RÁKÓCZI HÍRLEVÉL

 

 

Dr. Márki Sándor: II. RÁKÓCZI FERENCZ, 1676-1735

JÓSIKA MIKLÓS :II. RÁKÓCZI FERENCZ. :MATER HONORIA.

SERES ISTVÁN: Rákóczi Rodostója

Mikes Kelemen idézetek

Trencséni csata

BUJDOSÓ KURUC RIGMUSA

Tiszaújlaki Turul- emlékmű

Újraavatták Rákóczi mellszobrát Borsiban

Rákóczi József fejdelemnek ebben az országban érkezéséről való levelek

Napjainkban is kísért a Rákóczi leány

A teljes tartalom itt letölthető:

                               2013 OKTÓBER                              HARMINCHARMADIK MEGJELENÉS

 

BUJDOSÓ KURUC RIGMUSA

Tíz jó évig a halálban,
Egy rossz karddal száz csatában,
Soha-soha hites vágyban,
Soha-soha vetett ágyban.

Kergettem a labanc-hordát,
Sirattam a szivem sorsát,
Mégsem fordult felém orcád,
Rossz csillagú Magyarország.

Sirattalak, nem sirattál,
Pártoltalak, veszni hagytál,
Mindent adtam, mit sem adtál,
Ha eldőltem, nem biztattál.

Hullasztottam meleg vérem,
Rágódtam dobott kenyéren,
Se barátom, se testvérem,
Se bánatom, se reményem.

Már életem nyugalommal
Indul és kevéske gonddal,
Vendégséggel, vigalommal,
Lengyel borral és asszonnyal.

Lengyel urak selymes ágya
Mégis forró, mint a máglya.
Hajh, még egyszer lennék árva:
Be jó volna, hogyha fájna.

Áldott inség: magyar élet,
Világon sincs párod néked,
Nincsen célod, nincsen véged,
Kínhalál az üdvösséged.

Elbocsát az anyánk csókja,
Minden rózsánk véres rózsa,
Bénán esünk koporsóba,
De: így éltünk vitézmódra.

Ady Endre

Tiszaújlaki Turul- emlékmű

 

A Rákóczi-szabadságharc első nyertes ütközetének helyén 1906-ban, II. Rákóczi Ferenc hamvainak Rodostóból való hazahozatalakor emlékoszlopot állítottak, melynek talapzatába a történelmi Magyarország 36 vármegyéjéből hoztak földet. Egy mesterségesen emelt négyzet alaprajzú domb tetejére obeliszket, tetejére gömböt állítottak, arra szárnyait kitáró turulmadarat helyeztek.1945 tavaszán földig rombolták az emlékművet. 1987-ben Bíró Andor, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának hosszú ideig egyetlen magyar képviselője, kezdeményezte az emlékmű helyreállítását. Az emlékmű újraavatására azonban csak 1989. július 16-án kerülhetett sor.

http://www.karpataljaturizmus.hu

Újraavatták Rákóczi mellszobrát Borsiban

II. Rákóczi Ferenc mellszobrának ünnepélyes felavatását – megáldását és Új kenyér ünnepét tartották augusztus 18-án Borsiban. Az ünnepi beszédeket az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, Lomnici Zoltán és főtitkára, Szunai Miklós valamint Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete tartották.

Harmadszor avatták fel II. Rákóczi Ferenc Mayer Ede alkotta mellszobrát, melyet 1906-ban, a Nagyságos Fejedelem hamvainak hazahozatala alkalmából készítették. Zólyom főterén helyezték el, de Trianon után ledöntötték, s beolvasztásra ítélték. Egy jóérzésű magyar fuvarosnak köszönhetőleg azonban elrejtették a várban. A hatvanas években átkerült Fülekre, ahol egy borsi származású lakos felismerte. 1969-ben már Borsiban fel is avatták. A történetet részletesen egy korábbi cikkünkben ITT>>> olvashatják.
2013 tavaszán megélhetési bűnözők döntötték le, darabolták fel. Még a beolvasztás előtt a rendőrség megtalálta, így megmenekült. A Rákóczi tisztélők és Sátoraljaújhely hathatós támogatásával és segítségével rövid időn belül sikerült felújítatni. Áprilisban vissza is került a helyére, de az újraavatással várták a megfelelő alkalmat.
Borsiban augusztus 18-án, vasárnap hármas ünnepre hívták a vendégeket és a falu népét. Új kenyér ill. Szent István ünnepét ülve átadták a borsi kastély felújított tetőszerkezetét és az újraavatott Rákóczi szobrot Borsi Községnek.
A felemelő ünnepséget, mely Mezősi László sátoraljaújhelyi hagyományőrző kiságyúból történő hírlövésével kezdődött, a II. Rákóczi Ferenc polgári társulás és a helyi Csemadok szervezte.
A rendezvény háziasszonya Tokár Rácz Mária volt, köszöntötte a vendégeket. Elfogadta a meghívást Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete; Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország kassai főkonzul asszonya; Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke és Szunai Miklós, az Emberi Méltóság Tanácsának főtitkára; Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely Város polgármestere; Zachariáš István, Szepsi Város polgármestere; Duray Miklós felvidéki politikus, közíró, a Szövetség a Közös Célokért társulás elnöke; Pergel Elza, a Győri Országzászló Alapítvány elnöke; Szuperák Mária, az EP-képviselőjének asszisztense, a Magyar Közösség Pártja Tőketerebesi Járási elnöke; több környező település polgármestere, számos civil szervezet képviselője. Érkeztek vendégek nem utolsó sorban Kárpátaljáról, a Rákóczi Ferenc főiskoláról, és Erdélyből a sóváradi székely testvéreik.
Laczkó Lajos, a II. Rákóczi Ferenc polgári társulás elnöke elmondta, egyre többen jönnek Borsiba felismerve a Rákóczi fejedelmi nagyságát, hadvezéri és diplomáciai kiválóságát és példás keresztényi életét. Sajnálatos, hogy pont vele esett meg, hogy méltatlanul meggyalázták szobrát. Laczkó üdvözlőbeszédében köszönetet mondott mindenkinek, aki anyagi támogatásával hozzájárult ahhoz, hogy ma újra valódi pompájában tekinthetünk Bodrogköz gyöngyszemére.
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke ünnepi beszédében kiemelte: a szoborgyalázással nemzeti önérzetünket sértették meg. „Meg kell védenünk nemzeti emlékeinket. A felvidéki magyarság megmaradásának egyik fontos záloga a nemzeti identitás megőrzése, a múlt tisztelete. Itt a Nagyságos Fejedelem szobra előtt jelentenünk kell, hogy rohamosan fogy a magyar" – mondta. Hozzátette: Rövid idő alatt fél millió alá csökkent a felvidéki magyarok szám, nyelvi jogaikat folyamatosan korlátozzák, iskoláit elsorvasszák, s üldözik azokat, akik nyíltan vállalják a magyar nemzethez tartozásukat.
„A felvidéki magyarok és az anyaországiak összefogására és erőfeszítésére van szükség ahhoz, hogy ez a tendencia megszűnjék, ne folytatódjék ez a káros folyamat. Ehhez kérem mindannyiuk, s Magyarország segítségét" – hangsúlyozta.
Szunai Miklós, az Emberi Méltóság Tanácsának főtitkára beszédében kiemelte: „Nekünk, magyarországi magyaroknak nagyon fontos kötelességünk van, hogy szorosabbra fonjuk a kapcsolatot határon túli testvéreinkkel".

Elmondta, gyermektáborok szervezését vállalják, s Felvidékről várják a résztvevőket, hogy mégjobban meg tudjanak ismerkedni az egyetemes magyar kultúrával, történelemmel.
A megemlékezők és az ünnepség résztvevői az ünnepi beszédeket követően énekelték el a nemzeti imánkat, a Himnuszt Balogh Bertalan zenei kíséretével. A kultúrműsorban közreműködött a helyi Muskátli énekcsoport, Szegedi Mária vezetésével. A fejedelem imáját, a református énekeskönyv 343. dicséretét, majd Balogh Bertalan szerzeményeit Ott ahol a Bodrog ballag és Kis herceg emlékező dalokat adtak elő, de a Csínom Palkót is elénekelték.
Gere László, a felújítást végző budapesti cizellőr mester és kisfia leplezte le a szobrot. „Amilyen rosszul indult ez a történet, most olyan szépen zárul" – utalt a szobor nem várt újjáalkotási munkálataira Gere László, aki szintén megköszönte a támogatók hozzájárulását, s azt a szeretet, amit a munkája során kapott.
A hálaadó imát és a szobor megáldását Gubala Róbert római katolikus esperes, parókus; Kecskés Gábor görög katolikus atya és Sallai Tibor református lelkész végezték. Majd Laczkó Lajos, a II. Rákóczi Ferenc polgári társulás elnöke ünnepélyesen átadta a felújításra kapott megbízatását, a szobrot és a megújult várkastély tetőszerkezetét Borsi községnek.
Mária Kováčová (Smer-SD) polgármester is szeretettel üdvözölte a vendégeket. Elmondta: nem voltak könnyűek azok a percek, mikor a falu megtudta, hogy a szobor eltűnt. Problémák, viták voltak, de annál örömtelibb az újraavatás pillanata. Erre az alkalomra felújították a szobor környékét, zászlótartókat, lócákat helyeztek ki, valamint felújították a kastélyban a kis kápolnát – jelentette be a polgármester.
A koszorúzást követően, a Szózat előtt a székely himnuszt is elénekelték székely testvéreik, s összetartozásunk tiszteletére. Majd kezdetét vette a III. Új kenyér ünnepe.
Az új kenyér megáldása és megszentelése után ünnepi beszédet Balogh Csaba Magyarország pozsonyi nagykövete mondott.
Egész délutánt betöltő műsorral, Sátoraljaújhely támogatásával és közbenjárásával, fellépett a Maros művészegyüttes román tagozata, az Óbecséről érkező szerbiai néptáncegyüttes, a karosi Turul hagyományőrzők. Este a múzeumban Messik Miklós, Magyar Emlékhelyek a Világban Alapítvány elnöke II. Rákóczi Ferenc emlékhelyeiről szóló kiállítást nyitotta meg. Az érdeklődők kivetítőn az István a királyt is megtekinthették. Az ünnepség tűzijátékkal fejeződött be.
Kázmér István, a Rákóczi kastély gondnoka minden látogatót lelkesedéssel fogadott, vezetett körbe a kastélyon. Nagyon sokan megfordultak az elmúlt hónapokban is Borsiban. Volt aki, csak futólag az autóból nézte meg a szobrot, volt aki kiszállt, megsimogatta, kereste a vágás nyomait. A gondnok elmondta, felemelő érzés ez az újraavatás, azután a sokk után, hogy látta eltűnni a szobrot.
Remélik, ez már soha többé nem fordul elő.
Laczkó Lajos, a II. Rákóczi Ferenc polgári társulás elnöke a Felvidék.ma-nak nyilatkozva elmondta az ünnep egy rendkívüli alkalom volt, ennek emlékére ötven üveg emlékbort palackoztatott le. Ebből vihettek a vendégek emlékeztetve az akkori tragédiára s kifejezve az örömöt, hogy Borsi megtette a kötelességét. „A szobrot tökéletesen helyreállítottuk, ismét emelt fővel nézhetünk az emberek szemébe, eleget tettünk" – mondta.
Az elkövetőkkel kapcsolatban megtudtuk, hogy személyük ismert, eljárás indult ellenük, szabadlábon vannak. Sok a bűnelkövetés, s a nemesfémmel kereskedés nem tartozik a nagyon súlyosak közé, ezért a bírósági tárgyalás még várat magára. Remélhetőleg hamarosan megkapják a jogos büntetésüket.
Borsira hamarosan szebb jövő tekinthet. Európai Uniós támogatásból 2016-ra tervezik a kastély teljes felújítását...

További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
Az ünnepségen készült videófelvételünk a Magyar Interaktív Televízióban ITT>>> tekinthető meg.

HE, Felvidék.ma

 

Rákóczi József fejdelemnek ebben az országban érkezéséről való levelek

 

123
Rodostó, 2. januarii 1737.

 

Adja Isten, hogy az ő áldásával és vigasztalásával kezdhessük és végezhessük ezen esztendőt. A fejdelem egynehány napot mulatván Constancinápolyban, a bujdosó felekezeti közi az elmúlt holnapnak 17. napján ide viszátére. Ennek a hirtelen való visszátérésnek pedig oka az, hogy mihent a porta megtudta, hogy Constancinápolyban érkezett, mindjárt megizente, hogy ide visszátérjen. Nem is kelletett volna odamenni, de Bonneval volt az oka. Mert minthogy a portának a császárral való békessége még tart, de sőt még, minthogy a császár a porta és a muszka között való közbenjáró, a porta nem akart okot adni a császárnak a panaszra, hogy miért hozatta maga mellé a fejdelmet. Mert itt igen tartanak attól, hogy a császárt valamiben megbosszontsák, mert nem akarnak két ellenséget csinálni, az egy is elég most nekik. Ezen okból küldék oly hamar ide visszá a fejdelmet, aki is mint fogja magát hozzánk alkalmaztatni, nem tudhatom. De amint észre kezdem venni, igen messze esett alma fájától. Légyen Isten akaratja. Másszor többet.

 

124
Rodostó, 8. martii 1737.

 

Bezzeg néném, nyertünk mi a változásban, mint Bertók a csíkban, vigasztalásunkra vártuk ezt az ifiú fejdelmet, de szomorúságunkra jött. A szép rendtartást, amelyet az atyja szabott volt közöttünk, és amelyet oly igen igyekezett annyi esztendők alatt megtartani, és megtartatni velünk mind holtig, azt a fia harmadnap alatt felfordíttá, és annak elrontásán kezdé el az itt való életét. Úgyannyira, hogy olyan kevés idő alatt abban a keresztényi és fejdelemhez illendő rendtartásban csak egy kis fótocska sem marada meg, minden eltöröltetett, és csak a nagy rendeletlenségnek ködje szállotta meg a házunkot. Csak ebből elítélheti akárki, hogy mit remélhetünk, kivált mi, akik oly nagy fejdelmet szolgáltunk volt, akinek minden dolga okosságból, rendből és kegyességből állott. Most pedig mind ellenkezőt látunk, mert a rendet nagy rendeletlenség követte, az okosságot a hebehurgyaság, a kegyességet a harag és az idegenség, úgyannyira, hogy harminc esztendőtől fogva való bujdosásunk oly súlyosnak nem tetszett, mint már ez a három holnap. Most suhajtják leginkább mi megholt urunkot, mert szomorúan kell néznünk az atyja és a fia között való nagy különbséget, de már ebben benne vagyunk. Mihent ideérkezett, az atyjának minden jószágát híven kezében adtam. Való, hogy káromlás nélkül nem maradtam, mert a hamis atyafiak sokkal vádoltanak, és a hamis vádolásra a fejdelem sokat vizsgálódott utánam alattomban. De becsületem megsértésére valót semmit nem talált, ezt nékem maga is megvallotta. Nincsen semmi jobb, mint az igaz úton járni. A volna kívánatos dolog, hogy az atyja nyomdokát követné, meg, mert a bizonyos, hogy a porta vizsgálódik utána, hogy micsoda természetű. Azt kérdhetnéd, néném, hogy én mint vagyok az elméjiben. Csak úgy, mint a többi. Nékem csak egy istenfizessét sem mondott azért, hogy jószágára, cselédire viseltem gondot. Itt tegnap nagy földindulás volt, a föld sem nyughatik alattunk. Jó egészséget, néném.

 

125
Rodostó, 20. julii 1737.

 

Itt néném, minden dolgaink rendeletlenül és zűrzavar módjára folynak, és minden felfordulva; csudálom, hogy mi is a lábunkon és nem a fejünkön járunk. A bizonyos pedig, hogy az Isten ebben a fejdelemben sok szép tálentumot adott, eszet szépet adott. És ha ezt úgy oktatták, nevelték volna, amint kívántatik, dicséretre méltó dolog lett volna. De a természetit kellett volna megzabolázni és rendben venni még igen ifiú korában, de mindenben szabaddá hagyták, és a természet rendeletlenné, változóvá és állhatatlanná lett, azért is oly haragos és változó. Arra sohasem tanították, a természet sem vitte reá, hogy azon inkább igyekezzék, hogy szeressék, mintsem féljenek tőlle. Minthogy bőségben nem neveltetett volt, hanem csak nagy szabadosan, azért se azt nem tudja, hogy mi a fösvénység, se a helyes megtartás, se azt, hogy mi légyen a helyes adás, se azt, hogy mi légyen a nemzetihez való szeretet, mert soha a nemzetivel nem társalkodhatott. A már bizonyos, hogy ebben a holnapban a császár a passorovicai békességet a törökkel felbontotta, és letévén a mediátorságát, a muszka mellé állott. Ha lehet-é olyanformán a békességet felbontani vagy sem, azt a teológusok végezzék el, mert azt elvégezték, hogy nem keresztyéni tartás a hitetleneknek a hitet meg nem tartani, mivel a töröknek az Isten szintén olyan igazságos és örökös Istene lévén, mint nekünk, őhozzája is olyan igazsággal vagyon, mint hozzánk. Azt nem tudom, mikor bontotta volna fel a török a békességet, de azt tudom, hogy egy keresztyén császár felbontotta, meg is büntetődött érette. Az olyan példán most is lehetne tanulni. A törökök, ha azt nem reménlenék, hogy az Isten most is igazságot teszen nekik, kétségbenesnének, amint hogy igen tartanak, méltán is, mert két nagy és hatalmas császár ellen kell hadakozniok, akik ketten Európából kiűzhetik (de tegyük utána, ha Isten úgy rendelte). Talám már erre való nézve a portán is inkább néznek reánk, mert még most is igen rossz renden vannak dolgaink. Érdemlünk-é egyebet?

126
Rodostó, 13. septembris 1737.

 

A békesség fel lévén bontva azért a portának sem lévén szükséges, hogy arra vigyázzon, amire eddig kelletett vigyázni: erre való nézve a kalmakán egy levelet külde ide egy vezéragától, amelyben tudtára adja a fejdelemnek, hogy a porta kívánja Constancinápolyban való menetelét. A porta meg akarván ezzel mutatni, hogy teljességgel való ellensége a német császárnak, és belőllünk ijesztőt akar csinálni. Szegény fejdelem, ha most élne, mit gondolna és mit csinálna? Mert azt sokszor hallottam szegénytől, hogy nem kívánja a portának a némettel való hadakozását, mert irtózik a törökkel való hadakozástól, és hogy inkább szereti itt halálát, mintsem azt látni, hogy érette rablásokot tegyenek Erdélyben. Elég a, hogy mi bémegyünk, Isten tudja mire. Azt is jó megtudni, hogy új vezért tettek a táboron. Többet nem írok, mert készülni kell, amely helyben pedig sok esztendőket töltött valaki, onnét nehezen mozdul ki. Jó egészséget, néném.

 

127
Constancinápoly, 21. septembris 1737.

 

Elhagyók, néném, Rodostót, annyi esztendők múlva kibontakozánk onnét. De hogy? Csak herdiburdi módjára. A fejdelem csak kevesedmagával indula meg, de úgy, mintha az ellenség lett volna a hátunkon. Még csak annyi időt sem adott magának se nekünk, hogy a portékáit elrakják. E talám csak arra való volt, hogy elmondhassa, amit nékem mondott: nem halok én itt meg, mint az apám. Nem felelék reá, de gondolám, hogy talám még Erdélyben sem. Elég a, hogy tegnap ebéd tájban a város mellé érkezvén, egy udvarházhoz vivének, ott a császár tisztei a fejdelmet megvendéglék. Ebéd után mind a fejdelem, mind mialánk paripákot adának. Onnét megindulván, pompával kísérék a császár tisztei a szállására, amely csak egy szőcs háza, de kényesen ellakhatik egy fejdelem benne. A házak mind fel voltak ékesítve az idevaló mód szerént a császár parancsolatjából.

Minthogy még itt igen újak vagyunk, azért semmi új dolgot nem írhatok többet, hanem csak azt írom idő töltésért, hogy olyan nagy állatot láttam, aki felől gyermekségemtől fogvást hallok beszélleni, és kívántam látni. Már ebből észreveszi kegyelmed, hogy az egy éléfánt. Ez a nagy állat egérszőrű, a feje olyan, valamint írják, a fülei, valamint az asszonyok legyezője; a szájából kétfelől két vastag fog nő ki, mint a karom. Azok pedig hosszak, az ételre azok néki nem használhatnak, de az is bizonyos, hogy a természet azokot néki hasznára adta. Az is bizonyos, hogy az esztergárosok sok szép drága munkára fordítják azokot. De amit leginkább csudáltam abban az állatban, az orrát, de orrnak nem mondhatom, mert az orra végiből jő ki egy olyan fityelék, valamint a pulykának, a pedig hosszabb fél ölnél, és vastag mint a karom, az úgy hajlik, mint egy korbács. Annak a vége olyan, mint a disznónak az orra, két lyuk megyen fel rajta mindvégig, valamint két szivárványon. Azon szíja fel a vizet, mikor iszik, vagy mikor magát mossa, azzal fecskendezi, azzal ád magának enni. A neki olyan, mint nékünk a kezünk, ő azzal egy polturát felveszen, ő azzal egy csomó szalmát felveszen, és magát mindenütt legyezi, mert a farkának azt a hasznát nem veheti, akit pedig azzal megüt, meg vagyon ütve. Egyszóval, nem lehet kigondolni, azki azt nem látja, hogy mennyiféle hasznát veszi ő annak. A lábai mindenütt egyaránsú vastagságúak, mint az oszlop, vannak olyan vastagok, mint egy embernek a combja. A magossága 13 arasz volt, de e még csak a kisdedek közül való. Csudálatos az Isten az ő munkáiban. Elég már arról a nagy állatról beszélleni.

 

http://mek.niif.hu

 

 

Napjainkban is kísért a Rákóczi leány

 

 

Gróf Károlyi Sándor 1703-ban Szentháromság tiszteletére a Nagykároly határában lévő Lyukashalmon kápolnát építtetett, hálát adván Istenünknek, hogy a pogány birodalma alól fölszabadította földünket és a békességet is megadta.

Már a kurucvilágban e kis kápolnának olyan látogatója volt, akinek neve egymaga elegendő volt arra, hogy a nevezett Szentháromság kápolnáját történelmi emlékhellyé avassa. A neves látogató maga II Rákóczi Ferencz fejedelem volt.

A kápolna mellett található a kurucok által épített Rákóczi pince, melynek három bejárata ismeretes: a kápolna melletti, az erdődi várban, illetve a nagykárolyi kastélyban lévő. A pince és az alagút ideális rejtekhely volt Rákóczi katonáinak. Az osztrák meglepetésére váratlan helyeken bukkantak a felszínre, győzelmeket aratván.

Az ellenség elképzelni sem tudta honnan kerültek elő a kurucok. Elküldték egyik tisztjüket kémkedni a Rákóczi családhoz. A fejedelem lánya, Vilma beleszeretett az osztrák tisztbe. Elmondván a pince titkát, apjának árulója lett. A lányt gyötörte a lelkiismerete, s apjának bevallotta tettét. Rákóczi sikeresen elmenekült üldözői ellen, eltűnt a pincében, a rejtekúton.

Lányának nem tudta megbocsátani tettét, elátkozta őt: amíg valaki meg nem váltja, addig évente csak egyszer fésülködhet és mosakodhat. Addig nem mehet férjhez, ameddig meg nem varrja menyasszonyi ruháját. Azonban évente csak hét öltést ölthet. Amikor elkészül a ruhája, csak akkor válthatják meg.

A leány még ma is él a pincében. Minden hetedik évben egyszer megnyílik a vaskapu hét percre, kijön a leány a pincéből. Három alakban jelenik meg: kígyóként, békaként, s végül menyasszonyi ruhába öltözött síró leányként. Annak, aki meg akarja váltani mindhárom alakját háromszor meg kell csókolnia és utána kell mennie a pincébe, útközben nem nézhet vissza, mert kővé változik. A leányt még senkinek sem sikerült megváltania, a bátor próbálkozók mind odavesztek, élve senki sem került ki közülük.

http://www.webvidek.ro

 

A Rákóczi Hírlevelet szerkeszti: Fenyvesi Miklós

 

http://rakoczihirlevel.freewb.hu/