon érzékelnek. Aki pedig netán átlát ezen a finomszövésű, ám fényvisszaverő hálón, az többnyire gyáván meglapul és együttműködik, hogy mentse a bőrét és az egzisztenciáját.

 

Az Illuminátusok első napjai

Mivel Britannia és Franciaország volt a két legerősebb világhata­lom a XVIII. sz. végén, Adam Weishaupt úgy igazgatta az Illumi­ná­tusokat, szítsanak gyarmati háborúkat - beleértve az Ame­ri­kai Függetlenségi Háborút is -; gyengítendő a Brit Birodal­mat.

 

Arra is felkészítették őket, szervezzék meg a Francia Forradal­mat, hogy tervszerűen lerombolják a Francia Birodalmat. Weis­haupt a Francia Forradalom kezdetét 1789-re tűzte ki. Azon­ban 1784-ben, igazi vis majorként a Bajor Kormányzat birtokába került egy bizonyíték, amely leleplezte az Illuminátusok létezését.

 

Az isteni közbeavatkozás

Még 1784-ben történt, hogy Adam Weisshaupt kiadta a Francia Forradalom megszervezésére vonatkozó rendelkezéseit. Egy né­met író, akit Zwacknak hívtak, kiadta e rendelkezéseket könyv formájában, mely teljes egészében tartalmazta az Illuminátusok tör­ténetét és Weishaupt terveit. A könyve egyik kópiáját elküldték a francia illuminátusoknak, akiket Robespierre irányított, s akit Weishaupt delegált a Francia Forradalom kirobbantására. A kül­dön­cöt egy villámcsapás terítette le s ölte meg, amint éppen úton volt Németországból Franciaországba. A rendőrség megtalál­ta a felforgató dokumentumokat a halott testén, és átadta azokat a megfelelő hatóságoknak.

 

Az összeesküvés gondos tanulmányozása után a Bajor Kormány­zat utasította a rendőrséget, tartson razziát Weishaupt újonnan szervezett Grand Orient páholyai helyiségeiben és a befolyásos összekötők otthonaiban. Ilyenformán az összes felfedett járulékos bizonyíték is meggyőzte a hatóságokat: a dokumentumok hite­les másolatok egy összeesküvésről, amelyet az Illuminátusok a tervezett háborúk és forradalmak szítására, előidézésére alapítot­tak.

 

1785-ben a Bajor Kormányzat törvényen kívül helyezte az Illumi­nátusokat, majd fel is oszlatta a Grand Orient páholyokat. 1786-ban nyilvánosságra hozták az összeesküvés minden részletét: “Az Illuminátusok rendjének és szektájának eredeti iratai” an­gol címmel.Az összeesküvésről szóló teljes iratanyag kópiáit el­küld­ték Európa és az Egyház minden vezetőjének. Ám az Illumi­ná­tusok hatalma oly’ nagy volt, hogy a címzettek a figyelmezte­tést figyelmen kívül hagyták. Mindamellett az Illuminátusok megbélyegzetté váltak, és földalatti mozgalommá alakultak.

 

Ugyanebben az időben a Weishaupt vezette Illuminátusok beszi­vá­rogtak a “Kék Maszonéria” (Kék Szabadkőművesség) pá­holyaiba és a saját szövetségi titkaikat írták elő kötelezően minden titkos társaság számára. Csak a szabadkőművesek nyilvání­tot­ták magukat internacionalistának; s mindazok, akik a viselkedé­sükkel bebizonyították, hogy elfordultak Istentől, csak azok vál­hattak beavatott illuminátussá.

 

Fokozatosan beszivárogtak Britannia szabadkőműves páholyaiba, és Weishaupt meghívta Európába John Robisont is. John Robi­son volt a legmagasabb fokozatú maszona Skót Rítus szerint. A természetfilozófia professzora volt az Edinburghi Egyetemen, és a Royal Society királyi társaság titkára, szintén Edinburghben.

 

Robison ‘nem dőlt be’ a hazugságnak, miszerint az Illuminátusok célja egy jóakaratú diktatúra megalkotása, azonban ezt a vélemé­nyét bölcsen megtartotta magának. Így történt, hogy megbízták a Weishaupt kópiáinak felülvizsgálatával, s hogy tanulmányozza és őrizze meg biztonságban azokat.

 

Miután az Illuminátusokkal kapcsolatos figyelmeztetés ered­mény­telen maradt; ki is tört 1789-ben a Francia Forradalom, mint azt Weishaupt ‘menetrendszerűen’ eltervezte. Közben figyelmez­tet­ték a fenyegető veszélyről és riasztották a többi kormány­zatokat. Robison 1789-ben publikálta “Bizonyíték a vala­meny­nyi kor­mány­zat és egyház elpusztítására szőtt összees­kü­vésről” című könyvét, ámde óvó figyelmeztetését ismét semmibe vették.

 

A napóleoni háborúk

Azok, akik a Francia Forradalmat irányították: egy másik összees­küvésben való részvételről is határoztak. Ők ‘szervezték’ a napóle­oni háborúkat is, hogy megdöntsék minél több különböző ko­ronás fő trónját Európában. A pénzemberek egy csoportja finan­szírozta Napóleont, míg egy má­sik csoportjuk Britanniát, Német­országot és más nemzeteket. Ter­mészetesen mindkét csoport el­fogadta ‘építési tervrajzként’ az Illuminátusok mesterter­veit.

 

A Bécsi Kongresszus

Ezen az összejövetelen megpróbálták megalkotni az első Népszövet­séget, ami az első kísérletük volt az egységes világkormány felállí­tására. Kitartottak elméletük mellett, hogy Európa minden koro­nás fője olyannyira eladósodott nekik, hogy ők, akarva, nem a­karva, a cinkosaiknak tekinthetők. Azonban Oroszország cárja idejekorán rájött az összeesküvésre és megtorpedózta azt. A felbőszült finanszírozók fogadalmat tettek, hogy egy szép napon elpusztítják a cárt egész családjával együtt. Ezt a fenyegetésüket később, 1917-ben valóra is váltották. A végzetes visszautasítás - amit a Bécsi Kongresszus az orosz cártól kapott - nem hiúsította ugyan meg az Illuminátusok összeesküvését, de kényszerítette őket egy új stratégia elfogadására. Belátták, hogy az egységes világ ideája pillanatnyilag elbukott, azonban elha­tá­rozták, hogy hatalmuk megőrzése érdekében szorosabbra fon­ják a pénzügyi rendszer ellenőrzését az európai nemzetek felett.

 

 

A gazdasági ellenőrzés

Korábban a waterlooi ütközet következményeit meghamisították. A finanszírozókelterjesztettek egy sztorit, hogy Napóleon megnyer­te a csatát, amiért pánik tört ki Anglia értékpapír-piacán. Az összes részvény árfolyama nullára zuhant. A nemzetközi bankárok ezu­tán - jelképes, 1 penny = 1 dollár árfolyamon - felvásárolták vala­mennyi részvényt, ami tökéletes kontrollt biztosított a számukra Britannia gazdasága, és áttételesen egész Európáé felett.

 

Weishaupt 1830-ban meghalt, de a halálát megelőzően készített egy módosított verziót az Illuminátusok összeesküvésére, amely ügynökei révén (változó nevek alatt) az összes nemzetközi szer­ve­zetet, csoportot szervezte, finanszírozta, vezette és ellenőrizte, a közigazgatás legmagasabb pozícióiban.

 

A forradalmi program

1848-ban Marx Károly az Illuminátusok egy csoportjának irányí­tása alatt megírta a ‘Kommunista Kiáltvány’-t; - míg Karl Ritter, a Frankfurti Egyetem professzora megírta antitéziseit, az Illuminá­tusok egy másik csoportjának útmutatásai szerint. A kiinduló ‘esz­mény’ alapján: mindazok számára, akik irányítják az átfogó összeesküvést hasznos, hogy meg tudják különböztetni egymástól azt a két úgynevezett ideológiát (ti. a kommunizmust és a náciz­must), ami képessé teheti őket, hogy egymással szembenálló tábo­rokra osszák az emberfajtákat; később agymosással háborúra és pusztításra uszítsák őket egymás ellen. És, különösképpen, hogy leromboljanak minden politikai és egy­há­zi intézményt. Ezt a ‘munkát’ Ritter kezdte el, majd a halála után folytatta a német, úgynevezett filozófus, Friedrich Wilhelm Nietzsche. Segített “kifej­leszteni” a rasszizmust és azután a nácizmust, amely hozzájárult az I. és a II. világháború kirobbanásához.

 

1834-ben Giuseppe Mazzini volt az olasz forradalom vezetője, akit az Illuminátusok választottak ki, hogy irányítsa forradalmi prog­ram­juk kiterjesztését az egész világra. Ebbéli igyekezetében szolgált, egészen 1872-ben bekövetkezett haláláig. Ám néhány évvel a halála előtt Mazzini rávett egy amerikai tábornokot, bizo­nyos Albert Pike-ot, lépjen be az Illuminátusok közé. Pike-ot valósággal megigézte az egységes világkormány új ideája, és végül a luciferi összeesküvés vezetőjévé vált. 1859 és 1871 között Pike kidolgozta a katonai tervrajzát(tervrajz: ‘vakoló fedő szakki­fe­jezés’; például: építési tervrajz = komplex koncepció a társa­dal­mi rend diszkrét beavatkozással történő megváltoztatá­sára) három világháborúnak és különböző forradalmaknak szerte a világon, a XX. század utolsó felvonásaként.

 

A három világháború

Az első világháború megvívása volt a harc, ami képessé tette az Illuminátusokat, hogy megdöntsék a cárizmust Oroszországban (mint erre a nemzetközi bankárok korábban megesküdtek, miu­tán a cár megtorpedózta a Kongresszusuk megtartását Bécsben), és arra is, hogy Oroszországot az ateista kommunizmus erődjévé tegyék. Az Illuminátusok ügynökei felnagyították a nézetelté­réseket Németország és a Brit Birodalom között, hogy ezt fel­használhassák a háború kirobbantására. Amikor pedig a háború véget ért, felépítették a kommunizmust, hogy elpusztítsa a töb­bi kormányzatot, és megszüntesse a cárizmust Oroszországban.

 

A második világháborút a fasizmus és a politikai cionizmus közöttiviták felszításával készítették elő. A háború alatt felé­pült a nemzetközi kommunizmus, amely ettől kezdve kiegyenlí­tette az egyesült kereszténység erejét és befolyását.

 

A harmadik világháború

A harmadik világháború kirobbantására használják az Illuminá­tusok úgynevezett ‘vitázó ügynökeiket’ (például: Francis Fukuya­ma, Samuel P. Huntington), hogy ellentéteket gerjesszenek a p­o­litikai cionizmus és a muszlim világvezetői közt. A háborút az említett módszerrel vezénylik, hogy az iszlám egészét és a politikai cionizmust, Izraelt egymással pusztíttassák el; - ami a további nemzetek között is csak viszályt szít a kérdésben, de önmagában is fokozza a háborús feszültséget a kimerült álla­m(ok)ban: fizikai, mentális, lelki és gazdasági vonatkozásban egy­a­ránt. A hadszíntér fokozatosan így rendeződik át az egységes vi­lágkormány létrehozásáért.

 

Az egységes világkormány

Az összeesküvés befejező szakaszában az egységes világkormány egy diktátori személyiség révén áll majd „össze”, akit az Egyesült Nem­zetek (az ENSZ), a Külkapcsolatok Tanácsa (a CFR, egy meg­határozó illuminátus csoport az USÁ-ban), pár milliárdos, a kom­munisták és tudósok, akik már bebizonyították hűségüket a nagy összeesküvésiránt, fognak egyetértésben megválasztani, és aki ezután mindezen szervezetek feje is lesz. Mindenki mást a ‘monolitizált’ emberiség roppant konglomerátumába integ­rál­nak (ez lehet/lesz a népek, mint egységes jámbor juhnyáj közös karámja, megvalósítva az összeesküvés – lásd Orwell: 1984 – to­tá­lis rabszolgatársadalmát). A diktátor, aki, ím’ egyesíti a pápai trónt a császári trónnal, és magát Dávid király vérvonalá­nak leszármazottjaként beállítva, Jézus Krisztus képében tetszelegve az újjáépülő jeruzsálemi Salamon templomában Istenné kiáltja ki, lesz az Antikrisztus, az egységes Világkor­mány feje.

 

Az Egyesült Államokban az Illuminátusok, közvetlenül az első világháború után állították fel a Külkapcsolatok Tanácsát, amit a köznyelvben CFR-nek neveznek. A CFR, aktuálisan a mai Illumi­nátusok, praktikusan az USÁ-ban működik, de leányszervezetei ma már kiterjednek a nyugati világ minden országára, államára. Ez a hierarchiaa CFR mester­ter­vi kontrollja, igen nagy hatás­körrel - ők az eredeti illuminátus összeesküvők leszármazot­tai (vö. 13 illuminátus vérvonal). Sokan közülük még az eredeti ne­vüket is megváltoztatták, hogy eltitkolják ezt a tényt.

 

Létezik egy hasonló intézmény, az angliai illuminátusoké, amely a Nemzetközi Ügyek Brit Intézete nevet viseli. Különböző nevek alatt hasonló titkos illuminátus szervezetek működnek még Franciaor­szágban, Németországban és más nemzetállamokban is. Vala­mennyi szervezetük - beleértve a CFR-t is -, folytatja a nagy-szá­mú kisegítő vagy frontvonalbeli szervezet felépítését, ame­lyek beszivárogtak minden egyes fázisban a nemzetközi ügyek in­tézésébe. E szervezetek működése mindenkor és minden esetbenaz Illuminátusok mesterterve alapján, és ellenőrzése alattzajlott és zajlik, mind a mai napig.

 

Myron Fagan írásának fordítása (Cz. L.) nyomán.

A nemzetrontás stratégiája

 

A kapitalista világrendszer térdrekényszerítette a kommuniz­must, de nem azért, hogy az írmagját is megsemmisítse, kiirtsa; hanem, hogy a felhasználható alkatrészeit, módszereit a saját ‘koncepció­jába’, gazdasági és politikai rendszerébe építse be. A rendszeröt­vö­ző ‘nagykarbantartás’ eredménye a világkommunizmus. A do­logban az a félelmetes, hogy amíg ‘a kísérleti kommunizmus’ egy téveszme, a dialektikus és történelmi materializmus alapjain és kö­ré szerveződött; addig a megvalósult világkommunizmus egyetlen eszméje tőkekoncentráció és a koncentrált hatalom.

 

Miről ismerhetjük fel, hogy a globalizációs metamorfózis végkifej­le­tében, végső stádiumában bizonyosan a kommunista világálla­mot eredményezi? Arról az internacionalizmusról, ami nem ‘prole­tár’, hanem multinacionális, sőt, mi több. szupranacionális tőkés! Már a letűnt, kísérleti kommunizmus lényegi jellemzője is a nem­ze­tekfelettiség (fedőnevén ‘proletár internacionalizmus’) volt; ami zsák­utcának bizonyult, mert elviekben ugyan a munka-érték­rend nemzetközivé válását, a munkaértékek kiegyenlítődő cseré­jét, komparatív kereskedelmét hirdette, ám valójában helyette a részvénytulajdon egyetemessé, nemzetek feletti uralkodóvá válá­sát valósította meg. Ma még a nemzeti erőforrások formailag, jogi értelemben nagyrészt nemzeti tulajdonban vannak, szerte a vilá­gon, miközben a pénzfolyam már 90 %-ban a nemzetközi magán­bankártő­ke akaratának engedelmeskedik. A polgárok a nagyjából magatehetetlen (kamatokkal, adósságszolgálattal, mondvacsi­nált háborús, fegyverkezési kötelezettségekkel, szerződésekkel is gúzs­ba­­kö­tött) nemzetállamok állampolgárai, miközben már rég a nem­zetközi tőke rabszolgái. Ez a ‘köztes állapot’ soká már nem tartha­tó fenn; a tőke kizárólag nemzetekfeletti érdekei szétfeszítik az elavult nemzeti kereteket. A nemzetállamok tehát: halál fiai!

 

Vegyük hát sorra a nemzetállamokat fokozatosan megsemmisítő stratégia terv, a globalizáció egyes témaköreit!

 

Biztonság = hatalom

A megszűnő nemzetállamok helyébe a globális világállam, a cent­ralizált erőközpontú és maximálisan koncentrált hatalom lép. Az állam, amely immár egységes és egyetlen lesz az egész Földgo­lyón; csak akkor érezheti magát teljes biztonságban, ha minden hatalmat egy szűk körben összpontosít. A totális világhatalom gazdasági alap­ja a totális tulajdonlás; amelyet a személytelen, e­gyetemes részvénytulajdon minden portfolióra kiterjedő, teljes kö­rű alkalmazása testesít és teremt meg. Végső kiépítésben tehát a globális világállamot gazdasági és pénzügyi téren abszolút jogkör­rel megvalósító és képviselő multinacionális, transznacionális, sőt, leginkább szup­ranacionális társaságok kezébe kerül a letűnt nem­zet­államok valamennyi pénzeszköze, banktőkéje, bankjegy-kibo­csátási monopóliuma, működő tőkéje, nemzeti vagyona, összes portfoliója, termőföldje és infrastruktúrája, teljes ipara, mezőgaz­dasága és kereskedelme, összes termelői és fogyasztói piaca, kul­túrája, szellemi potenciálja, sőt, valamennyi munkavállaló és be­dolgozó egzisztenciája is. Mivel a hatalom lényege a más embe­rek (és vagyonuk) feletti rendelkezés joga; nem csodálkoz­hatunk azon, hogy a nagybefektetések célja már évtizedek óta nem a profit maximuma, hanem a hatalom minden határon túli kiterjesztése. Ami pedig egyben mindenfajta határ, és benne a nem­zetállamok határainak lebontását is jelenti.

 

Energia = mozgás, akció, technika, ipar

A világgazdaság aktuális kulcskérdése az energiaforrások megújí­tá­sa, birtoklása, lehetőség szerinti monopóliuma. Mivel az emberi civilizáció technikai fejlesztési igénye minden ésszerű határt felül­múl; olyannyira, hogy emiatt az alapkutatás lassanként teljes egé­szében alkalmazott kutatássá silányul - csak azok az iparágak fej­lődnek, melyek termékei azonnal ‘elfogyaszthatók’, vagy sza­naszét lövöldözhetők ‘az erre hamis indokkal kijelölt’ lokális, nem­zetközi hadszíntéren. Háttérbázis nincs; minden tartalék rövidtávú, takti­kai céloknak rendelődik alá. A fosszilis energiaforrások lassan kimerülnek, ezért az USA zárolta stratégiai kőolaj-tartalékait - exponenciálisan növekvő olajszármazék-szükségleteit a Közel-Ke­let olajkincsének privatizálása útján kívánja hosszú távon bizto­sítani. Vagy effektív „katonai lerohanással” foglalja el Irak, Irán, Szaúd-Arábia, stb. olajmezőit; vagy állandósítva a háborús fenye­getést, annyi fedezetlen százdollárost nyom, amennyiért „ingyen” megvásárolhatja mindenki/bárki nyersolaját... Márpedig, mint az alcímből is kiderül; ma mindenfajta potenciálnak, elsősorban a háborús potenciálnak, s legfőképpen magának a háborúnak a stra­té­giai alapja a nyersolaj, hiszen gázolaj hajtja a tankokat, a hadi­ha­jókat, kerozin a bombázókat és a vadászgépeket; de az energia­költség (döntő hányadában ez is - olaj!) teszi ki minden ipari ter­melés, benne persze elsősorban a hadiipari felszerelések gyártása ráfordításainak a túlnyomó részét is. Aki ‘előre menekül’, folya­matosan aktív mozgásban, terjeszkedésben (hódításban) van, an­nak számára a kőolaj elvi-stratégiai jelentőségű...

 

Az már csupán hab a tortán - hiszen amúgy is az fejlődik leggyor­sabban, akié az energia -, hogy aki a világ perdöntő olajkészle­teinek a birtokába jut, az attól a pillanattól kezdve élet és halál ura; korlátlanul megzsarolhat bárkit, barátot és ellenséget, s vad globalizációs mohóságában át is rendezheti, sőt, le is bonthatja a neki nem tetsző nemzeti államhatárokat, átrajzolhatja a térképet.

 

Fiskális túlköltekezés és monetáris restrikció

Az egyes nemzetállamok örökös sakkban tartásának, folyamatos zsarolásának a leghatékonyabb eszköze persze a kamatfüggésben-tartás, a kamatrabszolgaság, az adott ország eladósítása. Ezt a tech­nikát például Magyarországon olyan sikeresen alkalmazták, hogy az 1973-1989. közötti időszakban felvett 1, azaz egy milli­árd dollár tényleges világbanki hitelt 11 milliárd dollár ténylege­sen kifizetett kamat is terhelte; így történhetett meg az a matema­tikai-aritmetikai csoda, amely egyenlettel leírva ekként fejezhető ki: 1 - 12 = 20; vagyis egy helyett tizenkét milliárd USD-t fizettünk vissza, de az adósságunk mégis húszmilliárd dollárra nőtt. Az eladósodás ‘motorikus’ rendje a következőképpen működik. A nö­vekvő adósságállomány után a nemzetállam rendkívüli ütemben növekvő adósságszolgálatot (törlesztést + kamatot) teljesít, olyan mértékűt, amely meghaladja az állami költségvetés, s benne az adóbehajtás, tehát az egész nemzetgazdaság termelő és adófizető teljesítőképességét. Mivel a költségvetés állandóan, és növekvő mér­tékben deficites; a gazdaság folyamatosan túlgerjesztett, túl­fű­tött (lázas, inflációs!) állapotban van, hiszen próbálja teljesíteni az egyébként teljesíthetetlen követelményeket. Az állam a növek­vő hiányt egyre növekvő hitelfelvétellel, kötvény-kibocsátással, stb. igyekszik fedezni, vagyis mind jobban eladósodik belföldi és külföldi hitelezőinek, elsősorban a szupranacionális bankoknak.

 

A növekvő kamatteher egyre súlyosabbá válik; s megfojtja a vál­lalkozásokat, de a másodlagos inflációs áremelkedés egyaránt sújtja az államot, a termelőket és a fogyasztókat is. A nemzetál­lam a növekvő eladósodás következtében kénytelen megválni min­den tulajdonától, nemzeti működő tőkéjétől; és ezt az önpusz­títást - nemes egyszerűséggel - állami privatizációnak nevezték el. A privatizáció révén szerzett valutabevételek messze nem elégsé­gesek ‘az egyensúly’ fenntartásához, ráadásul a magánosítható vagyontárgyak hamar el is fogynak. Az állam igyekszik állandó­sí­tani és magas szinten tartani a külföldi befektető tőke beáram­lá­sát, még a kampányszerű privatizáció megszűnése után is. Ezt csak úgy tudja elérni, hogy megalázóan magas adókedvezmé­nyeket és egyéb juttatásokat biztosít a kalandor tőke számára is, ami csak tovább erősíti a negatív pénzfolyamatokat: a befekteté­sek több­szöröse folyik ki kamat, profit és költségek formájában az or­szágból. Mondanom sem kell, hogy ez a negatív, öngerjesztő szisztéma az állampolgárok szintjén csak a nyomort konzerválja; felemelkedés helyett mélyrepülésre kárhoztatja a nemzet-gazda­ság minden szereplőjét. Mivel folyamatosan óriási összegű pénz­esz­közök áramlanak be (befektetések és hitelek formájában); az állam azon a jogcímen, ‘nehogy elszabaduljon az infláció!’, folya­ma­tosan pénzt von ki a gazdaságból, nem törődve azzal, hogy a külföldi tőketulajdonosok ugyanezt teszik,többszörös mértékben, hiszen nem itt ‘fogyasztanak’, hanem zömmel odahaza. Mindez oka annak, hogy a nemzetállam honi gazdasági folyamatai alulfi­nan­szírozottak, senki nem juthat relatíve kedvező hitelekhez, ez­rével mennek tönkre a vállalkozások, mert egyik sem képes tel­jesíteni az irracionális hatékonysági követelményeket és a horri­bi­lis adófizetési kötelezettségeket, pláne kizárólag önerejére tá­maszkodva. Miközben az állam túlköltekezik, s nagyjából csak a saját önfenntartását ‘intéző’ politikai és egyéb lobbykat támogatja, - a gazdaság pang a súlyos forráshiánytól.

 

Média-diktatúra = a társadalom félrevezetése

Larry Miller és James Redfield írják „A Mennyei Felismerések és a zóna” című könyvben; „Az emberi élet két folyama” alcím alatt: „Az emberiség fejlődésének egy bizonyos pontján (körülbelül a babiloni korban) az emberi élet folyama két ágra vált szét. Az egyik folyam, a ‘fősodor’ pszichostatikus, a másik pszi­cho­ki­netikus társadalomnak nevezhető. A pszichostatikus társadalom a nagy tömegeket foglalja magában; rájuk vo­natkozik G.I. Gurdjieff jellemzése: ‘ébren alvók’. A pszicho­kinetikus társadalom ezzel szemben tudatos munkát végez a fejlődésén, mert cselekvőképes egyedekből áll, akiknek szándékaik vannak. A gond csupán az, hogy a hatalom bir­tokosai a pszichostatikus társadalom vezetői, és mindhiába igyek­szik a pszichokinetikus közösség befolyásolni a főso­dor gondolkodását, cselekedeteit, vajmi csekély hatást tud kiváltani. Az ilyen könyvnek, mint ez is, feladata, hogy meg­próbáljon megoldást találni erre a problémára. Ha a világ tudattalan része követné a tudatos rész iránymutatását, a hatalom rögtön szertefoszlana a semmibe, hiszen az örökké­valóság szemszögéből tekintve oda is tartozik. (...)

 

Miért akarják a hatalomban lévők, a média és reklámipar emberei alacsonyan tartani az emberi szellemet, miért az alacsony energiaszintű híreket részesítik előnyben? A vá­lasz: lényegében ők maguk is olyan alacsony energiaszintű egyedek, akiknek az egyetlen ‘tápláléka’ a tömegek fölött gyakorolt hatalom. Amíg az emberek nem kapnak inspirá­ciót, nem szereznek tudomást a tudatos fejlődés további le­hetőségéről, addig leigázottságban, elnyomatásban lehet tar­tani őket, kiszolgáltatva a hatalmasoknak. A hatalma­sok, a pszichostatikus társadalom vezetői pedig tovább élős­ködnek, mert elszívják az energiát az ellenőrzésük alatt tar­tott tömegektől. A sorsukat azonban megpecsételi, hogy nem képesek fejleszteni a lelkük anyagát, egyetlen szerzett és kifejlesztett szubsztanciájuk, a hatalom pedig elporlad ve­lük együtt.” Túl sokat ehhez hozzátenni nem lehet! Talán annyit: a paranoiás hatalom csak akkor érzi eléggé biztonságban magát, ha uniformizált, a szabad és önálló gondolkodóktól és gondola­tok­tól is megfosztott engedelmes birkanyájként terelgetheti a tár­sadalmat; aminek ‘megfelelő eszközei’ a hamburger, a coca-cola, a buli, a rock, a marihuána, a szabad szex és a live-show... Az igazi, testi-lelki valóság helyett, kábítószerként ‘festett művaló­sá­got’ kínál az egész életünket behálózó, meghatározó és ellenőrző interaktív televízió.

 

A félrevezetés már az iskolában, az oktatásban megkezdődik; a majdani felnőtt életben felesleges és használhatatlan lexikális is­meretek garmadával árasztják el a gyermeki agyakat; az oktatási reformok legfőbb igyekezete, hogyan csináljanak 25, majd egyre több órát a napi 24 órából. Eközben a nagy, általános törvényeket és összefüggéseket éppúgy elhallgatják a tanulók előtt, mint a hétköznapi életvitel legfontosabb tudnivalóit. Az iskolák minden erejükkel arra törekednek, hogy jól kondicionált, kontraszelektált és minden ellenkezéstől mentes minta-alattvalókat állítsanak elő az állami büdzséből finanszírozott futószalagon. A kreatív ösztönt módszeresen kiirtják a fiatalokból; és mindenkit hyper-aktívnak bélyegeznek, aki valamilyen szempontból elüt az átlagostól. Az is­kolai nevelés lényege: a szolgai engedelmesség kikényszerítése és fixálása a személyiségben, még fiatal korban.

 

A félrevezetés, a manipuláció alapvetően hamis ideálok (példa­képek), életideálok helyett illúziók és téveszmék rögzítésével tör­ténik. Ennek következménye, hogy csak rendkívül kevesen esz­mél­nek fel a kötelező kábulatból; azok is már csak a késő (40-45 éves) felnőtt korban, amikor nincs lehetőség a dolgok újrakezdé­sére. A felnőtt emberek 95-98 %-ának ‘a munka’ - feltéve, hogy nem állástalan - csak jól, vagy kevésbé jól fizető robot valame­lyik multinacionális falanszterben; de mindenképpen nélkülö­zi a konstruktív célszerű tevékenység összes alkotóelemét. A fenn­maradó 2-5 % sem feltétlenül a sors kegyeltje! Akinek mega­datik az alkotó munka öröme, az is hamar rádöbben: szellemi mun­kája gyümölcseit a hatalmi elit élvezi és éli fel maradék­talanul. Még rosszabb a sorsa azoknak - „Boldogok az egyszerű lel­kek, vagyis a tudatlanok!” -, akiknek esetleg ősz fejjel kellett rá­döbbenniük, hogy alumínium-konténerelemekből ‘gyors-lakások’ vagy ’gyors-autószervíz’ helyett mobil rakétakilövő állomásokat ter­veztetnek velük (kíváncsiskodóknak: név és cím: a Szerzőnél).

 

A tömegtájékoztatás az átlagemberek számára maga a tömény rettegés. Minden nap lezuhan néhány repülőgép, hajléktalanok fagy­nak meg a nagyvárosi gettóban, vulkánok és földrengések törnek ki, vagy éppen méteres hó esik ott, ahol eleddig soha. Szökőár, árvíz és belvíz, nemfizető biztosítók, hurrikánok és la­vinák; nők, akik a kukába dobják alig megszült csecsemőjüket, kábítószer, AIDS, lövöldöző tanulók, űrbaleset és diszkó-tűz, ter­rorizmus és háború, El Niño és La Niña - és mindezekhez képest földöntúli öröm, ha még aznap sem jött meg a villanyszámla. És mi a szórakozás?! A szörnyű hírek után megnyugvásként - megint csak a hamis, de kábítóan színes világot festő televízió. Vihorászó kappanhangú, sunyi göndörkék, és bugyuta, de hosszúcombú, csábmosolyú szőkék langyos hülyéskedésével, főműsoridőben fo­lyik a szexorgia, majd a gruppenszex a való villában, ahol tombol az emberi személyiség fantasztikus szabadsága...

Számok a Jelenések Könyvében

 

A rejtélyes számokkal, vélt vagy valós jelentésük megfejtésével a számmisztika ‘tudománya’ foglalkozik. Ki ne hallott volna arról, hogy az egyiptomi piramisok méretarányai az aranymetszés sza­bá­lyait követik? Vagy arról, hogy az építmény külső és belső mé­ret­arányai misztikus számkombinációk manifesztációi? Esetleg ar­ról, hogy a teremtés (pozitív és negatív, isteni és sátáni) energiái­nak törzsszáma a kilences? Isten, a mindenható jóság, a legna­gyobb teremtő erő kulcsszáma 999; míg a Sátán földi ‘helytartó­jáé’, az Antikrisztusé 666. Az Antikrisztus kiléte máig nem isme­retes; noha ‘nyilvánvaló’, hogy már köztünk él, mint konkrét sze­mély...

 

Most kis ízelítő a számmisztikából; vagyis abból, hogy végső soron mindkét (pozitív és negatív, isteni és sátáni) erő a kilences vezér­számra vezethető vissza; a számmisztika törvényszerűsége alap­ján, miszerint a többjegyű számok végsőkig egyszerűsíthetők, ha a jegyeket rendre (újra meg újra) összeadjuk egymással. Így a há­rom kilences számjegyeinek összege 27; míg a három hatosé 18. S láthatjuk, hogy kettő meg hét összege éppúgy kilenc, mint egy meg nyolc összege. Mindez eddig úgy tűnhet, hogy csak játék a szá­mokkal – vannak, akik hisznek a számmisztikában, s vannak akik nem. Ám ez sem változtat azon, hogy az Újszövetségben, a Je­lenések Könyvében bizony szerepelnek misztikus számok, még­hozzá konkrét összefüggésben; egyrészt a fizikai világ (eddig fel­fedezett) természeti törvényszerűségeivel, másrészt az emberiség (Istenhez konvergens) történelmével...

 

Kezdem egy idézettel, Lukács evangéliumából: „Igazán mondom nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják az Isten országát.” (Lk 9, 27.) Ha ‘ko­molyan’ vesszük - miért ne tennénk?! -, hogy Jézus Krisztus, Isten egyszülött fia, Isten és Ember egy személyben, illetve, hogy evan­gé­liumi szavai máig érvényes jó hírek, isteni kinyilatkoztatások; úgy fel kell tételeznünk, hogy minden mondatának konkrét oka és világos, esetleg rejtett értelme van, vagyis semmit nem mon­dott véletlenül, tehát tudta, hogy mit beszél! Az idézett kinyilat­koz­tatás azt jelenti: lesznek sőt, vannak kiválasztottak - az akkor Krisztus mellett állók között is! -, akik élve jutnak el a Menny­or­szágba; így nem kell meghalniuk és feltámadniuk ahhoz, hogy üd­vö­züljenek. Ezek a tiszta és kiválasztott emberek egyben megjelölt emberek is, a Jelenések Könyve tanúsága szerint. Ám mielőtt rá­térnénk erre, lerántjuk a leplet napjaink történelméről. Amit idé­zek, annak rögtön a lehetséges mai magyarázatát (megfejtését) is megadom:

 

„A tengeri vadállat

Akkor láttam, hogy egy vadállat bukkan föl a tengerből. Hét feje és tíz szarva volt, szarvain tíz királyi korona, fejein pe­dig istenkáromló nevek. Ez a vadállat, melyet láttam, ha­son­lított a párduchoz, lába olyan, mint a medvéé, szája pe­dig mint az oroszláné. A sárkány (itt: az Antikrisztus jelképe) neki adta az erejét, trónját, s nagy hatalmat is. Úgy tűnt föl, mintha egyik feje halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. A tengeri vadállat, úgy is mondhatnánk, a tengeren túli vadállat: az Amerikai Egyesült Államok. A megseb­zett, de ‘meggyógyult’ feje szimbolikus utalás a World Trade Cen­ter ellen intézett 2001. szeptember 11-iki terrorista támadásra, a­mely - tetszik, nem tetszik! - stratégiailag jól átgondolt, jelképes jelentéssel a szabadkőműves világállam alapvető, párhuzamos tar­tóoszlopai (vö. Jákin és Boáz, a Salamon király templomában) el­len irányult, és bizony ‘halálra sebezte’ a világállam csendőrét. A halálos fejseb azonban ‘begyógyult’; a tengeri vadállat újra táma­dásba lendült.

 

„Az egész Föld csodálattal nézte a vadállatot (az USÁ-t, a vi­lág legliberálisabb, leggazdagabb és legerősebb, immár egyedu­ralkodó tengeri és légi nagyhatalmát), s imádta a Sárkányt (a pénzhatalmat megtestesítő Antikrisztust vagy a megvalósult világ­kom­mu­nizmust – ahogy tetszik), mivel hatalmat adott a vadál­latnak. Imádták a vadállatot is, és (a liberálisok) így kiáltot­tak: „Ki mér­he­tő a vadállathoz? Ki tudja fölvenni a küzdel­met vele?” Nagyzoló és káromló szája volt, és hatalmat ka­pott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. Ugye ráismerünk Ge­orge W. Bushra, apja ‘tékozló’ fiára, a nagy hazudós szájára, amint Amerika és az egész világ népét hiszterizálja, hogy álszent háborút indíthasson a világiszlám, majd kicsit később mindenki más ellen, hogy az amerikai béke és ‘demokrácia’ uralma alá hajt­sa az egész Földet?! Ezek szerint - Istennek legyen hála! - az el­nöksége „mindössze 42 hónapig” fog tartani; ami nekünk persze egy örökkévalóságnak tűnik...!

 

Káromlásra nyitotta száját Isten ellen (állítva, hogy a brutális tömeggyilkosság béketeremtés!): káromolta nevét, hajlékát és a Menny lakóit. Még azt is megengedték neki, hogy harcot indítson a szentek ellen és legyőzze őket. Sőt, hatalmat ka­pott minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött. Imádni fog­ják őt a Föld lakói mind, akiknek neve nem áll a világ kez­dete óta a megölt Bárány életkönyvében. A hazugságok, a vi­lág félrevezetése, az aljasság, a háború és a háborús bűnök - égbe kiáltanak, az ártatlanok vére egészen a Mennyig fröccsen; világos, hogy Bush minden cselekedete istenkáromlás. S nem imádják-e őt ezért a Föld lakói mind; - mindazok, akik nem kaptak meghívót Jézus Krisztustól, a megölt Báránytól a feltámadás és az üdvös­ség nagy ünnepére?! Nem imádják-e Busht az aranyborjú hívei, a pénzfétis ministránsai mind; azért, mert celebrálja nekik az Anti­krisztus globalizációs, rémisztő feketemiséjét?! Akinek füle van, hallja meg! Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül; aki karddal öl, kardélen hull el. Ez az alapja a szentek állhata­tosságának és hűségének.”

 

Ám a tengeri (tengerentúli) vadállat nincs egyedül, ‘hű’ szövet­séges áll mellette. Egy szintén angolszász szövetséges; a tengeren (az óceánon) innen...

 

„A szárazföldi vadállat

Akiről rögtön gyaníthatjuk, hogy kicsoda. A szárazföldi jelző itt jel­képesen ‘a tengeri’ jelzővel állítható szembe; tehát Európához tartozó országról van szó. Ez a „régmúlt” világhatalom: Nagy-Bri­tannia. Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a szárazföldből. Két szarva volt, mint a kosnak, de úgy ordí­tott, mint a Sárkány. Az első vadállat színe előtt annak min­den hatalmát gyakorolta, és rábírta a Föld minden lakó­ját, hogy imádja az első vadállatot, amelynek meggyógyult halálos sebe. Hát nem egyértelmű?! Anglia az USA teljhatalmú körzeti megbízottja, kvázi helytartója itt Európában; - mindent az USA rejtett érdekeinek megfelelően intéz, lehetetlenné teszi, hogy Európa a jó célért egyesülve szembeszálljon a tengeri vadállattal. Nagy csodajeleket művelt, az emberek szemeláttára tüzet bo­csátott le az égből. E csodákkal, melyeket a vadállat szí­ne előtt művelhetett, megtévesztette a Föld lakóit s rábírta őket arra, hogy szobrot állítsanak a vadállatnak, amely a kardél­től sebesült, de fölépült. S hatalmat kapott arra is, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra és megölje azokat, akik nem imádják. El­rendelte, hogy mindenkinek: kicsinek és nagynak, szegény­nek és gazdagnak, szabadnak és szolgának jelöljék meg a jobb karját és homlokát, és hogy senki se adhasson-vehes­sen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének szá­mát. Ez a bölcsesség! Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, mert az emberi szám: hatszázhatvanhat. Ez a szövegrész meglehetősen misztikus; - ami főleg attól lehet, mert olyan dolgokat jövendöl meg, melyek még eddig nem tör­téntek meg. Hajh, könnyű kibogozni azt, ami már a történelmi múlt!

 

Azért megpróbálhatjuk! Az említett csodajelek arra utalhatnak, hogy a gnosztikus szabadkőműves tudás hazája, igazi letétemé­nyese mégiscsak Anglia; - Amerika legyen bár akármilyen erős (és harcias), originális sosem lesz, hiszen kétszáz éves tudását, isme­reteit, tapasztalatát Európából hozta magával örökségként, esetleg más népektől lopta-rabolta fennállása óta; háborús erőszakkal s bróker-cselekkel. Szabadkőművessége is Grand Orient, francia.

 

A „varázsolás” hagyományos és eredeti tudománya nyilvánvalóan az angoloké; - ez az az erő, amely cca. 50 %-os effektív részará­nyával (fizikai jelenlétével), de többszörösen nagyobb erejével ját­szi könnyedséggel vezeti orránál fogva a teljes amerikai Szenátust és a Kongresszust. A vadállat szobra pedig az Aranyborjút jelenti, tekint­ve, hogy ez az Antikrisztus kedvenc ‘lelkes állata’. Világos: a pénzhatalom megöli azokat, akik nem hajlandók őt (a titkos világ­kormányt) imádni. Ha ‘lelke’ lesz a pénznek, és minden ember­nek, kicsinek és nagynak megjelölik a jobbkarját és a homlokát, ez csak egyet jelenthet: valamilyen mikrochipet építenek belénk, s e­zentúl megszűnik a pénzforgalom: ‘az összegek lehívása’ szemé­lyes tapintással, elektronikus azonosítás, jelkibocsátás útján fog történni. Mindenki átgondolhatja: a bankkártyák eddigi használa­ta egyrészt zsákutca, másrészt csak elektronikus ‘felkészülés’ volt - a jövő útja a közvetlenül a testbe épített mikrochip. Akibe már beépítették (beépítik) ezt a pénzügyinek álcázott chipet; az elveszíti a független személyiségét, az ördög rabszolgájává válik, hiszen testében hordja annak billogát. Ha valaki megpróbál kimaradni ‘a megbélyegzésből’, nyilvánvalóan a halál fia. A legfontosabb: meg­tudtuk, hogy a vadállat, az Antikrisztus ‘emberi száma’ 666. De ne féljetek, kicsinyhitűek, mert készülődik az Armageddonra, az Apokalipszis előtti végső csatára az Úr, Jézus Krisztus ‘hadserege’ is!

 

„A Bárány kísérete

Akkor láttam, hogy a Bárány Sion hegyén állott. Vele volt a száznegyvennégyezer, aki a homlokán viselte az ő nevét és Aty­jának nevét. És aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását, s mint erős mennydörgés robaját. A szó­zat, melyet hallottam, úgy hangzott, mint mikor hárfások hárfáikat pengetik. Új éneket énekeltek a trón, a négy élő­lény és a vének előtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a Földről megváltott száznegyvennégyezer. Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, hanem szűzek maradtak. A Bárány nyomában járnak, bárhová is megy. Ők a megváltottak az emberek közül, zsengéi Isten­nek és a Báránynak. Ajkukon nincs hazugság, szeplőtelenül állnak Isten trónja előtt.” (Jel. 13-14, 5.)

 

Jézus Krisztus, a megfeszített áldozati Bárány - „Agnus Dei, qui tol­lis peccata mundi” - kísérete tehát a 144.000 ‘szeplőtelen’ szent, akiknek nem szükséges meghalniuk (és feltámadniuk), hogy üd­vö­züljenek. Ők a kiválasztottak, akiket Krisztus előre, még éle­tük­ben megváltott; feltehetőleg azért, hogy az utolsó ítélet ‘végre­haj­tásában’ (mint asszisztencia) a segítségére legyenek. A szente­ket az isteni jegy különbözteti meg a többi (Isten által nem meg­jelölt) embertől; az, hogy a homlokuk látható fényt sugároz, ami vélhetőleg a fej körül megjelenő fénykör, más szóval a szentké­pek­ről is jól ismert glória. Milyen csodálatos, és praktikus! Krisz­tus a homlokból kisugárzott isteni fénnyel, a glóriával jelöli meg 144000 ‘katonáját’, választott kíséretének tagjait; miközben – a­mint láttuk - ellensége, az Antikrisztus szolgáinak homlokán rú­tul a 666-os szám éktelenkedik. Valóságos ‘számháború’ ez - profán hasonlattal -; mint amikor az ellenfelek egymás számát a másik homlokáról olvassák le, és akit ‘leolvastak’, az kiesik a küz­delemből...

Idézet következik Maurice Cotterell: „Tutanhamon próféciái” című könyvéből (160. oldal): „Bruce Cathie kapitány több mint 25 évig dolgozott az Új-Zélandi Légi Közlekedési Vállalat pilótájaként. 1952-ben egy repülőúton az aucklandi Mange­re fölött különös repülő tárgyat pillantott meg. Amint le­száll­tak a célállomáson, Cathie jelentette, mit látott. Az ese­tet kivizsgálták, de a különös ‘repülőgépet’ nem sikerült a­zo­nosítani. (...) UFO-élményei hatására Cathie összegyűj­tötte az Új-Zéland térségében tapasztalt ‘ufójelenségekre’ vonat­kozó információkat, jelentéseket. Az adatok rendszerezése és feldolgozása során az azonosítatlan repülő objektumok feltűnésének helyét kijelölte a térképen. A pontok szabályos vonalat alkottak. (...) Az ‘űrhajók’ minden esetben gyorsan közelítettek és ugyanolyan hirtelen tűntek el, mint ahogy megjelentek. Az elemzés számos kérdést vetett fel. Miért egy bizonyos vonal mentén tűnnek fel? Hogyan tudnak álló hely­zetből a másodperc tört része alatt fénysebességre gyorsí­ta­ni? Vajon a Föld mágneses és gravitációs mezejében fellépő erőket alkalmazzák a mozgásukhoz? Léteznek tehát olyan vonalak, melyeket a Földre érkező idegen űrhajók ‘légi fo­lyosókként’ használhatnak? És Cathie tovább kutatott. A világ minden tájáról összegyűjtött adatok bizonyították, hogy az UFO-k egy mértanilag szabályos hálózat vonalai men­tén jelennek meg. Hogy a hálózatot alkotó vonalak he­lyét földrajzilag is meghatározhassa, bonyolult számításo­kat kellett végeznie. Ezekben Albert Einstein relativitásel­mé­letének azon meghatározását vette alapul, hogy a fény­sebesség (300000 km/s) minden inercia-rendszerben ugyan­az az állandó érték, illetve a Newton-féle gravitációs tör­vényt. (...) Az elméleti földhálózatra vonatkozó számítások elvégzése után nyilvánvalóvá vált, hogy Einstein fénysebes­ség­re vonatkozó számadata (km/s) csak egyenes vonalak e­setén helyes. Ezért Cathie-nek a fénysebesség értékét km/s-ból szögfok/s-ra kellett átalakítania. (...) Cathie felismerte, hogy mivel a fény elektromágneses természetű, a hálózat vo­nalain áthatoló hullámokat befolyásolják a hálózat mágne­ses és gravitációs mezőjének változásai. (...) Tehát nyilván­va­ló, hogy a Földön a fény sebessége nem állandó érték, mint Einstein feltételezte, mert a fényhullámokat - a jég­hegy­hez közelítő radarhullámokhoz hasonlóan - eltérítik a hálózati vonalak mágneses és gravitációs változásai. (Min­dez magyarázatot szolgáltat arra is, hogy az UFO-k miért nem jelennek meg a radar képernyőjén. - Cz. L.) Cathie bizonyította, hogy a fénysebesség 144.000 szögperc/s (1 fok = 60 szög­perc), és hogy a hálózati vonalakon áthatoló fény sebessége megváltozik. (...) Cathie eredményeinek fontosságát bizonyít­ja, hogy munkája révén a biztonsági szolgálatok érdeklődé­sének középpontjába került. Lakását feldúlták, ‘bepolos­kázták’. Telefonbeszélgetéseit lehallgatták, családtagjait megfigyelés alatt tartották és levelezését rendszeresen át­vizs­gálták. (...) Cathie felfedezései igen nagy jelentőséggel bírnak. Láthattuk, hogy a 144000 milyen fontos számszim­bó­lum. Cathie fénysebességre vonatkozó számértékét alapul véve feltételezhetjük, hogy a maják, az egyiptomiak s a Bib­lia vonatkozó próféciái nem olyan emberekre utalnak, a­kik a 144000-es számot viselik a homlokukon, hanem olyanok­ra, akik fényt (144.000 szögperc/s) sugároznak a homlo­kukból (és mellesleg, a Jelenések Könyve szerint 144.000-en vannak! - Cz. L.). Gondoljunk csak arra, hogy a történelem fo­lyamán minden vallásban glóriával - sugárkoszorúval – áb­rá­zolták a megtisztultakat. (...) Bruce Cathie fénysebességre vonatkozó számadata (144.000 szögperc/s) több szempontból is fontos. Albert Einstein relativitás-elméletéből következik (E = mc²), hogy az energia (E) és a tömeg (m) ellentétes elő­jelű ekvivalens tényezők. Ez azt jelenti, hogy amennyiben Isten eldob magától pl. + 5 V pozitív energiát, ez 5 V negatív anyaggá alakul. (Ez a teremtés ‘aktusa’, vagyis az ősrobbanás modellje. Cz. L.) Mivelhogy az ellentétes pólusok vonzzák egy­mást, Isten mindig visszavonzza magához az anyagot (a tö­meget). (A táguló világegyetem elméletéből is éppen ez követke­zik: amikor a galaxisok egymáshoz viszonyított szökési sebessége már eléri a fénysebességet; - egyrészt láthatatlanná válnak a rádi­óteleszkópjaink számára, másrészt a fénysebesség elérésekor az anyag megsemmisül, újból fénnyé válik, vagyis visszatér az őt von­zó Isten paradicsomába, mondhatnánk: megtisztul, tehát ‘üdvözül’. Cz. L.) Ebből következik, hogy ha Isten jó (pozitív), az anyagnak szükségszerűen rossznak (negatívnak) kell len­nie. Az anyagi világ tehát rossz, következésképpen a dimen­zió, amelyben élünk, nem más, mint a pokol. Cathie száma­data ezt is jól alátámasztja: a 144000 szögperc/s sebesség­gel haladó fény 6,66-szor kerüli meg a Földet egy másod­perc alatt. Mindez megerősíti, hogy világunk, az anyagi vi­lág, és minden, ami itt található, gonosz. A 666 maga a ‘vad­állat’ (a fenevad), amelyre a Jelenések Könyvében talál­tunk utalást. Ez azt jelenti, hogy a test (az élvezetek, a bál­ványok, a jelképek, az aranyborjú, a pénz-fétis, a gazdagság és a hatalom imádata - Cz. L.) maga az ördög, a ‘vadállat’, a 666, ugyanakkor Isten a Lélek, a Fény, lásd: 144.000.”

 

„Az ítélet három angyala

Az első harsány hangon kiáltotta: ‘Féljétek Istent s dicsőít­sétek, mert eljött ítéletének órája. Imádjátok hát Őt: az ég, a Föld, a tenger és a vízforrások alkotóját!’ Egy másik an­gyal követte, aki így kiáltott: ‘Összedőlt, összedőlt a nagy Babilon (amely nyilvánvalóan az USA soknyelvű hamis demokrá­ciájára, s az álliberális világhatalom képtelenül üres, feslett, mul­ti­kultúrájára utal), mely paráznaságának tüzes borával ittas­sá tett minden nemzetet.’ Egy harmadik angyal követte ő­ket. Harsány hangon kiáltotta az is: ‘Aki imádja a vadál­latot és szobrát, aki viseli a jelét homlokán vagy kezén, az is inni fog Isten tüzes borából, melyet színtisztán töltött ha­ragjának kelyhébe. Tűz és kénkő fogja kínozni a szent an­gya­lok és a Bárány színe előtt. Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké. Nem lesz nyugalma sem éjjel, sem nappal, mert imádta a vadállatot és szobrát, és viselte jelének nevét (a 666-ot). Ez az alapja a szentek állhatatosságának, akik kitartanak Isten parancsai és Jézus hite mellett. (...)” Aki tehát a homlokán hordja az ördög számjelét, és a bőre alatt a tes­té­ben a pénz mikrochipjét, az mindörökre elkárhozik. Szózatot hallottam az égből: ‘Jegyezd föl: Mostantól boldogok a hol­tak, akik az Úrban halnak meg. Így van, mondja a Lélek: pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket.” (Jel. 14, 6-13.)

 

Majd jött a hét angyal, hogy kiborítsa Isten haragjának a hét csészéjét.

Szállunk alá a poklokra

 

„A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz” szól a Máriás Papi Moz­galom Kék Könyvében, a Szent Szűz:

 

„Miként Jeruzsálemben is megölték a prófétákat, miként (...) visszautasították, meggyalázták, és elítélték magának az Is­­tennek Fiát, a századok óta megígért és hirdetett Messi­ást, úgy akadályozzák meg igen gyakran ma az Egyházban, Isten új Izraelében hallgatással s elutasítással Édesanyá­tok­nak, ez utolsó idők prófétájának mentésre irányuló tö­rek­véseit. Oly’ sokféleképpen szóltam, de a szavaimat nem hallgatták meg. Kétségbe vonták rendkívüli beavatkozásai­mat is. Te új Jeruzsálem, Jézus egyháza, Isten igazi Izraele! Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, miként a tyúk összegyűjti csibéit... Bárcsak megismerted volna békességed napjait! De most nagy szenvedések következnek rád. Megráz a vihar és az orkán szele, nem marad kő kövön sem abból a nagy műből, amelyet az emberi kevélység alkotott.”

(Jeruzsálem, 1982. március 5.)

 

„Elérkezett az idő, amikor az Egyháznak és az egész világ­nak dicsőítenie kell Szeplőtelen Szívemet. (...) Szeplőtelen Szívem válik biztos győzelmem jelévé a nagy harcban, amely a mérhetetlen nagy vörös sárkány (ez itt a kommunizmus jel­képe - Cz. L.) követői és a napba öltözött Asszony követői kö­zött dúl. Ebben a félelmetes harcban kiemelkedik a tenger­ből, a Sárkány segítségére sietve egy párduchoz hasonló vad­állat. Ha a vörös sárkány a marxista ateizmus, akkor afekete vadállat maga a szabadkőművesség. A Sárkány meg­mu­tatkozik hatalma teljében, a fekete vadállat viszont a ho­mály­ban ténykedik - elrejtőzik, mindenhová titokban hatol be. Medvelába és oroszlánszája van, mert mindenhol csak ra­vaszsággal és a tömegtájékoztatás eszközeivel, vagyis ha­mis propagandával dolgozik. A hét fej a szabadkőművesség különböző páholyait jelenti, amelyek mindenütt alattomos és veszélyes módon működnek együtt. A fekete vadállatnak tíz szar­va van. Szarvain a tíz korona az uralom és a király­ság jele. Tíz szarvával uralkodik és kormányoz a szabadkő­művesség az egész világon. (...) A fekete vadállat, vagyis a szabadkőművesség célja az alattomos, de szívós harc, hogy a lelkeket eltérítse arról az útról, melyet az Atya és a Fiú jelölt ki, és a Szentlélek ajándékai világítanak meg. Amíg a vörös sárkány azon munkálkodik, hogy az emberiség ne tö­rődjék Istenével, hogy tagadja meg Őt, és ezért terjeszti az ateizmus (istentelenség) tévedését, addig a szabadkőműves­ség célja nem az, hogy tagadják meg az Istent, hanem, hogy káromolják Őt! A vadállat azért nyitja ki száját, hogy káro­molja az Istent, káromolja nevét, az eget és minden lakóját. Legnagyobb káromlása az, hogy megtagadja az egyedül Is­ten­nek járó tiszteletet, hogy azt a teremtményeknek és ma­gá­nak a Sátánnak adja meg.

 

Jelenleg ezért terjedhetnek a szabadkőművesség romlott te­vékenysége nyomán mindenhol a fekete misék, a Sátán kul­tusza. A szabadkőművesség ezen felül minden eszközzel ar­ra törekszik, hogy megakadályozza a lelkek üdvözülését és meghiúsítsa Jézus Krisztus művét, a megváltást. Hogy­ha az Úr egykor tíz parancsolatban közölte törvényét, a sza­bad­kő­művesség most tíz szarvának hatalmával mindenhol olyan törvényt terjeszt, amely szemben áll az Isten törvényé­vel. (...) A hét erénnyel, az isteni és a sarkalatos erényekkel szem­ben, amelyek az isteni kegyelembe merült élet gyümöl­csei; - a szabadkőművesség a hét fő bűnt terjeszti, melyek a meg­rögzötten halálos bűnben töltött élet (hamis) gyümölcsei. (...) Aki a hét fő bűn áldozata lett, azt fokozatosan ráveszi, hogy hagyjon fel a tisztelettel, ami egyedül Istennek jár és azt ha­mis istenségeknek adja meg. Ezek nem mások, mint főbűnök megtestesítői. Ez szörnyű káromlás!

 

Ezért is áll a vadállat minden fején egy-egy istenkáromló név. Minden egyes páholynak az a feladata, hogy egy más­fajta istenséget imádtasson. (...) A szabadkőműves páholyok feladata, hogy ma nagy csalárdsággal mindenhol rászedjék az embereket, vessék meg Isten szent törvényét, helyezked­jenek szembe a tízparancsolattal, hogy elvonják attól a tisz­telettől őket, ami egyedül Istennek jár, hogy helyette hamis bálványokat tiszteljenek - ugyanúgy. Eme bálványokat egyre több ember magasztalja és imádja: az értelmet, a testet, a pénzt, a széthúzást, a hatalmat, az erőszakot és az élveze­tet. Így kerülnek a lelkek sötét rabszolgaságába a gonosz­ságnak, a bűnnek, haláluk után Isten ítéletekor pedig az ö­rök tűz tavába, a pokolba.” (Milánó, 1989. június 3.)

 

„Mint Édesanyátok, mindenekelőtt figyelmeztetni kívánta­lak benneteket arra a nagy veszélyre, mely ma az Egyház­at a sok ördögi támadás részéről fenyegeti, s annak elpusz­tí­tá­sára törekszik. Ennek a végrehajtására emelkedik ki a szá­raz­földből egy vadállat, mely bárányéhoz hasonló két szar­vat visel és a tengerből jövő fekete vadállat segítségére siet. (A bárány a Szentírásban mindig az áldozat jelképe. (...) A Kálvárián Jézus önmagát áldozza fel az emberek üdvös­sé­géért. Ő maga lesz húsvétunk, Isten igaz Báránya, aki elve­szi a világ bűneit.) A vadállat két, a bárányéhoz hasonló szar­vat visel a fején. Az áldozat jelképéhez szorosan kapcso­lódik a papság szimbóluma: a két szarv. (A főpap két szarv­val ékesített süveget hordott az Ószövetség idején. Az Egy­ház püspökei kétszarvú mitrát viselnek papságuk teljessé­gének jeléül.) A párduchoz hasonló fekete vadállat a sza­badkőművességet jelképezi, a bárányhoz hasonló kétszarvú vadállat pedig az Egyház belsejébe beszivárgott szabadkő­művességet jelzi, vagyis az egyházi szabadkőművességet, a­mely főként a főpapság között terjedt el.

 

Amikor Fatimában azt jövendöltem nektek, hogy a Sátán be­ha­tol az Egyházba, azt adtam tudtotokra, hogy a sza­bad­kőművesség beszivárog az Egyház belsejébe. Ha a sza­badkő­művesség szándéka vesztükbe vinni a lelkeket, rá is beszél­ve őket a hamis istenség kultuszára, akkor az egyházi sza­badkőművesség célja Krisztus és Egyházának tönkretétele, új bálványt, vagyis hamis Krisztust és hamis Egyházat al­kotva. Ezért törekszik az egyházi szabadkőművesség elho­mályosítani Jézus isteni Szavát (Jézus: maga a megtestesült Ige) ‘természetes’ ésszel érthető magyarázatokkal; megkísér­li, hogy érthetőbbé, elfogadhatóbbá tegye, megfossza min­den természetfeletti tartalmától. Így terjednek tévedések a katolikus Egyház minden területén. Emiatt ma sokan eltá­volodnak az igaz hittől, beteljesítve a jövendölést, melyet Fatimában adtam nektek: eljön az idő, amikor sokan elve­szí­tik az igaz hitet. Az egyházi szabadkőművesség csalárd és ördögi módon azon mesterkedik, hogy mindenkit a hit el­hagyására vigyen. (...)

Az egyházi szabadkőművesség célja igazolni a bűnt, hogy azt ne úgy mutassák be, mint valami rosszat, hanem mint értéket és jót. Ezért azt tanácsolják az embereknek, hogy kövessék el a bűnt, mint természetes igényük kielégítésének egy módját. Gyökerében pusztítják ki azt, amiből még bűn­bánat fakadhatna és azt mondják, nem kell többé meggyón­ni azt. Ennek az átkozott rákbetegségnek veszedelmes gyü­mölcse már az egész Egyházban elterjedt, s azt eredményez­te, hogy az egyéni gyónás mindenhol csökkent. Ráveszik a lelkeket, hogy éljenek bűnben, visszautasítva az Életet, ame­lyet Jézus hozott nekünk. (...) Miután a bárányhoz hasonló kétszarvú vadállat tönkretette a történelmi Krisztust, arra törekszik, hogy a misztikus (titokzatos) Krisztust, az Egyhá­zat is lerombolja. Az Egyház igazság, mert egyedül őreá bíz­ta Jézus, hogy őrizze épségben az egész hitletéteményt. Ez tulajdonképpen a hierarchikus (a rangsor szerint felépülő) Egyház feladata, azaz a pápáé és a vele egységet alkotó püspököké. Az egyházi szabadkőművesség ezt a tényt a ha­mis egyházi egységgel akarja megrendíteni, mely valameny­nyi keresztény egyház elfogadásához vezet, azt állítva, hogy mindegyik birtokolja az igazság egy részét. Ápolja egy álta­lános egyház (értsd: szabadkőműves egyenvallás, „ökumenikus termé­szet­vallás”, amely a „Világegyetem Nagy Építőmestere” imá­da­tára alapul) alapításának tervét, ami valamennyi keresz­tény felekezet, köztük a katolikus Egyház egybeolvadásából alakulna.” (Como, 1989. június 13.)

 

„Harcoljatok velem, kicsi fiaim, a Sárkány ellen, amely az egész emberiséget Isten ellen lázítja! Harcoljatok velem, ki­csi fiaim, a fekete vadállat, a szabadkőművesség ellen, mely a lelkeket vesztükbe akarja vinni! Harcoljatok velem, kicsi fiaim, a bárányhoz hasonló vadállat, az egyházi élet belsejé­be beszivárgott szabadkőművesség ellen, amely Krisztust és Egy­házát akarja tönkretenni! (...)

 

Új bálványt akar felállítani, vagyis hamis Krisztust, hamis Egy­házat. Az egyházi szabadkőművesség parancsokat és hatalmat kap a különböző szabadkőműves páholyoktól és azon dolgozik, hogy titokban mindenkit rávegyen ezekkel a titkos szektákkal való együttműködésre. Ezért is kecsegteti a nagyra törőket a gyors karrier kilátásával; elhalmozza ja­vakkal a pénzéheseket; segíti tagjait, hogy elsőként fogla­l­ják el a legfontosabb állásokat, miközben alattomosan, de igen határozottan kirekeszti mindazokat, akik nem hajlan­dók tervét támogatni. A bárányhoz hasonló vadállat az első vadállat színe előtt annak minden hatalmát gyakorolja, a Földet és lakóit az első vadállat imádására kényszeríti. (...) Tehát Istent fölcseréli egy hatalmas, erős, uralkodó Bál­vánnyal. Olyan bálvánnyal, amely halálba juttatja mindazo­kat, akik nem imádják a vadállat szobrát. Olyan hatalmas és uralkodó bálvánnyal, mely elrendeli, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, szabadnak és szolgának jelöljék meg a jobb karját vagy homlokát, és senki se adhasson vagy ve­hessen, ha nem viseli a vadállat jelét, vagyis nevét vagy szá­mát. (...) De mi a neve? A Jelenések Könyvének 13. feje­ze­tében ez van leírva: „Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat számát, mert embernek a neve. A szá­ma: 666. (Hatszázhatvanhat.) A megvilágosított emberi értelemmel a 666-os számból sikerül megfejteni egy ember nevét. Ez az ember, akit a szám jelez: az Antikrisztus.

 

• A 666-os szám egyszer megadva a 666. évet jelenti. Ebben a történelmi időszakban az Antikrisztus az Iszlám jelensé­gen keresztül mutatkozik, amely egyenesen tagadja a Szent­háromság titkát és Krisztus Urunk istenségét. (...)

 

• A 666-os szám kétszer megadva az 1332. évet jelenti. Ebben az időszakban az Antikrisztus gyökeres támadás­sal jelentkezik az Isten igéjébe vetett hit ellen. Filozófusok jelennek meg, akik a tudománynak (vagy ‘a gnózisnak’ - Cz. L.) kizárólagos értéket kezdenek tulajdonítani, és később az értelemnek is, ami lassanként odavezet, hogy az igaz­ság egyetlen ismertetőjele csak az emberi értelem lesz. (...) A protestánsok szabadon olvashatják, értelmezhetik a Szent­írást a saját, egyéni elgondolásuk szerint. Így teszik tönkre az Isten igéjébe vetett hitet. Az Antikrisztus mun­kája ebben a korszakban az Egyház megosztása, számos új keresztény felekezet sorozatos alapítása volt. (...)

 

• A 666 háromszor véve az 1998-as évet fejezi ki. E tör­té­nelmi korban a szabadkőművesség az egyházi szabad­kő­mű­vesség segítségével valóra akarja váltani feltett szán­dé­kát: bálványt akar alkotni és odaállítani Krisztus és az Egyház helyére. Hamis Krisztust és hamis Egyházat. (...) Ezért az első vadállat tiszteletére készült, s a Föld minden lakója által imádandó szobor az Antikrisztus szobra, a­mely címével és nevével jelöli meg mindazokat, akik venni vagy eladni akarnak. (Ez ‘a szobor’ a hatalom és a gazdagság jelképe, az amerikai dollár a piramissal, benne a Nagy Testvér ‘mindent látó’ szemével, a párhuzamos vonalakkal – a WTC-tornyokkal - és egyéb sza­badkőműves szimbólumokkal. A pénz az Antikrisztus ‘szobra’; amely előbb-utóbb a bőr alá ültetett mik­rochip lesz: ‘bankkártya’ a megjelölt emberek homlokán, és a jobb karján. - Cz. L.)

 

Így érkeztek majd el a megtisztulás, a nagy megpróbáltatás és a hitelhagyás csúcsára. A hitelhagyás akkor már általá­nos lesz, mert majdnem mindenki követi a hamis Krisztust s a hamis Egyházat. Akkor tárul ki a kapu, hogy megjelenjék az ember, illetve maga az Antikrisztus! Látjátok kedves fia­im, ezért kívántam megvilágosítani a Jelenések Könyvének azokat a lapjait, amelyek a ti időtökre vonatkoznak! Hogy fel­készüljetek velem a nagy harc legfájdalmasabb és legdön­tőbb szakaszára, ami égi Édesanyátok és a gonoszság fel­sza­badult erői közt dúl. Bátorság! Legyetek erősek, kicsi gyer­mekeim! A ti dolgotok ezekben a nehéz esztendőkben az, hogy hűségesek maradjatok Krisztushoz és az Egyház­hoz. Viseljétek el az ellenségeskedést, a küzdelmet, az ül­döz­te­tést! Legyetek értékes tagjai a kisded nyájnak, amely­nek feladata, hogy harcoljon és végül győzzön az Antikrisz­tus hatalmas ereje fölött.” (Milánó, 1989. június 17.)

 

„Engedjétek meg, hogy anyai pecsétemmel megjelöljelek. Ez az az idő, amikor a Krisztussal szembenállók követőit kar­ju­kon és homlokukon megjelölik. A homlokon és a karon lé­vő jel a teljes függést fejezi ki azoktól, akiktől ez a jel szár­mazik. A jel Krisztus ellenségére, vagyis az Antikrisztusra utal. Emberre nyomott jele azt fejezi ki, hogy a megjelölt sze­mély teljesen annak a csapatához tartozik, aki ellensége Krisztusnak, és harcol az Ő isteni, királyi uralma ellen.

 

A jelet a homlokra és a karra nyomják. A homlok az érte­lem­re utal, mert az agy az emberi elme székhelye. A kar az emberi tevékenységet jelenti, mert az ember a kezével mun­kál­kodik és dolgozik. Aki engedi, hogy a homlokán megje­löljék, azt ráveszik, hogy fogadja el a napjainkban egyre ter­jedő és hirdetett istentagadás tanát, Isten törvényének elvetését, vagyis az istentelenséget. (...)

 

Aki megengedi, hogy a karján megjelöljék, arra kényszerül, hogy önállóan és Istentől függetlenül tevékenykedjék, igye­kezetét csak az anyagi és földi jólétre állítsa be. Ezzel ki­vonja cselekedeteit az Atya tervéből, aki meg akarja tartani őt isteni gondviselésével. Kivonja a Fiú szeretetéből, aki az emberi fáradozást megváltásának értékes eszközévé teszi. Kivonja a Szentlélek hatalmából, aki mindenhol a teremt­mények belső megújítására törekszik. Akit karján jelöltek meg, az csak önmagáért dolgozik, anyagi javakat gyűjt, a pénzt isteníti és az áldozatává lesz a materializmusnak. Akit a karján jelöltek meg, az csak saját érzékei kielégí­té­sére törekszik, keresi a jólétet és a kedvtelést. Keresi min­den szenvedélyének, elsősorban tisztátalan kívánságainak kielégítését, így válik a gyönyörhajhászás áldozatává. Akit a karján jelöltek meg, az a saját énjét teszi minden tevé­keny­sége középpontjává. A többi embert csak használati tárgynak tekinti, saját hasznára zsákmányolja ki őket. Így lesznek ők a féktelen önzés és a szeretetlenség áldozatává. Ha Ellenfelem minden követőjét pecsétjével jelöli meg, akkor elérkezett az idő, hogy én, égi Vezéretek is megjelöljem édes­anyai pecsétemmel mindazokat, akik Szeplőtelen Szívem­nek szentelték magukat, és seregemet képezik. Homlokotok­ra nyomom pecsétemet Fiam, Jézus keresztje legszentebb jelével. Így nyitom meg az emberi értelmet Jézus isteni igé­jének a befogadására, hogy azt megszeresse, és aszerint is éljen. (...) Homlokukon az istenkáromlás pecsétjével megje­löl­tekkel szembeállítom Krisztus keresztjével megjelölt fiai­mat. Azután minden cselekedeteteket a Szentháromság tö­ké­letes megdicsőítésére irányítom. Ezért nyomom homloko­tokra pecsétemet, amely az Atya, a Fiú és a Szentlélek jele. (...) Kedves fiaim! Ezen a nagy napon, amikor szeretettel ve­szitek körül a bölcsőmet, és égi Édesanyátok földi megszüle­tését ünneplitek, engedjétek mindannyian, hogy megjelölje­lek benneteket az anyai pecsétemmel homlokotokon és ka­rotokon.” (Como, 1989. szeptember 8.)

„A nagy megpróbáltatás órájában a mennyország egyesülni fog a földdel. Ez addig a pillanatig tart, amíg meg nem nyí­lik a fényes kapu, hogy a világra bocsássa a dicsőségben visszatérő Krisztust, aki megalapítja országát, melyben tö­ké­letesen teljesítik az isteni Akaratot (ez az Aranykor ígérete), amint a mennyben, úgy a földön is. A nagy megpróbáltatás elérkezett országotok számára. Aggódó és fájdalmas Édes-anyaként hányszor is akartam hívni a gyermekeimet, hogy járjanak az Úrhoz visszavezető úton, a megtérés útján. Nem hallgattatok rám. Csak folytattátok az utatokat, visszauta­sítván az Istent és szeretetének törvényét. Egyre jobban el­sza­porodtak a tisztátalanság bűnei; - az erkölcstelenség úgy kiáradt, mint a tenger és mindent beborított. Jogosnak tartják a homoszexualitás természetellenes, tisztátalan bű­nét, általánossá vált az élet keletkezését megakadályozó esz­közök alkalmazása, sőt, hazátok minden részében elter­jedt a magzatölés, az ártatlan gyermekek meggyilkolása, mely bosszúért kiált az Isten színe előtt. Elérkezett immár az isteni igazságosság és nagy irgalmasság ideje. Megisme­ritek a gyengeség és a szegénység óráját, a szenvedés és a vereség óráját, a nagy büntetés megtisztító óráját. A nagy megpróbáltatás elérkezett Egyházatok számára is. Szün­te­lenül terjednek azok a bűnök, amelyek a hit elvesztéséhez vezettek. Figyelmetlen volt sok pásztor, nem őrködtek, és hány báránybőrbe öltözött ragadozó farkasnak engedték meg, hogy a nyáj közé behatoljon, hogy rendetlenséget és rom­lást hozzon. Mily’ nagy a ti felelősségetek, Isten szent Egy­házának pásztorai! (...) A nagy megpróbáltatás valóban elérkezett az egész emberiség számára. Nemsokára bekövet­kezik az a büntetés, melyet Fatimában jövendöltem meg. Ez képezi a titoknak azt a részét, amelyet még nem hoztak nyil­vánosságra. Elérkezett a világra az isteni igazságosság nagy pillanata. (...)

 

Arra vagytok kiválasztva, hogy bátran küzdjetek annak ereje ellen, aki szembehelyezkedik Krisztussal. A segítsége­tek­kel nyerhetem el végül a legnagyobb győzelmemet. (...) Így vesztek részt anyai tervemben, amely abból áll, hogy elő-készítsem a szíveket és lelkeket az Úr fogadására, aki eljön. (...) A teljes Szentháromság választott ki arra, hogy Anyja legyek az Igének, aki szűzi méhemben testesült meg, és így ajándékoztam nektek Fiamat, Jézust. Az első eljövetele kö­zé­tek szegénységben, alázatban és szenvedésben történt, mert Jézus magára akarta ölteni emberi természetünk hatá­rait, természetünk nyomorúságát és gyengeségét is. Anyai mun­kálkodásom akkor csendben, imádságban, rejtekben és alázatban ment végbe. A teljes Szentháromság kiválasztott, hogy a második ádvent Anyja legyek, és így anyai feladatom az, hogy felkészítsem az Egyházat és az egész emberiséget Jézus fogadására, aki dicsőségben tér vissza hozzátok.

 

E második eljövetele istenségének fényében történik, mert Jézus az ég felhőin tér vissza hozzátok, királysága ragyo­gásában, és hatalma alá veti a Föld népeit és nemzeteit, és ellenségét (a Sátánt - Cz. L.) mindent átfogó uralmának trón­ja alá kényszeríti. E végső időkben anyai munkálkodásom így nyíltan és egyre erőteljesebben történik, fényem felra­gyog a Föld minden táján. (Pl. Medjugorjében is.) Szeretetem or­szága az út, amelyet a szívekben és a lelkekben megala­pozok. Ez készíti elő Krisztus dicsőséges országát. Szeplő­telen Szívem diadala egybeesik Jézus dicsőséges második eljövetelével, aki majd mindent megújít. Hallgassatok hát most mindannyian a hangomra, és siessetek szűzi szépsé­gem szeplőtelen fénye felé, a Jézus isteni ragyogásával tör­ténő találkozásra. Tárjátok ki szíveteket a reménységre. Kö­zel van Krisztus második eljövetele. A jelen időkben tűnnek fel azok a jelek, amelyeket Ő maga ad nektek, hogy felké­szítsen fogadására. (Dallas, 1990. nov. 1., Malvern, 1990. nov. 15., Sao Paolo, 1990. dec. 8.)

 

A klónozott madonna fia

 

A napokban a tundrán tökéletes épségben megkövesedett mamut­bébi tetemet találtak, amelyből megpróbálnak sértetlen sejteket is ki­nyerni, hogy abból „előállítsák” a kihalt mamut-faj első klónját.

Dolly bárány után – mamutbébi.

Aztán meg…

 

A Szent Grál és a Világállam

Próbáljuk meg kibogozni, hogy a keresztbe-kasul összegabalyo­dó, okkult szá­lak­ból font templomos-szabadkőműves „történelmi cse­lek­­mény” - pontosabban történelmünk talányosan önkényes nar­ra­tí­vája – valójában mit is vár el, mit is remél a Szent Grál meg­ta­lá­lá­sá­tól? A határozott válasz megdöbbentő: az évszázadokkal, netán évezredekkel ezelőtt „előre ­gyár­tott” luciferi világuralmi terv (mastermind = épí­té­si tervrajz) megvalósí­tá­sá­nak tökéletes, utóla­gos legitimációját. Olyan erős legitimációját, mellyel szemben még a legbigottabb, legfelkészültebb keresztények sem ellenkezhetnek to­vább. Olyan „duplafenekű”, sátáni terv legitimációjáról van szó, amely akitalált (fiktív) transzcendens, „isteni eredetű vérvo­nal” fel­hasz­ná­lá­sával nagyon is földi, egyközpontú, cent­ra­li­zált perszonálúnió; formálisan szövetségi rend­­sze­rű, ámde egyszemélyi irányítású világállam (a globális világcsá­szár­ság) létrehozását alapozza meg, az Ég és a Föld, Isten és a Ki­rály, a Mennyország és a Glóbusz látszategyesítése, egy­­be­­ol­vasztása révén. Ugyanis, hogyha a Világállamra Isten is „áldá­sát ad­­ja”, amikor a ‘saját vérét’, egyszülött Fiát ülteti annak trón­jára, akkor nincs többé apelláta. Kézenfekvő tehát „az ötlet”, hogy a Szent Grált, Jé­zus Krisztus szent vérét rettenetes sá­táni cél­ra akarják felhasználni, amennyiben leg­alább egy cseppjét si­kerül megtalálni. A Szent Grál ugyanis Jézus Krisztus „vérvo­nala”. S a tudomány mai technikai szintjén már képesek vagyunk arra, hogy akár egyetlen genetikailag sértetlen sejtjéből reprodu­kál­junk bár­milyen bonyolult élőlényt: egy bárányt, egy mamutbé­bit – vagy…

 

A „deszposzüni” – királyi dinasztiák

Egy dolog, hogy az úgynevezett "deszposzüni" (egyes mai királyi) dinasztiák tagjai, leszármazottai mit hisznek eredetükről, vér­vo­na­lukról, történelmi önazonosságukról – ami talán „királyi levél­tá­ri tény”! -; ám egészen más dolog, hogy ez a „hitük” valós, meg­ala­pozott, vagy sem. A Habsburg-Lotharingiai, az Anjou és a Wind­­­sor (Guelphs vagy Stuart), és talán a Bourbon uralkodó di­nasz­tiák ma élő utódai – legalábbis családi levéltáruk „titkos do­ku­mentu­mai” a­lapján - az ún. "Halászkirályok", másként a vizigót Me­ro­ving-di­nasz­tia (Dagobert meggyilkolt vagy elveszett fia, Sigis­bert) le­származottjának tartják magukat, mely „ősök” - a kathar ős­­hit alapján is - Jézus Krisztus vérszerinti utódainak tekintet­ték ma­gu­kat. És „van még” a 13 illuminátus vérvonal, Dávid „utódai”)…

 

Krisztus utolsó megkísértése

Az okkult templomos-szabadkőműves legendárium szerint a Sion Rendet – mely talán a Jeruzsálemi Szent (Salamon) Templom tit­ka­inak, esetleg magának a Szent Sírnak az egyetlen „legitim” őrző­je (vö. „az Őrzők”!) - eleve azzal a céllal hozták létre, hogy Jézus Krisztus vérvonalát, a Szent Grált a történelem viharaitól mind­vé­gig megőrizzék, hogy a Világ Ura majd a teljes ismeretlenségből váratlanul királyként léphessen elő, amint az idő elérkezik, hogy be­teljesítse evilági küldetését. Jézus Krisztus családja a "deszpo­szü­ni", amelybe állítólagos utódai és "oldalági" családtagjai egy­for­­mán, "egyenrangúan" beletartoznak. E templomos (vö. „Sion Böl­csei”) narratíva szerint Jézusnak József apja "első" házassá­gából származó, sőt, Máriától, édesanyjától "származó" testvérei is vol­tak (vö. Igaz Jakab), majd a testvéreinek is lett saját családjuk, mi több - lásd: Júdás evangéliuma -: maga, Jézus sem halt meg a ke­resztfán, ha­nem arról élve leszállva, rettenetes sebeiből fel­gyó­gyulva családot alapított Mári­a Mag­dolnával, aki azután (Jé­zus) gyerekeivel együtt Dél-Francia­or­szágba (Languedocba) költö­zött, s ott élt haláláig. A Halászkirályok - a Mero­vin­gok - állítólag Jézus második fiától, Józsuétól (Josephes) származ­tak. (Jézus Jé­zus ne­vű első fiát fiatalon meggyilkolták. A Sára nevű leánytest­vér „sorsa” nem ismert.) Minde­zek­hez hozzáteszem még Mar­tin Scorsese "Krisztus utolsó megkí­sér­­tése" című, okkult filmjét is, amely híven leképezi a temp­lo­mos-szabadkőműves ta­no­kat, amikor Jézus „halála utáni” életét „halála előtti” haláltusa-lá­to­másként, kvázi „utolsó megkísértésként” mu­tat­ja be. Természe­te­sen a katoli­kus dogmatika szerint Jézusnak sem vérszerinti test­vé­rei, sem gyermekei nem voltak. Az Újszövetségben található né­mely utalás Jézus testvéreire (pl. Jakab), az ún. apokrif evangéliu­mok­ban (vö. Holt-tengeri, qumráni tekercsek, a Nag Hammadiban ta­lált doku­mentumok, például: Fülöp és Tamás evangéliuma) pe­dig olvashatók meg­­jegyzések Jézus és Má­ria Mag­dolna kap­cso­latáról. A National Ge­ographic által ismertetett „Júdás evangéli­uma” irat ténylegesen létezik, a tartalma azonban nyilvánvalóan szándékos, aljas történelemhamisítás.

 

A Sátán klónozott „vérvonala”

Szerény „magánvéleményem” – mi több, erős hitem! - szerint Jé­zus Krisz­tus meghalt a keresztfán, hogy megváltson minket a bűneinktől. Ettől függetlenül lehetett "ol­dal­ági" családja, ami mit sem változtat az Ő isteni (transzcendens, tehát örök, és nem evilági) származásán, a megváltás isteni tervén és tényén. Még ha lennének is vér szerint leszármazott "rokonai", ez a kvázi-rokon­ság nem jogosíthat fel senkit arra, hogy Isten Fia küldetését kvázi el­tulajdonítva, a megváltó Krisztust majmolva, „isteni” álruhában pi­piskedve, „égből küldött földi királyként” a globalista-imperia­lista Vi­lágállam trónjára üljön. Mindez szerintem templomos-sza­bad­kőműves áfium, hogy a keresztényeket az Antikrisztus híveivé ma­nipulálják, előkészítendő az orwelli rémállam bevezetését.

 

Klónoznak egy nőt, aki majd megszüli a saját hasonmását, s az a Sátán fattyát, az Antikrisztust. Idézetek az ‘Emberek fény­­másolá­sa vagy terápiás klónozás?’ című internetes hozzászólásokból:

 

„Amikor az ember technikailag és tudományosan már elérte azt a magasságot, hogy képes beavatkozni a természet rend­­jé­be, akkor és ott megálljt kell parancsolni! Egyetlen-egy em­bernek sincs és nem is lehet felhatalmazása, hogy a földi életfolyamatokat manipulálja!” A Sátán, a sátánista tu­do­­mány viszont azt ‘hiszi’, hogy neki erre ‘van’ felhatalmazása. Sőt, bele kell avatkoznia a genetikus folyamatokba, ha el akarja érni, hogy ‘földi’ anya a méhében hordja ki a Sátán fattyát, az An­tikrisztust. Ez a földi anya csakis egy klónozott nő lehet; mert a ter­mészetes, Istennek tetsző módon fogant anya isteni lélekkel rendelkezik, s a személyisége így nem lehet képes és nem lehet al­kalmas ‘a sá­tán­fattyú’ kihordására. A Sátán tehát „a magasan fej­lett emberi tudo­mányt” és technikát is a saját szolgálatába állítja, hogy keresztül­húz­­za a megváltás isteni tervét. Ez is azon kitünte­tett pillanatok közé tartozik, amikor valamennyien megérthetjük, miért is volt ti­los ‘az első emberpárnak’ gyümölcsöt ennie a Tudás Fájáról!

 

Az igazság pillanata

Szó szerint eljött hát az igazság pillanata. Újabb netes idézet:

„Sem a világról alkotott képembe, sem a hitvallásomba nem fér bele a klónozás semmilyen formája. Nem tudom elhinni, hogy egy hithű vallásos ember - bármely világvalláshoz is tar­­­tozik - képes lehet elfogadni a klónozást, és hogy az nem sérti emberi méltóságát, Isten-hitét!”

 

Lucifer liberális jachtja

Valahol a Földközi-tengeren évek óta cirkál egy hajó, mely való­sá­gos ‘területenkívüli úszó la­bo­ratórium’, afféle biológiai és etikai „vámszabad-terület” - a Sátán jachtja! -, s fedélzetén egy dúsgaz­dag, őrült olasz professzor senkitől sem za­var­tatva végzi genetikai kí­sérleteit, melyekkel gyakorlatilag Hitler és Mengele nyomdokain halad. Valakik gátlástalanul szpon­­zo­rál­ják, az olasz és nem­zet­kö­zi hatóságok pedig hagyják háborítat­la­nul tevékenykedni, bár­mer­­re is járjon, mintha bizony az emberiség szebb jövőjén, kvázi mind­nyájunk javára munkálkodna.

 

Emberek fénymásolása szerveik kinyeréséért

„Antinori egy klónozott emberi embrió fényképét akarja be­mu­tat­ni.” A név - nomen est omen - meghatároz, mi több, bal­jós elő­jel. Ez a baljós név magában hordozza az ‘Anti’-előtagot, ami - idézem az ‘Idegen szavak’ szótárából -: ‘valamivel való ellenté­tes­sé­get, szembenállást’ jelent. ‘Nória’ pedig: ‘serleg vagy puttony’ je­len­téssel bír, ami utalhat a Szent Grálra, a kehelyre, amelyben a templomos-szabadkőműves legendárium szerint Arimatheai Jó­zsef a keresztre feszített Jézus vérét fogta fel. Az Antinori-név így felvett, kitalált ‘gonoszul szakrális’ ómen lehet, melynek a kifej­tett jelentése: az ember, aki majd létrehozza, ‘megteremti’ a vallás­tör­téneti hibrid-gnómot, a léleknélküli emberlánya-szülte Fran­ken­steint; - vagyis azt a személyt, aki ugyan fizikailag (testi­leg-genetikusan) a Szent Grál ‘szent tartalmából’ lesz klónozva, de is­teni lélekkel nem rendelkezik, mert lelke üres helyére a Sátán lép, és megszületik „a Sátán fia”, az Antikrisztus.

 

„Az emberklónozást pártoló, ezzel sok vitát kiváltó olasz nő­gyógyász-szülészorvos, Severino Antinori klónozott emberi emb­rió fényképe nyilvánosságra hozatalát jelentette be hét­főn. A hétnapos klónozott embrióról készült fotó egy-két hó­na­pon belül látható lesz egy on-line szakfolyóiratban. Az 57 éves olasz orvos újólag síkraszállt az ember klónozá­sáért, és kijelentette: a bírálók állításaival ellentétben az em­ber kló­­no­­zása nem ostoba, nem is szörnyű eljárás, hanem nagy­sze­rű lehetőség.” Az igazi kérdés az, hogy mire?! A ‘terápiás kló­no­zás’ - ami keresztény szemszögből nézve tömeg­gyil­kosság, u­gya­nis Ko­vács Pétert csak a veséjéért, Nagy Zol­tánt csak a májá­ért, má­so­kat más szer­veik ki­nyeréséért fogják „fénymásolni”, a „felesleges többi alkotórészből” pedig vélhetőleg kutya­tápot készí­tenek – le­het­séges ugyan, de az operatív gyógyászati költségek o­lyan maga­sak, hogy tömeges méretekben sohasem fog­ják alkal­maz­ni, beve­zetni. A fő cél igazából egyrészt megint csak a pro­fit, másrészt, hogy a dúsgazdag emberek, akikből a pénz­ügyi és a politikai ha­tal­­mi világelit ‘összeáll’, technikai úton, a pénzükkel válthassák meg „a halhatatlanságot”. Amit úgy képzelnek el, hogy - az agyuk ki­vételével, amelyben (tévesen) végső személyazonossá­gu­kat vé­lik megőrizni - az elhasználódó, ‘kiöregedő’ és hibás test­részeiket újra meg újra klónozott újakkal cserélik ki. Mintha csak az ember egy gép, egy autó lenne, folyamatosan csereszabatos al­katrészekkel. A világelit kvázi halhatatlanságának, uralma ‘végte­le­ní­tésének’ – így le­vált­­ha­tatlanságának - biztosítása jól beleillik a legnagyobb kísér­tés megvalósításának a koncepciójába, miszerint majd a klónozás­sal „előállított” Antikrisztust kiszolgáló ha­talmi világelit – s az udvartartás is - gyakorlatilag halha­tat­lan’ kvázi-klónok­ból fog állni. (Akiket ma biorobotoknak hí­vunk, s politikusi min­ta­példányaik például Bill Clinton és Hillary Clinton, akiket a meg­fe­le­lő vérvonalból kiválasztva – Bill állítólag balkézről Rockefeller-gyerek – eleve „világvezetőnek” programoz­tak, s (Cecil Rhodes ala­pítvány típusú iskolákban) neveltek ki, egy aprólékos precizitással megtervezett életprogram előírása és kí­mé­letlen megvalósítása ré­vén. A műemberek és a mű-Krisztus elő­állításának terve a Sátán legördögibb (szín)játéka, amelynek az ‘eljátszását’ meg­a­kadályozni mindannyiunk elemi, szent köteles­sége (lenne), beleértve a katoli­kus egyházat és a hívők százmillióit is, noha a legnagyobb felelős­ség vitathatatlanul a világvezető poli­tikusoké. A világban – a poli­ti­kában, a gazdaságban, a társadalmi lét minden szint­jén – expo­nen­ciálisan nő a ká­osz, aminek a most­már hamarosan bekövetke­ző köz­vet­len folyománya nem lehet más, mint egy olyan „karizma­tikus” világvezető „megtalálása”, aki­nek majd kezébe adnak min­den hatalmat, csakhogy továbbra is fenn­tartsa, átmentse a dege­ne­rált és kontraszelektált világelit ér­tel­metlen, csekély haté­kony­ságú rémuralmát. Az ókori Rómában épp így – a patríciusok köz­meg­egyezése alapján – alakult ki a cé­zári hatalom, a Haza Atyja titulus, a korlátlan hatalmú zsarnok in­tézménye, akit korra, nemre és rangra való tekintet nélkül, bár mél­tatlanul (vö. Caligula, Néró, stb.), kényszer alatt vagy önként, de is­tenként imádott az isten­adta nép minden tagja. Rómát az állandó hó­dítások tartották egy­ben és viszonylagos egyensúlyban, de a Föld Világállamnak már nem lesz kit-mit meghódítania. Ezért is gyors halálra van ítélve…

 

Kentaurok gyártása futószalagon

„Egy amerikai vállalat tegnap bejelentette: emberi embrió si­keres klónozását hajtotta végre. Ez tudományos áttörést je­lent, amiről az Advanced Cell Technology nevű, Massa­chu­setts állambeli biotechnológiai vállalat tudományos fejlesz­té­si alelnöke, Robert Lanza számolt be. Az ACT céljaitól füg­getlenül sokan - erkölcsi, valláserkölcsi kiindulópontból, és jo­gi szempontokat is hangoztatva - rendkívül aggályosnak tar­t­ják az emberi embrió klónozását, mert az mintegy ‘ugró­deszka’ lehet a kifejlett emberi lények ‘másolásához’, ‘több­szö­rözéséhez’.” Az embert ‘ember által kifejlesztett technológiá­val’ előállítani egyrészt súlyos visszaélés a megszerzett tudomány­­nyal, más­részt Isten akarata és rendelése ellen való cselekedet, i­szonyatos bűn. Ilyen tettet csak pogány, a gonosz lélek befolyása a­latt álló ember követhet el, hiszen aki hisz abban, hogy a halha­tat­lan lelkünket személyesen Istentől kaptuk, az tudja, hogy egy mesterséges lénybe (vö. Frankenstein, vagyis homunculus) Isten soha nem fogja a saját lelkét ‘beleoltani’, így a klónozott torzszü­lött lélek nélkül ‘születik’ meg, vagyis csak külsőre hasonlít emberi lényhez, valójában világrajövetele első pillanatától a Sátán ud­var­­tartásához tartozik. „A közeljövőben létrejöhetnek az első mes­terséges úton létrehozott emberi embriók - jelentette ki Pa­na­­jo­tisz Zavosz, ciprusi származású amerikai professzor, egy az emberi klónozásra szövetkezett nemzetközi orvoscso­port tagja. A tudós - aki az egyesült államokbeli Kentucky állam­beli Lexington Andrológiai Intézetének vezetője – hoz­zá­tette: ő és munkatársai még az idei év végén, vagy a jövő esztendő elején megpróbálkoznak az első sejtmagátvitellel. A kísér­let­ben tíz gyermektelen házaspár vesz majd részt, ön­kéntesen. Zavosz professzort nem készteti hátrálásra, hogy az Egye­sült Államok kongresszusa előtt két törvénytervezet is van, mely az emberi lények klónozásának tilalmát szor­gal­maz­za. Mint mondotta, a klónozási kísérletek nem az Egye­sült Álla­mok­ban, hanem más országokban, titkos labo­ratóriumok­ban folynak. Azt is elmondta: az emberi klónozá­son dolgozó orvosoknak már sikerült állati pete­sejtbe em­ber­től származó sejtmagot beültetni.” Tág tere nyílik tehát a mindenfajta szörny­szü­löt­tek ‘előállításának’; lesznek hát minden­fajta ‘öszvér-lények’, minden bizonnyal ‘kentaurok’ is. Aki netán a teljes ‘kínálatra’ kí­váncsi, olvassa el Jim Marrs ‘Titkos uralom’ cí­mű könyvének utol­só fejezeteit. ‘Az Anunnaki’-tól kezdődően, a­mely ‘érdekes módon’ az őskorban és az ókorban élt, művileg elő­állított félemberi lé­nyek, meglepően színes forgatagáról tudósít. Mik is lehettünk egykor, és mi­­vé le­szünk (újra) - mélyen elgondol­kodtató. „Az emberi lények klónozásának lényege: a tudósok mesterséges úton hozzák lét­re az embriót; a kísérletben részt vevő házaspár egyik tagjából kivesznek egy sejtmagot, melyet azután beültetnek egy olyan emberi petesejtbe, mely­nek már korábban eltávo­lí­tották a magját. (...) A normáli­s­nak nyilvánított embriót ez­után beültetik a gyermekre vá­gyó nő méhébe. Az így megszü­lető gyermek szinte tökéletes genetikai másolata lesz egyik vagy másik szülőjének. (...) Zavosz feltétlenül bízik az emberi szaporodásbiológiai orvos­lás területén 23 év alatt szerzett tu­dásában, tapasztalatai­ban. Véleménye szerint a legújabb technológiáknak s a meg­termékenyítés előtti és utáni igen kö­rültekintő vizsgálatok­nak köszönhetően képesek lesznek ‘normális’ embriókat lét­rehozni. ‘A rendelkezésünkre álló módszerekkel az emberi klónozásban sokkal jobban ki tud­juk szűrni a fogyatékossá­gokat, mint amennyire állati kló­no­zással foglalkozó mun­ka­társainknak sikerült’ – hangoz­tat­ta a ciprusi professzor.”

 

Czeizel Endre „lelkesedik”

Czeizel Endre egy reggeli televízió-műsorban azzal kezdte mondan­dóját, hogy „két teljesen különböző dologról” van szó. „A klón ha­son­mást jelent.A természet is csinál ‘klónokat’, ilyenek az egype­téjű ikrek. A mostani klónozásban arról van szó, hogy kiveszik a női petesejt magját, s beültetik a férfi valamelyik testi sejtjéből szár­mazó sejtmagot a petesejtbe. Anti­nori kí­sérletében meddő há­zaspárok vesznek részt - a fér­fi nem­ző­képtelen, és a testi sejtjét használják fel. Miután a testi sejt magját beültették a pe­tesejtbe, elektromos ingerrel indítják el a sejtosztódást, majd mind a 16 magzatkezdeményt beül­te­tik az asszony méhébe, aki kihordja és megszüli, tulajdon­képp férjének a hasonmását.” Antinorit zseniális szak­embernek tartja. Idegesítik azok a hírek, amelyek arról szólnak, hogy most új Hitlereket, Sztálinokat fognak előállítani, ami szerinte totális ba­rom­ság. Szerinte Hitler és Sztálin nem a génjei mi­att lett olyan, a­mi­lyen. Megemlített egy példát is. „Amerikai egype­té­jű férfi ikerpár egyik tag­ját Németországban nevelték fel a ‘30-as években, akiből kiváló náci lett – a másikuk Izraelben nőtt fel és dol­gozott egy kibuc­ban, s egy kicsit cionista volt. A géneknek nincs kö­zük ahhoz, hogy a szü­letés után valakinek a személyisége hogyan alakul, s milyen lesz a politikai, erkölcsi állásfoglalása. Ez mind a társadalmi, csa­ládi, kul­túrális tényezőktől (a szocializációtól) függ.” – állítja.Énszerintem Cze­i­zel Endre elfelejti, hogy az egypetéjű ikrek mindketten füg­get­len, ön­álló lel­ket kapnak Istentől, míg a klónozott ember nem kaphat lelket, hi­szen nem Isten akaratából, sőt, annak ellenére születik a Földre. Az ember személyiségét leginkább a lélek, az egyéniség szocializá­ciója, annak eredményessége vagy kudarca ha­tár­ozza meg. Hogyan szocializálódhat az, ami nincs?

 

Befejezésül Czeizel Endre elmondta, a közvélemény csak Antinori­ról hallott, ő azonban ismer egy amerikai esetet. „Egy milliomos a­merikai há­zas­pár a 8 hónapos korában meghalt gyermekét kívánta klónoztatni, s erre rengeteg pénzt adtak egy orvoscsoportnak, mely valahol Dél-Amerikában ezen dolgozik jó ideje.”

 

A New Age, az Új Világrend „Galilei”-je

Severino Antinori professzor - aki korunk Galileijeként tart­ja számon ma­­gát - nem kívánta megmondani, melyik or­szág lesz kí­sérletezésének színhelye, bár azt világossá tette, hogy nem Európában kezd hozzá az ember klónozásához. Szemé­re ve­tette a politikusoknak, a sajtónak és az orvosi szakmá­nak, hogy képtelenek elismerni a munkáját. „Nevezzenek a­kár Hitlernek, vagy Frankensteinnek, ez az ő dolguk. Én in­kább Ga­lileihez hasonlítanám magam: az intolerancia áldozata vagyok - mondta.” A hét elején bejelentette, hogy a vi­lá­gon el­ső­ként klónozott emberi egyedeket hoz létre, a ‘Dolly’ bá­rány­nál már bevált módszerrel.

 

Modern „bárány-áldozat” – a megváltás ellen

Nem tudok szabadulni a gondolattól: valami vég­zetesen sorsszerű predesztináció fejeződik ki abban, hogy épp Dolly, egy bárány volt az első emlős, amelyen a klónozást kipróbálták. Az áldozati bá­rány, az ószövetségi zsidó szertartások feláldozott báránykája, amellyel Jahve kegyeit próbálták elnyerni. Sőt, Agnus Dei, qui tollis pecca­ta mun­di – Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit -az Újszö­vetség áldozati báránya, Jézus Krisztus! Milyen szörnyű­ségek vár­nak még Reád, amíg eljöhet a Te országod! Az olasz pro­­fesszor, húszfős orvoscsoportja élén, 200 nő méhébe kló­nozott emb­riókat ültet be. Ha kísérlete sikerrel jár, hamaro­san megszü­lethet az el­ső klónozott ember.”

Nagy a csend. Azóta nyilván meg is született…

 

Szemben jövünk önmagunkkal

A Dr. Urbancsek János egyetemidocenssel folytatott beszélgetés­ben Pallagi Ferenc arra volt kíváncsi, létező fenyegetés-e, hogy az elle­nőrizetlen eljárással történő klónozás következtében szembe fo­gunk magunkkal jönni az utcán?! Az orvos elmondta, ez létező fe­nyegetés, nem kizárt, hogy technikailag egyszer megvalósítható lesz.”

 

Ratzinger bíboros a klónozás ellen

Óriási nemzetközi felháborodást váltott ki Severino Antinori be­je­len­té­se. A Vatikán egyszerűen képtelenségnek nevezte az em­ber­klónozást. Joseph Ratzinger bíboros (aki ma már XVI. Be­nedek néven római pápa – Cz. L.), a Szentszék hittani kong­­re­gációjának prefektusa így bírálta Antinori kísérletét: „Hit­lert akarja utánozni.” A bíboros úgy vélekedett, hogy „a gyer­­mekek fénymásolása: náci téboly”. Jack Scarisbrick pro­­fesz­szor, az abortuszellenes Life-csoport elnöke szerint az embe­ri élet méltóságán aluli, hogy emberi lényeket gyárt­sa­­nak la­boratóriumban. Antinori azonban a vallásos ellen­ér­veket nem fo­­gad­ja el, cáfolja hogy Isten szerepébe akarna lépni, a klónozás szerinte nem vallási kérdés.”

 

 

 

Rosslynban bárány-klónok születnek…

A legszörnyűbb ómen azonban a fenti idézetek utánra kívánkozik. Az intézetet, ahol a Dolly-bárányt megalkották, így hívják: Edinburghi Rosslyn Intézet! Mint emlékezhetünk rá, a Rosslyn-kápolna volt az, ahol a Skóciába menekült templomos lovagok - a Sinclairek legendája szerint - a Szent Grált elrejtették! Ha a Grál va­lójában a kereszthalált szenvedett Jézus Krisztus vérének ‘fedő­neve’, akkor a következő a helyzet: a bárányt klónozó kutató­in­tézet s az Isten Báránya vérének rejtekhelye azonos névre - Rosslyn - hallgat! Ez fátum, gonosz vicc, vagy véletlen egyezés? Ezek tények. Túlságosan sok a baljós előjel egyazon történetben...

 

Jézus „hasonmása”, az Antikrisztus

Ha a Szent Grál valóban a templomosok - a Sioni Rendház – birto­ká­ban van, akkor lassanként a ‘legendárium’ minden apró moza­ik-kockája a helyére kerül. Tudjuk, hogy bármely biológiai szerve­zet, élőlény nagy valószínűséggel reprodukálható egyetlen olyan sejtjéből, amelynek a sejtmagja, a benne foglalt öröklődési anyag sértetlen. A klónozáshoz felhasználható sejt - akár vérsejt is lehet. Tudjuk, hogy a Sátán végső, „mindent eldöntő” szerepére készül: az Antikrisztus Krisztus képében kíván megjelenni, hogy elcsábít­sa a maradék keresztényeket is.

 

A klónozott lélektelen nő a Krisztus véréből, a Szent Grálból klónozott Antikrisztust fogja világra hozni, aki külsőre Jé­zus hasonmása lesz, de isteni lelke megüresedett helyére ma­ga a Sátán költözik be...

 

Talán már meg is történt?

Amíg felnő, és elfoglalhatja trónját, addig egy, a Meroving-vérvo­nal­ból származó ‘helytartó’ állhat majd az épülő Világállam élére.

Íme a templomosok és a szabadkőművesek féltve őrzött ősi titka.

 

Bingeni Szent Hildegárd 800 éves látomása

John Hogue‘Az utolsó pápa’ című könyvében felidézi Szent Hilde­gárd leghíresebb látomását: ‘Az utolsó napok és az Antikrisztus bu­kása’ címmel: „A skandináv-germán végítélet a szürke far­kas korában következik be. A látomás egy eljövendő, katoli­kus származású, XX. századi zsarnok szürke katonai egyen­ruháját s kabátját idézi, akinek keresztneve a germán ‘adol­phus’, azaz a ‘farkas’ szóból származik. Az öt zsarnok egy Krisz­tus-hasonmás (azaz: klón) előfutárai; úgy is mondhat­nánk: az Antikrisztusé. Szent Hildegárd látomásában Krisz­tus egy szűz (Szűz Mária), az Antikrisztus pedig egy szajha (a klónozott „Madonna”?!) fia; buja, szexőrült bitorló, aki a má­so­dik eljövetel Krisztusaként pózol, és azt terjeszti el magá­ról, hogy egy szűz szemérmes gyermeke, s képes feltámasz­tani a holtakat. A csalót két ítéletnapi próféta, Éliás és É­nok veszi alaposan szemügyre, akiket Isten azért akar a Földre külde­ni, hogy megakadályozzák az Antikrisztus ura­lomra jutá­sát. Ez a két próféta még egy utolsó esélyt ad az emberiség­nek, hogy megláthassa az Antikrisztus igaz való­ját, mielőtt a gonosz fia - önmagát Isten fiának hazudva – már­tír­rá teszi őket.

 

Szent Hildegárd figyelmezteti is kora papjait, hogy az An­ti­krisztus az egyházon belülről kerül majd ki. Jóslatai­nak e­me pontját a festménye támasztja alá érzékletesen, amelyen az egyházat egy Eklézsiának elkeresztelt, glóriás, koronás asszonyként ábrázolja, akinek a széttárt karjait egy ara­nyo­­zott köntös díszíti. De lám, az Anyaszentegyház szentje bu­gyo­gó nélkül áll előttünk... Ezután Szent Hildegárd egy kö­zépkori egészségügyi szakértő alaposságával leírja, és má­ra híressé vált rajzai segítségével illusztrálja is Eklézsia belső romlottságát. Ami például a lábai között látszik te­nyész­ni, minden idők legszörnyűbb tripperének tűnhet. Az Anyaszent­egyház fanszőrzete és szeméremajkai egy szőrös arcot, a szo­­rosra zárt ajkak közül elővillanó, éles fogú, torz szörnye­teget formáznak, a szörnyeteg Antikrisztust.”

Az Antikrisztus

 

A Sötétség Hercege, a Sátán, a legveszélyesebb szemfényvesztő, készülődik arra, hogy az idők végezetén - mint az Antikrisztus - testileg is megjelenjen. Pörgeti rajtunk az ördögi számait, hogy a legvégén kijöjjön a nagy számkombináció. A homlokunkra írja je­lét, a 666-ot, és mindazokat, akik majd jó cselekedeteikkel nem tudják letörölni a homlokukról ezeket a számokat, sorba állítja a végén, és így ki fogják adni a fordított evangéliumot, a fordított jó hírt, a Rossz Hírt, a pusztulásuk könyvét. Szent Ágostonnak volt igaza, aki azt mondta: „mindenki Antikrisztus, aki a tetteivel tagad­ja Krisztust.” Ez azt jelenti, hogy földi történelmünkben személye­sen készül megjelenni a Nagy Képmutatás, a hamis Krisztus. És min­dent meg fog tenni, hogy homályossá tegye szemünket az ő látására, süket fülünk ne hallja ki beszédéből a hamis hangokat, szimatot vesztett orrunk ne érezze meg rajta a pokol kénjét...

 

A zsidó és keresztény bibliakutatók évszázadokon keresztül ta­nulmányozták a Szentírás próféciáit. Sokuk egyetért abban, hogy levonható egy elkerülhetetlen következtetés: a közel-keleti válság olyannyira felerősödhet, hogy végül már az egész világ biztonságát veszélyezteti. A Föld összes országa belesodródhat egy világmé­re­tű konfliktusba, aminek a végkifejlete - az Armageddon - sokak szerint nem lehet más, mint egy termonukleáris holocaust. A tör­ténelem Dániel próféciái közül már soknak bebizonyította a pon­tos­ságát, hisz’ több világméretű esemény zajlott már le épp’ úgy, ahogy azt előre megjövendölte. Úgy tűnik, most adva van az esély a próféciák maradékának a beteljesülésére is...

 

„...Dánielnek újabb látomása támadt, ami az első jövendölés kie­gé­szítése és egyben igazolása is volt. Ebben négy vadállat jelent meg előtte, melyeket négy nagyhatalomként értelmezett. Egy orosz­lánt látott meg sasszárnyakkal, egy medvét három bordával a szá­jában, egy leopárdot négy fejjel, négy szárnnyal - végül pedig egy különös, tízszarvú bestiát, amely ‘félelmetes, rettenetes és szörnyű erős volt’ (Dániel 7:2-7)”. Az oroszlán jelentette Babylont, a medve az azt követő Méd-Perzsa Birodalmat, a bordák a medve szájában a három hódító hadjáratnak feleltek meg. Nagy Sándor hellenisz­tikus birodalmát a leopárd jelképezte; a négy fej a birodalom fel­osztását jelentette a négy hadvezére között, Sándor halála után.

A tízszarvú szörnynek pedig az utolsó napokban feléledő Római Birodalmat kell jelentenie. Dániel így folytatja: „Amint a szarvait figyeltem, lám, még egy kis szarv nőtt ki közöttük. De előbb az ad­digi szarvak közül hármat is kitéptek. Ezen a szarvon emberi szem­hez hasonló szemek voltak, meg fennhéjázón beszélő száj.” Ez a kis szarv egy erőskezű vezető szimbóluma, aki a vég napjai­ban fog eljönni. Könnyen lehet, hogy a legutóbbi európai esemé­nyek beteljesítik a próféciákban feléledő (Nyugat)Római Biroda­lom vízióját. A próféciakutatók évtizedeken át azt tanították, hogy az Európai Közös Piacból (a későbbi nevén: Európai Gazdasági Közösség) fog kialakulni egy olyan politikai egység, amely az újjá­született Római Birodalmat fogja megtestesíteni. Az Európai Únió.

 

Mindez 1993-ban vált valósággá az Európai Közösség létrejötté­vel. Ez egyetlen „közös piacba” tömörítette egész Nyugat-Európát, majdnem 350 millió embert. (Hát még mi lesz a legújabb bővíté­sek után! Még három-négy év, és az Európai Únió lélekszáma megközelíti, majd eléri a félmilliárd főt.) A Római Klub (amely ál­lí­tólag az Illuminátus Rend egyik legmeghatározóbb háttérhatalmi szerveződése a Bilderbergi Csoport mellett) 1991-es jelentése ‘Az első globális forradalom’ címmel üdvözli az EK globalizációs törekvéseit.A legtöbb ember ugyanis nem vette észre: az EK több egyszerű gazdasági szövetségnél. Politikai szempontból is egységbe tömörítette Európát, egy Európai Úniónak (EU) ne­vezett testület vezetése alatt. Az egyes tagországok szuve­re­nitását mind határozottabban elnyomja a Közösség egyre növekvő politikai befolyása. Nyugat-Európa is közös politi­ka­i egységet alkot - még arról is szó van, hogy közös védel­mi erőket hoznak létre -, márpedig a próféciák szempontjá­ból ez hatalmas jelentőségű! Az EU épp’ most dolgozza ki a tagországok közös kül-és védelmi politikáját. A következő lo­gikus lépés az egyesített hadsereg felállítása lenne.”

 

Figyeljük meg, hogy egy vezető fog kiemelkedni az EU-ból, egy ‘kis szarv’, és a ‘kis szarv’ három másik szarvat (Franciaországot, Né­met­országot és Spanyolországot?!) fog gyökerestől kitépni! Ki ez a ‘kis szarv’, ez az erőskezű vezető, aki Dániel próféta szerint ki fog emelkedni? A Szentírás Antikrisztusként is említi. No­ha az Antikrisztus még nem jött el, az antikrisztusi szelle­mi­ség e percben is ott munkálkodik (a keresztény gyökerekre való hivatkozást száműzték az EU alkotmányának preambulumá­ból; „szerencsére az írek nem szavazták meg, így az „Alkotmány” nem emelkedett jogerőre) szerte a világban, ahogy az a zsoltá­rok­ból is kitűnik. Jézus erről mondta: „Álpróféták és álkrisztu­sok fognak fellépni, és nagy jeleket, csodákat visznek majd végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, a kiválasztottakat is.” (Máté 24:24). Aki ismerik az igazi Messiást, azokat holmi imitációk nem fogják megtéveszteni. Az Antikrisztus ártó szellemisége, a Jézus Krisztus nevét és hatalmát magukra vevő hamis apostolok már a kezde­tek­től közöttünk voltak. Ezt Pál és János írásai is bizonyítják.

 

„De a vég napjaiban eljön valaki, aki minden eddiginél meg­nyerőbb, álnokabb, kétszínűbb és hatalmasabb, mert birto­kolja a Sátán erejét. Ez a ‘bűnös ember’ vagy más néven ‘tör­vénytelen ember’ maga az Antikrisztus, akinek végtelen a gyűlölete Isten és a Messiás iránt.”

 

De ki vajon az Antikrisztus? Már most is köztünk van? Megjelent-e már a Földön? Noha még nem mutatta ki igazi természetét, biz­tos, hogy a válasz igen; ez az „ember” él, és köztünk jár. E per­cekben is a cselvetését tökéletesíti éppen - sokakat megtéveszt, csalja őket követői táborába. Amikor eljön az idő - megmutatkozik a feneketlen gonoszsága. A valódi természetére ékes példa: csak egy ‘törvénytelen ember’ menedzsel hamis ‘békefolyamatokat’ – Je­ruzsálem elárulására. Az Antikrisztus nem csak Isten ellensé­ge; a zsidók elpusztítására is éppúgy törekszik. Békét köt Izrael­lel, az ‘átfogó béke’ zászlaja alatt bevonva a nemzetet egy álnok szövetségbe. (Izrael nemrég kérte a felvételét az Európai Únióba.)

 

Mike Evans így folytatja, Jeruzsálem elárulása című könyvében:

„Csakhogy ez a csapda Isten és a választott nép ellen irá­nyul! Az Antikrisztus megalapítja a saját birodalmát (az EU-t), majd álnok természete és emberfeletti képességei révén az emberek millióival hiteti el, hogy a legzseniálisabb, legte­hetségesebb vezető a Földön. Erői valójában azonban a Ha­mis Prófétától származnak, aki a színfalak mögül vezényli nagyszerű és varázslatos tetteit. A Szentírás tartalmaz bi­zonyos utalásokat erre a férfira nézve, és a hamis prófétára is, aki előtte jár majd. Ha jelenleg még nem is tudunk rámu­tatni, ezek a jelek segíteni fognak felismerni az Antikrisz­tust, amikor megjelenik. Tudjuk, hogy az Antikrisztus cso­dá­latos módon felépül egy súlyos fejsebből, amibe más bele­halna. Akkora „bölcsességgel” és belátással fog uralkodni, hogy milliók bálványozzák majd...

 

Először csak tisztelik, aztán népszerű hősként bálványoz­zák, majd Istenként imádják. Végül pedig - írja a Jelenések Könyve - a Jeruzsálemi Templomban fog állni. Istennek ki­ált­ja ki magát, és minden nemzetet az uralma alá hajt. Az Antikrisztus felügyeli a pénzvilágot, és a hozzájárulása nél­kül nem történhet kereskedelmi tevékenység. Megparan­csol­ja, hogy mindenkinek egy jelet vagy egy azonosító számot kell viselnie a karján vagy a homlokán, hogy felismerje a követőit. Akin nincs rajta a ‘vadállat bélyege’, ahogy János nevezi, nem vehet és nem adhat el semmit. Ezen nyomorul­takat az emberek kiközösítik maguk közül, így nem lesznek képesek táplálni magukat vagy a gyermekeiket. János láto­mása figyelmeztetésként szolgál: „Aki leborul a Vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töl­tött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni szent angyalok és a Bárány színe előtt. Gyötrelmének a füstje fel­száll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a Vadállat és képmása előtt, s viselték nevének a bélyegét.” (Jelenések 14:9-11).

 

„Ekkor kezdetét veszi az utolsó hét év, mielőtt Isten létrehozza az ezeréves földi királyságát, és beköszönt a béke kora. Csakhogy a Biblia szerint ez a hét év a Föld történelmének a leggyötrelmesebb kora, amikor is az embereknek szörnyű megpróbáltatásokat kell kiállniuk. Ezt a periódust hívják ‘Jákob megpróbáltatásai korá­nak’ is. Jeremiás próféta a következőket mondta: „Valóban, any­nyi­ra nagy (borzalmas) ez a nap, hogy nincs hozzá hasonló. A szorongattatás napja Jákob számára, de megmenekül.” (Jeremiás 30:7). A Messiás ezt mondta: „Akkora lesz a gyötre­lem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig, és nem is lesz.” (Máté 24:21). Dániel próféta kijelentette: „Olyan nagy szorongattatás ideje következik, milyen még nem volt, amióta nemzetek vannak.” (Dániel 12:1). Ahogy egyre közeleg ez a borzalmas kor, a tízszarvú, félelmetes, rettenetes és ször­nyű erős fenevad, amit Dániel már korábban megjöven­dölt, az újjáéledő Római Birodalom kilép a színre. Az európai közös­ség tíz államából kiemelkedik egy erős politikai vezető, aki­nek vonzereje, magabiztos fellépése számtalan embert meg­téveszt a világon...”

 

„Dániel konkrétan is megjelöli, mikor veszi kezdetét az utolsó hét­éves periódus: amikor Izrael békeegyezményt köt azzal az ember­fe­letti hatalommal rendelkező vezetővel, akit a Biblia Antikrisztus néven említ (Dániel 9:27). Megoldást kínál a Föld létezését veszé­lyez­tető nemzetközi konfliktusokra és problémákra. Először úgy tűnik majd, hogy minden rendben megy. Az évszázadokon át tar­tó fegyveres erőszakot felváltja az Antikrisztus által elhozott béke. Izrael teljes erejét országa fejlesztésére és felvirágoztatására tudja fordítani, így eddig sohasem látott jólét köszönt be. Mindezek te­tejébe lehetővé válik a Jeruzsálemi Templom újjáépítése, ahol újjáélednek az ősi áldozati szertartások. Mikor azonban már úgy tűnik, hogy Izrael számára eljött a béke kora, nyomban vége is szakad.

 

Három és fél év után az Antikrisztus felbontja az egyezséget Izra­el­lel. Elmegy a Jeruzsálemi Templomba, véget vet az ősi áldoza­tok­nak és felajánlásoknak, majd totális pusztulást előidézve Is­ten­nek kiáltja ki magát... Ekkor kezdetét veszi az Armageddon, a végidők világháborúja.”

 

(Mike Evans: Jeruzsálem elárulása című könyve idézeteivel.)

Az Apokalipszis előjelei

(Szűz Mária magánkinyilatkoztatásai alapján)

 

„Az idők vége

Többször is bejelentettem már nektek, hogy kö­zeledik az idők vége, Jézus dicsőségben megvalósuló (má­sodik) eljöve­tele. Most abban akarlak segíteni benneteket, hogy megért­sétek a Szentírásban leírt jeleket, amik az Ő dicsőséges, kö­zelgő visszatértét jelzik. E jelek előtűnnek az Evangéliumok­ban, Szent Péter és Pál leveleiben, amelyek e­zek­ben az évek­ben válnak valóra.

 

Az első jel a tévedések terjedése

Ez a hit elvesztéséhez és a hittől való elpártoláshoz vezet. Ezeket a tévedéseket a hamis tanítók, a híres teológusok ter­jesztik, akik már nem az Evangélium igazságát tanítják, de fertőző eretnekségeket, amelyek téves emberi észjáráson alapulnak. A tévedések tanítása révén veszítik el az igaz hi­tet, és terjed el mindenütt a nagy hitelhagyás.

 

A második jel a testvérgyilkos háborúk kirobbanása

Ezek az erőszak és a gyűlölet elhatalmasodásához vezet­nek, egyre több szívben hűl ki a szeretet, miközben egyre gya­koribbá válnak a természeti katasztrófák, mint a járvá­nyok, az éhínség, árvizek és földrengések (üvegházhatás, glo­bális felmelegedés, vulkánkitörések, hurrikánok, szökőár, sás­kajárás, prion-betegség, AIDS, ebola, lépfene, merényletek, világ-terrorizmus,civilizációk háborúja, stb. – Cz. L.).

 

A harmadik jel a véres üldözés

Amit azok szenvednek el, akik hűek maradnak Jézushoz és Evangéliumához, s erősek maradnak hitükben. Gondoljatok mindenekelőtt a nagy üldözésekre, amelyeknek az Egyház lesz alávetve, és az utolsó pápák apostoli buzgalmára, fő­képpen az Én Pápámra: II. János Pálra, amint a Föld min­den nemzetének hirdeti az Evangéliumot. „Aztán majd elfog­nak, üldöznek és megölnek titeket, és miattam gyűlölni fog minden nemzet. Sokan el is tántorodnak a hitüktől, elárul­ják és gyűlölni fogják egymást... Isten országának az öröm­hí­rét hirdetik az egész világon bizonyságul minden nemzet­nek. Csak akkor jön el a vég.” (Mt 24, 9-10). Szent Malakiás próféta nem kanonizált jövendölései szerint II. János Pál után már csak két pápánk lesz hátra: ‘valaki’, majd II. Péter. A Máriás Papi Mozgalom értelmezése alapján a ‘következő pápa’ már az Anti­krisz­tus lehet. Az Antikrisztus uralma alatt eljön Jézus Krisztus: ítélni eleveneket és holtakat. Ez a sokat emlegetett utolsó ítélet. Jézus Krisztus megvalósuló földi királyságában, az Aranykorban már nem lesz szükség pápára, földi helytartóra, sem egyházra.

Eszerint a „valaki”: Joseph Ratzinger - XVI. Benedek…

 

„A negyedik jel a gyalázatos szentségtörés

Amit az követ el, aki Krisztussal szembehelyezkedik: az An­ti­krisztus. Behatol Isten Szent Templomába (a jeruzsálemi új­já­épített Salamon templomába), helyet foglal az Ő trónusán, és Istenként imádtatja magát. „...És nyilvánvalóvá kell válnia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki Is­ten ‘fölé’ emelkedik, vagyis minden fölé, ami szent. Jöttét a Sátán közreműködésével mindenféle feltűnő tett, szemfény­vesztő jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csá­bí­tás...” (Tessz 2). „Akkor majd meglátjátok a szent helyen a Dániel próféta által megjövendölt gyalázatos pusztulást; - aki olvassa, értse meg.” (Mt 24, 15). Hogy megértsétek, mi­ben is áll ez a szörnyű gyalázat, olvassátok el, mit jövendölt Dániel próféta: „Eredj Dániel, el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végső időkig! Sokat kiválaszta­nak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok to­vább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki sem jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni. At­tól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat (mert az Antikrisztus betiltja a szentmise-áldozatot) és felállítják a vészt hozó undokságot (az Antikrisztus szobrát, mint általá­no­san kötelezően imádandó bálványt) - 1290 nap lesz (hátra). Boldog, aki bízni tud és megéri az 1335. napot.” (Dán 12,9-12). A szentmise-áldozat a Kálvárián Jézus által felajánlott áldozat megújítása és megjelenítése. Elfogadván a pro­tes­táns tanítást - azt mondják majd, hogy a szentmise nem is áldozat, csupán a szent vacsora, vagyis annak emléke, amit Jézus az Utolsó Vacsorán végbevitt! Így eltörlik a szentmise gyakorlatát. A szentmise-áldozat mindennapi bemutatásá­nak eltörlése jelenti a gyalázatos szentségtörést, amit az An­ti­krisztus visz végbe, aminek három és fél év lesz kb. az időtartama, vagyis 1290 nap.”

Amikor az Antikrisztus ‘felfedi magát’, beköltözik az újból felépült jeruzsálemi Salamon Templomába, ahol ‘Istenné’ kiáltja ki magát, - az már a végkifejlet. Ám annak a világállamnak az antikrisztusi szer­vezése, amelynek a császári trónusára végül is Krisztus ké­pében, Krisztus álruháját magára öltveakar felülni, im­már évtizedek óta folyik. Az Antikrisztus eljövendő világállamát ma sza­badkőműves páholyok szervezik. A világállam felállításának leg­fontosabb eszmei alappillére a világvallás, ami egyfajta hamis ökumenizmus, amely éppen protestáns-fellázadó szellemiségében az ortodox zsidó és a keresztény katolikus vallás egyesítés­ére, egybeötvözésére, és végső fokon valamennyi egyistenhí­vő vallás integrációjára törekszik, persze az iszlám kirekesz­tésével. A kötelező, uniformizált világvallás eltörli a szentmise-áldozat bemutatását (sőt a szentgyónást is), mert Krisztus Isten Fia voltát, s a világot megváltó küldetését ‘csak taktikai kényszer­ből, formálisan’ ismeri el. Az Antikrisztus ‘Jézus vérvonalából származtatja magát’, magára veszi Jézus Krisztus evilági ‘földi-királyi szerepének’ eljátszását, de végső célja Jézus áldozatának a megsemmisítése, és az egész emberiség végzetes félrevezetésével Isten teremtő-gondviselő-üdvözítő tervének meghiúsítása.

 

„Az ötödik jelet azok a rendkívüli tünemények alkotják, a­me­lyek az égbolton lesznek láthatók. ‘A Nap elsötétedik, a Hold nem ad majd több világosságot és a csillagok lehulla­nak az égről, s az ég erői megrendülnek’. (Mt 24,29).

 

A Fatimában utolsó megjelenésemkor végbement napcsoda azt akarja megmutatni nektek, hogy immáron beléptetek a­bba a korszakba, amelyben ezek az események rendre meg­valósulnak, és amelyek előkészítenek benneteket Jézus di­cső­ségben való visszatérésére. ‘Akkor majd feltűnik az Em­berfiának jele az égen, és jajgatásba tör ki a Föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhő­in nagy hatalommal és dicsőséggel.’ (Mt 24,30). A vége felé közelgő év és az új esztendő részét alkotják ama nagy szo­ron­gattatásnak, melynek során elterjed a hitelhagyás, meg­szaporodnak a háborúk, sokhelyütt természeti katasztrófák történnek, megerősödnek az üldözések, az Evangélium elju­tott immár minden néphez, rendkívüli jelek észlelhetők az ég­ben, és egyre közeledik az Antikrisztus fellépésének az i­de­je. ‘Vegyetek példát a fügefáról: amikor az ága már zsen­ge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Amikor mindezt látjátok, tudjátok meg ti is, hogy közel van már, az ajtóban.’ (Mt 24, 32-33).”

 

„Nagy az én aggodalmam, mert e nagybeteg emberiség foly­tat­ja az Istennek, s az Ő szeretettörvényének a makacs visz­sza­utasítását. Sokféleképpen, sok jellel s rendkívüli bea­vat­kozással léptem közbe ez év alatt, hogy felhívjam az egész emberiséget a megtérésre és az Úrhoz való visszatérésre.

De nem hallgattak meg!

 

Az Úr nevét gyalázzák, s az Ő napját mind inkább meg­szent­ségtelenítik. Az önzés fojtogatja az emberek szívét, akik hi­deg­gé és zárkózottá váltak azért, mert képtelenek a szere­tet­re. Az élet értékét megvetik, mind gyakoribbá válik az e­rőszak, az erőszakos halál, s az öngyilkosság; minden esz­közt felhasználnak, hogy megakadályozzák az új teremtmé­nyek születését, mindenütt megszaporodnak az önkéntes magzat­ölések. Ezek mind szörnyű bűncselekmények, ame­lyek éjjel és nappal bosszúért kiáltanak Istenetek színe e­lőtt; s ez a tisztátalanság úgy terjed, mint a sár áradata, amely mindent elborít.

 

Az isteni igazságosság kelyhe betelt, és túlcsordult. Én lá­tom a büntetést, amivel az isteni Irgalmasság megtisz­títani és üdvözíteni akarja a szegény, bűnös emberiséget. Mily’ szá­mosak és nagyok a reátok váró szenvedések, sze­gény kis fiaim, akiket annyira tőrbe csal és becsap a Sátán, a Go­noszság Lelke, aki megkísért és a halálba visz benne­teket.

 

Nagy az én aggodalmam, mert az én Egyházam is a gonosz erők hatalmában van, melyek veszélyeztetik és megkísér­lik be­lülről lerombolni. A Szabadkőművesség magába, az Egy­ház belsejébe helyezte - ahol Fiam, Jézus Helytartója (a pá­pa) székel - a saját központját, ördögi hatalmával együtt, és innen terjeszti ki gonosz befolyását a világ minden részére.

Most is az övéi árulják majd el az Egyházat, kegyetlenül fog­ják üldözni és vérpadra ítélni. Én látom, hogy a véres ül­dözés már az ajtók előtt van, s mennyien szóródnak szét kö­zü­letek e szörnyű orkán heves viharától. Vegyetek részt e­zen órákban az én nagy aggodalmamban, és egyesüljetek mindannyian a közbenjárás és a jóvátétel imájában!”

 

„A Kálvária órája már elérkezett

A Kálvária órája elérkezett az Egyház számára, amely hiva­tott, hogy áldozatul ajánlja magát, és hogy feláldozzák vé­res vértanúsága Keresztjén. A Kálvária órája elérkezett e sze­gény emberiség számára, amely már elkezdi élni bünteté­sének fájdalmas óráit. A Kálvária órája elérkezett számo­tok­ra, szeretteim, mivel már beléptetek a nagy gyötrel­mek befejező idejébe. Nyissátok meg szíveteket a reménynek!”

 

„Ez egy apokaliptikus üzenet

Ez az idők végéről szól. Ez hirdeti és előkészíti Fiam, Jézus dicsőségben való visszatérését. Csak a Szeplőtelen Szívem­ben találtok menedéket a büntetés idején, vigaszt a szenve­dés órájában, felemelést a kimondhatatlan szenvedések kö­zött, fényt a legsűrűbb sötétség napjaiban, hűsítést a fele­mésztő tűz lángjai között, bizalmat és reményt egy most már általánossá váló kétségbeesés közepette.

 

Amikor az Egyházba belép a Gonosz Ember, aki majd betel­je­síti a pusztulás gyalázatát, melynek csúcspontja a ször­nyű szentségtörésben lesz. Miközben a nagy hittagadás min­denfelé elterjed, Szeplőtelen Szívem össze fogja gyűjteni a hűséges kis maradékot, amely a szenvedésben, imában és reményben várni fogja Fiam, Jézus dicsőségben való eljöve­telét. Ezért felhívlak benneteket, nézzetek a világosságra, mely Fatimából terjedt el a XX. század folyamán, és amely különösen erőssé válik eme utolsó időkben.

 

Az enyém apokaliptikus üzenet, mivel bent vagytok a szívé­ben annak, akit nektek az Írás utolsó, annyira fontos (‘Jele­nések’) könyvében kinyilvánítottak. Szeplőtelen Szívem fé­nyé­nek az Angyalaira bízom a feladatot, hogy vezessenek rá ezeknek az eseményeknek a megértésére, most, amikor Én felnyitottam nektek a lepecsételt könyvet.”

 

Az Armageddon

 

Az Armageddon peremén

„Ezékiel próféta és a Jelenések Könyve is nagy terjedelemben fog­lalkozik a Dániel látomásában megjelenő világégéssel. Ezékiel jö­vendölései hitelesnek tekinthetők, hiszen ő volt az, aki megjósolta a zsidók visszatérését otthonukba és Izrael újjászületését. Láto­má­saiban részletesen beszámol a közelgő eseményekről, melyek majd az Armageddon peremére sodorják a világot.” Felvázolja a hatalmas katonai offenzívát, melyet potenciálisan Oroszország és arab, illetve „általam feltételezett” esetleges európai szövetségesei(Francia­ország, Né­metország, Spanyolország?) – a zárójelben sze­replő „re­ni­tens” országokat magam tettem hozzá, ami feltételezné az EU ket­tészakadását is! (Cz. L.) - indíthatnak majd Izrael ellen. „Ez hát az a tarka sereg, amely fegyvert fogva Izrael ellen indul. Oroszország fogja vezetni a hadakat; olyan időben, amikor senki sem számít a háborúra. Miután békét kötött az Anti­krisz­tussal, a nemrég felemelkedett hatalmas vezető­vel – Iz­rael 3 és fél évig békében és jólétben élhet, ami hamis biz­ton­ságérzetbe ringatja az országot...”

Majd Mike Evans így érvel tovább:

 

„A szovjet fegyverarzenál

A volt Szovjetúnió hatalmas fegyverarzenáljának java része még ma is Oroszország tulajdonában van. A gazdasági ne­héz­ségek, a politikai instabilitás miatt könnyen elképzel­hető, hogy stratégiai szövetséget köt az arab államokkal, hisz’ így Oroszország hozzáférhetne a felbecsülhetetlen ér­tékű közel-keleti nyersolaj-készletekhez. Sajnos, a fentiekre már bizonyítékok is vannak. A Szovjetúnió széthullása után bizonyos terrorista-barát arab államok nukleáris fegyvere­ket próbáltak vásárolni szovjet utódállamok rosszul fizetett katonatisztjeitől. Lehet, hogy már meg is tették. Az Ezékiel könyvében felvázolt stratégiai szövetségek kialakulása saj­nos nagyon is valószínűnek tűnik. Nemcsak hogy elképzel­hető egy ilyen szövetség, de a Szentírásban elénk tárt totá­lis pusztulás előidézésére alkalmas fegyverek rendelkezésre is állnak.

 

A nukleáris háború rémségeihez hasonló fenyegetést jelente­nek a biológiai fegyverek, melyek féktelenül terjedő halálos betegségeket is zúdíthatnak majd az ellenséges katonákra. Biz­tos, hogy terrorista csoportok egy ideje kísérleteznek a ha­lálos baktériumokkal, és némelyik állítólag komoly kész­le­teket halmozott fel e tömegpusztító biológiai fegyverekből. Kétségtelen, hogy e vegyi s biológiai fegyverek, és az ezeket célba is juttató harceszközök régóta a közelkeleti iszlám rezsimek birtokában vannak. Pusztító hatásuk minden kép­zeletet felülmúl. Annyi vírus vagy baktérium, ami egy tenisz­labda nagyságú helyen elfér, elég százezer ember megölésé­re is, feltéve, hogy zárt térben engedik ki. Színtelen, szagta­lan, felderíthetetlen. Ezékiel beszámolója az Armageddon­nak nevezett hatalmas katonai offenzíváról jól egybevág a Dániel próféciájával...

 

Dániel próféta mondja: „Észak (Oroszország és szövetsége­sei) királya, mint valami fergeteg, nekiront harci szekerek­kel, lovasokkal és nagy hajóhaddal. Betör az országokba, és elárasztja őket, amint átvonul rajtuk.” (Dániel 11:40). O­rosz­­ország ki fogja várni a teljes káosz és bizonytalanság pillanatát, és majd akkor rohanja le Afrikát és a Közel-Kele­tet. Az orosz hadak keresztül fognak rontani Izraelen: le, Egyiptomig (Dániel 11:42-43). Az északi királyság hajóflot­táinak felemlítése előrevetíti a Földközi-tengerről csapatok part­raszállását, támadását Izrael és Egyiptom ellen. Orosz­ország támadása Izrael ellen - noha látszólag megállítha­tat­lan - egyúttal a legnagyobb baklövés is lesz. Ez a csata min­den bizonnyal az egyik legpusztítóbb lesz az emberiség történelmében.

 

Ezékiel szerint: amikor az orosz hordák lerohanják Izraelt, „a hegyek megrepednek, a sziklák leomlanak és minden fal a földre omlik.” (Ezékiel 38:20). A látomás emlékeztet egy atomtámadásra. Akárhogy legyen is, az északi hadak vere­sége világossá teszi, hogy Isten megvédelmezi a választott népét. Ezékiel szerint az orosz had akkora veszteségeket szen­ved, hogy Izrael csak hét hónap alatt tudja majd elte­metni a holttesteket, és a máglyára hajított fegyverek hét teljes évig égnek...

 

 

 

A titánok harca

Az arab és orosz csapatok pusztulása után csak két ha­talom küzd majd egymással az Armageddon során. A Nyu­gat társadalmainak közös erői a római diktátor, az Anti­krisztus vezetése alatt a Kelet hatalmas hordáival néznek majd szembe, melyek valószínűleg a kínai hadigépezet zász­la­ja alatt fognak gyülekezni. Oroszország váratlan támadá­sa remek alkalmat nyújt az Antikrisztusnak, hogy teljesen megszállja Izraelt, mondván, csak meg akarja védelmezni. Amikor már csak 42 hónap marad a prófécia szerinti utolsó hét évből, az Antikrisztus hirtelen elkezdi kiterjeszteni a ha­tal­mát, és megpróbálja az uralmat megszerezni az egész vi­lág felett. Nem sokkal ezután felrúgja az egyezséget is Izra­ellel, és megtiltja a további áldozati szertartásokat a jeru­zsá­lemi szent templom­ban. Az Antikrisztus ‘totális pusztí­tást’ visz véghez, és megszentségteleníti a szentek szentjét azzal, hogy ott Istennek kiáltja ki magát, és a világ minden népétől feltétlen imádatot követel. Magához ragadja még a gazdaság irányítását is; - bárkinek, aki eladni vagy venni akar, a homlokán vagy a karján kell viselnie az ő jelét.

 

Akik szembeszállnak vele, mind egy szálig elpusztulnak (Je­lenések 13:15-17). Ám az Antikrisztusra új veszély leselke­dik: Keletről egy hatalmas sereg indul útnak a Közel-Kelet felé. „De a Keletről (Kína) és az Északról (talán Oroszország és a „kilépett” NATO-tag­államok) érkező hírek zavarba ejtik. Nagy bőszen ellenük indul, hogy elpusztítsa és kiirtsa az egész tömérdek sokaságot.” (Dániel 11:44). A Jelenések Könyvében azt olvashatjuk, hogy „a hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte a csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyis­son a Napkelet királyainak.” (Jelenések 16:12). Vagyis hogy a kínai hordák akadálytalanul haladhassanak a vég­ső csata színteréig, „melyet héberül Harmagedónnak hív­nak” (Jelenések 16:16). Az ott összesereglő katonák száma, és a fegyvereik súlya minden más csatát felülmúl az emberi hadviselés történelmében. A kataklizma nem elég kifejező szó, ha jellemezni akarjuk a Meggidó falai előtt lejátszódó összecsapás következményeit. A bibliai beszámolók tanúsá­ga szerint a halottak száma eléri majd a Föld lakosságának egyharmadát.”

 

Kétszázmillió lóerő

Szent János a következőket írta: „A lovas sereg száma húsz­ezerszer tízezerre rúgott; hallottam a számát. (A próféta lá­tomásaiban a lóerő szót hallhatta, amit semmi mással, mint ‘való­di, élő lovakkal’ tudott csak azonosítani. Ezek szerint az Armaged­don végső tankcsatája harcoló tankjainak összesített ereje meg­ha­ladja majd a kétszázmillió lóerőt.) A látomásomban ilyennek láttam a lovakat és lovasokat: tűzvörös, kék és kénsárga (páncél) borította őket, a lovak feje olyan volt, mint az orosz­láné, s a szájukból tűz, füst és kénkő csapott ki. (Így festenek a tankok, amikor egyfolytában lőnek. Lásd pl. a tankcsatát az Ar­dennekben, ‘A halál 50 órája’ című monstre amerikai, II. világhá­borús filmben.) A három csapás - a szájukból kicsapó tűz, a füst, a kénkő - megölte az emberek harmadát.” (Jelenések 9:16-18). Helyettesítsük be a lovakat önjáró tankokkal vagy moz­gó rakétaállásokkal (sőt, pl. ‘arab’ Scud-rakétákkal), és máris egy modern nukleáris háború pontos leírásával találjuk szemben ma­gunkat...

 

„A szálak összefutnak

Mindvégig egy modernkori összeesküvésről beszéltem Izrael állama, és különösképp Jeruzsálem ellen. Jól ismert a köz­re­működők névsora: a világhatalmak, az ENSZ, az amerikai elnökök és kormányok, az európai kormányok, az arab ter­ro­risták, a szovjet agitátorok és a szenzáció-hajhász média. Sokan jó szándékúan, önhibájukon kívül sodródtak bele az évezredes cselszövésbe. Mögöttük azonban ott áll a ‘legfőbb összeesküvő’, aki a sakkbábukat tologatja. A Szentírás a ‘Sö­tétség Fejedelmeként’ említi. A Sátán, a fondorlatos, rá­vette a világ kormányait - vigyék véghez pusztító munkáját Isten városa ellen, s mindezt a ‘béke’ nevében. A Sátán, a ha­zugságok atyja, féligazságokat és képtelenségeket sutto­gott az újságírók és a riporterek fülébe, akik balga módon valós tényekként közölték azokat. A Sátán, aki csak lopni, gyilkolni és pusztítani jött, megtalálta követőit gyilkosok és haramiák körében, akik rettegésben tartják és megtizedelik a zsidó népet. Az oktalan résztvevők biztosak benne, hogy jól értelmezik a közel-keleti helyzetet. Nem is sejtik, hogy a Sötétség Fejedelme madzagra fűzi, rángatja őket, s hogy a sö­tétség munkáját végzik be, amit a próféciák évszázadok­kal korábban megjósoltak. Valójában ez a modern politikai összeesküvés egy ősi spirituális összeesküvésből fakad. A Je­ruzsálemért folytatott küzdelem valójában nem is izraeli­ek és palesztinok, hanem természetfeletti hatalmak, meny­nyei birodalmak között zajlik.

 

A spirituális összeesküvés

… az idők kezdetétől tart, attól a naptól, amikor Lucifer ezt mon­dotta: „Én az égbe megyek föl, és az Isten csillagai fölé állítom a trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn - északon. Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez!” (Izajás, 14:13-14). Az arro­gan­ciáért és a büszkeségért, a vágyáért, hogy megszerezze az Isten hatalmát, a Fény teremtménye nagy árat fizetett: ki­taszították őt a Mennyekből. Jézus, a Megváltó így szólt: „Lát­tam a Sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből.” (Lukács 10:18). Miután nem felelt meg az eredeti szerepé­ben, amiért a mennyben teremtették, a Sátán a Földön pró­bált meg igényt formálni az Isten városára, a Cion-hegyre, Isten szent hegyére. Isten földi trónját és azt a helyet, ahol a zsidó templom állt, a Szentírás Mórija hegyeként is említi. Ábrahám itt készült feláldozni Izsákot, Isten ígéretének fi­át. Ha a Mennyország már nem lehetett az övé, úgy a Sátán Ciont akarta magáénak tudni, és odavonzani az embereket a világ minden tájáról. Ha a Mennyben már nem tudta le­győz­ni Krisztust, botor módon úgy képzelte, hogy majd Je­ruzsálemnél legyőzi Őt. A Cion-hegy Isten fennhatóságát, uralmát jelképezi, de a Sátán a sajátját akarja hirdetni raj­ta keresztül. Tudván, hogy Jeruzsálem nemcsak az Isten vá­rosa, de az a hely is, ahová Krisztus, a Messiás vissza fog térni; a Sátán semmit sem szeretne jobban, mint elpusztíta­ni a várost, felborítva ezzel Isten magasztos terveit. Nem cso­da, hogy Jeruzsálem oly’ sok konfliktus középpontjában állt már az idők során. Ez a város már Dávid király uralko­dása óta, háromezer éve áll az erőszak, a gyűlölködés és az árulások kereszttüzében. De biztosak lehetünk abban is, hogy a helyzet egészen addig nem fog megváltozni, amíg Krisztus vissza nem tér. Már izzik a parázs, ami egyszer csak lángra kapva fellobbantja a végső összecsapást Jeru­zsálem falai körül. A világ nemzetei fizikai és szellemi ér­telemben egyaránt háborúba indulnak Isten városa ellen. Hacsak a világ országai nem állnak el abbéli szándékuktól, hogy Izrael pusztulására törjenek, Isten haragja lesújt majd minden nemzetre. Isten Zakariás prófétán keresztül így fi­gyelmeztetett: „Azon a napon hozzálátok, és mind kiirtom azo­kat a népeket, amelyek Jeruzsálem ellen kivonulnak.” (Zakariás 12:9). Az Isten megígérte, hogy egy nap kiegyenlíti a tartozást. Eljön az idő, amikor a világ nemzetei többé már nem vívhatnak pusztító háborút Jeruzsálem ellen. Akik pe­dig annak idején a város ellen fordultak, borzalmas árat fi­zetnek érte. A próféta így szól: „Ez lesz a csapás, amellyel az Úr minden népet sújt, amiért Jeruzsálem ellen harcolt. Szétmállik a testük, még amikor lábon járnak, szétmállik a szemük a gödrében, szétmállik nyelvük a szájukban. Azon a napon nagy rémületet támaszt köztük az Úr...” (Zakariás 14:12). Hasonló büntetés vár mindazokra, akik kezüket Is­ten városára emelték!”

 

Az igazak Krisztus szeretetét, a hamisak Krisztus igazságát fogják megismerni. Senkinek nincs megígérve a holnap.

 

(Mike Evans: „Jeruzsálem elárulása” című könyve idézeteivel.)

A Mennyei Jeruzsálem

 

Az Istenhez és az Ő Megváltó Fiához konvergens emberi történe­lem kétségkívül kitüntetett ‘geopolitikai’ pontja, a Megszentelő Kegyelem fókusza Jeruzsálem, a Szent Város, mely azonban egy­ben az Antikrisztus támadásának is a kitüntetett célpontja. Nem egészen keresztény legendák szerint: a pokol - ahová a keresztre feszített Jézus lelke is alászállott (mielőtt harmadnapon halottaiból feltámadott volna), hogy megszabadítsa a megkötözötteket – Jeru­zsá­lem, sőt, talán a Kr. u. 70-ben porig rombolt jeruzsálemi Salamon temploma alatt van. Valahol ezen a ‘környéken’, a Templom romjai alatt - a pokol tornácán - ‘kóborolnak’ a hősiesen harcoló városvédő zsidók által megölt római katonák lelkei, no meg mindazok is, akik életüket adták a rómaiakkal utcáról út­cára megvívott kézitusában... De talán ‘itt’ várakozik minden ed­dig meghalt ember lelke, az utolsó ítélet óráját várva...

 

Azonban a legszörnyűbb fenyegetés Jeruzsálem számára nem a múltból, hanem a jövőből várható. Krisztus ebben a városban szenvedte el minden megaláztatását és rettenetes kínhalálát - de ebben a szakrális városban is támadott fel üdvözült testtel, hogy a Mennybe menjen, egyenesen az Atyához, a jobbjára, hogy on­nan jöjjön el ítélni eleveneket és holtakat. Nyilvánvaló, hogy ami­kor visszatér, csakis Jeruzsálembe térhet vissza, oda, ahol vi­lág­megváltó áldozatát elszenvedte. Ott fogja - az utolsó ítélettel – be­fe­jezni a megváltás grandiózus tervét, ahol elkezdte.

 

Jézus elvette a világ bűneit, megteremtette a bűnbánat és a bűn­bocsánat minden lehetőségét: új, interaktív kommunikációs csa­tor­nát nyitott Isten és az emberiség ‘jobbik’ fele között. Vagyis me­g­nyitotta az üdvözülés, az örök élet reménységét mindazok előtt, akik képesek rá, hogy magukba fogadják Jézus Krisztust. Ám a választott nép megtérítése nem fejeződött még be; - sőt, a világ gondjai végletekig felfokozódtak, az emberiség háborús, és az élet elleni más bűnei a végtelenségig felhalmozódtak. 1948-tól hiába térhetett vissza őshazájába fizikailag a szétszórt zsidó nép jelentős hányada, az őshazájáért folytatott szüntelen harc azóta sem ért véget; Jézus eredeti küldetése, a választott nép lelki ösz­szegyűjtése, a remélt Lelki Izrael, a nagy szellemi tömegvonzás pedig mindmáig nem valósult meg. A Római Katolikus Anyaszent­egyház ma sem a választott nép megváltott kisugárzásából meríti energiáját, hanem önerejéből, mely megtörni látszik az idők végén. Biztos, hogy már/még a Katolikus Egyház a „Lelki Izrael”?!

 

Úgy látszik: valami-valahol kisiklott. Jézus Krisztus második eljö­vetele - ítélni eleveneket és holtakat - csak Jeruzsálemben várható. Ugyanakkor - bár közeledik a Szabadulás Órája - az eljövetelnek ‘számos akadálya’ van. Késik a végső jelek bekövetkezése - annak ellenére, hogy úgy tűnik: az emberiségből kifogyott a hit megúju­lá­sához szükséges energiatartalék. Mint hogyha valami végzetes ka­taszt­rófa - társadalmi, ökológiai - felé rohanna a világ, de az ala­gút vége (vagy a túlsó part) még homályosan, körvonalaiban sem látszik. Nem épült még fel a Salamon király temploma sem, a helyén még az Al-Aksza arab mecset áll, nem emelkedett fel az An­tikrisztus, tisztázatlanok - kialakulatlanok - a frontok, noha a vi­lág már aligha húzza sokáig, jön az összeomlás. A katolikus egy­ház legújabb kori „Sziklája”, II. János Pál pápa mindhalálig szik­laszilárdan (egyedül) állt a vártán – de halála óta növekszik a dep­resszió, a vihar előtti szélcsend feszültsége. Vajon meddig foko­zódhat még a tömeges hitelhagyás, a Jézus Krisz­tus elárulásában tobzódó istentagadó bálványimádás?

 

Az Armageddon - a Végítélet előtti utolsó világháború – szereplő­i­nek ellentétes táborai formálódnak ugyan, de az idő fogyásá­hoz képest csigalassúsággal. A képmutató, zavaros, pos­hadt álló­víz, ami a megmerevedett erővonalakat jellemzi, nem ki­fejezetten a táptalaja semmilyen pozitív változásnak. A digitális világ leme­re­vedett, lefagyott, mint egy lebénított mobiltelefon, vagy leder­medt számítógép, netán egy műholdvevő beltéri egység. Mintha mindenki áthangolódott volna Isten frekvenciájáról a Sá­tá­né­ra. A kontraszelekció televényében valóságos rákos daganat­ként tenyé­szik az ostobaság, az üldözési téboly – mert vak vezet világta­lant -: a min­denre alkalmatlan szervezeteket korrupt, lélektelen hason­mások, politikai pszichorobotok irányítják. A tehetségeket, a más­ként gondolkodókat lefizetik, megveszik vagy elhallgattatják...

 

A kegyelem nem az ész, a rátermettség, a hozzáértés, a politikai kompromisszum „fősodrából” száll majd erre az elvadult világra, ha­nem a jámborság, a szelídség, a szeretet láthatatlan bugyrai­ból, ahonnan senki sem várja. Valami történni fog, ami jelenleg még nem meghatározó: kvázi ‘búvópatakként’ csörgedezik észre­vétlenül, mélyen a felszín alatt. Valami készül! Valami váratlan el­lenáradat forrása nyílik, ami egyik napról a másikra fogja alapjai­ban megváltoztatni a világ folyását. Ami elsöpri ezt a beteges ször­nyűséget, ami dögtetemként terpeszkedik a lelkeinken...

 

„A megváltás órája közeleg

Amíg azonban nem jön el ez a nap, nem szabad belesüllyed­nünk a kétségbeesésbe, és nem szabad engedményeket ten­nünk az Isten ellenségeinek. Töretlenül hinnünk kell Isten igé­jében. Ha az áldásában reménykedünk, akkor előbb meg kell áldanunk az ő népét, a Szentírás népét. Nem csak Isten kiválasztott népe mellé kell azonban állnunk, hanem annak fővárosa, Jeruzsálem mellé is. A szavai is erre buzdítanak: „Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sosem nyugodhattok. Ne hagy­jatok nyugtot neki mindaddig, amíg Jeruzsálemet föl nem építi, dicsőségessé nem teszi a Földön.” (Izajás 62: 6-7).

 

És íme a szakrális látomás az Újszövetségből:

„Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyan­is elmúltak, és a tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szó­zat, ezt mondva: ‘Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz már többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.’ (Jelenések Könyve 21:1-4).”

 

Most lássuk, hogyan jövendöli (látja) a Szent Város, az Új Jeru­zsá­lem eljövetelét Szűz Mária, Jézus édesanyja a ‘Kék Könyv’ ma­gán-kinyilatkoztatásában!

 

„Én vagyok az emberiség Édesanyja! Hozzám, az új Évának a tervéhez, anyai feladatomhoz tartozik, hogy az egész em­be­riséget visszavigyem Isten életében való teljes közösségre, és segítsem abban, hogy újjászülessen és növekedjen a ke­gyelemben és szentségben. Ezért tartozik hozzám legfőkép­pen az a feladat, hogy eltávolítsam tőletek, az Egyháztól és az emberiségtől a bűn és a rossz sötét homályát, hogy így el­vezesselek benneteket a tisztaság és a szeretet Szent Váro­sába. Ennek a Szent Városnak a fénye magának az Atyának a ragyogása, a Nap, amely melegíti a feláldozott Bárányt, a­melynek szívéből a szeretet tüzes sugarai áradnak, levegője pedig a Szentlélek lehelete, mely életet ad és minden teremt­ményt dicsőítő énekre és égi összhangra indít.

 

E feladat égi Édesanyátokra van bízva. A Szent Város külö­nösen a szívetekben és a lelketekben kell, hogy meghono­sod­jon, vagyis minden gyermekem életében. Ez akkor követke­zik be, amikor kivon benneteket a rossz és a szenvedélyek hatása alól, és helyet adtok az Isten szeretetének, ami arra vezet, hogy állandó közösségben éljetek Vele. Így megsza­badultok a bűn szolgaságából és visszajuttok a kegyelem­nek, a tisztaságnak és az örömnek arra a megtapasztalá­sára, ami Ádám életének velejárója volt, mielőtt a kígyóra hallgatott és megélte első elestét. Akkor majd inni fogtok ab­ból a forrásból, ami a Paradicsomból ered, akkor majd le­győzitek a rosszat és a Gonoszt, akkor majd birtokba veszi­tek azokat a javakat, amelyeket az Úr készített nektek, ak­kor majd a Magasságbeli gyermekeivé lesztek ti magatok is. Isten így szól trónusáról: ‘Íme, újjáalkotok mindent! Amit mon­dok, igaz és méltó arra, hogy hitelt érdemeljen. Én va­gyok a Kezdet és a Vég, az Első és az Utolsó. Aki szomjazik, annak ingyen adok az élet vizéből. A győztes részesedik min­denben. Én az Istenük leszek és ők az Én fiaim.’ A Szent Városnak az Egyházban ragyognia kell, megtisztulva min­den emberi gyöngeségtől, megszabadulva a hűtlenség és a hit­elhagyás foltjától, megszentelten fájdalmas szenvedésé­től és véres áldozatától. Akkor az Egyház újra teljesen szép lesz, szeplő és ráncok nélküli, hasonlóan a ti Szeplőtelen É­des­anyátokhoz. A megtisztult és teljesen megújult Egyház­ban egyedül Jézus Krisztus fénye ragyog majd teljes erejé­vel, amit majd ez az Egyház terjeszt el az egész Földön, és így az összes nemzetek hozzá jönnek, hogy tökéletes hálát és dicsőséget adjanak a Szentháromságnak. (...)

 

A Lélek elragadott egy nagy magas hegyre s megmutatta a mennyből Istentől alászállt Szent Várost, Jeruzsálemet, a­mely Isten dicsőségében ragyogott. Úgy tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. A Szent Városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten di­csősége világítja meg; a fénye pedig a Bárány. Világossá­gá­ban járnak a nemzetek és a Föld királyai hódolnak neki. Kincseikkel és értékeikkel neki adóznak a nemzetek. A ka­pu­it nem zárják be soha, hiszen nincs is ott éjszaka. De nem léphet be oda senki tisztátalan, szentségtörő és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány élet-könyvébe. (...)

 

Végül a Szent Városnak kell befogadnia a megváltott és üd­vö­zült emberiséget, miután a tisztulás, a nagy szorongat­ta­tás és a borzasztó büntetés által teljesen megszabadult a Sá­tán rabszolgaságától, a bűntől és a gonoszságtól. Ezek­ben az utolsó időkben a Sátán és az összes gonosz szelle­mek elleni harc keményebb és véresebb lesz, mert az ő jár­mának egyetemes hatalma alatt éltek. Akkor pedig megérti­tek, mennyire az Én feladatomhoz, a Napba öltözött Asszony feladatához, a Sátán legyőzőjéhez tartozik az, hogy megkö­töz­zem a Sárkányt, és hogy letaszítsam a tüzes pokolba, a­hon­nan nem lesz képes előjönni többé, hogy ártson a világ­ban. Abban Krisztus fog uralkodni. Jézus dicsőségben jön vissza, hogy az egész teremtett nagyvilágot visszavigye tel­jes ragyogásában az új földi Paradicsom állapotába. A bű­nös város ekkorra már teljesen eltűnik, és így az egész te­rem­tés örömmel nyílik meg a Szent Város befogadására, az égből alászállt Új Jeruzsálem befogadására, ami Isten lak­helye lesz az emberek között.”

 

Akinek füle van, hallja meg, adja tovább, és hirdesse a házte­tők­ről Isten, Jézus Krisztus dicsőségét!

Végtelenek keresztútján

 

Tőlem lefelé a mikrokozmosz, a szubatomi árnyékvilág, felettem a csillagos ég. Alattam, testrészeimben az egyik, fejem felett pedig - üvegbúrám és szemfödőm - a „másik” végtelen világegyetem.

Végtelenek keresztútján állunk, mint a borítón is.

 

Csillagpor, fény és lélek

Most következhetne, hogy porból lettünk és porrá leszünk, ti. csil­lagporból és csillagporrá. Alattunk és felettünk a különböző hal­mazállapotú fénysugár virtuális tömegei, megtestesülései, a semmi látomásai - bennünk meg az egyetlen valami, ami örök és megismételhetetlen. A ‘tékozló lélek’, aki végül mégis hazatér...

Fizikailag a mikro és-makrokozmosz határán, két végtelen kereszt­útján állunk. Tudatlanul a golgota kálváriáját járjuk: nemlét, lét és öröklét mezsgyéjén. Jézus Krisztust keressük, akiből min­den életerő, minden élővíz fakad.

 

Kereszténnyé érünk

Az ember nem születik kereszténynek, hanem azzá válik.

Amint a gyümölcs is megérik a napfény hatására, ha nem rothad el, s nem hullik le idő előtt, vagy nem szakítják le türelmetlen, sőt, gyilkos kezek, mielőtt meg(t)érhetne. „Keresztelkedjetek meg és higgyetek!” ­- mondta az Úr; ezek az üdvözülés alap­­fel­tételei. Ádám és Éva áteredő bűnével születünk, ezért meg kell szabadulnunk tőle. Ennek az egyetlen - Isten által rendelt - útja-mód­ja, hogy megkeresztelkedünk. Hinni egy életen át tanulunk.

 

Egynek bűne, egynek áldozata

Aki a keserves szenvedések révén megszerzett hitét ezután soha, a legkritikusabb kísértésekben sem veszíti el, és aszerint is él, cselekszik – az üdvözül(het). Az üdvösség nem „érdemek” kér­dése – kiérdemelni nem lehet. Em­ber „önerőből” nem érheti el az üd­vösséget. Ez az ember számára – elérhetetlen, lehetetlen. Isten út­jai azonban kifürkészhetetlenek, Isten számára semmi sem lehe­tetlen. Még „az ember” üdvözítése sem. Mert Jézus Krisztus végte­lenül szereti az embert – minden egyes embert –; az Isten kegyel­me végtelen. Ádám (és Éva) engedetlensége folytán elveszítettük ugyan a Paradicsomot, és mindannyiunknak meg kell halnunk - a Mennyország Isten kegyelmében mégis elérhető. „Amint tehát egynek bűnbeeséséből büntetés szállt minden emberre, úgy árad minden emberre életadó megigazulás az Egynek igaz volta miatt. Amint egynek az engedetlensége miatt bűnössé vál­tak sokan, úgy sokan megigazulnak az Egynek engedel­messége által.” (Róm. 5, 18-19.)

 

Áteredő és szerzett bűnök

Az egynek engedetlensége Ádámé volt, az egynek engedelmessége Krisztusé. A Sátán eltérítette az ember útját, eltérítette Istentől. Az eredeti bűnnel megjelent a bűn, az idő múlása, a szenvedés és a halál. Isten saját egyetlen Fiát küldte le a Földre, hogy áldozatá­val visszaadja az embernek a bocsánat, a hazatalálás lehetőségét. Jézus Krisz­tus szó szerint elvette a világ bűneit, hiszen az addig cél­talanul és hitetlenül tévelygő emberiségnek megteremtette a mindkét (áteredő és szerzett) bűnfajtától való megszabadulás valós lehetőségét, és ezzel visszaadta az elveszett reményt...

 

Az út, az igazság és az élet

A végtelenek keresztútján a megfeszített Krisztus függ a keresz­ten, aki megjárta a poklokat is, hogy segítsen a szenvedőkön, de legyőzte a halált, harmadnapon feltámadott, új utat mutatott. Aki engedelmes az Atyához: megkeresztelkedik és hiszi a Fiút, az is meghal, de feltámad, s örök életet nyera végítélet napján.

 

A bűn irracionalitása

A bűn egy kakukktojás az Isten által teremtett világegyetemben; - „rendszeridegen és inkompatibilis” tett, gyalázatos cselekedet, ami­vel tudatosan ellene szegülünk, és megtagadjuk Isten rende­lését. Jézus Krisztus egész életében azért küzdött, hogy tanításá­val, példabeszédeivel az embert letérítse a bűn, a kísértés, a Sá­tán útjáról, és visszatérítse Istenéhez. Ám a megigazulás cseppet sem racionális folyamat: az ember lelke a hit és a remény - vagyis részben érzelmek – szintjén/útján érik meg, Isten fényében süt­kérezve, mint a bibliai fügefa gyümölcse.

 

Bűnbánat és megbocsátás

A bűneinket meg kell bánnunk és kérnünk kell Istent, hogy vég­telen kegyelmével bocsásson meg nekünk. Bűnbánat nélkül nem számíthatunk megbocsátásra, hiszen a bűn legyőzése csak az el­követett tett tudatosulása útján lehetséges. Az ember, aki képte­len a bűneinek (legalább utólagos) felismerésére és megbánására, éretlen, vagy megátalkodott személyiség. A megbánás az Istennel folytatható imádságos kommunikáció legfőbb alapfeltétele. Néma gyermeknek Isten sem érti a szavát... „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyó­gyul az én lelkem!”

 

Jézus Krisztus főparancsa

„Szeresd Uradat-Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes el­médből. Ez a legfőbb, az első parancs. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22, 37-40.) S a ‘felebarátod’-ba beletartozik az ellenséged is...

 

Jézus további parancsai

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a tör­vényt, hanem hogy tökéletessé te­gyem... Beteljesedik az egész.” …„Hallottátok a parancsot: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szállj szembe a go­nosszal, hanem ha megütik a jobb orcádat, fordítsd oda a másikat is. S ha pörbe fogva el akarják venni a köpenyedet, add oda a köntösödet is. S ha ezer lépésre kényszerítenek, hát menj el kétannyira. A kérőnek adj, és aki kölcsönt akar, vissza ne utasítsd.” … „Hallottátok a parancsot: Szeresd fe­le­barátodat és gyűlöld ellenségedet! Én azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket (tegyetek jót haragosaitokkal) és imádkozzatok üldözőitekért (és rágalmazóitokért)! ... Ti le­gye­tek tehát olyan tökéletesek, mint mennyei Atyátok.”

 

Úgy legyen!

Tartalomjegyzék

 

Előszó - szövetségi prófétákkal

A kőtemplomok és Agartha

Templomosok és szabadkőművesek

Lessing a szabadkőművességről

Lucifer lábai alatt

A templomosok utódszervezetei

Magyar katolikus templomosok

Az Európai Egyesült Államok előképe

A Prieuré de Sion

A világ a titok által létezik (Széfer ha-Zóhár)

Salamon király temploma

A Szikla-mecset áll a Messiás útjában

Az Apokalipszis lovasai

Kényszerpályán a Világ

A pánik és a remény világrendje

A sokszereplős sakkjátszma

Genezis és degeneráció

A sumér Annunaki és a Kígyókirályok

A lélek válsága Spanyolországban

Paranoid skizofrénia

Sándor András próféciái

A szakrális trónörökös

Magyar Meroving balkézről

A Mária-napi bécsi beszéd

Világ magyarjai, egyesüljetek!

Az összeesküvés elmélete és gyakorlata

A szabadkőműves eskü

A vörös cégér

A fényhozó hatalmi piramis*

A Sátán zsinagógája

A nemzetrontás stratégiája

Számok a Jelenések Könyvében

Szállunk alá a poklokra

A klónozott madonna fia

Az Antikrisztus

Az Apokalipszis előjelei

Az Armageddon

A Mennyei Jeruzsálem

Végtelenek keresztútján

 

Tartalomjegyzék

 

 Ajánlom még a szerző honlapját is...

 http://www.czl.gportal.hu/